Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
jegvirag(2).jpg


Jégszilánk

Rólam annyit élek, létezem.
Néha még etet tétlen két kezem.
A szívem még dobban, a jégtömb a megfagyott,
Teszi a dolgát, ahogy az megszokott.
Volt egy álmom, magam löktem el,
Kerestem újra de immár nem ölel​

***​

Írta:Joe Olvastar

 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
url


Vajon meddig tart ez még így?
Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé
csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra,
amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.
És ha ez lehetséges, ha a fájdalom megenyhül valaha annyira,
hogy erre képes legyek, akkor egészen biztosan hálás leszek
majd neki, hogy ennyi időt is szánt rám.
Többet, mint amennyit kívánhattam, többet, mint amennyit
érdemeltem.
Egy napon talán majd képes leszek így látni a dolgot.
De mi van akkor, ha ez az üresség most már örökre itt marad?
Ha a seb soha nem gyógyul be?
Ha a sérülés tartós lesz és gyógyíthatatlan?
Szorosan átkaroltam magam.
Mintha soha nem ismertem volna, gondoltam kétségbeesve.
Micsoda ostoba, lehetetlen ígéret!
Ellophatta a róla készült képeimet, visszavehette az ajándékait,
de soha nem teheti meg nem történtté azt, ami történt,
nem érheti el, hogy minden úgy legyen, mint azelőtt, amikor
még nem ismeretem.
Létezésének fizikai bizonyítékai számítottak legkevésbé ebben
az egyenletben.
Én változtam meg legbelül, szinte a felismerhetetlenségig.​


***​

Stepheni Meyer - New Moon
részlet

rozsa.gif


http://href.hu/x/aed1
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

KOevOohOez1.jpg



Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél, valami
olyat adok neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém.
Egy ajándékot.
Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem
szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos,
hogy vele lehetek.
Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van
belőlem egy darabkája, amit szabad és hirtelen támadt
elhatározásomban adtam neki.

***

Paolo Coelho: Tizenegy perc

rozsa.gif

http://href.hu/x/b81h



 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

MegintkodbeborulaMytikas.jpg



Czóbel Minka

Ködvárak

Esőcseppek, ködfoszlányok, -
Sűrű erdőkön keresztül,
Esőcsepptől, ködlepeltől
A levélzet összerezdül.

Ködfátyol hamvas szövetjén
Láthatatlan hold fénye árad,
Hegyek ormán épülnek fel,
Köd-alkotta fellegvárak.

Hűvös szellő jön Keletről
Széjjel fújja a sötétbe
Mind a várat - száll az erdőn
Tépett ködfoszlányok fénye.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

3293292038_3134dc337e_m.jpg



Bédy László

Lángoló vér az égen

Lelkünkből kitépett gyönyörök
véresen feszülnek az égre,
s még birkózunk a kínnal
de kimondjuk végre,
hiába lángolt minden érzés
egyszer vágyaktól égve,
a halála jött érte
s mára már vége.

De belerúgok a parázsba
s átkozva kérem,
mossa le az égről
kifeszült vérem.
Adja vissza a kínt,
a láng is égjen,
ha százszor fáj,
százegyszer kérem!​
 

bugicsiga

Állandó Tag
Állandó Tag
Leka:Az élet szép

Az élet szép

"Az élet szép, tenéked magyarázzam”
Halandó ennél többet nem remél
Mit a felszín hordoz, az csak látszat
Mi a mélyben dereng, az a remény

S a mit a kétség, s a pillanatnyi vágyak
Selyemfátyollal fedve sejtetnek
Képzeletben tornyosuló légvárak
Mit szürke sziklák felejtenek

Felröppen, s szárnyal fészkéből a lét
Körötted kering, s tolláról a fény
Árnyékod bontja, értékes ez a tét
Folyóssá olvad lelked, mely kemény


/2004.12.27./
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
papaverhome.jpg

Amit nem mondhattam el
Korál-dalszöveg

Nos, hát mégis Nélküled, múlik el az életem,
Pedig a fontos dolgokat, még nem mondhattam el,
Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon,
S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.​

Igen, fájt minden szavad, tudom én rontottam el,
De csak egy dolog igaz, amit nem mondtam sosem,
És most vad tüzekkel ég, a hallgatáson túl,
És örökre megmarad kimondhatatlanul.​

Nézd a föld forog tovább,
És már nem bánt semmi sem,
Csak egy szó amit Neked,
Soha nem mondhattam el ....​

 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Naskának



sasok1.jpg

Váci Mihály

Még nem elég !

Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.​

Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!​

Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!​

Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!​

Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
ima.jpg


Ódor György

Egy ima

Folyton megtagadlak,
azért, hogy fájjon az intelem
s megszerezz magadnak,
ha kellek néked, hű istenem.
Küzdj hát te is, harcolj,
ne büntess, azzal csak taszítasz!
Nézz rám! Ezt az arcot
szomorítani miért vigasz?
Tudod, ember vagyok
és az idő, mit adsz, nem elég
a nagy feladathoz.
Ezt csak szeretni milyen kevés!
Nékem több kellene:
add kölcsön teremtő hat napod,
amely oly végtelen
s ha megismertem, visszakapod.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

tn_1keresztek%20040.jpg


Ódor György

Nem tudom

Nem tudok
szépen elhegedülni mindent
azután kezdeni táncolni.
Leírni három sorban rímet,
véle szemedbe mosolyogni,
íme, itt ebben a pár szóban,
aki vagyok, leszek s már voltam.

Nem tudom
szeretve bevallani néked
a legegyszerűbb s legszebb dolgot:
mily szomorúak az emlékek
és mennyi örök szerelmet hordok.
Mily szörnyű, hogy e kívánat
a megbocsátottnak így árthat!

Nem tudom,
létezik-e még az a Krisztus,
magasztosan, mint a te lelked.
Mert elfogadtad azt a fiút,
ki bár meg is halna helyetted,
bűnéért meg nem bocsáthatott
magának, őrzi a bánatot.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

Aquarelle_guitard.jpg



Mácz Ákos

Akvarell

Képed előtt térdel a jelen,
hol tegnap és holnap összeér,
vad vágyak színei szelídülnek,
végzetem megmérgezett.

Eső ha jő, az éveket siratja,
mit nélküled ért meg a férfikor,
s a hit, mely érteni érted hivatott
a sorsot hívja féktelenül.

Szemed rejtett mosolya még
kérdez, hív szótlanul,
s néma válaszod, ha ellobban:
csak a csend, csak a szívem szól.​
 

mamut00

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>Furcsa zenedoboz
Hallgatod a dallamát s furcsa emlékképek törnek rád,
szomorú s boldog, nevetnél s sírnál,
táncolnál vagy csak állnál és gondolkodnál.
Visszagondolsz az életre mit eddig éltél,
visszagondolsz erre az évre
s nem bánsz semmit, mit eddig tettél.
Hibáztál de nem bánod,
mert most már tudod, hogy mit hogy kell csinálnod.
tettél pár őrült dolgot, és örülsz neki hogy meg tetted
mert színesebbé váltak a hétköznapok.
A jó mellett mindig ott van a rossz
de ha jóra gondolsz észre se veszed, hogy ott volt a rossz.
Szükség van arra, hogy őrült légy,
hogy kikapcsolj és merész légy!
Hallgatod tovább ezt a bájos dallamot
s még ezernyi gondolat fut végig agyadon.
Mit e zene felidéz a sivár múltadból.
De most egyszeriben megváltozott minden!
Új képek jönnek mit eddig nem láttál,
pedig ha jól belegondolsz,
a saját életedből elég nehéz újat mutatni tán.
Ezer új dolgot láttál. mi izgalmas és őrült
de a választásod nem mindig tökéletes,
mert bármit láttál eddig jövődből,
ez után is dönthetsz rosszul.
Folytatod az utad tovább,
látod örömöd s kínod
de a végén már nem bírod tovább.
Ott fekszel egy ágyban s körülötted
unokák s gyermekeid,
de hirtelen megszakad a kép,
mert a zenedobozt lecsukod,
a dallam véget ér.
S most a jó emlékekre gondolsz,
hogy mennyi mindent megélhetsz még. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Lavati Bettina
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

veronika_product_256_091027143044_1.jpg



Johann Wolfgang Goethe

Vadrózsa

Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén,
erre vágyik régen.
Piros rózsa rózsaszál,
vadvirág a réten.

Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: Megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém:
nem szakítsz le mégsem!
Piros rózsa rózsaszál,
vadvirág a réten.

A fiú letépi már
a rózsát a réten:
jajgat, szúr a rózsaszál,
tolvajával szembeszáll,
nem menekszik mégsem...
Piros rózsa rózsaszál,
vadvirág a réten.

***
Képes Géza fordítása
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

faag.jpg



Radnóti Miklós

Pogány köszöntő

Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!

A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

tn_hallgat-a-hegedu.jpg



Váci Mihály

Hegedű

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt águ őszi fák.

Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
drops.jpg


A fájdalom sokféleképpen jelentkezik.
Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom,
a mindennapok szokványos fájdalmai.
És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le,
az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom,
feledteti a világ többi dolgát.
A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt.
Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk,
elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az
a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta.​

***​

A Grace Klinika c. filmből.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

%C3%A9g.jpg



Johann Wolfgang Goethe

Megbékülés

A szenvedély szenvedést hoz! Ki enyhít,
sajgó szív, ha túlnagy a veszteséged?
Hol a múlt, s amit túlgyors szárnya elvitt?
A legszebb is hiába volt a részed!
Ködös a szellem, a vágy ingva hull szét;
az érzékekből hogy illan a dús lét!

De zene zendűl, angyalszárnyalással,
hangját millió hangba szövi bennünk,
hogy az embert áthassa mély varázzsal,
s örök szépséggel túlgyorsítsa lelkünk:
szemünk nedves lesz, s felsőbb vágyban érzi,
hogy kincs a hang s a könny, isteni, égi.

És könnyül a szív, és hamar belátja,
hogy él még, dobog, s még vágyik dobogni:
a túlgazdag ajándékot a hála
vele szeretné önként viszonozni.
Igy boldogít - bár soha ki ne hűlne! -
a zene s a szerelem iker üdve!

***

Szabó Lőrinc fordítása
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
v%C3%A1rlak.jpg


Hervay Gizella

Étellel, csenddel...

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.​

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.​

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

15314_kulcs_univerzum.jpg


Hervay Gizella

ŰRHAJÓSKÉNT, MAGÁNYOSAN

Századom ege alól, gondjaink nehézkedéseit legyőzve,
űrhajósként kiröppen néha egy-egy gondolatom -
oly védtelenül, magányosan és csupaszon,
ahogy valamikor villámló ég alatt állt az ősember -
és mégis olyan különös új szemmel
nézek szét az ismeretlen tereken,
mintha tekintetemben villámlana a végtelen.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
f%C3%BCst.lila.jpg



Arszenyij Tarkovszkij

Füzetbe írt verssorok

Földi létünk láza
Idegen már nékem -
Nincs mindenre válasz
Szóban és zenében.

S mire jók a részeg
Énekek s a könnyek?
Titok nélkül élned
Tágasabb és könnyebb.

S mi marad utánad,
Kiürült világom -
Tán csak a sajnálat,
Hogy a szívem fájjon.

S szokásom, hogy folyton
Magamban beszélek,
Vitatkoznak vádlón
Sorssal az emlékek...​
 
Oldal tetejére