Farkas Boglárka
Mai világ
"Rohanó világban élünk"
Állok
"Zaklatott világban élünk"
Nyugodt vagyok
"Csukott szemmel járunk"
Ébren vagyok
"Apró örömöket hajszolunk"
Boldog vagyok
"Elmúlik a szépség"
Szép vagyok
"Változik a világ"
Meghalok
Az élet (azért is) szép !
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Farkas Boglárka
Mai világ
"Rohanó világban élünk"
Állok
"Zaklatott világban élünk"
Nyugodt vagyok
"Csukott szemmel járunk"
Ébren vagyok
"Apró örömöket hajszolunk"
Boldog vagyok
"Elmúlik a szépség"
Szép vagyok
"Változik a világ"
Meghalok
A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk
az újévi fogadalmak csodás hagyományához.
Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről!
Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit
a szőnyeg alá söpörjük.
Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új?
Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év.
Ez egy esemény.
Kicsi vagy nagy?
Valami, ami megváltoztat minket.
Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet.
Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket.
A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
az újévi fogadalmak csodás hagyományához.
Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről!
Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit
a szőnyeg alá söpörjük.
Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új?
Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év.
Ez egy esemény.
Kicsi vagy nagy?
Valami, ami megváltoztat minket.
Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet.
Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket.
A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
***
*A Grace klinika című filmből*
Jékely Zoltán
Havazás
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földre hull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földre hajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
Gyengéden
szállongó
hópelyhek
a kopár
tájon
gyengéden
fedik be
emlékünk
hogy ne
fájjon
hópelyhek
a kopár
tájon
gyengéden
fedik be
emlékünk
hogy ne
fájjon
***
Ficó Ica
Devecseri Gábor
Tavalyi hó
A tavalyi hó, kit már bántott,
hogy eddig hiába keresték,
megjelent s szólt a sóhajtókhoz:
Itt vagyok, mit kivántok, tessék?
Ők meg szemébe néztek s nem jött
el, amit vártak, semmi sem
- de hisz mit is kaphattak volna -
és elfordultak csendesen.
A tavalyi hó már belátta:
ize savanykás és megunt.
Kotlottak rajta vágyaikkal,
mig elolvadt és szertehullt.
Idejében mulik el minden,
tudja ezt a tavalyi hó,
szép volt, amig volt és ha ujra
eljönne, már nem lenne jó.
Szemünkben egyre fényesebb lesz,
mögöttünk állandó marad
s ha találkozunk, szégyenkezik
tekintetünk vádja alatt.
***
http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/index.htmlNyugat · / · <! a href="../tart/21840.htm" target="toc"><! a href="../tart/21840.htm" target="toc">1935 · / · <! a href="../tart/22322.htm" target="toc"><! a href="../tart/22322.htm" target="toc">1935. 9. szám
Ó, nagy Szellem, akinek hangját hallom a szélben, s akinek lehelete életet ad az egész világnak, hallgass meg engem!
Odalépek eléd, én, sok gyermeked közül egy. Kicsi vagyok és gyönge. Szükségem van a te erődre és bölcsességedre.
Engedd, hogy szépségben járjak, s hogy szemem mindig meglássa a bíborvörös naplementét. Engedd, hogy kezem tisztelettel érintse a dolgokat, amiket te alkottál, s hogy fülem meghallja hangodat.
Ajándékozz meg bölcsességgel, hogy megismerjem, amit népemnek tanítottál, s azt a tanítást is, amit beleírtál minden falevélbe, elrejtettél minden sziklába.Nem azért keresem az erőt, hogy föléje kerüljek testvéreimnek, hanem hogy le tudjam küzdeni legnagyobb ellenségemet, önmagamat.
Tégy készségessé engem, hogy tiszta kézzel és nyílt pillantással léphessek eléd, hogy lelkem, ha életem elveszti színét, mint a lemenő nap, szégyenkezés nélkül mehessen eléd.
(A sziú indiánok imádsága)
Bár keresztény vagyok, sokszor elmondom ezt az imát.
Rakovszky Zsuzsa
Parázs
A téli égből foszforfény pereg.
A tér sötét szívében fekszem ébren.
Hulló hamu, hunyorgó tűzszemek,
vérző szemek a kályha tűzterében.
A zsenge öntudat lángként remeg
az álom, a futó nemlét szelében.
Az ablakon túl nagy, sötét hegyek
áznak a zöldes, holdontúli fényben.
Hamvába holt parázs. Szél fúj. Az álom
átfúj a még folyékony énhatáron
– a túlparton még egy vagyok veled.
Tükörmélyből hallom lélegzeted.
Mintha parázshoz, hozzád ér a bőröm.
Vagyok. A Lét tüzében perzselődöm.
Lányi Sarolta
Éneklő koldus
Jajongó énekszóval járok én
A földi úton, másokén,
A dúsak, vígak útján
Értetlenül dalolva, furcsán.
[FONT=verdana,geneva]Nem értik, meg se hallják énekem
Elömlik, szétárad a réteken
Feléli zöld gyöp, kék ég mosolya,
Csak emberszívben nem hajt ki soha.
[/FONT][FONT=verdana,geneva]A nótámat már únom magam is,
Néha úgy érzem, a hangom hamis.
Pedig csak énem adtam búsan, hiven,
Lassan kiénekeltem torkom s szivem.
[/FONT][FONT=verdana,geneva]Igy járok most fáradtan és rekedten
Elmaradt tőlem az, kit szerettem,
Az, kivel elindúltunk, mi, ketten...
[/FONT][FONT=verdana,geneva]Azóta oly bús koldúsélet életem.
Örömalamizsnát ki adna énnekem?
Ki hozná ujra vissza ifjúi énekem?[/FONT]
Balázs Béla
1884-1949
Rég volt
Rég volt. - De hogyha hulló este
Múlik a táj s alig emlékezem
Már milyen volt a völgy,
Úgy fáj mint elmúlt szerelem
S egy régi arc,melyet nem láthatok.
Rég volt. - De most is dalolok
És minden dal az első dal marad.
És egyszer régen
Nem tudtam mi fáj mikor felfakad:
Őt kivánom-e vagy az éneket?
Rég volt. - De hogyha hulló este
Múlik a táj s alig emlékezem
Már milyen volt a völgy,
Vágyom új dalra fájón, nehezen
És felsajog egy régi szerelem.
Múlik a táj s alig emlékezem
Már milyen volt a völgy,
Úgy fáj mint elmúlt szerelem
S egy régi arc,melyet nem láthatok.
Rég volt. - De most is dalolok
És minden dal az első dal marad.
És egyszer régen
Nem tudtam mi fáj mikor felfakad:
Őt kivánom-e vagy az éneket?
Rég volt. - De hogyha hulló este
Múlik a táj s alig emlékezem
Már milyen volt a völgy,
Vágyom új dalra fájón, nehezen
És felsajog egy régi szerelem.
Az emlékezetemben nem külön-külön őrződtek meg ezek a
dolgok, hanem együtt: a városka, a hosszú völgy, a kisvasút,
az erdős domboldalak és a magas helyek a maguk közös
teljességében.
Azóta sem jártam ott, és örülök ennek.
Amikor pár éve felmerült, hogy ott is nyaralhatnánk, először
rögtön rávágtam, oda nekem vissza kell mennem!
Ez igaz is volt talán, de hamar rájöttem, hogy már nem tudok
visszamenni.
Senki sem mehet vissza egy olyan helyre, amely már csak az
emlékezetében létezik.
Mert ha a hely nagyjából meg is őrződött régi állapotában, az
ember akkor sem a régi szemével fog végigtekinteni rajta.
Ami akkor volt, elmúlt
- kétszer nem lehet ugyanazon az úton végigmenni...
***
Agatha Christie
Kiss József
1843-1921
1843-1921
A SZFINKSZ
<CENTER>Feje fölött az izzó, sárga ég,
Köröskörül magány és messzeség.
Lábainál a rőt, sivár homok,
Sehol se élet-, se halálnyomok,
- Ím, ez a szfinksz.
Kőarcán közöny a néma lepel,
Kőszeme nem kérdez és nem felel,
Kőkeblét hiába kendőzgeti
A hajnal, az alkony - mindegy neki,
Mert ő a szfinksz.
Évezredek mentek fölötte el,
Ő lomhán gunnyaszt. Szót se érdemel!
Mindössze annyi történt azalatt,
Hogy nőtt a föveny egy pár vonalat.
- Nem méri a szfinksz.
S jőnek utána új évezredek,
Mi lesz? Mi lenne? A homok pereg.
Ma még csak köldökéig ér neki,
Egykor majd egészen betemeti.
Mit bánja a szfinksz!</CENTER>
Giosué Carducci
1835 -1907
Olasz költő, klasszika-filológus.
Az olasz irodalom első Nobel-díjas alkotója (1907).
Ó Éj
Olasz költő, klasszika-filológus.
Az olasz irodalom első Nobel-díjas alkotója (1907).
Ó Éj
Sötét palástod mélyein elillan
a bánatom, a könnyem szeliden:
ó Éj, csak a te édes karjaidban
csitul el árva, békétlen szivem.
Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
s száguldhat az ég és a föld között.
Ó istenasszony Éj; én nem tudom mi
hív most aludni, feledni, nyugodni,
haragcsitító, bú-feledtető.
Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
ki sírva alszik el, mindent feledvén,
öreg nagyanyja ráncos, barna keblén.
***
Kosztolányi Dezső fordítása
a bánatom, a könnyem szeliden:
ó Éj, csak a te édes karjaidban
csitul el árva, békétlen szivem.
Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
s száguldhat az ég és a föld között.
Ó istenasszony Éj; én nem tudom mi
hív most aludni, feledni, nyugodni,
haragcsitító, bú-feledtető.
Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
ki sírva alszik el, mindent feledvén,
öreg nagyanyja ráncos, barna keblén.
***
Kosztolányi Dezső fordítása
Sárhelyi Erika
Éj-fél-álom
Olykor felriaszt az éjjel –
s fülembe dübörög a csend.
Az éjfél holnapot érlel,
mint kalászban érik a rend.
A volt és a lesz peremén
némán inog a pillanat,
majd a kifeszített időt
felhasítja egy gyorsvonat.
Ma csillagtalan az égbolt,
sivár, szomorú végtelen.
Egy mozdony sípja felsikolt –
roncsolt álmok a síneken.
Marie Marel
Mea culpa...
Uram, ha vagy, mutasd hatalmad!
Erőim elfogytak. Adj nyugalmat.
Mutass utat! Mondd, mit tegyek?
Nem kértem tőled csak békés életet.
Add vissza Őt, hogy legyen társam,
Vagy mondd, hogy hiába vártam,
szólíts magadhoz! Mutass jelet!
Uram, az élettel mitévő legyek?
A világot köröttem mindig szerettem,
tiszta emberségre gyereket neveltem,
de hibás volt minden, mit álmodtam.
Mindent, mit vágytam elrontottam.
Próbáltam a léttől egyedül nem félni,
próbáltam parancsaid szerint élni,
de legyőzött a zord világ hatalma.
Mea culpa...Mea maxima culpa...
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van,
és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van,
és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni,
hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rám ragyogása.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni,
hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rám ragyogása.
***
Hamvas Béla
A tények nem visszafordíthatók, pedig az ember azt hinné.
Csak mert be tudsz jutni, még nem jelenti, hogy kifelé is
menni fog.
A bejáratból nem lesz kijárat, semmi sem garantálja, hogy az
ajtó, amin egy perccel ezelőtt beléptél, ott lesz akkor is,
ha visszafordulsz érte.
Így megy ez a városban.
Valahányszor azt hiszed, tudod a választ egy kérdésre,
kiderül, hogy a kérdésnek sincs értelme.
Csak mert be tudsz jutni, még nem jelenti, hogy kifelé is
menni fog.
A bejáratból nem lesz kijárat, semmi sem garantálja, hogy az
ajtó, amin egy perccel ezelőtt beléptél, ott lesz akkor is,
ha visszafordulsz érte.
Így megy ez a városban.
Valahányszor azt hiszed, tudod a választ egy kérdésre,
kiderül, hogy a kérdésnek sincs értelme.
***
Paul Auster: A végső dolgok országában
Ódor György
A SZÓ
Ha együtt élek egy szóval,
lehetne az ezer oldal,
de elillanó, képlékeny.
Hát azért szeressem, holnap
egész létem vele égjen?
Maradjon csak bent. Ki beszél,
száraz hangjában enyhe szél,
így meg halálnak válaszom.
Ez dobban végsőt, hiszen vér,
mi lüktet. Ne álmodozzon,
pörgetve színes karikát,
mint hamis aranyvirág,
jobb, ha sosem díszeleg.
Sors hangja ő, az igaz vád,
hol aláírom kis nevem.
Legyek csak mindig gyenge, halk,
mint aki majdnem belehalt
abba, mit akart mondani.
Remegjem csak az elmebajt,
ha meg mernek szólítani.
S mi van, ha bájos kacagás
tapsolja ki, üres bagázs
nyakában babérkoszorú?
Hiszen csak a gondolat fáj,
hangosság nem ad szomorút,
bent a szó ezen mosolyog,
megnyugtat, elálmosodok,
kora reggel fel is keltsen.
Újat álmodik a bolond,
mi elmúlt, többé ne szeressem.
A természetben nincsenek ingyen löncsök, "szeretetvendégségek".
Vagyis ha kimerítettük a természet kincseit, tönkretettük a talajt,
a vizet és a levegőt, akkor nincs kihez fordulnunk segítségért,
mert a természetben nincs egy "szociális háló", amely pótolja
a hiányokat.
Ebből az a tanulság, hogyha a természetből valamit kiveszünk,
akkor gondoskodjunk annak pótlásáról - lehetőleg a kivétellel
egyidejűleg.
Amit már ma elvárhatunk, mi több követelhetünk a technikától,
az az, hogy lármájával ne tegyen bennünket süketté az ég
madarainak dalára és füstgázaival ne tegye tönkre a mezők
és kertek virágainak bódító illatát!
***
Sánta Csaba: Y-AKTÁK
Árvai Emil: A Megoldás
Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.
Kiskorból emléked kevés;
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.
Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.
Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.
Kiskorból emléked kevés;
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.
Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.
"Megfogadom, hogy reggel egy embernek örömet okozok,
és délután segítek egy másiknak megszabadulni a bánattól.
Megfogadom, hogy egyszerűen és józanul élek,
beérem kevéssel és egészségben megtartom testem.
Megfogadom, hogy elhagyok minden szorongást és nyugtalanságot,
hogy ezáltal könnyű és szabad legyek."
(Thich Nhat Hahn)
Hasonló témák
