/.../ én Dawkinsban nem látok többet mint egy képmutató, idióta theofóbot aki tökéletesen végigviszi odáig a gondolatot hogy a vallások attól függenek elsősorban hogy "melyikbe születünk bele", de attól már ódzkodik hogy ezt a gondolatot tovább vigye odáig hogy tulajdonképpen minden ideológiánk, társadalmi, kultúrális és divat normánk legalább ugyanakkora baromság ugyanis "imprintelődik" belénk a gyerekkorunk, illetve életünk során. Ez alól pedig ugye ironikus módon nem képeznek kivételt a saját elgondolásai sem.
/.../ Hiszen ha az ő "ateizmusát" vesszük alapul (ami itt a fórumon is jelentkezik ugye pár illetőnél) akkor nem kapunk mást mint egy kettős mércére alapozott gyűlöletkeltő filozófiát miszerint mindenki "hüle" aki valami másban hisz mint "én".
Kedves Aeren, vártam egy kicsit, hogy talán más is bekapcsolódik, de az ellenoldal Dawkins megvédésére, nem igazán jelentkezett.
Pedig, ez a kitekert világfilozófia /ha nevezhetem így/, nem indult olyan rosszul.
MOSES MENDELSSOHN
(1729-1786)
"A vallásos zsidó családban született Mendelssohn 13 éves korában került Berlinbe, ahol mindhalálig élt és hatott az olvasók széles köreire. Iskoláit kijárva németül, héberül, latinul, görögül egyforma biztonsággal tudott. Természetesen jártas volt a francia nyelvben is, hiszen az akkori német, főleg porosz irodalom leghaladóbb része, élén az írónak is fontos királlyal, Nagy Frigyessel, úgy igyekezett szakítani a múltra emlékeztető latinnal, hogy a francia nyelvre tért át. Nagy Frigyes verseit is, vitatkozó prózai írásait is franciául írta.
Az igazi német felvilágosodás - élén éppen Lessinggel és Mendelssohnnal - erőteljesen hirdette a német nyelvű német nemzeti irodalom érvényesülésének jogát.
A hamar nagyon művelt fiatalember 21 éves korában házitanító lett, zsidó gyermekeket nevelt a
német beszédre és némettudatra. Már ekkor kezdett könnyed és kellemes német nyelven olyan filozófusokat népszerűsíteni, akik a felvilágosodás előkészítői vagy kezdeményezői voltak.
Wolff, Leibnitz, Spinoza, Shaftesbury műveit ismertette, egyik-másik művüket fordította is. (A német Leibnitzot is fordítani kellett, mert ő is franciául írta műveit). - Később - amikor megnősült és biztonságos, nyugodt életet kívánt, egy gyáros könyvelője lett. Ezt a mesterséget is megtanulta. És eközben maradt elég ideje tovább tanulni, elmélkedni, írni.
34 éves korában első díjat nyert a Tudományos Akadémia filozófiai pályázatán, ahol a nála öt évvel idősebb, de már ismert nagy filozófus, Kant csak a második díjat érte el.
Kant ettől fogva mindvégig, Mendelssohn halála után is tisztelettel és nagy elismeréssel szólt és írt Mendelssohnról.
Hosszú évek alatt elkészítette igen fontos
bibliafordítását. Ez első kiadásban
németül, de héber betűkkel jelent meg. Azért így, hogy a héber betűkkel biztonságosan olvasó művelt zsidókat hozzászoktassa a német nyelvhez. Később természetesen ez a fordítás is áttért az akkor használatos gót betűkre. - Zsidó teológusok részéről nem egy indulatos kritika igyekezett lebecsülni túlságos könnyed, népszerű hangvétele miatt ezt a fontos művet. A német nyelvben azonban Luther halhatatlan bibliafordítása után ez a Szentírás a következő fontos német nyelvfrissítés.
Tulajdonképpen nem elméletteremtő filozófus, hanem filozófiai elméleteket népszerűsítő bölcseleti író volt, aki a maradi gondolkodás - vallási és világi maradiság - közepette a haladást szolgáló tanításokat népszerűsítette.
Műveiben a vallások és a világi hatalom elkülönülését értelmezte. Mélységes istenhittel volt ellenfele minden ortodoxiának, a különböző monoteista (egyistenimádó) vallások egyenrangúságát hirdette. Lessing a "Bölcs Náthán"-ban népszerűsítette azt a hangoztatott példázatát a
három egyforma gyűrűről, amely szerint ugyan csak az egyik valódi, de egyik tulajdonos se tudja, melyik az az egyetlen. - A hasonlat egyébként Boccaccio egyik szellemes novellájából származik, s Mendelssohnon át került Lessing híres drámájába.
Leghíresebb és legnagyobb hatású műve a "Jeruzsálem, avagy a vallásos hatalomról és a zsidóság lényegéről".
Ez az egyházi és világi intézmények szétválasztásának szükségességéről szól. Már korábbi művei is hamar ismertté váltak Európában, sok vitát is váltottak ki, de időszerűségük azóta se csökkent. A probléma a felvilágosodás óta szakadatlanul jelen van a politikában is, a vallásos irodalomban is.
Már életében is nagy volt a híre és népszerűsége. A kortárs francia felvilágosodottak, az angol bölcselkedő írók ugyanúgy becsülték, mint a Mária Terézia- és II. József-korabeli osztrák és magyar gondolkodók.
Nálunk Kazinczy Ferenc önéletrajzában ugyanolyan elismerően említi azokat a hazai zsidó tanítókat, akik Mendelssohnnal folytatnak levelezést. - Ez nem is volt ritkaság. Mint a felvilágosodás nem egy bölcse - például Voltaire - ő is széles körű levelezést folytatott Európa különböző tájain élő és munkálkodó művelt emberekkel. Kazinczytól tudjuk azt is, hogy a hazai zsidó iskolák magas színvonala a tanítóknak Mendelssohnnal fenntartott kapcsolatának köszönhető.
A zsidók európai asszimilációjának ő volt a legfőbb elméleti előkészítője. Akik őt követték, a történelmi szörnyűség a mi századunkban azokat is nagyobbrészt kiirtotta. Az életben maradottak kultúrája, nemzetükhöz hasonulása őt tisztelheti legfőbb előkészítőjének."
-------------
"Leghíresebb munkája, a Phaedon, vagy a lélek halhatatlanságáról (1767) az egyre terjedő materializmussal vitázott. A címmel Platón előtt tisztelgett, s elnyerte vele Herder és több német fejedelem barátságát. E művét már 1793-ben lefordították magyarra. 1770-ben jelent meg Kohelet-(A prédikátor könyve) kommentárja, és Maimonides logikájának magyarázata. 1771-ben vitába bonyolódott Lavater svájci teológussal, aki felszólította: ha nem tudja cáfolni Charles Bonnet kereszténységre vonatkozó teológiai érveit, térjen át erre a hitre.
Bár Mendelssohn gyűlölte a hitvitát, úgy érezte, ez esetben hangot kell adni zsidóságának. Végül idegösszeomlást kapott, amelyből csak 1774-ben lábalt ki, ekkor kezdte fordítani a Zsoltárok könyvét. 1778-ban írta A zsidók vallási törvényeit, ebben a polgári jogokkal is foglalkozott. Következő munkája a Tóra, azaz Mózes öt könyvének német nyelvű, de héber betűkkel nyomtatott változata volt, melyhez barátjával, Salomon Dubnoval írt kommentárt, segítve a zsidókat hagyományaik s a német kultúra összeegyeztetésében. A zsidók ebből tanulták meg a német irodalmi nyelvet, s sikere volt Angliában, Franciaországban és Hollandiában is, de a konzervatívok sokat támadták, egy ortodox rabbi betiltotta a használatát."
/források: mek, mult-kor/
Mendelssohnt nevezhetjük Adam Weishaupt szellemi atyjának /aki megalapította a Felvilágosodás (Illuminati) Rendjét/ és a Cecil Rhodes Társaságon..... keresztül az lett belőle, amit ma Dawkins is képvisel. Pedig nem is indult olyan rosszul.