:
A MÁRIA nemzetséglevezetés már csak abból az alapvető TÖRTÉNELMI TÉNYből sem lehetséges, mert FÉRFIÁGON történt a leszármazási nyilvántartás....
TEhát a Máriának tulajdonított nemzetségvonal hamis.
".....
23. Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki ---- mármint JÉZUS !, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié, ....." (Károlyi Bbiblia)
A Mária szármázasának témáját ugyan lezártuk, de ennek a megjegyzésednek a logikátlansága annyira zavar, hogy még muszáj reagálnom rá.
Attól, mert férfiágon történt a leszármazás nyilvántartása, miért ne lehetett volna egy nőnek apai ágon nemzetségtáblája? A nőknek nem volt apjuk? Senki sem mondta, hogy anyai ágon tartották nyilván a leszármazást, jelen esetben ez nem is lett volna fontos, hiszen az volt a lényeg, hogy egy férfi, Dávid, Mária ősei között legyen. És ott is van.
Lukács evangéliumában Mária nemzetségtáblája van apai ágon visszavezetve. Héli, vagy Éli Jézus anyai nagyapja volt. Tehát úgyis mondhatjuk, ez Héli nemzetségtáblája (aki pedig férfi).
Az "ez pedig" az görög szövegben nincs benne. Értelmezheted Józsefre, de akkor úgy, mint Héli vejére, és értelmezheted Jézusra is, mindegy, mindkét esetben Mária apja Héli, nem Józsefé. József apja Jákob, és a nemzetségtáblája a Máté evangéliumának az elején van.
Az evangéliumok írói természetesen vallották az ősegyház hitét, miszerint Jézus egyszerre volt valóságos ember és valóságos Isten. József csak a törvény szerinti apja volt Jézusnak, míg Mária a vér szerinti édesanyja (Mt 1:16). Mindkettő fontos adat, de Máté zsidó és Lukács görög hallgatósága, tehát az evangéliumok két eltérő célcsoportja nem egyformán tartotta ezeket fontosnak.
Máté ezért a zsidók számára fontos hivatalos apai, királyi vérvonalat követi, mivel Jézusban a zsidóknak megígért és az általuk régóta várt Messiást látja. Így a származási vonal kezdete a zsidók ősatyja, Ábrahám, legfontosabb köztes pontja pedig a zsidó Dávid király (Mt 1:1). Máté Józsefet eleve többször is szerepelteti.
Lukács ellenben a nem-zsidó hallgatóság számára fontosabb adatot közli: Jézus minden ember Messiása, ezért a valóságos, anyai vérvonalat vezeti vissza minden ember ősatyjáig, Ádámig (Lk 3:3) . Lukács pedig Máriát szerepelteti többet, mint Józsefet.
Máté tehát az apai vonalat írja le, Lukács pedig az anyait. Ezzel magyarázható az a tény, hogy Ábrahámtól Dávidig a két vonal egy szövegváltozati eltéréstől (Lk 3:33) eltekintve teljesen egyezik. A vérvonal Dávidtól válik szét: Máténál királyi vérvonal lesz, Salamonnal az élen, és Józseffel, Jézus nevelőapjával a végén, míg a másik a valódi származási vonal, Nátánnal (szintén Dávid fia!) az élén, és Máriával, Jézus vérszerinti anyjával a végén.
Lásd:
<cite>www.apologia.hu/pdf/genealogies.pdf</cite>
:
A Máté lejegyezte genealógia szakrális jelképfunkcióját támasztja alá továbbá az is, hogy vélhetően erősen hiányos, hiszen például Lukács evangéliuma, amely Ádámig nyúlik vissza, a 42 helyett 56 nemzedéket említ (Lk 3,23), és nyilván még ez a szám is csak képletesen értendő....
Holott belegondolva, micsoda paradoxon rejlik mindebben! József, a „fogadott apa” származásrendje – ami legfeljebb Jézus jelképes „vérvonalának” tekinthető – negyvenketted-, sőt ötvenhatodíziglen van visszavezetve az ószövetségi próféciák igazolásául, miközben a másik, elvitathatatlanul vér szerinti ág, az anyai még egy második századi apokrif hagyomány, a „Mária születésének evangéliuma” szerint is csupán a nagyszülőkig: Szent Annáig és Joakimig terjed... Avagy lehet-e ennél ékesebb bizonyság arra, amit az imént a családfaszerkesztés célzatos absztrakciójáról,
Erre is a fentiekben van a válaszom.