Ócska melodráma
Hazugság kelyhét toltad elém…
Tudtam én! De jobb volt feledni,
hogy az édes nedű, mely a szép
jövő reményével nyaldosta
múlt szelétől cserepes ajkam,
csak ármányaid párlata volt,
mert véredben: perszóna hajlam!
Minden cseppje a hazugságnak…
az álnok bájnak fakó gyöngye,
édes méze, s vad mámorától
bársonyos mérge ópiumként
áradt szét vadul ereimben,
hogy agyamba jutva tompítsa,
fojtsa elmém: érzésed nincsen!
És én nyeldestem szaporán, mert…
Fenékig! Így hangzott a parancs,
és színlelt valóság, színpadon
játszott ócska melodráma
szánalmas főhősévé tett ez,
s Te azt hitted, hogy jó a darab,
de nem láttad!? Rajtam is jelmez!
De kelyhed kristálya átlátszó…
édes mérge bódít, de nem öl,
s lüktető szívemből – tisztulva –
egy hazugság tőrétől sebzett
érzés rogy a padlóra holtan,
fények gyúlnak, a függöny lehull,
és nincs tovább: bukott a darab!
2005. január 20.
Hazugság kelyhét toltad elém…
Tudtam én! De jobb volt feledni,
hogy az édes nedű, mely a szép
jövő reményével nyaldosta
múlt szelétől cserepes ajkam,
csak ármányaid párlata volt,
mert véredben: perszóna hajlam!
Minden cseppje a hazugságnak…
az álnok bájnak fakó gyöngye,
édes méze, s vad mámorától
bársonyos mérge ópiumként
áradt szét vadul ereimben,
hogy agyamba jutva tompítsa,
fojtsa elmém: érzésed nincsen!
És én nyeldestem szaporán, mert…
Fenékig! Így hangzott a parancs,
és színlelt valóság, színpadon
játszott ócska melodráma
szánalmas főhősévé tett ez,
s Te azt hitted, hogy jó a darab,
de nem láttad!? Rajtam is jelmez!
De kelyhed kristálya átlátszó…
édes mérge bódít, de nem öl,
s lüktető szívemből – tisztulva –
egy hazugság tőrétől sebzett
érzés rogy a padlóra holtan,
fények gyúlnak, a függöny lehull,
és nincs tovább: bukott a darab!
2005. január 20.