Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 1

Cserényi Zsuzsanna
:
Ha akarod

Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára,
Ha akarod.
Mától én vigyázom a napot
Ott az égen, a felhők fölött,
Ha akarod.
Én fújok szelet, csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt.
Gyújtok apró tüzeket, vagy
Borítom lángba a hegyeket,
Beültetem fával a sivatagot,
S visszafelé folynak a folyók,
Ha akarod.
Bejárom veled a világot,
Letépek minden virágot,
Élek békében, boldogan
Vagy mindenért harcolok,
Ha akarod.
Mindenhol ott leszek
Add hát a két kezed
Átölellek és hallgatok
Ha akarod.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 2

…. Akivel én kéz a kézben vándorolni tudnék, a patakot követve,
az erdőkön át, nyári lángolásban, az ősz aranyszínű fényében
és messze néző fehér hómezőkön át.
Keveset szólna, és azt is egész halkan.
Azt a szót, amire mindig vártam. A hallgatása többet mondana,
mint mások beszéde.
Megértene, jobban, mint bárki előtte, jobban, mint ahogy én
magamat megértem.
Nála otthon lennék, magánál tartana.
Azt tenném, amit szeretne, és amit szeretne, az lenne,
amit mindig is szerettem volna.

A nevetéséről felismerném.
Mert csak ő tud, úgy nevetni, hogy nekem is mindjárt
nevetnem kell, könnyel a szememben és boldogsággal
a szívemben.

Mindig, amikor nyári reggeleken köd ül a tájon, tudom,
hogy meg kell találnom, mert még mindig rám vár.
Keresem és félek.
Mert, mi lesz, ha megtalálom?
Akkor nincs tovább, és nincs többé keresés.
Minden értelmet kap, végső megoldást, nem lesz többé én,
nem lesz távolság, és nem lesz holnap.
Csak mi, csak együtt és ma – örökre.

***

Schäffer Erzsébet: Álmok völgye

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

Vankó Gergely

Két fűzfa

Szétömlő szerelmén a rétnek
két fűzfa áll egymásnak őrt.
Homlokuk felfeszül az égre,
derűjük lenyűgöző.

Csókjukból csermely-fiú éled,
kit a nagyvilágba űz a szenvedély.
Gyökér-anya, hiába reméled,
háládatlan fiad vissza sose tér.

A nyárnak lassacskán vége lett,
a mezőre fagy-felleg borul.
Két fűzfa görnyed a tél felett:
várnak valakit. Várnak - konokul.

***

nzyang.com/szemlatomas

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

Tóth Árpád

Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

László Noémi

Változások

Egyszer nyír ezüstje,
máskor kémény füstje.

Egyszer rózsa kelyhe,
máskor szív szerelme.

Egyszer hegy gerince,
máskor szürke pince.

Egyszer boldogságom,
máskor hol találom?

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

László Noémi

Kérdezgető

Rózsa, rózsabimbó,
van-e párod,
ragyog-e a szirmod,
ha kitárod,
hajlik-e a szárad
üde szélben,
karmol-e a tüskéd
idejében?

Rózsa, rózsabimbó,
fogy a színed,
fogy a hold az égen,
keseríted,
fogy a bő esztendő,
ki fogyasztja?
Hull a könny az égből.
Ki fakasztja?

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

Orbán János Dénes

A tangó bűvöletében

mit csak a tükrök látnak
álruhát ölt a lélek

rózsát vesz kölcsönpénzen
milyen gyönyörű élet

micsoda szép hazugság
minő fölséges percek

este kilencig koldus
este kilenctől herceg

rózsára cserélt birtok
virág egy utcalánynak

kimenőt ölt a lélek
mit csak a tükrök látnak

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

Baranyi Ferenc

Egy pillanatra

A pillanatot kell csupán kibírni,
amikor egy véletlen mozdulatból
kiderül, amit szüntelen gyanítasz,
de míg gyanítod, addig nem
gyanakszol.
a pillanatot kell csupán kibírni,
amely egy önhitt szárnyalást
keresztez,
mikor gyönyörű ívű szerepéből
egy pillanatra kiesik a kedves,
a pillanatot kell csupán kibírni,
mikor egy elszólása tudtul adja,
hogy szerelmedért teljes életével
adózik bár, de csak felére tartja,
a pillanatot kell csupán kibírni:
az átmeneti örökkévalóság
döbbenetét, mit a tábornok érez
ha kételyei percre lefokozzák -
a pillanatot kell csupán kibírni!
Aztán beérni azzal a csekéllyel,
mi megmarad a pillanat után is.

És oly csekély, hogy egy élettel ér
fel.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 3

[FONT=verdana,geneva][/FONT]

[FONT=verdana,geneva][/FONT] Juhász Gyula

Szerelem

Szép, ősi szó, mámoros messze illat,
Távoli akkord, fájó és örök,
Beárnyékozod borús álmainkat:
Égi követ liliomok között.
A végzet voltál vesztett ifjúságom
Szent tavaszában: élet és halál,
Bús életem és gyönyörű halálom
És elhagyál!

Emlékezem reád vigíliákon,
Könyvek és könnyek és borok között,
Ha elkerül a béke és az álom
S az elmúlás rút váza rám zörög.
Emlékezem és nem fáj már az élet,
Emlékezem és nem fáj a halál:
Szelíd arkangyal, nyilad erre téved
És eltalál!

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 4

Kálnoky László

LÁNG ÉS SÖTÉTSÉG

Egyszercsak fellobogtál,
éjjel-nappal kéklő lánggal égtél,
hiába próbált elfújni a szél,
hiába formált az út porából
hívogató ál-alakot,
sosem mentél utána.

Visszatartott szigorú iránytűd,
meg nem téveszthetőn.

Mi volnék mostmár nélküled?
Lyukas vederből elpergő hamu,
papírfoszlány, korláton fennakadva,
egy homályban eltűnő állat árnya.
Egyszer majd keresni fogjuk egymást.
Végigmégy, mint vak, a szobán.
Tapogatsz karszéket, padlót, falat.
Érinted létem kihűlt körvonalait,
s nem hallod, hogy hangtalan tátogással
próbálok feléd kiáltani.
Aztán feladod. Ülsz egyedül.
És mintha mázsás súly dördülne, úgy hull
le egy apró malterdarab
a mennyezetről...

Kedvedért megjátszom, mintha hinném
a könyörületes mesét,
hogy van fogódzó a bizonytalanban.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 4

Váci Mihály

Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 4

A világ olyan, akár egy menet a vidámparkban, a hullámvasúton.
És amikor felszálltok rá, azt hiszitek, hogy mindez valóság,
mert az elménk ilyen hatalmas.
Egyszer feldob, aztán aláejt minket, aztán meg körbe-körbe jár.
Izgalmas és félelmetes, színesen csillogó, zajos és mókás egy ideig.
Aztán néhányan, akik már régóta utaznak rajta, elkezdik kérdezgetni:
"Ez valóban igaz, vagy tényleg csak egy menet a hullámvasúton?"
Mások pedig emlékeznek, visszajönnek, és azt mondják: "Hékás, ne aggódj,
egyet se félj, ez valóban csak egy menet a hullámvasúton."
Őket pedig... megöljük.
"Hallgass el! Túl sok pénzünk van már benne a vidámparkban.
Kussolj! Nézd, milyen ráncos lettem az aggódástól!
Nézz csak a vastagbankszámlámra és a családomra!
Ennek egyszerűen igaznak kell lennie!"

Pedig csak egy menet.
De észrevették már, hogy mindig megöljük azokat, akik
megpróbálják ezt elmondani nekünk?
Közben meg hagyjuk, hogy elszabaduljon a pokol. De nem számít, mert...
ez csak egy menet, és magunk is alakíthatunk rajta, amikor csak akarunk.
Csak választás kérdése. Erőfeszítés nélkül, munka nélkül, hivatás nélkül,
pénz és takarékoskodás nélkül.
Egyetlen választásé félelem és szeretet között.
A félelem szolgái azt akarják, hogy fegyvert vegyél, nagyobb lakattal zárd be
a házad és zárkózz önmagadba.
A szeretet szeme ezzel szemben mindannyiunkat egészben lát.
Hát megmondom, mivel lehetne jobbá tenni a vidámparki menetünket, akár most.
Ha fogjuk az összes pénzt, amit évente háborúzásra és honvédelemre fordítunk,
és a világ szegényeinek étkeztetésére, felruházására és oktatására költenénk,
akkor egyetlen emberi lény kizárása nélkül, közösen fedezhetnénk fel
a világűrt és belső végtelenségünket, együtt, mindörökre, békében.

***

Bill Hicks - Félelem vs. szeretet

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 5

Babits Mihály

Reggeli ének

[FONT=comic sans ms,sand][/FONT]A reggelt éneklem, az enyhe szépet
Ó reggeleim!
jó reggeleim!
Testem mint egy eleven béke ébred
Tejjel és mézzel folynak ereim.

Lelkem kilép az álom fürdejéből
Megint üde már
oszlik köde már.
Kilép az álmok sötét erdejéből
s egy dombra száll, egy kedves dombra száll.

És így néz széllyel hajnala hegyérül
mély multja fölé,
mult mélye fölé
s a tegnap és a tavaly köde gyérül
lába alatt, amint néz lefelé.

Nézi, mint uj ruhán foszolni fércet
a táj köd-egét
homályüvegét
s a kukoricaszál, a lenge, délceg
hogy hajlogatja tollas süvegét!

S a völgy fölött lassan mélyülve kékell
a szerte határ,
mit a meny kitár
s egy messze vers ébredő ütemével
kóvályg benne, mint hajnali madár.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 5

A labirintus is egy kisebb méretű zarándoklat, nemde?
Azt hiszem, nem az a lényege, hogy milyen messzire mész,
vagy mennyi ideig tart, hanem, hogy mi megy benned végbe.
A japánok szerint nem az a fontos, hogy eljuss zarándokút végpontjára,
hanem a kezdet.
Szerintük az egész az elmében kezdődik tulajdonképpen,
amikor eldöntöd, hogy nekivágsz.

***

Robert Fulghum

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 5

Mülléder Mária

Sírtál-e másokért?

...vagy csak nyomorult életed
bús könnyei fájtak?
Jártál-e mások nyomán, vagy
saját utad árkain át láttad a
kátyúkat kinőni lépteid elé?
Nyújtottad-e árvaságod szelíd
tenyerét valaha mások felé?

Néztél-e horizontodon túlra?
Láttál zsibbadt fáradságokat
kínban-görcsben-fájdalomban
összebújva büdös priccseken?
Ugye nem fájt neked mások
kínja, ugye nem?

Álmodtál-e, bánatuk virrasztott
éjjelén bujdosó száműzetésben?
Láttad-e kihunyni a szerelmet
égő szemeik lázas tükrében?
Fájdalmuk átégett a falakon
tudom, te is ott voltál, hallottad,
Épp nyomorult életed értelmét
kutatva, önmagad sirattad...

gipsi queen · 2009 Szeptember 5

/ Várnai Zseni /

ÖREG NŐ SÓHAJT

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 6

Szabó Lõrinc

Szédület

Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
„Csak felszínt, emberit: ez is elég!"

Hegytetõn állok - Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok -
Óh ormok, rémek, erõk, viharok!

Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyu tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnõ, aki szakadékba lép.

Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány -
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki - végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 6

Szabó Lőrinc

Vigasz

Fél-életem az érzéki világ
s a szellemi harca, a szomjuság
oltása, és ahogy év évre folyt,
az önmegváltás keresése volt,
olyan összhangé, amilyenre csak
saját erő vezet rá, nem zsinat,
ima, kényszer vagy külső jótanács.
Néztem persze, hogyan kereste más,
hogyan keresi; prédikátorok,
bölcsek és szentek hite csábitott,
gyönyörű és iszonyú rendszerek:
és megtanultam minden könyveket,
és nyúltam az ész rácsai közé,
és lestem sugárvilágok mögé,
és legfőképp magamba, a csupasz
idegekbe, s kínjaimra vigasz
lett, ha más nem, a keserű tudat:
Igazság, te sem ismered magad!

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 7

Gecsey Kunfalvy Ákos
:
Válassz magadnak csillagot

Válasszál csillagot magadnak,
nagytollú szárnyat a madaraknak,
zöldülő szívednek virágot,
titok védelmére kegyes hazugságot.
Válassz magadnak saját életet,
saját utat, melyen azt megteszed
Válassz magadnak Istent,
ki általad teremt meg mindent.
Válaszd ki magadnak magadat,
válassz hozzá illő szavakat,
válassz hozzá nemes testet,
mely általad cipeli a terhet.
Válassz magadnak mosolyt, jókorát,
használd sűrűn, ne nézd a test korát.

Válassz magadnak válaszokat…

és ne engedd el immáron sose,
mindenki vigyáz rád és egyben senkise.

zsuzsanna03 · 2009 Szeptember 7

Bertók László

Egy kődarab alatt az ég

Többet mint amit lehetett
talán ez lett volna a szép
a látványos merényletek
a letagadott vereség

egy kődarab alatt az ég
a folyton táguló lehet
s a megvalósult buborék
a fölfogható képzelet

hogy itt állok és így teszek
és hogy a mindenség a tét
s a visszatérő üzletek
a fal tövében a misék

s hogy imádkozni illenék
de csak mentséget keresek

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák