Az élet (azért is) szép !

hegyekel · 2009 Január 14

<center>Ady Endre

ADJA MEG AZ ISTEN

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Sirásaink végét,
Lelkünknek teljességes,
S vágyott békességét,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Bár furcsa a világ,
Ne játszak, ölő, gyilkos
Cudar komédiát
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten. <center>

Zsolka · 2009 Január 14

Paul Verlaine: HOLDFÉNY
Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

Szabó Lőrinc fordítása

Zsolka · 2009 Január 14

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

Babits Mihály fordítása

zsuzsanna03 · 2009 Január 15

Hajnali fény...

Ma reggel én küldöm Neked,
s ha majd este látom szemed,
hogy csillog benne még a fény,
tükrében megfürdöm én.

Sziklai Frigyes

zsuzsanna03 · 2009 Január 15

Áncsán József

Lelki elsősegély önmagamnak

zord időkben ,eltorzult <WBR>arccal a sárba ájultam.
egyenes derékkal járni,
újra és újra talpra állni
talán megtanultam.

hogy másokban bízni tudjak,
kételkedő lettem,nem vak,
ugyan kételkedem még <WBR>önmagamban,
de értékeimet helyükre raktam
csak magamban bízni tudjak!

számtalanszor magadra <WBR>hagytalak,
hogy megértsem,miért maradjak.
én balga elengedtelek,
már gyengéden magamhoz <WBR>ölellek,
életem tiéd,elfogadd!

Ha kell, haragszom rád,
nem fojtom magamba a sírást,
hogy őszintén tudjalak <WBR>szeretni, felszáradt könnyek <WBR>közt nevetni.
boldognak láss!

ha a világtól félrevonulok <WBR>olykor,
ne hidd,hogy hátat fordítok!
magammal küzdök kitartóan,
elkeseredetten,csikorgó <WBR>foggal.
hogy győzhetek-e még,titok.

megtanultam mindenről <WBR>lemondani,
hogy őszintén szeressen <WBR>valaki,
úgy élhessem tűnő életem ,<WBR>értékeit úgy szemléljem,<WBR>mintha ma kellene meghalni.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2009 Január 15

<TABLE><TBODY><TR><TD noWrap>
Czékmány Sándor

kapu az obszidián falon

megállsz.
ijesztett őzként futni se
elbújni se.
erő sincs
se akarat.
az ég csak omlik.
semmi nem
tartja tovább.
az omlások alatt
szelíd vergődésben a jelen.

a múlt sehol.
önvád a jövő.
néhol kifakad
egy-egy istenített látomás.
a part
iszapra szél
ég-
képzet.
sziget.
ahol
akár a hited hagytad volna el.

így lenni talán
mindegy is.
de lehet.
áldozati oltárrá
vált a test-
önmagad: a kés-
élén csorogni vágyó
szilárd obszidián.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2009 Január 15

Szivárvány

Meddig kell menni

tenni a létet?
Mennyi az élet?
Hogy múl a vég el?
Mért jő a nyárra
s vele a fényre
őszi ruhában
hideg, s az éjjel?
Mért kell elmenni,
ha jöttöd éltet?
Mért lesz a szépnek
oly gyorsan vége?
Mért kel a hold fel,
ha nap ad éltet?
Mért lesz az édes
keserű itélet?
Mért állok egymagam
Égi vihar alatt?
Mért öl százakat
a vihar egymaga?
Mért lesz szivárvány
a háború után?
Lesz e megnyugvás
egy érintés nyomán?

*szemiramisz*

zsuzsanna03 · 2009 Január 15

</TD><TD>

Társasjáték

Játék neve: Élet!

Mindannyian ismerjük többé kevésbé szeretjük,

sokféleképpen játszhatjuk.
Lehet szellemi, fizikai, tudatos, tudattalan, érzéki vagy érzéketlen.
Mozoghatsz benne egy síkon, és űzheted több síkon.
Megnyerheted, de el is vesztheted,
akárhogy teszel, még tart mindig játszanod kell,
ez egy társasjáték és ez egyedül nem megy.

Megpróbálhatod.

Léphetsz más helyett, róhatod a köreidet egyedül.
Vagy beállsz a sorba, és te is egy leszel a sok közül.
Választhatsz, de akármit teszel a te választásod lesz,
játszhatod tisztán, csalva, vagy megcsalatva.
De ismerned kell a játékszabályokat.
Ez a játék egyszer mindenkinek véget ér.
A vég a cél, a cél a vég.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

hegyekel · 2009 Január 15

<center>Reményik Sándor:
Béke

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend -
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott. <center>

gipsi queen · 2009 Január 15

Újra

Utat keresni mindig újra,
nyitottnak lenni minden újra,
ha kell, belekezdeni valami újba,
együttesen, egy követ fújva.

Várni valami szépre, jóra,
nem beleesni az első tóba,
hanem hallgatni a jó szóra,
barátaidtól irányt mutatóra.

Az új út majd megmutatkozik,
csak figyeld, ahogy lelked kibontakozik,
ne kérdezz semmit, csak lesd a szárnyat,
pille-röpte mutatja az utat a világnak.

/Amalina /

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2009 Január 16

Alfred de Musset

Szomorúság

Se kedvem, se célom, se vágyam,
se jóbarátom, se erőm,
és az se, hogy büszkélkedőn
a rendelésem nagynak lássam.

Azt hittem, hogy hű szeretőm
az igazság lesz, rátaláltam,
s már fordítottam is a hátam,
ahogy átölelt pihegőn.

És mégis ő az örökélet,
s kik nélküle a földön éltek,
süketek voltak és vakok.

Isten szól, kell felelni, rögtön.
Egy kincsem maradt még e földön,
hogy néha sírnom adatott.
-
fordította: Illyés Gyula

zsuzsanna03 · 2009 Január 16

Füst Milán

Este van

Mire rám mutatnál: nem vagyok.

Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt:
olyan volt életem.

Oly hamari volt csakugyan, oly gyors
és hebehurgya ez a lét...

Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,

E hegyén-hátán bennem tornyosuló
összevisszaság most nyugalomra tér.

S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.

Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt.

Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld

S mi apró-cseprő volt: felszívatik.

S egyetlen hang dong: hogy este van.

S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én
utam, mégiscsak ott,

Mert jó valék.

Mert rossz nem tudtam lenni...
ama nagy parancsokat

Nem törtem meg, ha ingadoztam is...

Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.

S a borús ég is meghasad vigasztalásomul,

Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes
Óceán

S mint órjás cet csillog a tenger háta,

Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid,

Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el

A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.

Még hazát is találok ott a vég előtt, én
hontalan. Jöttöm hírére tán

Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s
ez jól esik.

Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.

lothlory · 2009 Január 16

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style>[FONT=&quot]"Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk,akinek kedves az arca,
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű
jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk."[/FONT]

zsuzsanna03 · 2009 Január 17

Fjodor Tyutcsev

Szilencium!

Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
érzéseid, álmaidat!
Mint fénylő csillagmiriád
szállhatnak a lelkeden át,
érkezve s tűnve, mint az éj:
csodáld őket és - ne beszélj!

Szív hol s kinek nyílhatna meg?
Ki értheti az életed?
Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
Hazudik a kész gondolat!
Merítve sár a tiszta mély:
igyál belőle s - ne beszélj!

Tanulj magadban élni! Egy
világ töltheti be szíved,
álom, varázs, szent pillanat -
de külső zajra elriad
s megvakúl, ha nap fénye kél:
figyelj dalára s - ne beszélj!

(Szabó Lőrinc fordítása)

zsuzsanna03 · 2009 Január 17

Richard Bach

Híd az örökkévalóságon át

[FONT=verdana,geneva]„…Hogyan ismerjük fel a lélektársunkat? - ismételte a kérdést.
- Amikor az enyémmel először találkoztam, nem tudtam , hogy ő az… [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]minél jobban megismertem, annál jobban csodáltam; annál többször gondoltam, milyen fantasztikus ember!
- És ez a lényeg! [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]de egyre jobb lesz; aki iránt a csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során.
- Csak mellette jöttem rá, milyen mély meghittség és mennyi öröm létezik számomra. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Régebben azt hittem, csak nekem van ilyen dolgokra szükségem, csak én igénylem a lélektársamtól, hogy ilyen legyen. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Most már azt gondolom, hogy ez mindenki számára fontos, csak éppen, ha nem találják a megfelelő partnert, elkeseredésükben kevesebbel is megelégszenek.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hiszen mi bátorítson bennünket arra, hogy meghittséget és örömet keressünk, amikor egy langyos kapcsolat és viszonylagos elégedettség a legtöbb amit elérhetünk?
- A szívünk mélyén persze tudjuk, hogy a langyos előbb-utóbb kihűl; csekélyke elégedettségünkből valami megnevezhetetlen szomorúság sarjad, és rágódni kezdünk: [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ez életem nagy szerelme, ez minden, ezért élek?! [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A lelkünk mélyén tudjuk, hogy többre vagyunk hivatva, és őutána vágyódunk, az után az egyetlen után, akivel sohasem hozott össze minket a sors.
- Nap mint nap azt látjuk, hogy az emberpár egyike szárnyalni akar, de a másik lehúzza a földre. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Míg az egyik haladna, s kettőt lépne előre, a másik miatt hármat lépnek vissza. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ezért azt gondolom, jobb egyedül megtanulni, mi a boldogság; inkább a barátaimhoz, meg a macskámhoz ragaszkodom, és a soha el nem érhető lélektárs után vágyakozom, mintsem megalkudjak az unalommal.
- Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Azt szeretheti bennünk a másik akik vagyunk, nem pedig akinek látszani szeretnénk. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat hívja elő. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Az a lélektársunk, aki osztozik legtitkosabb törekvéseinkben; akivel egy irányba haladunk. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha két léggömbként együtt emelkedhetünk a magasba, akkor feltehetően rátaláltunk az igazira.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A lélektársunk mellett az életünk életre kel.” [/FONT]

hegyekel · 2009 Január 17

<CENTER>Tóth Árpád.
SZERETNÉK ÁTÖLELNI..

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá, véréből szőtt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptű papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors.
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés,de nem kevély
Kitünni a törpék sekély sorából
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,

Ha szívvel dobták, halkan énekelt... <CENTER>

</CENTER></CENTER>

gipsi queen · 2009 Január 17

Vivaldi: A négy évszak - Tél

Küszködni fázva, csikorgó havakkal,
csikaró fájó, rettenetes szélben,
topogni sűrűn, meg ne fagyj a télben
jeges világban, vicsorgó fogakkal.

Húzódni tűzhöz, terített víg asztal
mellé, míg ott künn csak úgy szakad, délben-
majd síkos úton, jaj, elesőfélben
továbbhaladni, mindig egy arasszal:

vigyázz, megcsúszol! Lábad nem szaladhat:
No kelj fel, indulj - hanem aztán jó kis
roppanás: jég volt, beszakadt alattad!

Sirokkó, bóra ezerféle kófic
rohama csap rád zúgó szél - hadaknak -
ilyen a tél hát, de van benne jó is...

/Rónai Mihály András fordítása/

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=bottom><TABLE><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD vAlign=bottom width="100%"></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2009 Január 18

<CENTER>[SIZE=+1]Rigó Róbert[/SIZE]</CENTER><CENTER>[SIZE=+1]természetfotó[/SIZE]</CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 18

Giuseppe Ungaretti

Mindent elvesztettem

Mindent elvesztettem gyermekkoromból,
s már nem tudom magam
egy kiáltásban elfeledni.
Gyermekkoromat eltemettem
az éjszakák mélyébe,
s most láthatatlan szablyaként
választ el a világtól.

Emlékszem, ujjongón szerettelek
s most, íme, belevesztem
az éjek végtelenjébe.
Kétségbeesésem, mely folyton növelné
az életet - nincs már nekem,
torkomban elakadt, akárcsak
egy kővé vált kiáltás.

(Jékely Zoltán fordítása)

zsuzsanna03 · 2009 Január 18

Tass Árpád

Idő nélkül

Téli verőfényben
Ha jégcsaporgonán játszik a szél,
Nyári délelőttön
Ha hárslombja közé szitál a fény,

Hóolvadáskor
Ha szürke ruháját leveti az ég,
Hajnalhasadáskor
Ha fekete leplében menekül az éj,

Templomok csendjében
Ha millió imától visszhangzik a tér,
Távoli erdőkben
Ha némán öltözteti a fákat a dér,

Messzi villámláskor
Ha tompán morajlik föld és ég,
Holdas éjszakákon
Ha gyorsszárnyú álom repít feléd,

Tudom, hogy Te sem feledsz

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák