Az élet (azért is) szép !

Szabó Magda

Fű

Oly kis lelkem van, hogy ilyen parányi
nincs senkinek talán.
Beszélek én, de hangom is pici,
ház nem figyelsz reám,
azt sem tudod, hogy katona vagyok,
mert én nagyon kis katona vagyok,
engem nem is látsz, csak a kardomat;
van ám sok kardom, forgatom,
villogtatom, suhogtatom,
még tisztelgésre is kirántom,
szigorú az én kapitányom,
nem szól, de süvölt cudarul,
fél ám a bokor, lelapul.
S tudod,
én olyan katona vagyok,
hogy nem magam ülöm meg a lovat,
hanem a lovam engem:
csiga meg lepke meg esőcsepp
meg szöcske ül a nyeregben,
de nem haragszom, oly pici szívem van,
nem fér abba harag,
ha indulok, megyek gyalog,
viszem a lovamat, s ha fáradok
se búsulok,
inkább dúdolgatok,
este, ha feljön a csillag,
elhallgatok.
Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat.​

Komáromi János

marék homok

egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél
mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben​

Cseh Katalin ​

Csönd és álom​

Álomban születik a csönd

Álom partján kószáló csönd

Álom ölében szundító csönd

Tóth Árpád​

JÓ VOLNA SZÉPEN...​

Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek... életem...​

Sík Sándor

És jöttek a napok

<TABLE border=0 cellSpacing=3 summary="" cellPadding=3><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>​

Kubik Ilona


Ha én lennék

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
1893-1930

Szergej Jeszenyinnek
1925


Bolygónkon
a jókedvhez
a fölszerelés kevés.

De a jövő
talajából
örömöd
kitépheted.

Ebben az életben
meghalni
nem nehéz.

Élni az életet
sokkal nehezebb.

***

Ford.: Eörsi István



Сергею Есенину
1925

Для веселия
планета наша
мало оборудована.

Надо
вырвать
радость
у грядущих дней.

В этой жизни
помереть
не трудно.

Сделать жизнь
значительно трудней.
​

Különben, ne kicsinyeld le azt az érzést, hogy szeretsz-e valakit.
Kevés emberrel esett meg az a szerencse, hogy megszeretett valakit.
Te eddig nem ismerted a szerelmet, most meg az öledbe hullt.
Mindegy, hogy holnapig vagy holnaputánig vagy életed végéig tart ez az érzés...,
...mindenképp a legnagyobb dolog, ami az emberrel történhetik.
Mindig lesznek emberek, akik azt hiszik, hogy nincs szerelem,
mert ők nem ismerték meg.
Te azonban megismerted, légy boldog vele, még ha meg is kell halnod holnap.​

***​

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD align=middle>Ernest Hemingway</TD></TR></TBODY></TABLE>​

Akiért a harang szól​

Kányádi Sándor ​

A két nyárfa​

Én sem volnék, ha nem volnál,
Ha Te hozzám nem hajolnál.
Te sem volnál, ha nem volnék,
Ha én hozzád nem hajolnék.​

Osztódom én, osztódol Te,
Só vagy az én kenyerembe.
Mosoly vagy a bajuszomon,
Könny vagyok a két szemedben.​

Köt a véred, köt a vérem,
Szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred,
Szeretőd vagyok s testvéred.​

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
Viharom, ki szerteszaggatsz.
Szellőd vagyok, ki simogat,
Viharod, ki szétszaggatlak.​

Ha nem volnék, Te sem volnál,
Én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
S búvunk egymás árnyékába.​

Shax ​

Hazudj, hogy élhessek!​

Kutattam az igazságot,
Fájdalmat s kínt éltem át.
Kerestem, mert azt mondták jó,
Megtaláltam, de mi valódi igazság?​

Mond mi az igazság?
Az amit mindenki állít?
Mond, mi az mit én láttam?
Hazugság, mi csak ámít?​

Láttam a Sors könyvét,
S nevemet, mellette keresztet.
A szenvedés egyértelmű jelét,
Hazugság mi áll a könyvben?​

Azt állítjátok, én alakítom jövőm.
Azt mondjátok, enyém a sorsom.
Én azt mondom, ez hazugság,
Ha mégsem, úgy alakítom, hogy meghalok.​

Hazugság a világ, s a szívek is,
Halott az igazság, talán sosem élt.
Hazudj, hogy lássam, érdemes élni,
Hazudd, hogy hazugan élhessek én is.​

Küzdöttem, bízva bíztam,
S mára kezdek félni,
Nevettek rajtam, hazudtok nekem,
Nevessetek, nevetek sírva én is!​

http://href.hu/x/a1euhttp://href.hu/x/99oi​

<TABLE border=0 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="98%"></TD></TR></TBODY></TABLE>​

Gyere közelebb!​

Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...​

Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...​

Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.​

Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!​

***
Szabó Balázs
poet.hu​

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>http://href.hu/x/a1ge
</TD></TR><TR><TD align=left></TD></TR></TBODY></TABLE>​

Szergej Jeszenyin​

Ki vagyok ?​

[FONT=times new roman,times]Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]szemem kékjét homály itta fel.[/FONT]
[FONT=times new roman,times]Mellékesen élek itt a földön,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]épp csak úgy... együtt a többivel. [/FONT]​

[FONT=times new roman,times]Megszokásból csókollak, csak éppen[/FONT]
[FONT=times new roman,times]mert csókoltam mást is eleget,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]s mintha gyufát lobbantok sötétben,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]szép szavakat úgy mondok neked. [/FONT]​

[FONT=times new roman,times]"Mindörökké", "kedvesem", "csak téged"...[/FONT]
[FONT=times new roman,times]De a lelkem dermedt és üres.[/FONT]
[FONT=times new roman,times]Hogyha magad ajzod szenvedélyed,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]igaz szót szívedben ne keress. [/FONT]​

[FONT=times new roman,times]Tüzemet már semmi fel nem szítja,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]vágyak nélkül élek, csendesen.[/FONT]
[FONT=times new roman,times]Erre-arra hajló karcsú nyírfa:[/FONT]
[FONT=times new roman,times]születtél sokaknak és nekem. [/FONT]​

[FONT=times new roman,times]Magamnak mindig társat kerestem,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]s tűrtem komor fogság nyűgeit.[/FONT]
[FONT=times new roman,times]Nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]nem illetlek rossz szóval, ne hidd. [/FONT]​

[FONT=times new roman,times]Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]szemem kékjét homály itta fel...[/FONT]
[FONT=times new roman,times]Szerettelek téged is a földön,[/FONT]
[FONT=times new roman,times]épp csak úgy... együtt a többivel.[/FONT]​

Kerék Imre​

Eljő tán​

Amikor belül már a legnagyobb
a zűrzavar: egyszerre átsajog
zsibbadt érzékeiden a való,
elég egy rózsatő felvillanó
torkolattüze, egy zöld lombos ág
eleven rajza az ablakon át,
egy nem-tudod-milyen-nevű madár
szárnyverdesése, amint tovaszáll -
s megnyílnak hirtelen a zsilipek,
kifele zúdul minden, ami bent
föltorlódott, s beleoldódik a
létezés sodró hullámaiba,
míg lassan kitisztul a benti táj
és az egyensúly, a rend helyreáll.​

Shax​

Ne félj !

Mikor egyedül vagy, s csak a magány ül melletted,
Mikor úgy érzed, meghalsz s ez senkit, nem érdekel.
Ha azt hiszed a sötétség, mi körülvesz bánt téged,
Halld annak szavát, mi azt súgja: Nem kell félned!

Eltakarlak a gúnyos s szúró tekintetek elől,
Megóvlak a világ álnok szörnyeitől,
Segítek meglátni mindazt, mit eddig homály fedett,
Az igazat, az örök törvényt, s te uralkodsz majd mások felett.

Megtanítalak, hogy barátként kezeld a magányt,
Bemutatlak az angyalnak, ki hozza a halált.
Megmutatom, hogyan állj bosszút sérelmeidért,
S a végén te is belátod, nem érdemes küzdeni a szerelemért.

Itt velem, az örök dicsőségben, sosem leszel boldog,
De megígérem bánat se fog érni, hogy könnyed hulljon.
Életet ajánlok neked, s még lelked sem kell.
Ára az a csepp boldogság, mi jutna neked.

Ha megtanulod a leckét, s megérted az örök homályt,
Rájössz, a világ nem ér semmit, hiába keresed értelmét.
A vad szerelem, mi éltet tovavész, kialszik lángja,
Örök barátságok megszakadnak, csak emlékek maradnak.

***

Shax ​

Az utolsó tánc​

Mikor a nappal meghalt,
S az éjszaka feltámadt.
Mikor az eget csillagok borítják
S a hold adja a fény csodáját.​

Mikor a tenger tükre a színpad,
S a szél veri a hullámokat.
Mikor vízen táncol a hold tükre,
S a társa nem más, mint egy fa levele.​

A víz partján két lélek,
Állnak, kéz a kézben.
Mikor a szél indítja a táncot,
Ők kezdik, kizárva a világot.​

Zene csupán tenger morajlása,
Hozzá a dalszöveg a Halál suttogása.
A szenvedély diktálja a tempót,
Velük együtt táncol a hold.​

Összekulcsolt kezüket vérük áztatja,
Minden cseppel közeleg haláluk órája.
De ők csak táncoltak tele élettel,
Hisz ez az utolsó tánc, mit kértek.​

Nem törődnek semmivel, hallgatják a tengert,
Senki nem áll ki akaratuk mellett s ellen.
Ők nem törődnek az idővel, élvezik életük utolsó perceit,
Szeretik egymást, s ezt a Halál fogja megpecsételni.​

Már csak a hold, s a falevél táncol,
A két szerelmes lélek halott.
A színpad lassan vörösre vált,
Az ezüst táncos, most vett fel új ruhát.​

Haldoklik az éjszaka,
Éledezik a nappal.
A színpadra új táncos lépett,
De a színpad még mindig véres.​

***​

http://href.hu/x/a2br​

blacklily : "rímtelen"​

A szív remegő dallamában szomorúan megcsillan egy hang,
nem is hang, egy könnycsepp.
Halk magányában lóg lefelé egy apró tövisről,
mely mélyen belefúródott a szív melegébe.
Egy csúf kis öröm, ismeretlen halál.
Ártatlan bűnöző, mely a szív legnagyobb boldogságát veszi el,
hogy aztán megajándékozza vele.
De még vár, hogy a tengernyi gond romhalmazán
keresztülszűrődő fény még inkább bevilágítsa a hideg űrt.
Akkor a kicsiny csepp összegyűjti a fényt
és új lángra lobbantja a parázsként izzó szenvedélyt.
Végül az üszkösödő tövisről aláhulló könny
beteríti és felfrissíti a fáradt szívet,
és az egész testben szétáradva
beteljesíti a gyönyört, melyért megszületett...​

***​

forrás:moonshadow.hu​

Avernus : Színek tava​

Úgy gondolod, hogy semmilyen?
Színe nincs, nem él, csak pihen?
Többet érez egy nap alatt,
Mint hinnéd! Nyitom a falat:
Hozzá vezet, s lassan halad…​

Hajnal van. Lásd, amit nézek:
Feketéből sötétkékek
Válnak ki, és még bomlanak.
Árnyékok közt sok torz alak
Rejtőzik, de ál-borzalmak.​

Kel a Nap. Most már több a fény,
Rémek helyett jön a fény-lény.
A víz tükrözi is szépen,
Bár hozzátesz, elvesz. Épen
Minek? Így csodás a képem.​

Íme dél van. Kékből zöld lett.
Bohókás, de nem rossz ötlet.
Békesség, nyugalom tája,
Nem érzed, mennyire fáj, ha
Elcsúfít az éjjel árnya?​

Alkonyat. A tó elfárad.
Szürkeség lepi el várad.
Sötét lány mutatja testét,
Azt, mi elhozta az estét.
Hagyja magát? Emberes tét.​

Ímhol éjszakai város.
Tó számára vajon káros?
Csodák ideje már lejárt.
Magához hívja őt kitárt
Karokkal a béke. Kijárt.​

***​

moonshadow.hu​

József Attila​

Az Isten itt állt a hátam mögött... ​

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..............................<WBR>....
..............................<WBR>.... ​

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. ​

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. ​

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon. ​