Az élet (azért is) szép !

Uziel · Jan 31, 2010

Erotikus éjszaka

Zárd kulcsra az ajtót! Ne kérdezz most semmit!
Tartózkodó mozdulatban állj, állj meg néhány percig.
S utána határozott lépésekkel gyere közelembe,
Szoríts olyan dühvel, mintha testem préda lenne.

Ne engedj, ha fájna is csak szoríts egyre jobban!
Sóhajtozó hangom már én magam sem halljam.
S ha felgyorsul a szívdobbanás lázadozón csókolj,
Mint kopár szigeten, mikor éhségnyomor tombol!

Ölelj felgerjedő vihar nyomán a földillatú széllel.
Mely szenvedélyért dühöng, ha közeleg az éjjel.
Szeress vulkántűzzel, mi lángcsóvát vet könnyen,
Vagy villám erejével, mely magas égben dörren.

Adj magadból mindent nekem az utolsó erődig,
Szálljon az a tüzes varázs a fényben bújt felhőkig,
Válj velem majd eggyé, csak egyetlen egy percre,
Hogy érezzem, nincs más ember, aki így szeretne.

/Kun Magdolna/

zsuzsanna03 · Feb 1, 2010

Váci Mihály

És mi élünk !

Élni, élni, élni, élni...-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!

Élni kell, mikor kimondják:-"Rák!"-"Gümőkór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják:-"Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik:"Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-"Későn jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik:-"Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti:-"Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!

Élni kell, bár tudjuk jól,hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: - nem lehet élni!

S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: - egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!

És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élünk, élünk!

Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük - nem lehet élni!
Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!

Tibilissimus · Feb 1, 2010

Tetszik ez az oldal. Nagyszerű lehetőség...

VALAMIT NEM ÉRTEK
(Bódás János)

Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.

Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.

Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötöt, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,

Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.

Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!

Tibilissimus · Feb 1, 2010

Szép

SZIKRATÁVÍRAT
(Juhász Gyula)

Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!

Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság elott!

Bukottak! Győzöttek!
Az igazságban egyesüljetek!

Hívők! kételkedők!
Az ember vérzik: szeressétek Őt!

Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!

Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!

zsuzsanna03 · Feb 2, 2010

Móra Ferenc

Van minden szívnek...

Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.

Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Átaltörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend leszen.

Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.

De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.

Próbálod véle szíved rejtekét,
Örülsz neki, hogy fordul benne még-
Csak akkor kell sírnod keservesen,
Mikor már csak hamut lelsz odabenn.

zsuzsanna03 · Feb 2, 2010

Fény és árnyék

Fény és árnyék.
Most éppen melyik oldal
Mi hozzád tartozik?
Ellenségünk a sötét
S úgy gondoljuk, csak a fény boldogít?

Honnan is tudhatnánk, mi a világosság?
Ha nem ismerjük a sötét oldalunk.
Áldásért miért is könyörgünk?
Ha hazug, és rideg minden szavunk.

Szeresd hát először is önmagad!
Fény és árnyék benned együtt él.
S ha ezt el tudod fogadni.
Az örök áldás, Hidd el.
A tiéd lesz, és kéretlenűl is elér.

***

Bazsó Éva Andrea
merengo.hu/versek

http://href.hu/x/bdyf

zsuzsanna03 · Feb 3, 2010

Baranyi Ferenc

Hó-álmaim

És hó esett a tiszta víztükörre,
a pelyheket
nagy hullám kapta ölbe,
és vízzé vált a hó ott mindörökre.

Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon
nem volt fehér
a táj, csupán a parton,
a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom.

Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek
nem növelik,
csak terhelik a lelked,
és eltakarják szépségét szinednek.

Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,
s örvényeid
havamtól gazdagulnak,
midőn ijesztő messzeségbe futnak.

Az életem csak benned folytatódhat,
ez sorsa rég
- ha vízre hullt - a hónak,
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.

Kergetőztek az örvények pörögve,
rohant az ár
a végtelen ködökbe
és hó esett az örvénylő gyönyörre.

Ile57 · Feb 3, 2010

<CENTER>[SIZE=+1]

[/SIZE]</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>[SIZE=+1]Ábrányi Emil:[/SIZE]</CENTER><CENTER>[SIZE=+1]EGY MEZEI VIRÁGHOZ.[/SIZE]</CENTER>
<TABLE width="100%" align=center><TBODY><TR><TD width="35%"><TD>Kedves virág! Nyíló tavasszal
Törékeny élted megfogan.
Sarjadsz, virúlsz, amíg nyarad tart,
Pompátlanúl, de boldogan.

S ha jő az ősz: elhalsz szelíden,
Mint gyermek-ajkon a mosoly.
Szép hervadásod végsohajja
Illat gyanánt a légbe foly.

Ó kis virág! Taníts meg engem,
Hozzád hasonló mint legyek?
Hogy míg nyaram tart: könnyü kedvvel
Derűt, borút egyként vegyek...

S ha itt az ősz, és mindenemtől,
Amit szerettem, válni kell:
Hogy akkor, mint te, oly nyugodtan,
Oly szent-szelíden múljak el!

</TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · Feb 4, 2010

Szabó Lőrinc

Egyéb nem

Minthogy belőle egyéb nem maradt
szeretem, ami körülötte volt
a kis párnát, melyre feje hajolt
karperecét, elárvult tárgyakat
a kulcsot, mely hozzá vitt
távolabb erdőket, városokat
úti port, amit együtt vertünk fel
a mosolyt, mely szívéből
a szemébe szaladt
mikor festették: - nem pótolja
de az egész világ tele van vele
s most tudom csak igazán, mennyire;
ég s föld, s minden őhozzá kapcsolat:
szeretnem kell gondolataimat
minthogy belőle egyéb nem maradt

zsuzsanna03 · Feb 4, 2010

Aki önmagát ismeri. Legalább egy kicsit.
Legalább annyira, hogy azélet alapkérdéseiben már döntésképes.
Sem fizikai vágytól hajtva, sem érdekből, sem szánalomból nem
játszik szerelmet.
Nem utánozza a filmvásznon látott, könyvekben olvasott hősöket és hősnőket.
Nem hajlandó egy tetszetős gesztusért, vagy a szülei kedvéért
eltékozolni éveket, évtizedeket.
Időt szán a királylány, illetve a fehér lovon érkező herceg alapos
szemügyre vételére.
Ha a teste elsodorja, kisebb baj, mintha ezeregy éjszakát tölt el
azzal, akivel még egy hétvége is hosszú volt.

***

Kornis Mihály
Ki ismeri fel a párját ?

zsuzsanna03 · Feb 4, 2010

Babits Mihály

Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyű, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

csilla90 · Feb 4, 2010

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format

ther; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style> Mámor

Az, amit kapsz, az, hogy mit látsz
Ez nem fog elvinni sehova, hajtsák be rajtam
Annyira belő engem
Egyenesen a bőrödbe
És én a hősnőd leszek
<o

> </o

>
Az érzelmek szexuálisak
Meghalok egy ízért
Az érzelmek szexuálisak
És te szereted azt az utat, amit mutatok
<o

> </o

>
Én a kedvenc drogod vagyok
a kedvenc drogod
Csak egy lövés nem elég soha!!
Én a kedvenc gyógyszered vagyok
a kedvenc gyógyszered
Nem tudod eltörölni ezt a függőséget, nem!!
A kedvenc gyógyszered...
<o

> </o

>
Bele fogom tenni a körmeimet a hátadba
Igen, érezni fogsz engem
mint lángokat az égö fa!
de akkor is könyörögsz,igen,térden
Amig élsz, könyörögsz nekem!!!!
<o

> </o

>
Az érzelmek szexuálisak
Meghalok egy ízért
Az érzelmek szexuálisak
És te szereted azt az utat, amit amit mutatok!
<o

> </o

>
Én az örömed vagyok a fájdalmadban
Épp mint kokain fogom elzsibbasztani a félelmed
És én a kincsed vagyok
Mond ki a nevem !!!!!!!!!!!!

zsuzsanna03 · Feb 5, 2010

Kaffka Margit

Közöny

Bús ködruhába, nézd leszáll az este.
Gyötri a csendet fuldokló ütem,
Az óra... Halld, amint ébredve - veszve,
Az összecsengést hasztalan keresve
Belehangzik a szavad, - s a szívem.
Most, - most!... Hogy biztat egyre, mindörökre
S előbbre egy lépést se jár az óra! -
- Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve
A reszkető, ijedt kis mutatóra.
Hagyd a panaszt! - Száll még sok alkony árnya,
Együtt teázgatunk sok este még.
Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva...
Utóbb elég lesz, - neked is elég.
Kalandos terveket se foltozz váltig! -
Marad az éltünk ünnepnapja ez,
Tán jobb neked, hogy valóra nem válik, -
Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.

zsuzsanna03 · Feb 6, 2010

Raffai Sarolta

Taszítanak, felejtenek

Már minden visszájára fordul.
Falevélen az erezet.
Fonalhágcsóján köd szivárog
alá, de lassú méltósággal,
az egykori fényt felvillantó,
rég elfeledett szertartásokon.

Mert minden visszájára fordul.
A függőleges. Nem kaptató:
lejtő. Meghalt a lendület.
Tárgyak, tájak: lompos kutyák
elhevernek a meszeségben,
lábainkhoz törleszkedni
se biztonság, se védettség, se
jóváírható kegyelet.

Már minden visszájára fordult.
Mindenkori szerelmeim:
a fák, a fák rücskösen, barnán,
fenyegetőn ág-bogasak,
nem kedvesek, nem rajzosak -
Taszítanak?
Felejtenek.

zsuzsanna03 · Feb 6, 2010

Lányi Sarolta

Az elnémult

Többet olvasok, mint beszélek.
Lassanként elfelejtem a szavak hangzását:
agyamba ágyazottan szundikálnak,
nehezen, kedvetlenül ébredeznek.
Néha álmosan melléütnek
az éppen kelő fogalomnak.

Néma vagyok, hol mások társalognak.
Szeretteim előtt is szégyenlem magam,
csak gondolatban mesélem nékik
életemet, kezdetétől fogva
végig.

http://href.hu/x/ackr

zsuzsanna03 · Feb 6, 2010

Lányi Sarolta

Ki talál meg ?

Irdatlan nagy úton elvesztettek engem,
jó meleg tenyérből hideg földre estem.

Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren,
bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem.

Mikor földre estem, bár meghaltam volna,
önnönmagamnak is bár elvesztem volna!

Távolodni léptét így hallgatom, élve,
fájdalmam ragyog csak körülsötét éjbe.

Nagyon nehéz voltam? terhes úti járom,
azért hagyott engem ismeretlen tájon?

Vagy nagyon is könnyű? nem érezte súlyom,
s úgy ejtett el engem véletlen az úton?

Ha visszafordúlna, még visszatalálna,
még senki se lépett a lába nyomába.

De messze van az már, nem keres az engem.
Ragyog a fájdalmam. Ki talál meg engem?

zsuzsanna03 · Feb 7, 2010

esik itt bent

eleredt valami
mélabús eső idebent
és hull egyre
megállíthatatlanul

egyre gyűlik a sok csobbanás
egyre késik a várva-várt áradás

pedig bánatom vize
már elfed lassan
elmerülök aléltan
és fáradtan

***

Írta: Komáromi János
*koma*
verselo.gportal.hu

AndiC · Feb 8, 2010

Antoine de Saint-Exupéry Fohász

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Drakk · Feb 8, 2010

www.tvn.hu_3aaa623600cdf483d3701c6564ce8452.jpg

Gyertyaláng

Gyertyát mondtál, én tanácsod megfogadtam,
Lám rengeteg aprócska tüzet gyújtottam.
S míg lobog a lángok ragyogó tengere,
Körülvesz engem a szeretet melege.

Gyertyát mondtál, válaszom: emlékezés.
Gyertya mellett tehetetlen a feledés.
Szememben táncol most e lángok visszfénye,
S lepereg előttem a múlt sok emléke.

Mi volt a szép, a csúnya, újra láthatom,
Bár szárnyalásukat nem irányíthatom.
Bevallom, ilyenkor a torkom elszorul,
És szememből néhány könnycsepp is kicsordul.

Mivel gátat már nem vethetek útjába,
Elborít teljesen az érzelmek árja.
Sírok és nevetek, arcom megfesti a fény,
Míg élek és érzek, van számomra remény!

Hogy ez talán mással is így van? Meglehet.
De mert nincs kérdés, nincs rá semmi felelet.
Csak azt tudom, hogy egyszer mind ellobbanunk,
Hiszen mi magunk is csupán gyertyák vagyunk.

Fekete György

zsuzsanna03 · Feb 9, 2010

Marconnay Tibor

Tavasz előtt

Havas palástjukkal a kevély kertek
s a koronás fák állnak merevedve
s a jégzománcokon is átderengenek
most már a friss rügyek és messze zengve

roppan a jég. Lehullanak a bilincsek
és nemsokára enyhe nap melenget
minden rögöt; kisarjadnak a kincsek
miknek már nem árthatnak fagyos "Szentek."

Csak addig virágomat lugasomban
ne bántsa fagy. Védelmezd földem öble!
Tenéked hintem el magvát örökre.

Fölötted a kemény tél összeroppan,
hajnal virága harmatos szivemben
s most már csak a tavasz vár szárnyaszegetten.

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Attachments

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kormányos

Állandó Tag

Állandó Tag

Similar threads