Az élet (azért is) szép !

Deáky Levente​

A Tükör mögött​

Egy teljes Örökkévalóság óta
Játszom
A tökéletlen embert.
Még mindig érdekes.
Annyi létidő óta
Ugyanazt a szerepet játszom...
Tökéletesen.
​

***​

ekt.hu​

Sango Villagren​

Reggeli Csoda​

Harmat cseppen a kerti virágról,
majd megcsillan rajta a nap sugara,
büszkén ontva a fényt magából,
s csendül a reggelek víg madara.​

Még homályba olvad a tekintetem,
már hallom e harsány éneket!
Tisztul a kép, de még nehezen
tompítja szemem a fényeket.​

Elmém vidáman ébredő árnya
remélve köszönt egy szép új napot.
Szívem, mint mindig, most sem bánja
azt, mit e fénnyel ismét kapott.​

Álmosan pillantok jobbomon az ágyra
és megmosolyogtat, ami fogad.
Illatok, érzések színes kavalkádja
őrzi, mit szívem tartogat.​

Tán álmodom még, de oly valósan,
új képet szőtt a képzelet,
a csendes lomhaságban eltelt óra
mellettem új Csodát ébresztett.​

Barnásvörös haja a párnára omlott,
s mint hűs patak, csörgedez tovább.
Csodálva nézem tincseire bomlott,
földig nyúló zuhatagát.​

Ezernyi kérdéssel pillant fel rám
a szeretetét ontó barna szempár.
"Reggel van? Este? Vagy hajnal talán?"
Időt nem ismerve tekintesz reám.​

Mosolyomtól megnyugszol és viszonzod azt,
így nyújtod felém a két kezed.
A napsütés lelkedben új dalt fakaszt,
új Csodát szőtt a képzelet!​

Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben.
Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra
megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön,
most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk
és soha többé nem találkozunk?
Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt,
akit valójában már megtaláltam,
csak nem volt bátorságom szeretni?​

*****​

Richard Bach:
Híd az örökkévalóságon át​

/ Olavo Bilac /


A pók szerelme



Nézd, bársonyos busa potroha hogy remeg,
Nyolc csillogó szemében parázsló furcsa láz,
Lustán sütkérezik a nyári nap meleg
Fényén és leng mögötte az ingó kusza ház.

Nyugodtan szállhatok, ne féljetek, legyek!
A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg s mohón várja a szörnyeteg,
Hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.

Jön már a hím. Nézd, hogy fut, hogy rohan a falánk!
Dalként felzeng a perc, sajgó gyönyöre mély;
Egy napsugár tüzében a háló csupa láng.

A nőstény jóllakott s holtan hull le a férj...
Boldog, kit akkor szúrt át az orgyilkos fulánk,
Mikor a vég öröm és gyötrelem a kéj.

(Rónai Pál fordítása)

​

/ Cruz e Souza /


Lelkek börtöne



Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.

Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.

Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,

Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.

(Rónai Pál fordítása)
​

Balogh Margit​

Régi történet​

Bár fejemre olykor koronát tettél,
ez volt a múlt,
majd gyorsan elmentél
Kinyúlt karom nem nyúlt utánad
s így csak bú és bánat verte fel a házat.
A kertvégben is szomorún ment le a nap
hátrahagyva kihűlt arcodat.
S hogy elmentél-
másnap beborult az ég
én csak némán keseregtem
- mint valamikor,- rég!
A bánat már nem ugyanaz
lelkemben esett egy kár
s merően a semmibe nézek
- mint egy kongó,üres pohár!​

Kassák Lajos​

A SZERELEM VONZÁSÁBAN ​

A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón sodródik alattam a víz
és megugatja árnyékom.
Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam
és szemétre vetették.
Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett.
Elindulok hát pucéran
üres zsebekkel
lesoványodott testtel.
De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád.
Bizonyára este lesz akkor
s te ott állsz előttem
a csillagok fényében.​

Kassák Lajos​

VELED VAGYOK ​

Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.​

Hová mégy - kérdezem
feleled - nem tudom.​

Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.​

Előtted én
te én előttem.​

Egy kapu előtt mégis megállunk.​

Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.​

Varjú-Kolozs Mónika​

Fák a magasban...​

Fák a magasban,
Fenn a havasban,
Vívják a harcot a téllel.​

Felhőbe lógva,
Jéggel dacolva,
Járják a táncot a széllel.​

Csúcsuk az égből,
Szőnyeg a légből,
Zöldes takaró a hegyen.​

Nap, hogyha süt rá,
Csillan ezüst ár,
Szikrázik a hó a fenyőn.​

Folyó, ha árad,
Tél szele fárad,
Messze tűnik nyomban a jég.​

Fák a magasban,
Zsongó tavaszban,
Élvezik a nap melegét.​

Mire születtél?


Van, aki a szenvedésre született,
Ezért kapta Urától az életet.
S számára a legfőbb feladat,
Hogy tisztán megélje a kínokat.

Van, aki a boldogságra született,
Ő az, akit Isten valóban szeret.
Nincs más hivatása a Világban,
Mint élni az életét vidáman.

Mire születtél? Csak Te tudod.
Ha boldogságra, legyél nyugodt.
Viszont ha szenvedés a végzeted,
Tudjad, én itt vagyok veled!

/ Lakosi Máté /
​

Fütyül a feketerigó



Hegy is van, völgy is van!
Május van! Fény is van!
Millió virág van!
Tillió! Tillió!
S az ember fiában
nincsen öröm,

Rét is van, domb is van,
fű is van, lomb is van!
Tavaszi hold is van!
Tillió! Tillió!
S az ember magában
hordja a bút.

Felhő száll az égen,
víg füst a kéményen!
Pitypang nyit a réten!
Tillió! Tillió!
S az ember szívében
remény se kél.

Szárnyam van: repülök!
Hangom van: fütyülök!
Szívemmel örülök!
Tillió! Tillió!
de az ember mögött
ott jár a gond.

Hernyó, meg légy is van,
virágban méz is van!
Fészkemben párom van!
Tillió! Tillió!
Emberen járom van:
a pénz és a bn.

Köszöntöm az estét,
az útszél keresztjét,
a harmat leestét!
Tillió! Tillió!
S az ember Istenét
sem hiszi tán.

Kerek ég, napos rét,
minden, mit kívánnék
ingyen vett ajándék!
Tillió! Tillió!
S az ember, szegény, még
nem érti ezt.

Hegy is van, völgy is van!
Május van! Fény is van!
Millió virág van!
Tillió! Tillió!
s az ember fiában
üres a szív.

Rét is van, domb is van,
fű is van, lomb is van!
Tavaszi hold is van!
Tillió! Tillió!
S az ember nem tudja,
hogy élni jó!

/ Rolla Margit /
​

Noha néhány nagyszájú férfi tetszelegve hangoztatta, hogy az
életét is odaadná, csak egyetlen szerelmes éjszakát tölthessen
ezzel a vérlázító nővel, valójában egyikük sem erőltette meg
magát érte.
Lehet, hogy a meghódításához is, a veszélyek távol tartásához is
elegendő lett volna az az egyszerű és primitív érzés,
amelynek a neve szerelem,
de éppen ez az egy senkinek sem jutott az eszébe.​

*****​

Gabriel García Márquez:
Száz év magány​

Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság,
hogy az emlékezet nem ismer visszautat,
hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett,
s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb
szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.


***

Gabriel García Márquez:
Száz év magány​

BION

Kr. e. II. század

ESTHAJNALCSILLAG


Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,
Csillagom, ékszer a kék éjben, te, ki úgy ragyogod túl
fénylő társaidat, mint téged a hold, gyönyörű szép
Csillagom, üdvözlégy! s mikor engem drága találka
hív, a ma túlgyorsan lebukó hold fénye helyett add,
add az utamra arany lámpád! Nem azért megyek én, hogy
lopjak, az éjszaka vándorait se fogom kirabolni:
szeretlek! és illik pártolnod igaz szeretőket!


***
​

​

TIBULLUS

sz:Kr. e. 60-55 között


BOCSÁNATKÉRÉS


Esküszöm - és ne szeress, ne legyen rám gondja szivednek,
mely még pár nap előtt híven epedt szivemért,
hogyha egész fiatalságom ezer ostobasága
jobban bánt valaha, mint az a tegnapi egy
bánt: hogy csóktalan elmentem tőled haragomban,
és letagadta magát ajkamon a szerelem.


***
​

​

SULPICIA

római költőnő
Kr. e. I. század


VALLOMÁS


Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa,
és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát: örömöm kifecsegheti írigy
nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért.
Már semmit sem irok titkos táblákra ezentúl,
hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
egymáshoz méltó két szerető szeret itt!


***
​

​

Vátszjájana

(~ 3. század– 4. század)
indiai író, filozófus.


KIT SZERETNEK A NŐK?


Az asszonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szivük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifju és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkivált
barátnő is megkivánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, uj s bohó,
aki szinházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hirben, pénzben, észben
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket.

***
​

​

Li Taj-po

(701-762)


KESERŰ SZERELEM

Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.
Kinéz az ablakon, oly halavány.
Egyszerre fényes könnye megered.
Jaj, kit szeret?


***
​

​