Az emberek elfelejtettek. Itt meg nincs senkink.

Ralph79

Új tag
Sziasztok!

Mi nemreg erkeztunk Calgaryba a felesegemmel. Rengeteg segitokesz magyarral talalkoztunk, mindenki adott tanacsokat, meghivtak magukhoz, egyszeruen kedvesek voltak. Ha meg nem is baratokat, de kedves ismerosoket mar szereztunk. Szerintem az egesz csak hozzaallas kerdese. Forex kicsit soteten latja a dolgokat.

Persze az is más, ha valaki éjt nappallá téve dolgozik és nem marad ideje semmire. Nekünk még nincs babánk, ezért talán könnebb így.

Sok sikert Mindenkinek, aki nekivág a kiköltözésnek!

Norbi
 

Scarboro

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Mi nemreg erkeztunk Calgaryba a felesegemmel. Rengeteg segitokesz magyarral talalkoztunk, mindenki adott tanacsokat, meghivtak magukhoz, egyszeruen kedvesek voltak. Ha meg nem is baratokat, de kedves ismerosoket mar szereztunk. Szerintem az egesz csak hozzaallas kerdese. Forex kicsit soteten latja a dolgokat.


Mindeg orommel tolt el ha valaki "igazolja", hogy vannak meg jo es segitokesz emberek ! 1et ertek veled teljes mertekben! Sokszor mi magunk tehetunk bizonyos negativ dolgokrol ezert nem erdemes az egesz emberiseget "ocsmanyolni" Sok sikert kivanok nektek es ha nem tul sok amit kerek, neha "terj be" a Bevandorlas topikban es ird le a tapasztalataidat es elmenyeidet talan mi akik meg csak "utban" vagyunk arra fele, tobb mindent tudhatunk meg a te segitsegeddel is.
Best of luck! :p
 

szakidani

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Mi nemreg erkeztunk Calgaryba a felesegemmel. Rengeteg segitokesz magyarral talalkoztunk, mindenki adott tanacsokat, meghivtak magukhoz, egyszeruen kedvesek voltak. Ha meg nem is baratokat, de kedves ismerosoket mar szereztunk. Szerintem az egesz csak hozzaallas kerdese. Forex kicsit soteten latja a dolgokat.

Persze az is más, ha valaki éjt nappallá téve dolgozik és nem marad ideje semmire. Nekünk még nincs babánk, ezért talán könnebb így.

Sok sikert Mindenkinek, aki nekivág a kiköltözésnek!

Norbi
Hűha, de jó tényleg ilyeneket hallani! Az ilyen pozitív dolgok mindig felvillanyoznak és erőt adnak a folytatáshoz. Engem is érdekelne, hogy a jövőben mik történnek veletek. Minden jót nektek!
 

mnandi

Új tag
Sajnos sok-sok keserüségről,csalódottságról olvastam ezeken az oldalakon./A régi ismerősök,barátok illetve beilleszkedési nehézségek miatt./ Itthonse jobb,az átlag,dolgozó emberek a saját mindennapi megélhetőségükkel vannak elfoglalva.Aminek örülni lehet az talán,hogy sokaknak megadatott az anyagi biztonság.Talán vigasz,hogy a gyerekeiteknek jobb és könnyebb. Sok sikert mindenkinek és mielőbbi beilleszkedést! Egy honi érdeklődő!
 

IMOPB

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez a globalizáció.Tudod, két dologgal lehet a magányosságot csökkenteni.Ha van valami célod, vagy ha szeretsz valakit.Te elvágtad a gyökereidet, egy másik kulturába csöppentél bele.Miért várod el, hogy bárhol is jól érezd magad?Minden csak rajtad áll.Vagy neked kell alkalmazkodnod, fel venni környezeted szokásait, ápolni a kapcsolatokat, vagy egyszerűen jobb ha belenyugszol a sivár valóságba. De azt ne várd hogy sült galambok fognak a szádba repülni.Tudod, minden kapcsolathoz kellenek közös élmények, amik horgonyként kapcsolják össze az embereket.Ha céltalanul, lebegve próbálkozol, abból tényleg semmi sem fog kisülni.A régi kapcsolataid elsorvadnak, az újak meg ki se alakulnak.
 

eniko61

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Gorilla!

Ne keseredj el, biztosan előbb vagy utóbb lesz/lesznek olyan ember/emberek, akivel/akikkel megértitek egymást s nem egy-két napos emlék marad.
Eddig azt tapasztaltam, hogy ha az ember tudomásul veszi, hogy a másik olyan amilyen és elfogadja olyannak (nem vár tőle többet, nem ruházza fel képzelt tulajdonságokkal) amilyen valójában, akkor már nem is olyan nehéz.
A rokonság részéről nekem kicsit fura a hozzáállás, de persze azt nem tudom, amikor eldöntöttétek hogy más országban akartok élni, ezt mennyire beszéltétek meg velük, mi volt az ő véleményük (feltételezem legalább a szülők részéről a nem teljesen felhőtlen boldogságot).
Nálunk a legidősebb gyerek most másodéves egyetemista, nagyjából hétvégeken van itthon, s már most tapasztalom, hogy néha elakad a beszélgetés, illetve már nem olyan, mint amikor nap mint nap itthon volt.
Azt hiszem, ez máshol is így működik - mármint akivel az ember nem találkozik naponta/hetente, ráadásul más környezetben él, ott előbb-utóbb kialakul egy "pár órás vendégség"-jellegű dolog - ez idő alatt a fontos dolgokat meg lehet beszélni, a kevésbé fontos meg....hát ugye az nem is olyan érdekes.
Száz szónak is egy a vége: nagyon bízom benne és őszintén kívánom, találjatok - ha nem is egy életre szóló, de hosszú távú baráti társaságot, akikkel jól érzitek magatokat.;)
 

Neduddghii

Kitiltott (BANned)
Ha le akarnank egyszerusiteni a “baratsag” temakoret, leginkabb egyfajta “adok-kapok” szituacio lehetne a legmegfelelobb. Az igazi mely baratsag akkor jon letre, amikor az altalam felkinalt “skill set” jo kozelitessel megegyezik azzal, amit a baratom igenyel es vice versa. A “perfect match” nagyon ritka, es szorgalmas, allhatatos keresest / szerencset igenyel.
Bar rovid tavon elkepzelhetoek az anomaliak (valaki csak “ad” egy kapcsolatban, de semmit nem “kap” vissza, de az “adok-kapok” hosszu tavon egyensulyba KELL keruljon.

Gorilla esetere alkalmazva ezt, amikor o fizikailag eltavolodott a korabbi “baratoktol”, a “baratok” nem tudtak “kapni” semmit tole, ezert nem erte meg meg cask a kapcsolattartasra sem erofeszitest tenni…
<O:p
Masreszt, a puszta teny, hogy valaki emigral es esetleg sikeres az uj eleteben, frusztraciot okozhat az otthon maradokban. (Kerdesek, mint “En miert nem megyek?”, “En rosszabb vagyok talan?”, “Valamit rosszul csinalok?”, stb. negative erzeseket valthatnak ki sajat magammal szemben mar csak a
Gorilla nyilvan hianyolja azokat a foleg erzelmi, hangulati, stb. dolgokat, amiket “kapni”szokott volt korabban, maganyosnak erzi magat es termeszetes modon az uj kornyezetet okolja a helyzetert. Az termeszetesen fel se merul benne, hogy vajon az uj kornyezetnek mi lenne az elvarasa, ok mit szeretnenek “kapni” es hogy vajon neki min kellene valtoztatni, ha meg akarna felelni az elvarasoknak.
<O:p
Megoldaskent azt lehetne javasolni, hogy egyreszt az ido mindent megold, a maganyossagerzes fokozodasaval az altala igenyelt “skill-set” devalvalodik es jo esetben valahol talalkozik a kornyezet altal nyujtott szinttel. Ezt a folyamatot tudatossaggal meg lehet gyorsitani.
Masreszt, ha sajat “skill-set”-emet tudatosan at-masszirozom, olyanna, amilyet a kornyezet jol fogad, el tudom erni, hogy mindenki “szeressen”, ami onmagaban oldja a magany-erzest, es bizom benne, hogy hosszabb tavon vissza is jon valami…
Ha nem, odebb kell allni, kiprobalni egy uj kornyezetet… Vagy megszeretni / kezelni tudni a maganyt...
<O:p></O:p>
 

Erikka

Új tag
Üdv.
olvasva a hozzászólásokat, gondoltam én is leírom amit a témáról tapasztalatból tudok.
sok időt töltöttem külföldön és voltam olyan helyzetben, hogy muszáj volt beilleszkednem és amilyen csak hamar lehet kapcsolatokat kiépíteni. Amit ez idő alatt megtanultam, az, hogy az embernek érdemes igen mély önismeretre szert tennie, törekednie, mert ez nagy mértékben befolyásolja a kapcsolatai minőségét, és ez halmozottan igaz, ha az ember más kultúrában van. Rendkívül fontos, hogy az ember egészen pontosan felmérje miért is tartózkodik ott ahol van. Mi a célja vele. Milyen embereket akar megismerni ott?
A kapcsolatok elhidegülése, amit sokan említettek, valójában egy érzékcsalódás. Mire gondolok: Amint az embereket különböző élmények kezdik érni nap mint nap, más irányt vesz az életük, és a kapcsolat intenzitása is csökkenhet. De ez nem jelent teljes elfordulást hacsak nem pontosan ez a szándék. Egy M.O.-on élő barát nap mint nap azt szeretné megbeszélni ami itt és most vele és itt történik. Egy kanadai pedig azt ami ott és vele. Ettől még a barátság, az egymással való törődés éppen olyan fontos, csak a egy kicsit a mindennapok maradnak ki belőle. Ez lehet negatív de pozitív is.
A másik ami szerintem fontos, hogy nem szabad erőltetni a beilleszkedést. nem szabad úgy gondolni, hogy mondjuk azért mert én magyar vagyok mondjuk Kanadában ezért nekem feltétlenül jóban kell lennem minden magyarral aki Kanadában van. Ezen kívül az összes szomszédommal is... Egy bevándorlónak, akármelyik országot is veszem, el kell fogadnia, hogy neki nincs meg az a kapcsolati hálója(handicap-el indul eleve),mint amilyen egy "bennszülöttnek". Talán nem is lesz. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kapcsolatai, hanem, hogy a távolság miatt másmilyen kapcsolatai vannak.
Azt hiszem mielőtt valaki nekivág egyáltalán(igaz sok esetben ez már inkább eső után köpönyeg) érdemes végig gondolni, hogy vállalni akarja e ezt. Ha pedig utólag kételyei vannak akkor jöjjön haza egy kis időre. Megéri egy kiscit távlatból nézni a dolgokat és a kapcsolatait is rendbe szedheti.
 

Ocean21

Új tag
Hello!Én egy 21 éves egyetemista fiú vagyok.Szeretnék kijutni Canadába.Az egyetemet nem fejezem be különböző okok miatt így tanulással kapcsolatban nem tudok eljutni az országba.Szinte minden megoldás érdekel.Nagyon hasznos munkaerő lennék nem hoznék senkire szégyent.Ha kell annyi ideig maradok ameddig a munkaadó akarja.Haza nem fogok jönni így az ezzel járó dolgokkal(szabadság,munkaerőpótlás)nem kell velem szemben számolni.Fizikai munkát nagyon jól bírom mert sokat sportoltam és persze dolgoztam is.Minden költséget a kijutással én állok.Ha valaki tud segíteni kérem írjon.Csak egy ágyra(persze fizetek a szállásért) és egy munkára lenne szükségem,ami nem egyszerű tudom.Angol tudásom jónak mondható,bár amit az iskolában tanultam annál jobb az ahogy magamat képeztem a nyelvből.Elvileg mindent eltudok mondani angolul,csak a megértéssel van probléma mert nem sokat hallottam igazi angolt beszélni szemtől szemben,de nagyon gyorsan tanulok.Előre is köszönöm!
 

domerzsi

Új tag
Keresem édesapám testvérét és családját, Dömötör Kálmán, Répcevisről vándorolt ki valamikor az ötvenes években. 1930-ban született. Készítem a családfát és ő a keresztapám volt, csak már rég hallottam róla.
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Én még csak most regisztráltam(ismeretlen okból;-)) Bogarásztam a fórumok között és találtam vidám és komoly dolgot egyaránt,Köszi érte!
Külön Kézcsók! Erikka-nak! Én Angliában élek de nagyon klassz amit mondott bocs leírt.
Szép napot mindenkinek!
 

Zonne

Állandó Tag
Állandó Tag
A többiek már sok-sok értelmes dolgot mondtak előttem.
Nehéz egy új környezetbe beilleszkedni, viszont szerintem valahol "normális", hogy a barátságok idővel elmúlnak. Az előttem szólók már sokkal szebben megfogalmazták ezt. Viszont egy közelebbi példával élve: ha csak körülnézel az általános- vagy középiskolai haverok körében... Amíg egy osztályba járnak az emberek, minden OK, jó barátok, haverok, hiszen van egy közös hely, ami összeköti őket. Amint befejeződik az iskola, a barátságok is elhalványulnak, mindenki folytatja tovább a maga útján.

Nem kellemes, hogy éppen egy új orszában, a földgömb másik felén marad magára az ember. Viszont ez ezzel jár. Könnyebb, ha az ember a párjával, családjával vág neki, mert akkor mégiscsak van ott valaki, akivel biztathatják egymást.

Új kapcsolatokat kell keresni, társaságba járni, munkahelyen barátkozni...

Én ugyan még itthon vagyok, és tulajdonképpen semmi tapasztalatom nincs ezen a téren (csak Nyugat-Európában éldegéltem 2 évet, az mindenesetre közelebb van, mint Kanada). Csak leírtam a gondolataimat ;)
 
Igaz Barátság

Kedves Gorilla néven író Család !




Mindenek előtt szívből üdvözlöm Önöket !:D
Mivel nemrég lett bevezetve nálunk az internet, így hajóztam el egész messzire, egészen a Kanadai-Magyar Fórumig .
Itt találtam meg az Önök levelét is, és szívessen leveleznénk Önökkel .
Amit irtak az nagyon szívhez szóló, és nagyon elkeserítő
szomorú helyzet.
Sajnos ugyan ez a helyzet a mi rokonsági körünkben is .
Én ill. mi Anyukámmal örömmel vennénk fel a kapcsolatot, szívesen
leveleznénk bármiről, akármikor, ha szívessen vennék akár naponta is
hiszen mindig van új téma a Nap alatt.
Tudom igazi jó barátságot nem mindig lehet bárhol bármikor találni,
de úgy érzem és gondolom lelkileg nagyon is megértem,hogy mit érezhettek és gondolhattak míg mindezeket átélték ,tapasztalták.
Erdészházy Klára Izabella vagyok, kérem :ha úgy gondolják, hogy szívesen üzennénk egymásnak :társadalom, gyerekek, gasztronómia,
tapasztalatok események,stb...stb ..... .
Örömmel olvasnám az e-mailcímímen :[email protected]



Szeretnék érdeklődni, hogy milyen papírokat intézünk Anyukámmal
a kivándorlással, munkavállalási vízum ? engedély,állampolgársággal
kapcsolatban ?
Nem véletlenül kérdezem !
Ugye Önök is hallgatják az itthoni híreket,/örömmel / felsorolnék néhányat ,de nem akarom máris elszomorítani oly nagy hirtelenséggel.
Én szakmám pedikürös -manikürös-műkörmös, majd később
Budapesten lett meghírdetve , hogy ingatlan iroda ingyenesen betanít,
és lehet dolgozni ingatlanozni.
Papírom az nincs róla, de gyakorlatom az viszont bőségesen van benne.
Sajnos gyorsan jött a válság,így az ingatlan piac is 30-40 % talán még
45-50% is csökkent, mindenki eladna.
Értünk a földműveléshez is, szamócázáshoz is,csirke neveléshez,
állattenyésztéshez.
Anyukám tud szebbnél szebb virágokat termelni gondozni.


Most csak hirtelen ennyi.
Szívélyes Üdvözlettel :Klára Izabella
 

Dr Brumi

Kitiltott (BANned)
En tudnek munkat a szamocazasban. De az csak szezonban.Csirke nevelesben nem csak szezonban, de azon felul is.
privatban tobbbet, de csak ha nagyon, de nagyon szorgalmasok vagytok.
Kedves Gorilla néven író Család !




Mindenek előtt szívből üdvözlöm Önöket !:D
Mivel nemrég lett bevezetve nálunk az internet, így hajóztam el egész messzire, egészen a Kanadai-Magyar Fórumig .
Itt találtam meg az Önök levelét is, és szívessen leveleznénk Önökkel .
Amit irtak az nagyon szívhez szóló, és nagyon elkeserítő
szomorú helyzet.
Sajnos ugyan ez a helyzet a mi rokonsági körünkben is .
Én ill. mi Anyukámmal örömmel vennénk fel a kapcsolatot, szívesen
leveleznénk bármiről, akármikor, ha szívessen vennék akár naponta is
hiszen mindig van új téma a Nap alatt.
Tudom igazi jó barátságot nem mindig lehet bárhol bármikor találni,
de úgy érzem és gondolom lelkileg nagyon is megértem,hogy mit érezhettek és gondolhattak míg mindezeket átélték ,tapasztalták.
Erdészházy Klára Izabella vagyok, kérem :ha úgy gondolják, hogy szívesen üzennénk egymásnak :társadalom, gyerekek, gasztronómia,
tapasztalatok események,stb...stb ..... .
Örömmel olvasnám az e-mailcímímen :[email protected]



Szeretnék érdeklődni, hogy milyen papírokat intézünk Anyukámmal
a kivándorlással, munkavállalási vízum ? engedély,állampolgársággal
kapcsolatban ?
Nem véletlenül kérdezem !
Ugye Önök is hallgatják az itthoni híreket,/örömmel / felsorolnék néhányat ,de nem akarom máris elszomorítani oly nagy hirtelenséggel.
Én szakmám pedikürös -manikürös-műkörmös, majd később
Budapesten lett meghírdetve , hogy ingatlan iroda ingyenesen betanít,
és lehet dolgozni ingatlanozni.
Papírom az nincs róla, de gyakorlatom az viszont bőségesen van benne.
Sajnos gyorsan jött a válság,így az ingatlan piac is 30-40 % talán még
45-50% is csökkent, mindenki eladna.
Értünk a földműveléshez is, szamócázáshoz is,csirke neveléshez,
állattenyésztéshez.
Anyukám tud szebbnél szebb virágokat termelni gondozni.


Most csak hirtelen ennyi.
Szívélyes Üdvözlettel :Klára Izabella
 

Szaule

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem mindenütt a világon egyre inkább elidegenednek az emberek, es ez nyugatról keletre terjed. A barátság, amit öt évvel ezelotti tapasztalataid alapján definiáltál, talán itthon is megváltozott volna, ha mindannyian itt maradtok, akkor is. Ez többszörösen megtörténhet, akkor is ha nem megy sehova. Fogadok a kintieknek sincs sok barátja, nemcsak Nektek. Ez lehet a helyi "népszokás". A barátság itthon is kezd kimenni a divatból.
 

Spanky

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem mindenütt a világon egyre inkább elidegenednek az emberek, es ez nyugatról keletre terjed. A barátság, amit öt évvel ezelotti tapasztalataid alapján definiáltál, talán itthon is megváltozott volna, ha mindannyian itt maradtok, akkor is. Ez többszörösen megtörténhet, akkor is ha nem megy sehova. Fogadok a kintieknek sincs sok barátja, nemcsak Nektek. Ez lehet a helyi "népszokás". A barátság itthon is kezd kimenni a divatból.

szvsz magunktol fugg, hogy van vagy nincs sok baratunk.
Mar igencsak reg ota elek "kint" es mindig voltak es vannak barataim.
Nem az a tapasztalatom, hogy helyi "nepszokas" lenne, hogy valakinek nincsenek baratai Kanadaban.
 

Szaule

Állandó Tag
Állandó Tag
szvsz magunktol fugg, hogy van vagy nincs sok baratunk.
Mar igencsak reg ota elek "kint" es mindig voltak es vannak barataim.
Nem az a tapasztalatom, hogy helyi "nepszokas" lenne, hogy valakinek nincsenek baratai Kanadaban.
Igen. Ennek természetesen örülök. Mindazonáltal sem könnyű, sem happy a helyzet. Talán különbözik az emberi kapcsolat minősége is, amire azt mondjuk: barátság. Jó mérce lehet erre a "friend in need" kérdése. A "barátaim" pedig talán valóban előfordulhat egy szerény többesszámban is, de nagy számban ma már biztosan nem. Legfeljebb a nyugati típusú How-are-you barátság.
 

atlagosno

Új tag
en nyitott vagyok de itt nem szeretnek ismerkedni

....
Csak azert a csaladodrol kozbe ne feledkezzel meg, mert ez a fajta szorakozas, amit itt kapunk, elegge elvonja a mas fajta dolgoktol a figyelmet.
Egyebkent en is eppen ezzel a problemaval kuzdok, de en mar 16 eve elek itt Kanadaba, nekem sem sikerult igaz baratsagot teremteni.
Nehanyszor elkezdodott egy-egy baratsagnak indult kapcsolat, de amint irod, nem voltak tartosak.
A baratsagrol meg annyit: nem tudunk talan barkit elfogadni.
Nekunk a baratsag komolyabb szalakon fut, mig az ittenieknek gyorsan ego szalmalang.
 

ETibi

Új tag
Sziasztok,
Sajnos egyre inkabb szembesulunk sok sok dilemmaval, es keresek olyanokat, akik hasonloan ereznek, ereztek, es kerultek mar hasonlo helyzetbe.
Mi 5 es fel eve jottunk Kanadaba (kisvaros), ket pici gyerekkel. Most mar 10 ev koruli mind a ketto. Ok beilleszkedtek, es vegulis mi is, de igazabol tarsadalmi kapcsolatok nelkul elunk. Nem sikerult magyar baratokat talalni, kanadaiakkal nem voltam kepes olyan kapcsolatot kialakitani, ami baratsagnak megfelel. Amikor neha belefuttunk magyarokba, akkor meghivtuk oket, vagy ok hivtak meg, es egy ket vendegseg, aztan annyi. Szoval igazabol tarsadalmi kapsolatok nelkul elunk, teljesen elszigetelve, es nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezen valtoztatni. A mesterseges baratsagok nem mukodnek, mert egyszeruen nem tudunk mirol beszelni, es ezek igazabol kenyszerkapcsolatok. Szoval egyedul vagyunk, es nagyon hianyzik valamilyen tarsasag, vagy emberek, akik neha felhivnak, akikkel lehet talalkozni. Sokszor volt ilyen, de valami miatt hamar elhalnak ezek a kapcsolatok, es ujbol egyedul maradunk. Nem tudom, mit lehet tenni... Kicsit olyan erzesunk van, hogyha mi nem eroltetjuk a kcsolatokat, akkor az embereket nem erdekli. Honapok mennek el, ugy, hogy nem cseng a telefon, es senki nem hiv minket. Leszamitva a telemarketinget. Azt megfigyeltem, hogy sok itteni magyarnak itt el a testvere, unokatestvere, soknak a szulei, vagy korabbi magyarorszagi baratai, nagybatyja nagynenyje stb stb, de nekunk senkink nincs. Kezd egyre elviselhetetlenebbe valni.
A lelkem hatso sarkaban neha felmerul, hogy "lehet hogy vissza kene menni", de igazabol nem akarom azt, es most jon a tema masik, nagyon fajdalmas resze, amivel kapcsolatban tanacsot kernek, vagy legalabbis tapasztalat megosztast. Mivel en is az interneten elek, a szuleim is, a testverem is, a felesegem testverei is, es tulajdonkeppen mar mindenki, ezert itt a lehetoseg, hogy tartsuk es apoljuk veluk a kapcsolatot. De ahogy megy az ido, az emberek elfelejtenek. Oda jutottam, hogy a meg 5-6 eve legjobb magyarorszagi barataim tobb levemre sem valaszolnak, teljesen [email protected] A felesegem ugyan ezzel a jelenseggel szembesul. Es most ott tartunk, hogy mar unokatestverek sem valaszolnak, es a szuleink is alig szolitanak meg MSN en. A gyerekekrol (unokakrol) mar nem nagyon erdklodnek a szuleink. A felesegem nemreg kuldott egy korlevelet vagy 16 volt osztalytarsanak, baratjanak, akiknek egy reszet azt IWIW en talalta meg, masik reszukkel pedig korabban tartta a kapcsolatot. Senki sem valaszolt... En is, es a felesegem is ugy erezzuk, hogy valami miatt teljesen elfelejtettek az emberek, de nem is igazan elfelejtettek, hanem olyan, mintha nem akarnanak tudomast venni rolunk. Amikor egyszer az egyik rokonomnak emlitettem, hogy az emberek, es a tobbi rokon sem foglalkozik mar velunk, akkor annyit mondott, hogy "Hat ti akartatok ezt.." hat ennyi...
Amikor hazalatogatunk (minden evben szoktunk, de minden evben egyre keserubben, mert ott is kezdjuk ezt erezni), akkor sokan kedvesek, de ahogy visszaterunk, mitha nem is leteznenk tobbet. Szoval az a szornyu dilemma, hogy itt egyedul vagyunk, ha meg visszamenesre gondolunk, akkor meg megtorpanunk, mert tulajdonkeppen ugy erezzuk, hogy nincs kihez visszamenni, mert ha esetleg a most elfordulo ismerosok, rokonk ismet elokerulnenek otthon, akkor az mar nem lenne ugyan az. Mi a fenet lehet csinalni, hogy az embernek kicsit tartalmasabb legyen az elete?
peresze visszamenni nem fogunk, hiszen az akkori eletszinvonalunkat, a napi megelhetesi gondokat nem lehet egy lapon sem emliteni azzal, ahogy most elunk. Van viszonylag jo munkank, mindenunk megvan, es en ezt nem akarjuk itthagyni. Ha hazamennek, nem tudnek beilleszkedni, es nem is nagyon tudnek mit hazavinni. Inkabb az a celom, hogy valami megoldast talaljak az elszigeteltseg ellen, hogy ne erezzuk ezt a lakatlan sziget erzest nap mint nap. En gondolom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonlo bevandorlasi problemaval elnek, eltek, vagy ismernek olyat aki ezzel talalkozott. Jo lenne, ha kaphatnek tanacsot valakitol.
Elnezest igy utolag, hogy ennyit irtam, de a napokban megint tortent sok elkeserito jelenseg, es kifakadtam.
Sziasztok,
En meg csak tavaly szept ota vagyok kint, de hasonlo erzeseim vannak mar most. Nem csak a barataim hanem meg a testvereim is hanyagolnak ha en nem keresem oket. Ti hol eltek? Gondolom -mivel irtad h kisvarosban- ott meg rosszabb a helyzet mert nincsenek magyarok. Nekem van nehany magyar ismerosom itt Edmontonban, de persze teljesen ma mint otthon.
Helo,
Tb
 

GIGI

Állandó Tag
Állandó Tag
Gorilla 3 evvel ezelott irta a fenti nyito hozzaszolast, es 2 eve a forumra sem jott...
 
Oldal tetejére