Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

kovvas1.jpg



Ennyi


A fényt miért
mutogatod?
Ha nekünk morzsáit
sem oszthatod?

Körülhatárolt életünkben,
meghatározott tetteinkben
a szabadságot csak
pénzért árulod.

Bocsásd meg amiért
mindig vádollak,
engem főleg a korlátok,
határok, szabályok
zavarnak.

***

Beke Zsuzsa

<!-- / message --><!-- sig -->
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Milford_Sound_(New_Zealand)_kicsi.JPG


Jovan Ducic

Tengerprti fűz

[FONT=verdana,geneva]Tar sziklapart, egy árva fűz van ottan,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]s a szélbe szórja hosszú zöld haját,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]akár egy nimfa, arra kárhozottan,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hogy fűzfaként zokogja ős jaját.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És hallja, hogyha cseng a sziklakatlan,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]s az est vizén halálos bú zizeg:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hol minden száll, fut - ő áll mozdulatlan,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]míg szállnak órák, szellők és vizek.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S a fűz velük zúg, ágakat, pihéket[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szitál a vízre, és a szélbe űz:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]mint önmagát-szaggatta szív, az élet[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]baját dalolja...Árván áll a fűz...[/FONT]


***​

[FONT=verdana,geneva]Ford.: Franyó Zoltán [/FONT]​
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Reményik Sándor - A lótusz



Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.
És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát felismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.
De ehhez az szükséges, hogy - mint a lótusz - boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.
Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
A legöregebb platánfa.... őspark, Füzérradvány - Károlyi kastély /.....ongo.hu/

fuzerradvany-kastely6vvv.jpg



Halmai Tamás:

ANGYAL LAKIK

A közép lénye: léte mágia.
Te azt mondod: fa, te pedig: király.
Csak ő nem szól. Nincs mit mondania.
Varázslat, ahogy a napra kiáll.

Mennyi erény egyetlen levelében!
Tiszta, áttetsző, szabályok szabdalta
tenyér: nyújtózik, hogy puhán felérjen
a fényig – és a még fénylőbb magasba.

Hódolva süt a nap felette,
tengerbe fut a föld alóla –
alázat néma fejedelme,
önnönmaga alattvalója.

Szép, mint a vers, ha lobban;
és bölcs, akár Platón.
Angyal lakik a lombban,
s derűben a platán.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

zdoboz.jpg



Fenyvesi Orsolya

Fotográfia

Egynek virrasztania kell, úgy tartják, és mi
egyként virrasztottunk, mennyi éjen át,
ott voltunk, és hányszor mondtad, hogy te
nem szereted a fotográfiát, aztán maradtunk:
ezüstlemezen fénykarcolatok.

Körös-körül alszanak az emberek, és mi
is aludtunk, házakban, ágyakban és nappal a parkban
ott voltunk körös-körül, emberek, én
a blendével készenlétben
vártam, hogy kisüssön a nap, bármelyik
percben kitakarhatták a felhők. Te
arra ügyeltél, milyen precízen, esetlen gonddal
állítom be a kopott masinát, apámé volt, mint a szemem
valaha. Vak tükrök ezek: látni az ő
szemével, hogy néz rám az én szememmel. Most figyelek:
filmérzékenység, záridő, mélységélesség, távolság,
remegő kézzel, óvatosan a megfelelő magasságba
emelem a fényképezőgépet, hogy ott maradjon, aminek most én
adok keretet, de mire a nap sugarai elérték a völgyet,
emlékszel? Eltűnt minden, mi ott volt előtte
– csak a fény maradt.

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

big.jpg



Erdős Olga

Tudatos útvesztő

Porcelán szilánkok -
ezer és ezer
szanaszét hever.

Áthúzott mondatok -
egyedül kevés
kódolt tévedés.

Lélek-én darabok -
félig üresen
jövőm keresem.

Karmámmal zárt zsilip -
titkos, védett út
félek, nincs kiút.

Tudatos útvesztő -
mágneses terem
falait verem.

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

a%20pillanat.jpg



Fésűs Éva

Tócsanézők

Mint hogyha záporverte úton járva
a pocsolyákon nézed az eget,
tükörből int feléd a sok fa ága,
míg lábad gépiesen lépeget,

és égő pillantásod nem veted fel,
hogy lásd, milyen az élő, tiszta szín,
csak mélyberagadt szemmel andalodsz el
a lángos felhők habzó rajzain,

így járunk, lásd, oktondin, szédelegve,
tavaszból őszbe, őszből unt telekbe,
szedetlen hagyva termő fák sorát,

és látatlan marad a legszebb hajnal,
mert sáros lábbal, sáros gondolattal,
mint tócsanézők, úgy megyünk tovább.

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

filmkocka.jpg



Turbuly Lilla

Fragile

Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom.
Mondjanak az időjósok akármit,
kifog az ősz a szeptemberi lázon,
eső veri a szomjazó kert fáit.

És mert nem bírtam elaludni újból,
peregni kezdett lassan, ami volt;
nem én akartam végignézni hússzor,
fejemben mégis két film zakatolt.

Szemcsés nagyon, mert régi már az egyik,
hiányzik sok kép - az idő vágta meg.
Forgatjuk még a másikat, de meddig?
S ha elkészül, poros raktárba megy?

Dobozba zárul, és nem látszik előre,
ha készül új, kinek jut főszerep,
hogy most adódik vagy talán jövőre
a véletlennek kedvező terep.

Bár ősszel jobban látszik, hogy hiába
(és így van akkor is, ha visszakérdezünk)
csomagoljuk magunkat szerelembe, nyárba.
(Különben is, hány film az életünk?)

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

Image00001(15).jpg



Kosztolányi Dezső

Nyárutó

Mint egy szegény, sebesült katona,
a piszkos ősz járkál a mély aranyban,
a sebkötőit is letépi halkan
s csorogni kezd a vére bíbora.

Olyan alélt, hogy semmit se akar,
a napba bámul búsan és fehéren,
mellén a sok-sok vitézségi érem
rég kialudt, halott szivet takar.

Egy kőre dől s már-már aludni vágyna
álomtalan álmot egy régi ágyba,
de nincsen út, mely arra vinne már,

szívében kínok és fájdalmak üszke
s még hallja, amint fújja-fújja büszke
aranykürtjét a nyár, a messze nyár.


1907.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

taj_1.jpg



Juhász Gyula

Tiszai tájak

Tiszai tájak, végtelen vidékek,
Olyan testvér sorsommal a tiétek.

Én is magány és csönd gyermeke lettem
S fekszem szelíd árván a végtelenben.

És hallgatom a füvek halk növését,
Az esti csöndek mély és bús zenéjét.

És nézem, nézem, hogy az esti felleg
Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.

S a fáradt csónak vajjon hova ballag
És töredéke honnan jő a dalnak?

S túl hangokon és gyászos jegenyéken
Bús csillagom hol jár a néma égen?

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
hortobagy-taj-450x256.jpg


Juhász Gyula

Magyar táj, magyar ecsettel

Kis sömlyék szélin tehenek legelnek,
Fakó sárgák a lompos alkonyatban,
A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett.​

Távolba néznek és a puszta távol
Egy gramofon zenéjét hozza nékik,
Rikácsolón, rekedten iderémlik,
A pocsétában egy vén kácsa gázol.​

Az alkonyat, a merengő festő fest:
Violára a lemenő felhőket
S a szürke fákra vérző aranyat ken,​

Majd minden színét a Tiszának adja,
Ragyog, ragyog a búbánat iszapja.
(Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)​

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

csobogo.jpg



Eeva-Liisa Manner
1922-1991

Fénylő - ragyogó

Oly ragyogó az ég, mindent fénybe olvaszt.
Olyan forró a nap, mitha most gyúlna lángra.

Mégis öröktől suttogott a víz,
pázsitot fésült a szél, követ csiszolt a patak.

A zsurló absztrakt kereke ősrégi, -
régi... E ráfeledkezés csak egyórás, fiatal.

Oly ragyogó az ég, áttetszik rajta a madár,
oly mély a víz... Minden egyéb esetleges.

.

Fodor András fordítása

.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez is az "élet", bár korántsem szép !

Vietnam60s.jpg


Jim Morrison

Amerikai ima

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?​

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?​

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk halva a tengerben.​

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok,
és hogy a kövér, lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.​

Gerillabandák forgatják a számokat a zöld-inda tömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.​

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
hogy előadhassuk művészetünket és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Éltünk, meghalunk és a Halállal még nincs vége.​

Utazzunk tovább a rémálomba! Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana. Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba
és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbosz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a Halál mosolygott.​

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hirdessük életörömünket. és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül csak egy marad épen.​

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!​

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.​

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)​

Benünk lakó gúnyolódás. adj nekünk mág egy órát a vrázslatra!
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársonyos óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka​

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk! Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat!​

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!​

A régi jó napokban még hittünk. De kis dolgokban még mindig
megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerótlen homlokát.​

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad, vad protesténs örvényben
fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
és kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
megpóbálunk valamit, ami már régen ránk talált.​

Jaj beteg vagyok a kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!​

A szolgáké a hatalom. Kutya emberek és gyalázatos nőik
húznak ócska takarókat tengerészeinkre.
Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.​

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniok az
elvetélt idegeneket most a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.​

Tudod milyen sápadtan és gonoszul,
milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mert egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vinnél.​

A Halál mindannyiunkból angyalokat csinál és szárnyakat
ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!​

Az a másik birodaom messze a legjobbnak átszik mindaddig,
amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a Vérfertőzést
és a Természeti Törvényekhez való léha engedelmességet.​

Nem megyek!
Inkább a barátok lakomája, mint az óriási család.​


hobo_blues_jim_morrisonnak.jpg

.​
 

nagynezsoka

Állandó Tag
Állandó Tag
Szabolcsi Zsóka : Holnap sem.....


Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tűnékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

pokhalo_k.jpg



JULIA HARTWIG

Az ősz

Az ősz, mint valamilyen krónikus betegség.
Mindennapos amputáció.
És az orvos egyszerre elfordítja figyelmes
és szigorú arcát. Napfény-teli remény árasztja el az
erdőt, rétet meg a kertet.
Ez csak azért történik így, hogy a kicsi, a
legkisebb, az alig látható pókocska elvégezhesse
a feladatát kifeszítve a légben a fehér szálak csomós
csíkjait.
De tévedne az, aki ebből túl messze ható következtetéseket
vonna le.

*
Fordította: Dabi István

.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

amberwave2.jpg



Élettörténet

Lélektől lélekig, történetről, történetre
meghajolsz-e a végzettől fenyegetve, vagy
felveszed a harcot gyengén, s elesetten,
kilátástalan helyzetedben, sorsod ellen...
Írtál-e az Élethez rimánkodó levelet?
Hogy legyen erőd megharcolni harcod,
s ne merüljön feledésbe örökre neved...

Idő vonatán száguldanak az évek tova,
mindennapos történet, hozzád is szólhatna
Szeretet ereje, talán hallottad már eleget,
de az idő vonatán a végzet Neked is integet...
mert szenvedély az Élet, felfoghatatlan Minden
történetről-történetre, lélektől-lélekig...
s az idő vonatáról lemarad, ki elkésik

Meg-megáll időnként, az állomást nem ismerheted,
hol, s mikor várakozol, kitől kell búcsút venned
Szívedben poggyászod, s ha van utastársad
mindenkit bánt, s talán senkit sem, ha itt az idő
majd alkonyi fény ragyog az ég alján, s búcsúzik:
az élet volt csupán, s búcsút int a hajnali ég alján

***

Sillingi Julianna
merengo.hu/versek
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

143k%C3%B6vek.jpg



Kovács András Ferenc

Valaki követ álmodik

Ha majd hamut álmodnak a kövek,
s a boldog hamu embert álmodik,
valaki semmit - istent álmodik,
torkában némán torlódó kövek.

A szó k&otilde;vé lesz egyetlen napon,
törvénytáblából készül útveszt&otilde;
köré, karneol id&otilde; - útveszt&otilde;
&otilde; is, önmaga álma egy napon.

A szavak csak szavakat álmodnak,
csak egy könyvet útveszt&otilde;kkel, kövekkel
s tükrökkel, eme végtelen kövekkel,
melyekben arcok arcot álmodnak.

Egyetlen arc lesz, mely már végtelen,
akárha most zuhanna egy tükör
mélyébe - mintha sok törött tükör
kövek röptét álmodná végtelen.

És egyszer kövek álmodnak követ,
és egyszer hamu hamut álmodik,
egy álom semmit - embert álmodik,
a csend torkában lüktet&otilde; követ.

*​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

sello.jpg



Juhász Gyula

Emlék

Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe néz.

Elhunyt napok és elfakult vidékek
Feléd ragyognak ismét hirtelen,
Fölzendül elnémult szavak zenéje
És lelkeden, lehangolt hangszeren

Ábrándjaid eljátssza újra multad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc és feléd mosolyog.


*​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
sotet_felho_104802_62267_n.jpg


Rólad Rólam Rólunk

Hét sebből vérzek már, csak egy kell a nyolchoz,
mutasd meg kérlek, hogy hol van az otthon,
mutasd meg kérlek, hogy merre kell mennem,
hogy boldog lehessek, a rosszat feledjem.​

Merre nem sírhatnak, az élők a holtak,
nyugalom merre vagy, mond kérlek hogy hol vagy,
én utánad megyek, legyen eső vagy szél,
akkor nyugodt a lelkem, ha többet már nem fél.​

Bőröm börtönében a holnapot siratom,
mert nincs sok a mából, ennyi a vigaszom,
kezem a szívemen, lehet hogy otthagyom,
füzetemben könnycsepp van jó pár oldalon.​

Csak megyek a sivatagban, de messze az oázis,
lehet bejátszik, később, az oltár is,
állok majd feketében, két szemre várva,
de szeretni fogom, legyen vak netán sánta.​

Ott leszek mellette, jóban és rosszban,
ígéretet teszek, viszem a sírba majd holtan,
a lelkem egy darabja, a szívében ott van,
mondja majd ő is, amit én régen megmondtam.​

De nem akarom, mert lesz mit vesztenem,
a féltékenység gyilkol, ó miért te esztelen?
nem vágyom rá, de jönnek a rémálmok,
a düh kapuit minden reggel széttárom.​

Akaratlanul furcsa rémeket látok,
mindig egy picit bennem halnak a lángok,
ami életben tartja, ezt a csudaszép párost,
mi ringatja esténként, a szunnyadó várost.​

Akarlak, szeretlek, kívánlak, imádlak,
az órára nézek, és máris az imám vagy,
akarok adni még sok percet neked,
akarok tölteni még sok évet veled.​

Megadom a legnagyobbat, ami a bizalom,
de ha rajtakaplak, nem lesz irgalom,
nem lesz még egy csók, nem lesz még egy esély
nem lesz még egy éjszaka, én mondom hogy elég.​

Nem rólad szól, nem rólam hanem rólunk,
egy az utunk, a szívünk és a sorsunk,
mert akkor vagyok boldog, ha boldognak látlak,
már nem érdekel jövő, csak éljünk a mának.​

***​

Martin Valentine
poet.hu
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Away_by_liquidkid134.JPG


Kérdések...

Mondd, még hányszor lehet
meghalni, s születni újra
rálépni vesztett-megtalált útra?​

Mondd, miért kell mosolyogva
zokogni, könnyezve kacagni, ha
elmész és visszatérsz néha?​

Mondd, ha már nem vagyok
ünnepekben, sem mindennapokban
miért nálad találom meg önmagam?​

Mondd, visszatérő ifjúságom
titkának, szemem csillagporának
cinkos őrzőjévé mikor váltál?​

***​

Írta:Destiny

amatormuveszek.hu
 
Oldal tetejére