Az emberek elfelejtettek. Itt meg nincs senkink.

GIGI írta:

Gorilla 3 evvel ezelott irta a fenti nyito hozzaszolast, es 2 eve a forumra sem jott...

Kattints a kibontásához...

Béla1973 írta:

Sziasztok Radics Béla vagyok Budapestről.Ki tudna nekem segíteni abban ha ki mennék Canadába valamelyik városba.Amúgy nem sokat tudok írni Canadáról csak képzelem ott sincs kolbászból a kerítés.Kiszeretnénk menni három gyerekkel érdemes??Ha igen akkor ki szeretnénk menni mert már itt mindennek vége.Már az emberek sem olyanok mint régen.Kérlek benneteket segítsetek ebben.Előre is köszönöm!

Kattints a kibontásához...

TrafficLight írta:

<S>Kedves</S> Molnár Csabi, Kakas József, Kakasos Joci,

Hát segíteni nem tud neki senki (bele értve <S>becses</S> személyedet is), de legalább befogják a szájukat és nem ártanak neki.<O></O>

Mióta ide evett téged a f3n3 a többi álneveddel együtt, leginkább csak ártasz. Körülbelül úgy viselkedsz itt, mintha elmennél egy házibuliba, majd minden szembejövőt leöntenél a söröddel, a hajukba hamuznál, kritizálnád a vendégek külsejét, és megalázó poénokat eresztenél el mások rovására. Gondolod, hogy visszavárnak máskor is?

A forumozás – és a normális emberi együttélés – egyik szabálya az: ha nem tudok segíteni, akkor legalább ne ártsak...
Nem tudom, te milyen közegben élsz, de ha ezt a viselkedési normát tanultad, akkor nagyon szar lehet neked és a környezetednek egyaránt.

Meg aztán egy átlagos értékrendben kellemes napot kívánni még mindig jobb, mint az elkeseredett emberbe belerúgni, majd elégedetten vigyorogni, hogy "Ez mekkora poén volt".

Már mondtam korábban is, de megismétlem: jobb lenne mindenkinek, ha nem lennél itt

TL

ui: Sok változást (értsd: gondolkodást, értelem némi szikráját) nem várok tőled - leginkább csak arra számítok, hogy magadat adod és röhögsz majd az alpári poénodon. De ez van. Te már csak ilyen vagy.<O></O>

Kattints a kibontásához...

TrafficLight írta:

<S>Kedves</S> Molnár Csabi, Kakas József, Kakasos Joci,

Hát segíteni nem tud neki senki (bele értve <S>becses</S> személyedet is), de legalább befogják a szájukat és nem ártanak neki.<O></O>

Mióta ide evett téged a f3n3 a többi álneveddel együtt, leginkább csak ártasz. Körülbelül úgy viselkedsz itt, mintha elmennél egy házibuliba, majd minden szembejövőt leöntenél a söröddel, a hajukba hamuznál, kritizálnád a vendégek külsejét, és megalázó poénokat eresztenél el mások rovására. Gondolod, hogy visszavárnak máskor is?

A forumozás – és a normális emberi együttélés – egyik szabálya az: ha nem tudok segíteni, akkor legalább ne ártsak...
Nem tudom, te milyen közegben élsz, de ha ezt a viselkedési normát tanultad, akkor nagyon szar lehet neked és a környezetednek egyaránt.

Meg aztán egy átlagos értékrendben kellemes napot kívánni még mindig jobb, mint az elkeseredett emberbe belerúgni, majd elégedetten vigyorogni, hogy "Ez mekkora poén volt".

Már mondtam korábban is, de megismétlem: jobb lenne mindenkinek, ha nem lennél itt

TL

ui: Sok változást (értsd: gondolkodást, értelem némi szikráját) nem várok tőled - leginkább csak arra számítok, hogy magadat adod és röhögsz majd az alpári poénodon. De ez van. Te már csak ilyen vagy.<O></O>

Kattints a kibontásához...

hunczutka írta:

Egyetértek.

Csak azt nem értem ezek után, hogy miért azt az embert tiltják ki a fórumról, aki - elismerem, nem a "leggyöngédebb" stílusban fogalmaz, és néha kicsit felületesen is kezeli a kérdezőket, de mégis - segíteni szeretne, és sok hasznos információt leír, ezzel szemben az, aki idióta, áskálódó, szándékosan félrevezet másokat, megjátsza a tájékozottat, miközben bárminémű tapasztalat hiányában Magyarországon csücsülve röhög jókat a fórumozókon... szóval ez az alak itt van, még mindig itt van...

Kattints a kibontásához...

Gorilla írta:

Sziasztok,
Sajnos egyre inkabb szembesulunk sok sok dilemmaval, es keresek olyanokat, akik hasonloan ereznek, ereztek, es kerultek mar hasonlo helyzetbe.
Mi 5 es fel eve jottunk Kanadaba (kisvaros), ket pici gyerekkel. Most mar 10 ev koruli mind a ketto. Ok beilleszkedtek, es vegulis mi is, de igazabol tarsadalmi kapcsolatok nelkul elunk. Nem sikerult magyar baratokat talalni, kanadaiakkal nem voltam kepes olyan kapcsolatot kialakitani, ami baratsagnak megfelel. Amikor neha belefuttunk magyarokba, akkor meghivtuk oket, vagy ok hivtak meg, es egy ket vendegseg, aztan annyi. Szoval igazabol tarsadalmi kapsolatok nelkul elunk, teljesen elszigetelve, es nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezen valtoztatni. A mesterseges baratsagok nem mukodnek, mert egyszeruen nem tudunk mirol beszelni, es ezek igazabol kenyszerkapcsolatok. Szoval egyedul vagyunk, es nagyon hianyzik valamilyen tarsasag, vagy emberek, akik neha felhivnak, akikkel lehet talalkozni. Sokszor volt ilyen, de valami miatt hamar elhalnak ezek a kapcsolatok, es ujbol egyedul maradunk. Nem tudom, mit lehet tenni... Kicsit olyan erzesunk van, hogyha mi nem eroltetjuk a kcsolatokat, akkor az embereket nem erdekli. Honapok mennek el, ugy, hogy nem cseng a telefon, es senki nem hiv minket. Leszamitva a telemarketinget. Azt megfigyeltem, hogy sok itteni magyarnak itt el a testvere, unokatestvere, soknak a szulei, vagy korabbi magyarorszagi baratai, nagybatyja nagynenyje stb stb, de nekunk senkink nincs. Kezd egyre elviselhetetlenebbe valni.
A lelkem hatso sarkaban neha felmerul, hogy "lehet hogy vissza kene menni", de igazabol nem akarom azt, es most jon a tema masik, nagyon fajdalmas resze, amivel kapcsolatban tanacsot kernek, vagy legalabbis tapasztalat megosztast. Mivel en is az interneten elek, a szuleim is, a testverem is, a felesegem testverei is, es tulajdonkeppen mar mindenki, ezert itt a lehetoseg, hogy tartsuk es apoljuk veluk a kapcsolatot. De ahogy megy az ido, az emberek elfelejtenek. Oda jutottam, hogy a meg 5-6 eve legjobb magyarorszagi barataim tobb levemre sem valaszolnak, teljesen lesz@rnak. A felesegem ugyan ezzel a jelenseggel szembesul. Es most ott tartunk, hogy mar unokatestverek sem valaszolnak, es a szuleink is alig szolitanak meg MSN en. A gyerekekrol (unokakrol) mar nem nagyon erdklodnek a szuleink. A felesegem nemreg kuldott egy korlevelet vagy 16 volt osztalytarsanak, baratjanak, akiknek egy reszet azt IWIW en talalta meg, masik reszukkel pedig korabban tartta a kapcsolatot. Senki sem valaszolt... En is, es a felesegem is ugy erezzuk, hogy valami miatt teljesen elfelejtettek az emberek, de nem is igazan elfelejtettek, hanem olyan, mintha nem akarnanak tudomast venni rolunk. Amikor egyszer az egyik rokonomnak emlitettem, hogy az emberek, es a tobbi rokon sem foglalkozik mar velunk, akkor annyit mondott, hogy "Hat ti akartatok ezt.." hat ennyi...
Amikor hazalatogatunk (minden evben szoktunk, de minden evben egyre keserubben, mert ott is kezdjuk ezt erezni), akkor sokan kedvesek, de ahogy visszaterunk, mitha nem is leteznenk tobbet. Szoval az a szornyu dilemma, hogy itt egyedul vagyunk, ha meg visszamenesre gondolunk, akkor meg megtorpanunk, mert tulajdonkeppen ugy erezzuk, hogy nincs kihez visszamenni, mert ha esetleg a most elfordulo ismerosok, rokonk ismet elokerulnenek otthon, akkor az mar nem lenne ugyan az. Mi a fenet lehet csinalni, hogy az embernek kicsit tartalmasabb legyen az elete?
peresze visszamenni nem fogunk, hiszen az akkori eletszinvonalunkat, a napi megelhetesi gondokat nem lehet egy lapon sem emliteni azzal, ahogy most elunk. Van viszonylag jo munkank, mindenunk megvan, es en ezt nem akarjuk itthagyni. Ha hazamennek, nem tudnek beilleszkedni, es nem is nagyon tudnek mit hazavinni. Inkabb az a celom, hogy valami megoldast talaljak az elszigeteltseg ellen, hogy ne erezzuk ezt a lakatlan sziget erzest nap mint nap. En gondolom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonlo bevandorlasi problemaval elnek, eltek, vagy ismernek olyat aki ezzel talalkozott. Jo lenne, ha kaphatnek tanacsot valakitol.
Elnezest igy utolag, hogy ennyit irtam, de a napokban megint tortent sok elkeserito jelenseg, es kifakadtam.

Kattints a kibontásához...

alexandru írta:

Az Internet sajnos nem oldja a maganyossagot, inkabb melyiti, elszakit a valosagtol es lassan, idoben kialakitasz egy sajat virtualis vilagot. Maga az intenetezes az emberek ellenorzesenek modern formaja,mert mindenkirol mindent tudni kell.

Kattints a kibontásához...

Gorilla írta:

Sziasztok,
Sajnos egyre inkabb szembesulunk sok sok dilemmaval, es keresek olyanokat, akik hasonloan ereznek, ereztek, es kerultek mar hasonlo helyzetbe.
Mi 5 es fel eve jottunk Kanadaba (kisvaros), ket pici gyerekkel. Most mar 10 ev koruli mind a ketto. Ok beilleszkedtek, es vegulis mi is, de igazabol tarsadalmi kapcsolatok nelkul elunk. Nem sikerult magyar baratokat talalni, kanadaiakkal nem voltam kepes olyan kapcsolatot kialakitani, ami baratsagnak megfelel. Amikor neha belefuttunk magyarokba, akkor meghivtuk oket, vagy ok hivtak meg, es egy ket vendegseg, aztan annyi. Szoval igazabol tarsadalmi kapsolatok nelkul elunk, teljesen elszigetelve, es nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezen valtoztatni. A mesterseges baratsagok nem mukodnek, mert egyszeruen nem tudunk mirol beszelni, es ezek igazabol kenyszerkapcsolatok. Szoval egyedul vagyunk, es nagyon hianyzik valamilyen tarsasag, vagy emberek, akik neha felhivnak, akikkel lehet talalkozni. Sokszor volt ilyen, de valami miatt hamar elhalnak ezek a kapcsolatok, es ujbol egyedul maradunk. Nem tudom, mit lehet tenni... Kicsit olyan erzesunk van, hogyha mi nem eroltetjuk a kcsolatokat, akkor az embereket nem erdekli. Honapok mennek el, ugy, hogy nem cseng a telefon, es senki nem hiv minket. Leszamitva a telemarketinget. Azt megfigyeltem, hogy sok itteni magyarnak itt el a testvere, unokatestvere, soknak a szulei, vagy korabbi magyarorszagi baratai, nagybatyja nagynenyje stb stb, de nekunk senkink nincs. Kezd egyre elviselhetetlenebbe valni.
A lelkem hatso sarkaban neha felmerul, hogy "lehet hogy vissza kene menni", de igazabol nem akarom azt, es most jon a tema masik, nagyon fajdalmas resze, amivel kapcsolatban tanacsot kernek, vagy legalabbis tapasztalat megosztast. Mivel en is az interneten elek, a szuleim is, a testverem is, a felesegem testverei is, es tulajdonkeppen mar mindenki, ezert itt a lehetoseg, hogy tartsuk es apoljuk veluk a kapcsolatot. De ahogy megy az ido, az emberek elfelejtenek. Oda jutottam, hogy a meg 5-6 eve legjobb magyarorszagi barataim tobb levemre sem valaszolnak, teljesen lesz@rnak. A felesegem ugyan ezzel a jelenseggel szembesul. Es most ott tartunk, hogy mar unokatestverek sem valaszolnak, es a szuleink is alig szolitanak meg MSN en. A gyerekekrol (unokakrol) mar nem nagyon erdklodnek a szuleink. A felesegem nemreg kuldott egy korlevelet vagy 16 volt osztalytarsanak, baratjanak, akiknek egy reszet azt IWIW en talalta meg, masik reszukkel pedig korabban tartta a kapcsolatot. Senki sem valaszolt... En is, es a felesegem is ugy erezzuk, hogy valami miatt teljesen elfelejtettek az emberek, de nem is igazan elfelejtettek, hanem olyan, mintha nem akarnanak tudomast venni rolunk. Amikor egyszer az egyik rokonomnak emlitettem, hogy az emberek, es a tobbi rokon sem foglalkozik mar velunk, akkor annyit mondott, hogy "Hat ti akartatok ezt.." hat ennyi...
Amikor hazalatogatunk (minden evben szoktunk, de minden evben egyre keserubben, mert ott is kezdjuk ezt erezni), akkor sokan kedvesek, de ahogy visszaterunk, mitha nem is leteznenk tobbet. Szoval az a szornyu dilemma, hogy itt egyedul vagyunk, ha meg visszamenesre gondolunk, akkor meg megtorpanunk, mert tulajdonkeppen ugy erezzuk, hogy nincs kihez visszamenni, mert ha esetleg a most elfordulo ismerosok, rokonk ismet elokerulnenek otthon, akkor az mar nem lenne ugyan az. Mi a fenet lehet csinalni, hogy az embernek kicsit tartalmasabb legyen az elete?
peresze visszamenni nem fogunk, hiszen az akkori eletszinvonalunkat, a napi megelhetesi gondokat nem lehet egy lapon sem emliteni azzal, ahogy most elunk. Van viszonylag jo munkank, mindenunk megvan, es en ezt nem akarjuk itthagyni. Ha hazamennek, nem tudnek beilleszkedni, es nem is nagyon tudnek mit hazavinni. Inkabb az a celom, hogy valami megoldast talaljak az elszigeteltseg ellen, hogy ne erezzuk ezt a lakatlan sziget erzest nap mint nap. En gondolom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonlo bevandorlasi problemaval elnek, eltek, vagy ismernek olyat aki ezzel talalkozott. Jo lenne, ha kaphatnek tanacsot valakitol.
Elnezest igy utolag, hogy ennyit irtam, de a napokban megint tortent sok elkeserito jelenseg, es kifakadtam.

Kattints a kibontásához...