Cigihez kapcsolodó minden
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Mit tehet az orvos? Egy kis betekintés, hogyan is segítheti az orvos a betegét!
Nagyon figyelmesen olvassák el mindazok, akik segítséget szeretnének kapni vagy éppen adni a környezetükben élö dohányosoknak!
HALADJUNK LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Hozzuk szóba a kérdést.
Kérdezzük meg minden betegünktöl, hogy dohányzik-e.
A dohányzási szokásokat minden beteg kartonján, kórlapján tüntessük fel, lehetöleg azonos helyen és módon.
A dohányzás jelentöségét különösen azokkal a betegekkel beszéljük meg részletesen, akik valamilyen szempontból fokozottan veszélyeztetettek: légzési betegségek, bronchitis, emphysema, ischemiás szívbetegség, vagy van ilyen a családban, perifériás érbetegség, hypertonia, diabetes. Terhesek, vagy oralis fogamzásgátlót szedö nök. Műtét elött álló betegek, kisgyermekes szülök, stb.
Minden dohányostól kérdezzük meg, hogy megpróbált-e már leszokni, nem foglalkozik-e a leszokás gondolatával.
Erösítsük meg a beteg érdeklödését a leszokás kérdése iránt
Kössük ezt minél szorosabban az ö saját betegségéhez, panaszaihoz, helyzetéhez. Nem szabad azt feltételezni, hogy a beteg tisztában van az ö saját személyét illetö veszéllyel: ezt tárgyilagosan, nem ijesztgetve!, de alaposan ismertetni kell.
Sok dohányostól hallani:
-Én szeretnék leszokni, de!
Ez nem biztos, hogy a leszokási szándék hiányát jelzi, sokkal inkább a kudarctól való félelmet.
A korábbi sikertelen leszokási kísérlet nem feltétlenül a helyzet reménytelenségét jelzi. A legtöbb volt dohányos arról számol be, hogy csak a második-harmadik vagy többedik leszokási kísérlete járt sikerrel. Biztassuk a betegeinket, hogy érdemes újból megkísérelni. Ne hangoztassuk, de tudjuk, hogy az idöleges absztinencia is hasznos!
A leszokás gondolatának ébrentartása
Ha a beteg egyelöre nem hajlik a leszokásra, adjunk át neki egy tájékoztató kiadványt és javasoljuk, hogy egy idö után ismét térjünk vissza a témára. Kérjük, hogy addig is gondolkozzon a leszokás lehetöségéröl, barátkozzon a gondolattal.
Adjunk tanácsot az abbahagyás módjára:
Mondjuk el, hogy sok ex-dohányos végül is az elöre feltételezettnél könnyebbnek találta a leszokást. A következö elveket kell követni:
-gondosan fel kell készülni rá,
-használja a józan eszét.
Nincsenek biztos receptek: minden dohányos meg fogja találni a saját stratégiáját, ha tényleg öszinte az elhatározása.
Néhány gyakorlati tanács, amit az orvos adhat:
-írja le, miért akar leszokni.
-Tervezze meg elöre, hogy melyik napon fogja elhagyni a cigarettát. Válasszon ki egy nyugodtabb, izgalmaktól mentesebb idöpontot, amikor minden energiájával a leszokásra tud összpontosítani.
Stresszes körülmények között ne is próbálkozzon leszokni, mivel nagyobb az esélye a kudarcnak, ami megerösíti az a tudatát, hogy én ugye megmondtam, nem fog ez nekem menni.
-Ne a fokozatos csökkentés, hanem a cigaretta egyszerre történő teljes elhagyása mellett döntsön.
Kérje meg családtagjait, barátait, munkatársait, hogy támogassák elhatározásának megvalósításában. Tervezze meg elöre, hogy a veszélyes helyzeteket hogyan fogja megoldani.
Veszélyes az a helyzet, amikor rendszerint rá szeret gyújtani, pl.
-kávé mellett,
-baráti társaságban,
-buszra-villamosra várva,
-telefonálás közben, stb.
Próbálja meg a szokványos, rágyújtással járó tevékenységet módosítani, kikerülni. Pl. ha ébredés után rá szokott gyújtani, határozza el, hogy ahogy felébred, rögtön felkel és megmossa a fogát. Vagy készítsen egy pohár gyümölcslevet az ágya mellé, amit ébredés után azonnal megiszik. Hasonló megoldásokat lehet keresni minden helyzetre.
Az orvosnak nem az a feladata, hogy valamennyi helyzetre megoldást ajánljon, hanem segítse a betegét, hogy ö találja meg a saját megoldását!
A beteggel közösen meg kell lehetöleg rögtön állapodni egy közeli idöpontban, amikorra a dohányzás abbahagyását tervezi.
Folyamatos támogatás, gondozás
A leszokással kapcsolatosan jelentkezö nehézségek megoldásában a beteg segítségre szorul és ezt elsösorban az orvos nyújthatja. Ezért már kezdetben hangsúlyozni kell, hogy bármilyen probléma, panasz vagy nehézség esetén azonnal jelentkezzen. Sokszor ennek a lehetöségnek a tudatosítása elég a bajok megelözésére.
Mindenesetre állapodjunk meg egy ismételt találkozásban, ez ne legyen 7-10 napnál késöbbi idöpont. Ekkor értékeljük, és dicsérjük az elért sikert, elemezzük az esetleges kudarc vagy részleges siker okait és próbáljunk meg közösen megoldást keresni a problémához, ha vannak ilyenek. Biztassuk a beteget a további kitartásra, minden cigarettamentes nap közelebb visz a végleges leszokáshoz!
A nehézségek leküzdésének egyik módja a nikotin tartalmú rágógumi alkalmazása, ha erre mód van.
Nikotinos rágógumi
A nikotinos rágógumi gyógyszertárban szerezhetö be, orvosi vényre. Csak dohányzásról leszokást segítö rendelés orvosa írhatja fel jelenleg.
A nikotinos rágógumi eredményessége attól függ, hogy milyen pontosan követik az alkalmazási tanácsokat.
Hangsúlyozzuk a következöket:
-A nikotinos rágógumi nem csodaszer.
Mindenkinek saját magának kell leszokni a cigarettáról. Ezt a rágógumi csak megkönnyíteni képes, ha helyesen használják.
-A nikotinos rágógumi legföbb hatása, hogy enyhíti a nikotinéhséget. Ezenkívül pótolja a cigarettával kapcsolatos manuális- orális funkciókat.
-A rágógumiból felszabaduló nikotin lassabban szívódik fel, mint a cigarettából, ezért nem nyújtja ugyanazt az élvezetet.
-A rágógumi segít megszabadulnia a cigarettától, de NEM pótolja azt.
-Akkor kezdjen rágni egy nikotinos rágógumit, amikor úgy érzi, hogy rá szeretne gyújtani.
Minden darabot legalább 30 percig rágjon.
-Nagyon fontos a rágás módja! NEM SZABAD túl gyorsan rágni: 2- 3 rágás után 4- 5 perc szünetet tartson, majd újabb 2- 3 rágás után újabb 4- 5 perc szünet következzen.
-Ha torokkaparást, gyomorégést érez, csípi a nyelvét, csuklik vagy megszédül, TÚL GYORSAN RÁGOTT! Tartson néhány perces szünetet, és figyeljen a rágás tempójára.
-A rágógumi íze kezdetben furcsa, esetleg kellemetlen, de ez csak néhány percig tart. Folytassa TÜRELEMMEL, és néhány napon belül hozzászokik, és meg is kedveli!
-A rágógumira kb. 3 -4 hónapig van szükség a leszokáshoz. Hat hét után el lehet kezdeni a rágógumi FOKOZTOS elhagyását, de ezt NEM szabad sietetni.
A rágógumi hatásosságához hozzá tartozik a rendszeres orvosi megbeszélés, tanácsadás, segítségnyújtás. Enélkül nem számíthat sikerre.
A cigarettáról leszokás nem egyszeri esemény, hanem folyamat
A leszokás folyamata akkor kezdödik, amikor a dohányos elkezd gondolkodni a leszokás lehetőségéröl. Ebben a stádiumban az orvos tanácsa jelentös tényezö lehet a késöbbi leszokáshoz, még akkor is, ha a beteg ekkor még elutasító. Segít abban, hogy a dohányos fokról fokra közelebb kerüljön a leszokás elhatározásához. Egyértelmüen és határozottan kell az orvosnak nyilatkoznia ebben a kérdésben. Fontos a következetesség és a téma ismételt érintése.
A dohányzás abbahagyása valószínüleg a legjelentüsebb dolog, amivel a dohányos hozzájárulhat egészségének helyreállításához, megörzéséhez.
És Ön jó példát mutatunk?
Dohányzik valaki a munkahelyén az Ön munkatársai közül? Van a váróban, rendelöben, a betegek tartózkodási helyén Tilos a dohányzás! tábla vagy ábra?
Vannak dohányzás ellenes plakátok ezekben a helyiségekben?
Vannak dohányzással kapcsolatos brosurák, tájékoztató kiadványok, amiket a betegek megkaphatnak.
Nagy valószínüséggel az olyan orvos, aki maga is dohányzik, és közben kampányol a dohányzás ellen, nem éppen a jó példamutatás eszköze.
De az már igen, ha a betegekkel együtt törekszünk a leszokásra. Ez egy nagy csapatmunka, ahol mindenki jól jár.
SOK KITARTÁST ÉS SOK- SOK TÜRELMET ANNAK, AKI MÁR ELHATÁROZTA MAGÁT!
Csumi!
Nagyon figyelmesen olvassák el mindazok, akik segítséget szeretnének kapni vagy éppen adni a környezetükben élö dohányosoknak!
HALADJUNK LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Hozzuk szóba a kérdést.
Kérdezzük meg minden betegünktöl, hogy dohányzik-e.
A dohányzási szokásokat minden beteg kartonján, kórlapján tüntessük fel, lehetöleg azonos helyen és módon.
A dohányzás jelentöségét különösen azokkal a betegekkel beszéljük meg részletesen, akik valamilyen szempontból fokozottan veszélyeztetettek: légzési betegségek, bronchitis, emphysema, ischemiás szívbetegség, vagy van ilyen a családban, perifériás érbetegség, hypertonia, diabetes. Terhesek, vagy oralis fogamzásgátlót szedö nök. Műtét elött álló betegek, kisgyermekes szülök, stb.
Minden dohányostól kérdezzük meg, hogy megpróbált-e már leszokni, nem foglalkozik-e a leszokás gondolatával.
Erösítsük meg a beteg érdeklödését a leszokás kérdése iránt
Kössük ezt minél szorosabban az ö saját betegségéhez, panaszaihoz, helyzetéhez. Nem szabad azt feltételezni, hogy a beteg tisztában van az ö saját személyét illetö veszéllyel: ezt tárgyilagosan, nem ijesztgetve!, de alaposan ismertetni kell.
Sok dohányostól hallani:
-Én szeretnék leszokni, de!
Ez nem biztos, hogy a leszokási szándék hiányát jelzi, sokkal inkább a kudarctól való félelmet.
A korábbi sikertelen leszokási kísérlet nem feltétlenül a helyzet reménytelenségét jelzi. A legtöbb volt dohányos arról számol be, hogy csak a második-harmadik vagy többedik leszokási kísérlete járt sikerrel. Biztassuk a betegeinket, hogy érdemes újból megkísérelni. Ne hangoztassuk, de tudjuk, hogy az idöleges absztinencia is hasznos!
A leszokás gondolatának ébrentartása
Ha a beteg egyelöre nem hajlik a leszokásra, adjunk át neki egy tájékoztató kiadványt és javasoljuk, hogy egy idö után ismét térjünk vissza a témára. Kérjük, hogy addig is gondolkozzon a leszokás lehetöségéröl, barátkozzon a gondolattal.
Adjunk tanácsot az abbahagyás módjára:
Mondjuk el, hogy sok ex-dohányos végül is az elöre feltételezettnél könnyebbnek találta a leszokást. A következö elveket kell követni:
-gondosan fel kell készülni rá,
-használja a józan eszét.
Nincsenek biztos receptek: minden dohányos meg fogja találni a saját stratégiáját, ha tényleg öszinte az elhatározása.
Néhány gyakorlati tanács, amit az orvos adhat:
-írja le, miért akar leszokni.
-Tervezze meg elöre, hogy melyik napon fogja elhagyni a cigarettát. Válasszon ki egy nyugodtabb, izgalmaktól mentesebb idöpontot, amikor minden energiájával a leszokásra tud összpontosítani.
Stresszes körülmények között ne is próbálkozzon leszokni, mivel nagyobb az esélye a kudarcnak, ami megerösíti az a tudatát, hogy én ugye megmondtam, nem fog ez nekem menni.
-Ne a fokozatos csökkentés, hanem a cigaretta egyszerre történő teljes elhagyása mellett döntsön.
Kérje meg családtagjait, barátait, munkatársait, hogy támogassák elhatározásának megvalósításában. Tervezze meg elöre, hogy a veszélyes helyzeteket hogyan fogja megoldani.
Veszélyes az a helyzet, amikor rendszerint rá szeret gyújtani, pl.
-kávé mellett,
-baráti társaságban,
-buszra-villamosra várva,
-telefonálás közben, stb.
Próbálja meg a szokványos, rágyújtással járó tevékenységet módosítani, kikerülni. Pl. ha ébredés után rá szokott gyújtani, határozza el, hogy ahogy felébred, rögtön felkel és megmossa a fogát. Vagy készítsen egy pohár gyümölcslevet az ágya mellé, amit ébredés után azonnal megiszik. Hasonló megoldásokat lehet keresni minden helyzetre.
Az orvosnak nem az a feladata, hogy valamennyi helyzetre megoldást ajánljon, hanem segítse a betegét, hogy ö találja meg a saját megoldását!
A beteggel közösen meg kell lehetöleg rögtön állapodni egy közeli idöpontban, amikorra a dohányzás abbahagyását tervezi.
Folyamatos támogatás, gondozás
A leszokással kapcsolatosan jelentkezö nehézségek megoldásában a beteg segítségre szorul és ezt elsösorban az orvos nyújthatja. Ezért már kezdetben hangsúlyozni kell, hogy bármilyen probléma, panasz vagy nehézség esetén azonnal jelentkezzen. Sokszor ennek a lehetöségnek a tudatosítása elég a bajok megelözésére.
Mindenesetre állapodjunk meg egy ismételt találkozásban, ez ne legyen 7-10 napnál késöbbi idöpont. Ekkor értékeljük, és dicsérjük az elért sikert, elemezzük az esetleges kudarc vagy részleges siker okait és próbáljunk meg közösen megoldást keresni a problémához, ha vannak ilyenek. Biztassuk a beteget a további kitartásra, minden cigarettamentes nap közelebb visz a végleges leszokáshoz!
A nehézségek leküzdésének egyik módja a nikotin tartalmú rágógumi alkalmazása, ha erre mód van.
Nikotinos rágógumi
A nikotinos rágógumi gyógyszertárban szerezhetö be, orvosi vényre. Csak dohányzásról leszokást segítö rendelés orvosa írhatja fel jelenleg.
A nikotinos rágógumi eredményessége attól függ, hogy milyen pontosan követik az alkalmazási tanácsokat.
Hangsúlyozzuk a következöket:
-A nikotinos rágógumi nem csodaszer.
Mindenkinek saját magának kell leszokni a cigarettáról. Ezt a rágógumi csak megkönnyíteni képes, ha helyesen használják.
-A nikotinos rágógumi legföbb hatása, hogy enyhíti a nikotinéhséget. Ezenkívül pótolja a cigarettával kapcsolatos manuális- orális funkciókat.
-A rágógumiból felszabaduló nikotin lassabban szívódik fel, mint a cigarettából, ezért nem nyújtja ugyanazt az élvezetet.
-A rágógumi segít megszabadulnia a cigarettától, de NEM pótolja azt.
-Akkor kezdjen rágni egy nikotinos rágógumit, amikor úgy érzi, hogy rá szeretne gyújtani.
Minden darabot legalább 30 percig rágjon.
-Nagyon fontos a rágás módja! NEM SZABAD túl gyorsan rágni: 2- 3 rágás után 4- 5 perc szünetet tartson, majd újabb 2- 3 rágás után újabb 4- 5 perc szünet következzen.
-Ha torokkaparást, gyomorégést érez, csípi a nyelvét, csuklik vagy megszédül, TÚL GYORSAN RÁGOTT! Tartson néhány perces szünetet, és figyeljen a rágás tempójára.
-A rágógumi íze kezdetben furcsa, esetleg kellemetlen, de ez csak néhány percig tart. Folytassa TÜRELEMMEL, és néhány napon belül hozzászokik, és meg is kedveli!
-A rágógumira kb. 3 -4 hónapig van szükség a leszokáshoz. Hat hét után el lehet kezdeni a rágógumi FOKOZTOS elhagyását, de ezt NEM szabad sietetni.
A rágógumi hatásosságához hozzá tartozik a rendszeres orvosi megbeszélés, tanácsadás, segítségnyújtás. Enélkül nem számíthat sikerre.
A cigarettáról leszokás nem egyszeri esemény, hanem folyamat
A leszokás folyamata akkor kezdödik, amikor a dohányos elkezd gondolkodni a leszokás lehetőségéröl. Ebben a stádiumban az orvos tanácsa jelentös tényezö lehet a késöbbi leszokáshoz, még akkor is, ha a beteg ekkor még elutasító. Segít abban, hogy a dohányos fokról fokra közelebb kerüljön a leszokás elhatározásához. Egyértelmüen és határozottan kell az orvosnak nyilatkoznia ebben a kérdésben. Fontos a következetesség és a téma ismételt érintése.
A dohányzás abbahagyása valószínüleg a legjelentüsebb dolog, amivel a dohányos hozzájárulhat egészségének helyreállításához, megörzéséhez.
És Ön jó példát mutatunk?
Dohányzik valaki a munkahelyén az Ön munkatársai közül? Van a váróban, rendelöben, a betegek tartózkodási helyén Tilos a dohányzás! tábla vagy ábra?
Vannak dohányzás ellenes plakátok ezekben a helyiségekben?
Vannak dohányzással kapcsolatos brosurák, tájékoztató kiadványok, amiket a betegek megkaphatnak.
Nagy valószínüséggel az olyan orvos, aki maga is dohányzik, és közben kampányol a dohányzás ellen, nem éppen a jó példamutatás eszköze.
De az már igen, ha a betegekkel együtt törekszünk a leszokásra. Ez egy nagy csapatmunka, ahol mindenki jól jár.
SOK KITARTÁST ÉS SOK- SOK TÜRELMET ANNAK, AKI MÁR ELHATÁROZTA MAGÁT!
Csumi!
Sziasztok!
Szia Efike!
Szeretném megemlíteni a Számodra, hogy azt a bizonyos dolgot, Fifikének írtam, valószínüleg a névhasonlóság Efike, Fifike okozta a bakit. De köszi, hogy leírtad, nagyon szívesen olvastam!
Nos, ami a leírtakat illeti, a szabad a bal kezem vagy éppen a jobb mindennél jobb ürügy, indok, kitaláció, stb.
Ez nem indok a számomra.
Az hogy cigizik az egész család meglehetösen nem optimális helyzet, de azt is mondhatnám, ettöl már nem lesz elönytelenebb. Tehát, valóban itt az ideje, hogy lemozogjuk a sörhasunkat és gondoljunk arra, hogy még mindig erös és hódítóak vagyunk. Sok-sok férfitársam nagyon eltudja hagyni magát, és még van képük saját asszonytársaikat hibáztatni, ha a hölgyek felszednek 1-2 kilót.
Szégyellje magát az ilyen ember, de nem baj, itt az ideje a változásnak.
Elöször is, elhatározzuk magunkat, hogy megfiatalodunk, és ehhez a legjobb kezdet a cigiröl való lemondás. FOKOZATOSAN! Elönye határtalan mennyiségben sorolhatók:
-nem leszünk büdösek
-nem égetjük ki a pólónkat, az ágynemüt, a féltett szönyegeket,
-nem öregszik a börünk annyira gyorsan, na persze azért öregszünk
-jobban teljesítünk a hétköznapokban, minden területen
-jobban bírjuk a megterhelést.
És még sorolhatnám.
Most engedjétek meg, hogy az 1999. évi XLII. törvényböl kiragadjak egy szeletet.
Melléklet az 1999. évi XLII. törvénvhez
E törvény 6. § (1) bekezdés b) pontja szerint alkalmazandó szabadon megválasztható egészségvédö figyelmeztetö feliratok az alábbiak:
1. A dohányosok korábban halnak.
2. A dohányzás elzárja az artériákat, szívrohamot és agyvérzést okoz.
3. A dohányzás halálos tüdörákot okoz.
4. A terhes nök dohányzása károsítja a magzat egészségét.
5. Védje a gyermekeket: ne tegye ki őket a dohányfüst belélegzése veszélyének.
6. Az orvosok és a gyógyszerészek segíthetnek a leszokásban.
7. A dohányzásról nagyon nehéz leszokni, ezért ne szokjon rá.
8. A dohányzás abbahagyása csökkenti a halálos szív- és tüdöbetegségek kockázatát.
9. A dohányzás lassú és fájdalmas halálhoz vezet.
10. Kérjen segítséget a leszokáshoz (telefon/levé1címlIntemet-cím) kérdezze meg háziorvosát/gyógyszerészét.
11.A dohányzás lassíthatja a vér áramlását, és impotenciát okozhat.
12. A dohányzás öregíti a bört.
13. A dohányzás károsítja a spermákat és gyengíti a megtermékenyítö képességet.
14. A füst benzolt, nitrozamint, formaldehidet és hidrogén-cianidot tartalmaz.
Elég rémisztö a számomra!
Csumi!
Szia Efike!
Szeretném megemlíteni a Számodra, hogy azt a bizonyos dolgot, Fifikének írtam, valószínüleg a névhasonlóság Efike, Fifike okozta a bakit. De köszi, hogy leírtad, nagyon szívesen olvastam!
Nos, ami a leírtakat illeti, a szabad a bal kezem vagy éppen a jobb mindennél jobb ürügy, indok, kitaláció, stb.
Ez nem indok a számomra.
Az hogy cigizik az egész család meglehetösen nem optimális helyzet, de azt is mondhatnám, ettöl már nem lesz elönytelenebb. Tehát, valóban itt az ideje, hogy lemozogjuk a sörhasunkat és gondoljunk arra, hogy még mindig erös és hódítóak vagyunk. Sok-sok férfitársam nagyon eltudja hagyni magát, és még van képük saját asszonytársaikat hibáztatni, ha a hölgyek felszednek 1-2 kilót.
Szégyellje magát az ilyen ember, de nem baj, itt az ideje a változásnak.
Elöször is, elhatározzuk magunkat, hogy megfiatalodunk, és ehhez a legjobb kezdet a cigiröl való lemondás. FOKOZATOSAN! Elönye határtalan mennyiségben sorolhatók:
-nem leszünk büdösek
-nem égetjük ki a pólónkat, az ágynemüt, a féltett szönyegeket,
-nem öregszik a börünk annyira gyorsan, na persze azért öregszünk
-jobban teljesítünk a hétköznapokban, minden területen
-jobban bírjuk a megterhelést.
És még sorolhatnám.
Most engedjétek meg, hogy az 1999. évi XLII. törvényböl kiragadjak egy szeletet.
Melléklet az 1999. évi XLII. törvénvhez
E törvény 6. § (1) bekezdés b) pontja szerint alkalmazandó szabadon megválasztható egészségvédö figyelmeztetö feliratok az alábbiak:
1. A dohányosok korábban halnak.
2. A dohányzás elzárja az artériákat, szívrohamot és agyvérzést okoz.
3. A dohányzás halálos tüdörákot okoz.
4. A terhes nök dohányzása károsítja a magzat egészségét.
5. Védje a gyermekeket: ne tegye ki őket a dohányfüst belélegzése veszélyének.
6. Az orvosok és a gyógyszerészek segíthetnek a leszokásban.
7. A dohányzásról nagyon nehéz leszokni, ezért ne szokjon rá.
8. A dohányzás abbahagyása csökkenti a halálos szív- és tüdöbetegségek kockázatát.
9. A dohányzás lassú és fájdalmas halálhoz vezet.
10. Kérjen segítséget a leszokáshoz (telefon/levé1címlIntemet-cím) kérdezze meg háziorvosát/gyógyszerészét.
11.A dohányzás lassíthatja a vér áramlását, és impotenciát okozhat.
12. A dohányzás öregíti a bört.
13. A dohányzás károsítja a spermákat és gyengíti a megtermékenyítö képességet.
14. A füst benzolt, nitrozamint, formaldehidet és hidrogén-cianidot tartalmaz.
Elég rémisztö a számomra!
Csumi!
Dohányzás
Nekrolog (a tőlem szokásos dióhéjban)
Dohányzási szenvedélyem élt sacc/kb 29 évet. Elmúlásának emlékét mostanság ünnepelhetem. A következőkben méltatnám születését, sorsát, hanyatlását és végzetét.
Úgy 14-15 évesen, gimnazista éveim elején kezdtem a füstnyelő próbákat. Először heti cca. 5 db, majd naponta lett ugyanennyi a fogyasztási átlag.
19 évesen, első munkahelyemen rendesen dohányzó társaságba keveredtem, így én is ráerősítettem. Rövid időn belül beléptem a napi 1 doboz cigit szívók táborába. Ettől kezdve éltem azon dohányosok állapotában, akik:
-pontosan tudatában vannak annak, hogy a dohányzás káros, ártalmas, felesleges, haszontalan,
-szenvednek a kellemetlen tünetek minden szokásos nyavalyaságában, úgymint: köhögés, krákogás, köpködés, nehézlégzés, fulladás, büdös dohányszagú lehelet és ruházat, gyakori és nehezen elmulasztható megfázás, tüdő és szívlötyögés, a fogyó vagy hiányzó készlet miatti keresés idebaja, stb., és
-folyamatos, ám rendre kudarcot valló dohányozni, avagy, nem dohányozni tárgyú akarat és jellemgyakorlatokat végeznek.
Leszokási elhatározásaimnak se szeri, se száma, kísérleteim esetenként napokra, hetekre, hónapokra tehetően sikerültek csak. Az első jelentős változás házasságom harmadik évében, 28 éves koromban következett be, amikor úgy mentem be az orvoshoz, mint erős dohányos, és úgy jöttem ki onnan, hogy kisbabám lesz.
Csak utóbb jöttem rá, hogy jé, mióta egy baba egészséges életéért vagyok felelős, azóta eszembe sem jutott, hogy én dohányos vagyok. Szó szerint értendően ez esett meg.
Abszolút dohánymentes terhességem alatt és kislányom egy éves koráig nem foglalkoztam a dohányzó múltammal és annak jövő lehetőségével. De aztán eszembe jutott, mi lenne, ha megpróbálnám?
Megpróbáltam, … és az első cigi után nyomban visszaszoktam a szenvedélyre. Igaz, a gyermekgondozási szabadság három éve alatt sokkal kevesebbet szívtam, mint a napi egy dobozos korszakomban. Valamint mentségemre legyen, hogy a gyerek mellett, illetve a lakásban egyáltalán nem gyújtottam rá, hanem az ablaknál állva a külvilágba füstölögtem.
Ismét munkába állva visszatértem a fentebb írt, három ismertetető jeles szokványos dohányzó állapotába. De, a gyerek miatt a lakásban továbbra sem cigiztem.
Beléptem a 29. dohányos évembe. Ekkor már gyakorlatilag helyettesíthettem volna egy gyárkéményt. Olyan tipikus stádiumba jutottam, hogy egyik cigiről gyújtottam a másikra. Ez az állapot emlékeztetett az alkoholisták végstádiumára, amikor azok a delerium kredencben már, ha kell hanem, sok apró fekete bogarat, vagy fehér egerek látnak az elvonás, a hiány okán. Lényegében korosodó életem a szívinfarktus veszélyének árnyékában, a mellkasi szorítás és a karzsibbadás állandóságában tengett. Egy pillanatig nem volt kétséges számomra, hogy mindezek a dohányzás káros következményei, és a leszokásra nézve a jellem és akaratpróbán, gyengeségem miatt megbuktam.
A szokásos kellemetlen tünetek mellett néhány új is jelentkezett, vagy kellemetlenebbre fordultak a régi tünetek. Utóbbi szerint megvastagodott, elmélyült a hangom. Egyre gyakrabban leuramoztak a telefonban a férfias mikrofonhangom miatt. Már ha volt. Ugyanis egyre gyakrabban, tartósan elment a hangom, és egyáltalán nem tudtam beszélni. Egy idő után a torok utáni gége szakaszon csomót kezdtem érezni, nyelési problémáim támadtak. Úgy éreztem állandóan, hogy valami van a gégémben, amit ki kellene venni. Ez az ún. idegentest érzet. Az idegenes gombócot viszont se kiköpni, se lenyelni nem tudtam. Így félelem támadt rám, hogy ez gégerák. Rendesen elkezdett foglalkoztatni a gondolat. Figyelni, diagnosztizálni kezdtem magamat. Torkom tükörben való nézegetése közben borsónyi göböket fedeztem fel, amelyet minél tovább vizsgáltam, annál inkább nőni látszottak. És sűrűn fájt is a torkom.
E tünetek együttese halálfélelmet keltett bennem, miközben egyszer csak a munkahelyi asztalomra tettek egy elbírálni való szakmai ügyet, amely tele volt orvosi dokumentációval. Az eset egy 40 éves férfiről szólt, akinek az enyémekhez hasonló tünetei voltak. Orvoshoz fordult, megállapították nála a gégerákot, megoperálták, majd 30 napon belül meghalt.
Nesze neked kislány! Rákbetegségem és menthetetlenségem vélelméből bizonyosság lett, a halál gondolata egészen közelivé vált számomra is. Már csak az volt a kérdés, mikor következik be a végzetes esemény. Orvoshoz nem mertem fordulni, mert meggyőződésem volt, hogy csak felgyorsítom az eseményeket. Iszonyú haláltusát vívtam. Rémes állapot volt. Nem is értem, hogy már ezen előzményekbe hogyan nem pusztultam bele?!
Tulajdonképpen tavasszal kezdődött az egész haldoklási folyamat. Augusztusban még sikerült megérnem a szokásos balatoni nyaralást. De már az utolsó napon, ahogy ültem a vízparton, és a csendes, nyugodt, romantikus, a csodálatos életet dicsérő naplementét néztem, bennem már az élettől való végső búcsú zajlott. Azt gondoltam, hogy soha többé nem látom ezt a látványt. Búcsúztam az utolsó alkalomtól. A haláltusásáról nem tudott a családom, magamban hordoztam a hírt. A parton is kerülve a feltűnést, némán folytak a könnyeim, zokogásom befelé fordult.
Ha nem is megnyugodva, de a halál biztos tudatában várva az idő végső kongatását, belenyugodtam a végzetbe. Testileg, szellemileg, lelkileg fásult, fáradt voltam, nem maradt erőm az életért való küzdelemre. Feladtam, megadtam magam a halálnak, így pedig már nem volt érdemes gondolkodnom az életemen. Tehát kezdtem nem foglalkozni magammal, a tünetekkel.
Önmagamról lemondva, szabad kapacitású figyelmemmel már ráértem másokra is gondolni. Ez időkben már hetek, vagy inkább napok alatt, gyorsan fordultak, zajlottak a folyamat eseményei. Egy adott pillanatban belém nyílalt a gondolat: Jézusom, mi lesz a 14 éves gyerekemmel, és a 71 éves második gyerekkor felé lépegető anyámmal? Isten tudatában még nem lévén, a magam erejével akartam pánikszerű cselekvés sorba kezdeni.
A kérdés teljesen felizgatott. Lakásunk bérlakás volt, anyám nyugdíjas, egyedül neveltem, tartottam a gyereket. Rokonság sehol, elvált férj, mint apuka ki- és beszámíthatatlan volt. Bérből élőn fizetéstől fizetésig éltünk, anyagi tartalékok szintén nem voltak.
Ilyen helyzetben mit illik, mit kell, mit lehet tenni, hogy a hátramaradottakról gondoskodjam?
A magam sorsába való belenyugvást lázas és a tehetetlenségtől tökéletesen felzaklatott és elviselhetetlen állapot váltotta fel. Semmiféle megoldás, kiút nem látszott, és ettől szinte megőrültem. Éjjelente, 7 négyzetméteres szobám 1x2 méteres szabad kifutóján rohangásztam álmatlanul, és tördeltem a kezem, mit csináljak, mit csináljak?
Szikra pattant az agyamban: orvoshoz menni, ez a megoldás.
Bármilyen rossz lesz a bizonyos halált megtudni, ezen túl kell esni. Egyúttal remény csillant, hogy bármilyen keveset, de tehetek valamit a családomért. Az orvosi vizsgálatot nekem, mint utolsó és végső esélyt, kutya kötelességem értük igénybe venni.
Megkerestem a legnevesebb gégészt. Nem akartam lacafacázni, elaprózni az esélyeim vallatását. Rövid vizsgálat után azt hallottam, hogy nincs semmi szervi bajom. Pillanatokra ugyan megdobbant a szívem a megkönnyebbüléstől, de a remény el is múlt. Dehogy hittem! Hanem elmentem még két orvoshoz, akik szintén azt mondták, nincs szervi bajom. Én már úgy beleéltem magam a saját halálom tudatába, hogy szinte csalódott voltam, hogy elmarad a dráma! Emellett, ami a szeretteim, főleg a gyerekem miatti aggodalmat illette, persze, hogy kezdtem fellélegezni, megnyugodni.
Mondanom sem kell, hogy amint felütötte a fejét a rák gyanúja, nem kellett a dohányzás ellen küzdenem, mert nem mertem rágyújtani. A közelébe sem mentem a dohányzás gondolatának. Ilyen tekintetben akarati küzdelmet nem kellett folytatnom. A hónapok óta tartó cigi hiányában persze egyre kevésbé volt hangszál és beszéd problémám, tartósan hallattam füstben edzett hangomat. A vizsgálatok során kiderült, hogy hangszál és nyálkahártya gyulladásban szenvedek, amely tünetek lassan múlni is kezdtek a vizsgálatok idejére.
Kerestettem a további tünetek (idegentest érzet, göbök a torokban) okát, mert igazán akkor tudtam volna elhinni, hogy életben maradhatok, ha a tünetektől megszabadulok. A göbökről kiderült, hogy régen eltávolított manduláim csonkjai nőttek meg, amelyeket nem kell irritálni hideg dolgok nyelésével, amik végül is állandó mandulagyulladást imitálnak. A hideg nyelésének elkerülése megoldható volt, a továbbiakban óvakodtam (a törpétől és&#8230
a hidegségektől. Ezzel a gyakori torokfájást kiküszöböltem. A göbök látványa nem zavart többé. Közben megtudtam, sokak szenvednek az efféle csonknövésektől. Sokszor ki is kell operálni őket. Én ezt megúztam.
Hangszál, torok rendben, már csak a legaggasztóbbtól, az idegentest érzettől kellett megszabadulni. Orvossal való párbeszéd következett.
-Mitől is van?
-Idegesség és pszichikai eredetű.
-Mi a tünetmentesség feltétele?
-Életmódváltás.
Aha, és józanság világossága gyúlt a fejemben.
Ekkor szakmámban már 10 éve vezetősködtem. A dohányzás káros okozatai miatt folyó agóniám idején, a rendszerváltás nehézségei táján járva osztályvezetőként, emberfeletti feladatokat kellett ellátnom. Addig soha nem létezett pozícióban, ezért tapasztalatok hiányában 60 emberért és iszonyú mennyiségű, súlyú munkáért feleltem. Viszont elég jól kerestem.
Gyakorlatilag koporsószegeimmel a kezemben idegbajosan felzabáltam az egészségemet, a gyerekem és az anyám jövőjét, mert a munkahelyi feszültségek levelezetésére a dohányzás rítusát használtam.
A rák miatti haláltusa és a gyerekem, illetve családom miatti felelősségteljes aggódás viszont már annyira mélyen beleitta magát a tudatomba, az érzéseimbe, hogy nem gondolkodtam sokáig a következő lépésen, az életmódváltáson.
Egy éppen alakuló új szakmabeli cégnél egy hónap alatt találtam állást. Az önéletrajzomba beleírtam, hogy NEM AKAROK VEZETŐ LENNI! (Mint később az önszerveződésre épülő kezdetek időszakában kiderült az új munkahelyemen, pozíció nélkül is nélkülözhetetlenné tudtam tenni az akkor már 26 éve gyűlő, és természetesen funkcionáló szakmai tudást és gyakorlati tapasztalatokat. A tudni, de pozíció nélkül irányítani nem képesség hátrányában később következetlenül mégis vezetői pozíciót vállaltam, de ezt már dohányzás nélkül vittem véghez.)
Szóval, osztályvezetői székemből szívfájdalom nélkül felálltam, szép fizetésemet ott hagytam, (elsősorban plusz pénzekről kellett lemondanom, a bérem maradt). De bánta ezt a csuda.
Mélységes meggyőződésemmé tudatosodott a történet tanúságaként, hogy a gyerekem, és anyám miatt kötelességem vigyázni magamra, és értük mindent el kell követnem a saját egészségem megörzéséhez.
Fenekestől felfordítottam, és az egészséges életvitel irányába fordítottam az utamat, és csöpp megrázkódtatást sem okozott a változtatás, amelyben mindvégig a gyógyulás, a megkönnyebbülés érzését élveztem.
Hazugság lenne azt állítani, hogy mások dohányzása láttán azóta nem jut eszembe a cigarettázás tudománya, a vele járó rituálé öncsaló hatása. De ez a leszokás óta eltelt 14 éve már csak küzdelemmentes suhanó gondolat a számomra. Fel sem merülnek a belharcok kérdései, hogy dohányozni vagy nem dohányozni.... Mert ahányszor eszembe jut, mi lenne ha rágyújtanék, felszínre jön rögtön az egykori haláltusa élménye, és a rámbízottak iránti felelősség tudata, így belső önvívódások, háborúság nélkül lehetek győztes.
Ma már a gyerekem 28 éves, tehát el tudná tartani magát nélkülem is. De, hogyan jöhetnék ahhoz én, aki az ő akarata ellenére világra hoztam őt, hogy időnap előtt megfosszam a szülői szeretettől, és előidézem számára a szülő korai elvesztésének fájdalmát?
Anyám sose takarékoskodott az erejével, amikor nehéz időkben egyedül, erőnek erejével meg kellett tennie mindent a felnevelésem érdekében. 85 éves, gyengülő, gyermeteg állapotban jár már, szüksége van a gondozásomra. Hogyan jöhetnék én ahhoz, hogy kockára tegyem a lehetőségét annak, hogy visszaadjam a gondoskodást, amit életem során tőle kaptam?
Az elmondott eseménysor arra tanított meg, hogy nem a dohányzás akarata elleni erőfeszítés vezet eredményre, hanem a család iránti szeretet, az irántuk való, minden más erőnél erőteljesebb felelősségnek való engedelem könnyed vezettetése oldja meg az efféle szenvedélyek sorsát. Erre csak rásegít a tiszta tüdő, a könnyű lélegzés, az újra megerősödő szív, az egészség érzésének, élvezetének élménye.
Mindenki maga választ és dönt, hogy a jó érdekében mi ad nagyobb erőt: a józan másokért lét könnyed erőtlensége, vagy a rossz ellen való eredménytelen küzdés ereje. (Eszembe jutott a Forest Gamp.)
Sok sikert mindazoknak, akik a megtisztulásra várnak, hogy érezzenek rá arra a tiszta és könnyed állapotra, amelyhez nem kell küzdés és ellenállóerő.
Nekrolog (a tőlem szokásos dióhéjban)
Dohányzási szenvedélyem élt sacc/kb 29 évet. Elmúlásának emlékét mostanság ünnepelhetem. A következőkben méltatnám születését, sorsát, hanyatlását és végzetét.
Úgy 14-15 évesen, gimnazista éveim elején kezdtem a füstnyelő próbákat. Először heti cca. 5 db, majd naponta lett ugyanennyi a fogyasztási átlag.
19 évesen, első munkahelyemen rendesen dohányzó társaságba keveredtem, így én is ráerősítettem. Rövid időn belül beléptem a napi 1 doboz cigit szívók táborába. Ettől kezdve éltem azon dohányosok állapotában, akik:
-pontosan tudatában vannak annak, hogy a dohányzás káros, ártalmas, felesleges, haszontalan,
-szenvednek a kellemetlen tünetek minden szokásos nyavalyaságában, úgymint: köhögés, krákogás, köpködés, nehézlégzés, fulladás, büdös dohányszagú lehelet és ruházat, gyakori és nehezen elmulasztható megfázás, tüdő és szívlötyögés, a fogyó vagy hiányzó készlet miatti keresés idebaja, stb., és
-folyamatos, ám rendre kudarcot valló dohányozni, avagy, nem dohányozni tárgyú akarat és jellemgyakorlatokat végeznek.
Leszokási elhatározásaimnak se szeri, se száma, kísérleteim esetenként napokra, hetekre, hónapokra tehetően sikerültek csak. Az első jelentős változás házasságom harmadik évében, 28 éves koromban következett be, amikor úgy mentem be az orvoshoz, mint erős dohányos, és úgy jöttem ki onnan, hogy kisbabám lesz.
Csak utóbb jöttem rá, hogy jé, mióta egy baba egészséges életéért vagyok felelős, azóta eszembe sem jutott, hogy én dohányos vagyok. Szó szerint értendően ez esett meg.
Abszolút dohánymentes terhességem alatt és kislányom egy éves koráig nem foglalkoztam a dohányzó múltammal és annak jövő lehetőségével. De aztán eszembe jutott, mi lenne, ha megpróbálnám?
Megpróbáltam, … és az első cigi után nyomban visszaszoktam a szenvedélyre. Igaz, a gyermekgondozási szabadság három éve alatt sokkal kevesebbet szívtam, mint a napi egy dobozos korszakomban. Valamint mentségemre legyen, hogy a gyerek mellett, illetve a lakásban egyáltalán nem gyújtottam rá, hanem az ablaknál állva a külvilágba füstölögtem.
Ismét munkába állva visszatértem a fentebb írt, három ismertetető jeles szokványos dohányzó állapotába. De, a gyerek miatt a lakásban továbbra sem cigiztem.
Beléptem a 29. dohányos évembe. Ekkor már gyakorlatilag helyettesíthettem volna egy gyárkéményt. Olyan tipikus stádiumba jutottam, hogy egyik cigiről gyújtottam a másikra. Ez az állapot emlékeztetett az alkoholisták végstádiumára, amikor azok a delerium kredencben már, ha kell hanem, sok apró fekete bogarat, vagy fehér egerek látnak az elvonás, a hiány okán. Lényegében korosodó életem a szívinfarktus veszélyének árnyékában, a mellkasi szorítás és a karzsibbadás állandóságában tengett. Egy pillanatig nem volt kétséges számomra, hogy mindezek a dohányzás káros következményei, és a leszokásra nézve a jellem és akaratpróbán, gyengeségem miatt megbuktam.
A szokásos kellemetlen tünetek mellett néhány új is jelentkezett, vagy kellemetlenebbre fordultak a régi tünetek. Utóbbi szerint megvastagodott, elmélyült a hangom. Egyre gyakrabban leuramoztak a telefonban a férfias mikrofonhangom miatt. Már ha volt. Ugyanis egyre gyakrabban, tartósan elment a hangom, és egyáltalán nem tudtam beszélni. Egy idő után a torok utáni gége szakaszon csomót kezdtem érezni, nyelési problémáim támadtak. Úgy éreztem állandóan, hogy valami van a gégémben, amit ki kellene venni. Ez az ún. idegentest érzet. Az idegenes gombócot viszont se kiköpni, se lenyelni nem tudtam. Így félelem támadt rám, hogy ez gégerák. Rendesen elkezdett foglalkoztatni a gondolat. Figyelni, diagnosztizálni kezdtem magamat. Torkom tükörben való nézegetése közben borsónyi göböket fedeztem fel, amelyet minél tovább vizsgáltam, annál inkább nőni látszottak. És sűrűn fájt is a torkom.
E tünetek együttese halálfélelmet keltett bennem, miközben egyszer csak a munkahelyi asztalomra tettek egy elbírálni való szakmai ügyet, amely tele volt orvosi dokumentációval. Az eset egy 40 éves férfiről szólt, akinek az enyémekhez hasonló tünetei voltak. Orvoshoz fordult, megállapították nála a gégerákot, megoperálták, majd 30 napon belül meghalt.
Nesze neked kislány! Rákbetegségem és menthetetlenségem vélelméből bizonyosság lett, a halál gondolata egészen közelivé vált számomra is. Már csak az volt a kérdés, mikor következik be a végzetes esemény. Orvoshoz nem mertem fordulni, mert meggyőződésem volt, hogy csak felgyorsítom az eseményeket. Iszonyú haláltusát vívtam. Rémes állapot volt. Nem is értem, hogy már ezen előzményekbe hogyan nem pusztultam bele?!
Tulajdonképpen tavasszal kezdődött az egész haldoklási folyamat. Augusztusban még sikerült megérnem a szokásos balatoni nyaralást. De már az utolsó napon, ahogy ültem a vízparton, és a csendes, nyugodt, romantikus, a csodálatos életet dicsérő naplementét néztem, bennem már az élettől való végső búcsú zajlott. Azt gondoltam, hogy soha többé nem látom ezt a látványt. Búcsúztam az utolsó alkalomtól. A haláltusásáról nem tudott a családom, magamban hordoztam a hírt. A parton is kerülve a feltűnést, némán folytak a könnyeim, zokogásom befelé fordult.
Ha nem is megnyugodva, de a halál biztos tudatában várva az idő végső kongatását, belenyugodtam a végzetbe. Testileg, szellemileg, lelkileg fásult, fáradt voltam, nem maradt erőm az életért való küzdelemre. Feladtam, megadtam magam a halálnak, így pedig már nem volt érdemes gondolkodnom az életemen. Tehát kezdtem nem foglalkozni magammal, a tünetekkel.
Önmagamról lemondva, szabad kapacitású figyelmemmel már ráértem másokra is gondolni. Ez időkben már hetek, vagy inkább napok alatt, gyorsan fordultak, zajlottak a folyamat eseményei. Egy adott pillanatban belém nyílalt a gondolat: Jézusom, mi lesz a 14 éves gyerekemmel, és a 71 éves második gyerekkor felé lépegető anyámmal? Isten tudatában még nem lévén, a magam erejével akartam pánikszerű cselekvés sorba kezdeni.
A kérdés teljesen felizgatott. Lakásunk bérlakás volt, anyám nyugdíjas, egyedül neveltem, tartottam a gyereket. Rokonság sehol, elvált férj, mint apuka ki- és beszámíthatatlan volt. Bérből élőn fizetéstől fizetésig éltünk, anyagi tartalékok szintén nem voltak.
Ilyen helyzetben mit illik, mit kell, mit lehet tenni, hogy a hátramaradottakról gondoskodjam?
A magam sorsába való belenyugvást lázas és a tehetetlenségtől tökéletesen felzaklatott és elviselhetetlen állapot váltotta fel. Semmiféle megoldás, kiút nem látszott, és ettől szinte megőrültem. Éjjelente, 7 négyzetméteres szobám 1x2 méteres szabad kifutóján rohangásztam álmatlanul, és tördeltem a kezem, mit csináljak, mit csináljak?
Szikra pattant az agyamban: orvoshoz menni, ez a megoldás.
Bármilyen rossz lesz a bizonyos halált megtudni, ezen túl kell esni. Egyúttal remény csillant, hogy bármilyen keveset, de tehetek valamit a családomért. Az orvosi vizsgálatot nekem, mint utolsó és végső esélyt, kutya kötelességem értük igénybe venni.
Megkerestem a legnevesebb gégészt. Nem akartam lacafacázni, elaprózni az esélyeim vallatását. Rövid vizsgálat után azt hallottam, hogy nincs semmi szervi bajom. Pillanatokra ugyan megdobbant a szívem a megkönnyebbüléstől, de a remény el is múlt. Dehogy hittem! Hanem elmentem még két orvoshoz, akik szintén azt mondták, nincs szervi bajom. Én már úgy beleéltem magam a saját halálom tudatába, hogy szinte csalódott voltam, hogy elmarad a dráma! Emellett, ami a szeretteim, főleg a gyerekem miatti aggodalmat illette, persze, hogy kezdtem fellélegezni, megnyugodni.
Mondanom sem kell, hogy amint felütötte a fejét a rák gyanúja, nem kellett a dohányzás ellen küzdenem, mert nem mertem rágyújtani. A közelébe sem mentem a dohányzás gondolatának. Ilyen tekintetben akarati küzdelmet nem kellett folytatnom. A hónapok óta tartó cigi hiányában persze egyre kevésbé volt hangszál és beszéd problémám, tartósan hallattam füstben edzett hangomat. A vizsgálatok során kiderült, hogy hangszál és nyálkahártya gyulladásban szenvedek, amely tünetek lassan múlni is kezdtek a vizsgálatok idejére.
Kerestettem a további tünetek (idegentest érzet, göbök a torokban) okát, mert igazán akkor tudtam volna elhinni, hogy életben maradhatok, ha a tünetektől megszabadulok. A göbökről kiderült, hogy régen eltávolított manduláim csonkjai nőttek meg, amelyeket nem kell irritálni hideg dolgok nyelésével, amik végül is állandó mandulagyulladást imitálnak. A hideg nyelésének elkerülése megoldható volt, a továbbiakban óvakodtam (a törpétől és&#8230
a hidegségektől. Ezzel a gyakori torokfájást kiküszöböltem. A göbök látványa nem zavart többé. Közben megtudtam, sokak szenvednek az efféle csonknövésektől. Sokszor ki is kell operálni őket. Én ezt megúztam.Hangszál, torok rendben, már csak a legaggasztóbbtól, az idegentest érzettől kellett megszabadulni. Orvossal való párbeszéd következett.
-Mitől is van?
-Idegesség és pszichikai eredetű.
-Mi a tünetmentesség feltétele?
-Életmódváltás.
Aha, és józanság világossága gyúlt a fejemben.
Ekkor szakmámban már 10 éve vezetősködtem. A dohányzás káros okozatai miatt folyó agóniám idején, a rendszerváltás nehézségei táján járva osztályvezetőként, emberfeletti feladatokat kellett ellátnom. Addig soha nem létezett pozícióban, ezért tapasztalatok hiányában 60 emberért és iszonyú mennyiségű, súlyú munkáért feleltem. Viszont elég jól kerestem.
Gyakorlatilag koporsószegeimmel a kezemben idegbajosan felzabáltam az egészségemet, a gyerekem és az anyám jövőjét, mert a munkahelyi feszültségek levelezetésére a dohányzás rítusát használtam.
A rák miatti haláltusa és a gyerekem, illetve családom miatti felelősségteljes aggódás viszont már annyira mélyen beleitta magát a tudatomba, az érzéseimbe, hogy nem gondolkodtam sokáig a következő lépésen, az életmódváltáson.
Egy éppen alakuló új szakmabeli cégnél egy hónap alatt találtam állást. Az önéletrajzomba beleírtam, hogy NEM AKAROK VEZETŐ LENNI! (Mint később az önszerveződésre épülő kezdetek időszakában kiderült az új munkahelyemen, pozíció nélkül is nélkülözhetetlenné tudtam tenni az akkor már 26 éve gyűlő, és természetesen funkcionáló szakmai tudást és gyakorlati tapasztalatokat. A tudni, de pozíció nélkül irányítani nem képesség hátrányában később következetlenül mégis vezetői pozíciót vállaltam, de ezt már dohányzás nélkül vittem véghez.)
Szóval, osztályvezetői székemből szívfájdalom nélkül felálltam, szép fizetésemet ott hagytam, (elsősorban plusz pénzekről kellett lemondanom, a bérem maradt). De bánta ezt a csuda.
Mélységes meggyőződésemmé tudatosodott a történet tanúságaként, hogy a gyerekem, és anyám miatt kötelességem vigyázni magamra, és értük mindent el kell követnem a saját egészségem megörzéséhez.
Fenekestől felfordítottam, és az egészséges életvitel irányába fordítottam az utamat, és csöpp megrázkódtatást sem okozott a változtatás, amelyben mindvégig a gyógyulás, a megkönnyebbülés érzését élveztem.
Hazugság lenne azt állítani, hogy mások dohányzása láttán azóta nem jut eszembe a cigarettázás tudománya, a vele járó rituálé öncsaló hatása. De ez a leszokás óta eltelt 14 éve már csak küzdelemmentes suhanó gondolat a számomra. Fel sem merülnek a belharcok kérdései, hogy dohányozni vagy nem dohányozni.... Mert ahányszor eszembe jut, mi lenne ha rágyújtanék, felszínre jön rögtön az egykori haláltusa élménye, és a rámbízottak iránti felelősség tudata, így belső önvívódások, háborúság nélkül lehetek győztes.
Ma már a gyerekem 28 éves, tehát el tudná tartani magát nélkülem is. De, hogyan jöhetnék ahhoz én, aki az ő akarata ellenére világra hoztam őt, hogy időnap előtt megfosszam a szülői szeretettől, és előidézem számára a szülő korai elvesztésének fájdalmát?
Anyám sose takarékoskodott az erejével, amikor nehéz időkben egyedül, erőnek erejével meg kellett tennie mindent a felnevelésem érdekében. 85 éves, gyengülő, gyermeteg állapotban jár már, szüksége van a gondozásomra. Hogyan jöhetnék én ahhoz, hogy kockára tegyem a lehetőségét annak, hogy visszaadjam a gondoskodást, amit életem során tőle kaptam?
Az elmondott eseménysor arra tanított meg, hogy nem a dohányzás akarata elleni erőfeszítés vezet eredményre, hanem a család iránti szeretet, az irántuk való, minden más erőnél erőteljesebb felelősségnek való engedelem könnyed vezettetése oldja meg az efféle szenvedélyek sorsát. Erre csak rásegít a tiszta tüdő, a könnyű lélegzés, az újra megerősödő szív, az egészség érzésének, élvezetének élménye.
Mindenki maga választ és dönt, hogy a jó érdekében mi ad nagyobb erőt: a józan másokért lét könnyed erőtlensége, vagy a rossz ellen való eredménytelen küzdés ereje. (Eszembe jutott a Forest Gamp.)
Sok sikert mindazoknak, akik a megtisztulásra várnak, hogy érezzenek rá arra a tiszta és könnyed állapotra, amelyhez nem kell küzdés és ellenállóerő.
A statisztika nagyon vacak.
Mostanaba trafikoskodok,es latom az alig 90 eves dohanyos kuncsaftokat akik elszivjak a napi 1-2 csomag nem eppen gyenge cigijuket.
Eleterosek csak a reomajuk kinoza es nem a rak.
60-70 eve cigiznek.
legalabb annyi nem dohanyos ismerosom baratom volt akik a rakkal kuzkodtek vagy kuzdenek es soha nem dohanyoztak.
Sokkal nagyobb baj van az alkoholistakkal a kabitosokkal ahol a csalad szenvedi -e betegsegeket. Ahol tonkre lehet menni anyagilag erkolcsileg fizikailag. Erdekes ezeket az embereket nem vedik igy.
Nem folytatnak ekkorra kampanyt hogy egy reszeges apa aki mar dolgozni se tud az allam nyakan el es valoszinu a csaladi minta folytatodik es igy a gyerekek is nehez helyzetbe vannak vagy azok a kabitos szulok akiknel veszelyben is tud lenni egy gyerek, ok meg tobb penzt emesztenek fel a ellenuk nem harcol senki.
Komoly egeszseg karosodast okozva a kovetkez generacionak. Nem beszelve mindket esetben a tarsadalomnak kell ellatni oket csaladostol.
A dohanygyarak hatalmas adokat fizetnek es az allam is szepen kasszal rajtuk.
Pias uvegen meg nem lattam hogy ki lenne irva hogy ha megiszol egy uveg vodkat majzsugorodast kaphatsz.
A sortol pocakot a bortol gyomorfekelyt es koszvenyt,a tomenyitaltol majrakot meg meg egyeb rakos bajokat.
Alairom nem egeszseges a cigi de ilyen boszorkany uldozest csak nem kene csinalni.
Mostanaba trafikoskodok,es latom az alig 90 eves dohanyos kuncsaftokat akik elszivjak a napi 1-2 csomag nem eppen gyenge cigijuket.
Eleterosek csak a reomajuk kinoza es nem a rak.
60-70 eve cigiznek.
legalabb annyi nem dohanyos ismerosom baratom volt akik a rakkal kuzkodtek vagy kuzdenek es soha nem dohanyoztak.
Sokkal nagyobb baj van az alkoholistakkal a kabitosokkal ahol a csalad szenvedi -e betegsegeket. Ahol tonkre lehet menni anyagilag erkolcsileg fizikailag. Erdekes ezeket az embereket nem vedik igy.
Nem folytatnak ekkorra kampanyt hogy egy reszeges apa aki mar dolgozni se tud az allam nyakan el es valoszinu a csaladi minta folytatodik es igy a gyerekek is nehez helyzetbe vannak vagy azok a kabitos szulok akiknel veszelyben is tud lenni egy gyerek, ok meg tobb penzt emesztenek fel a ellenuk nem harcol senki.
Komoly egeszseg karosodast okozva a kovetkez generacionak. Nem beszelve mindket esetben a tarsadalomnak kell ellatni oket csaladostol.
A dohanygyarak hatalmas adokat fizetnek es az allam is szepen kasszal rajtuk.
Pias uvegen meg nem lattam hogy ki lenne irva hogy ha megiszol egy uveg vodkat majzsugorodast kaphatsz.
A sortol pocakot a bortol gyomorfekelyt es koszvenyt,a tomenyitaltol majrakot meg meg egyeb rakos bajokat.
Alairom nem egeszseges a cigi de ilyen boszorkany uldozest csak nem kene csinalni.
Nekem a dohányzásról mindig egy régi párbeszéd jut az eszembe.
1965-ben még a technikumban osztáéykirándulásra mentünk a Dunakanyarba. Mellettem ülő osztálytársam mesélt a nagyapjáról aki suszter volt. 9 éves korától szívta a cigarettát, de rendesen. Mindig "mezitlábasat" és mindig olcsót. A háboró előtti időkben a Leventét a háború után a Munkást. Három csomaggal naponta. Az ugyebár 75 szál. 92 éves korában halt meg a kórházban végelgyengülésben. Még a kórházi ágyon is dohányzott. Természetesen a halála után apró darabokra szedték. A tüdején egy folt sem volt, nem volt nyelv,- vagy gégerákja. No most számoljunk. Ha 92 éves korában halt meg az öreg és 9 éves korában kezdte, akkor az azt jelenti, hogy 83 évig dohányzott.
83 év x 365 nap x 75 szál cigaretta = 2 272 125
No comment
1965-ben még a technikumban osztáéykirándulásra mentünk a Dunakanyarba. Mellettem ülő osztálytársam mesélt a nagyapjáról aki suszter volt. 9 éves korától szívta a cigarettát, de rendesen. Mindig "mezitlábasat" és mindig olcsót. A háboró előtti időkben a Leventét a háború után a Munkást. Három csomaggal naponta. Az ugyebár 75 szál. 92 éves korában halt meg a kórházban végelgyengülésben. Még a kórházi ágyon is dohányzott. Természetesen a halála után apró darabokra szedték. A tüdején egy folt sem volt, nem volt nyelv,- vagy gégerákja. No most számoljunk. Ha 92 éves korában halt meg az öreg és 9 éves korában kezdte, akkor az azt jelenti, hogy 83 évig dohányzott.
83 év x 365 nap x 75 szál cigaretta = 2 272 125
No comment
Nekem kicsit az az érzésem,hogy ezzel a sajátos matematikával csak a lelkiismereteteket akárjátok megnyugtatni,Ti elvetemült dohányosok!
Azért mondom ezt,mert én magam is ezt az ,,észjárást,, követtem ha szóba került a leszokás 12 évvel ezelőttig.Sajnos nem lehet nem látni a dohányzás okozta szörnyűségeket még akkor is ha természetesen van ellenpélda is.Apám egyértelműen e miatt halt meg infarktusban negyvenkilenc éves korában és a szűkebb baráti körben is éppen volt egy tavaly,aki 52 évesen tődőrákban halt meg.Szóval jobb abbahagyni! Hogy lehet nélkülözni és a kezdeti megpróbáltatásokon túl lehet jutni magamról tudom.Úgy kezdtem-többszöri elszánás után -,hogy az utolsó doboz cigit,amiről csak gyanítottam,hogy utolsó lesz,elszívtam folyamatosan csökkentve a napi adagot.Így 3 napig volt elég az ominózus doboz.Sosem szívtam erős cigit,talán ez is segített.Mikor elfogyott nekem is volt gondom a kezemmel,nem tudtam vele mit kezdeni,meg a hiányérzettel.Folyamatosan rágóztam és fogpiszkálót rágicsáltam.Körülbelül 2-3 hétig.Nehezítette a dolgot,hogy közben kávéztam ugyanúgy, mint korábban.De azért csak sikerült.Általában toleráns vagyok mások bagózási szokásait illetően,noha már régóta irritál ha felém száll a füst.Gazdagabb nem lettem nyilván az el nem szívott cigaretták árából ,de súlyban is csak 2-3 kg többletet jelentett akkoriban.Érdekes,hogy a jó dohány illatát ma is tízméterekről megérzem a szabad levegőn is pl. a belvárosi séta során. És nagyon kellemes.
Azért mondom ezt,mert én magam is ezt az ,,észjárást,, követtem ha szóba került a leszokás 12 évvel ezelőttig.Sajnos nem lehet nem látni a dohányzás okozta szörnyűségeket még akkor is ha természetesen van ellenpélda is.Apám egyértelműen e miatt halt meg infarktusban negyvenkilenc éves korában és a szűkebb baráti körben is éppen volt egy tavaly,aki 52 évesen tődőrákban halt meg.Szóval jobb abbahagyni! Hogy lehet nélkülözni és a kezdeti megpróbáltatásokon túl lehet jutni magamról tudom.Úgy kezdtem-többszöri elszánás után
-,hogy az utolsó doboz cigit,amiről csak gyanítottam,hogy utolsó lesz,elszívtam folyamatosan csökkentve a napi adagot.Így 3 napig volt elég az ominózus doboz.Sosem szívtam erős cigit,talán ez is segített.Mikor elfogyott nekem is volt gondom a kezemmel,nem tudtam vele mit kezdeni,meg a hiányérzettel.Folyamatosan rágóztam és fogpiszkálót rágicsáltam.Körülbelül 2-3 hétig.Nehezítette a dolgot,hogy közben kávéztam ugyanúgy, mint korábban.De azért csak sikerült.Általában toleráns vagyok mások bagózási szokásait illetően,noha már régóta irritál ha felém száll a füst.Gazdagabb nem lettem nyilván az el nem szívott cigaretták árából ,de súlyban is csak 2-3 kg többletet jelentett akkoriban.Érdekes,hogy a jó dohány illatát ma is tízméterekről megérzem a szabad levegőn is pl. a belvárosi séta során. És nagyon kellemes.Dohányzás
A volt férjem dohányzás miatt nyelvrákban halt meg. (A válás után is rám volt utalkozva, így végignéztem, min ment keresztül.)
Legszívesebben bemásolnám ide azt a macskakaparásos írkalapra írt levelet, amit halála előtt, Visegrádra tarva egy zötykölődő buszon írt. Valami vajákost ajánlottak neki, aki tud rajta segíteni, ezért utazott. Úgy kezdődik valahogy a levél:"... Tudod, hogy nem vagyok vallásos, de egy templom mellett mentem el, és arra gondoltam, hogy ez az Isten büntetése...".
Ennek az otthonát egy szál nylonzacskóban hordó, öntörvényű, ráadásul alkoholista világcsavargónak sem Pastoral, sem joni, sem Karsay Pista, sem sincomi, sem más nem kellett, hogy megtanulja a magyarok Istenét. 50. évesen halt meg.
A volt férjem dohányzás miatt nyelvrákban halt meg. (A válás után is rám volt utalkozva, így végignéztem, min ment keresztül.)
Legszívesebben bemásolnám ide azt a macskakaparásos írkalapra írt levelet, amit halála előtt, Visegrádra tarva egy zötykölődő buszon írt. Valami vajákost ajánlottak neki, aki tud rajta segíteni, ezért utazott. Úgy kezdődik valahogy a levél:"... Tudod, hogy nem vagyok vallásos, de egy templom mellett mentem el, és arra gondoltam, hogy ez az Isten büntetése...".
Ennek az otthonát egy szál nylonzacskóban hordó, öntörvényű, ráadásul alkoholista világcsavargónak sem Pastoral, sem joni, sem Karsay Pista, sem sincomi, sem más nem kellett, hogy megtanulja a magyarok Istenét. 50. évesen halt meg.
Dohányzás
Tekintettel a világban zajló különböző tendenciákra (környezet- és levegőszennyezettség, vegyszerhasználat a mezőgazdaságban, élelmiszerek mérgezése színező, tartosító anyagokkal, műanyag, amihez nyúlunk, stb.), az biztos, hogy legjobb lenne egy vitrinbe beülni, és hermetikusan elzáródni ezek ártalmaitól. Ahová lépünk-nézünk, a sok mérgező anyagtól fű nem nő lassan. Egyik méregtől megóvjuk magunkat, míg mások elöl elbújni sem tudunk.
Fifike, Te azért dohányzás ügyben ne add fel a reménytelenséget! :wink:
Tekintettel a világban zajló különböző tendenciákra (környezet- és levegőszennyezettség, vegyszerhasználat a mezőgazdaságban, élelmiszerek mérgezése színező, tartosító anyagokkal, műanyag, amihez nyúlunk, stb.), az biztos, hogy legjobb lenne egy vitrinbe beülni, és hermetikusan elzáródni ezek ártalmaitól. Ahová lépünk-nézünk, a sok mérgező anyagtól fű nem nő lassan. Egyik méregtől megóvjuk magunkat, míg mások elöl elbújni sem tudunk.
Fifike, Te azért dohányzás ügyben ne add fel a reménytelenséget! :wink:
Részlet egy nagyon szép programból.
Szigeti László
egészségnevelö, az ODE dohányzásról leszokást segítö programjának országos koordinátora
A LÉLEGEZZ SZABADON! PROGRAM, MINT EREDMÉNYES MÓDSZER A DOHÁNYZÁSRÓL VALÓ LESZOKÁS SEGÍTÉSÉRE.
A Lélegezz szabadon! program a világon az egyik legjobban ismert módszer a leszokni szándékozó dohányosok segítésére. A módszer alapötlete az, hogy bár sokan tudatában vannak a dohányzás ártalmainak, de a rizikófaktorok ismerete, a következmények drasztikus bemutatása önmagában nem elég a dohányzás elhagyásához. Ehhez egy jó stratégiájú segítö programra van szükség, hiszen a dohányzás nem egyszerüen nikotintól való függést jelent, hanem szokásrendszert is.
A Lélegezz szabadon! program az úgynevezett -öt napos dohányzásleszoktató- átdolgozott, javított változata. A módszer alapötlete E. J. Folkenbergtöl származik, aki az 1950-es évek végén egy dohányzásellenes filmet és elöadássorozatot tartott a londoni New Gallery Centerben, és azt tapasztalta, hogy a tények közlése nem szoktatja le az embereket a dohányzásról, jóllehet pontos információkat kaptak a dohányzás ártalmairól Ezért 1959-ben J. Wayne McFerlanddel, jeles amerikai orvossal az addigi kutatási eredményeket felhasználva egy leszoktató programot dolgozott ki, amit az Egyesült Államokban New England területén próbáltak ki. 1962-ben San Franciscóban mutatták be a módszert, amelyet követöen 20 ezer dohányost próbáltak leszoktatni. Az összegyüjtött tapasztalatok alapján tökéletesítették a programot, amelynek gazdája, gondozója a H. N. Adventista Egyház; szakmai felügyeletét a kaliforniai, a szívgyógyászok által jól ismert -Loma Linda Egyetem látja el. A módszert közel 190 országban, több mint 25 millió emberen próbálták ki. Magyarországon 1988 óta dolgozunk a program bevezetésén és elterjesztésén. Az adoptálásban a külföldi egészségnevelökön kívül a budapesti SZÍVESHÁZ Szívbetegség Megelözési Programjának
munkatársaitól kaptunk segítséget. Eredményeink , valamivel több, mint 40 % tartós leszokás egy év után , a nehézségek ellenére jónak mondhatók. A programhoz szükséges jó minöségü egészségnevelö anyagok, diaképek, filmek beszerzésére, magyarra fordítására nincs elegendö pénzünk.
A program csoportterápiás módszerrel dolgozik úgy, hogy egymás utáni 8 nap másfél órányi idöre találkoznak a 12-15 fös csoport tagjai a foglalkozáson. Itt megismerkedhetnek egymással, filmeket néznek, rövid ismertetöket hallanak a szükséges tudnivalókról, megbeszélik tapasztalataikat. A foglalkozások inkább kötetlen, baráti találkozókhoz, mintsem akadémikus értelemben vett tudományos elöadáshoz hasonlítanak. Legföbb stratégiai elvei a következök:
- egymást segítö, egymásért felelösséget érzö párok kialakítása;
- a dohányzási szokások és az elvonási tünetek tudatosítása;
- egy jókedvü, baráti közösség létrehozása, amelyben elismerést kapnak a leszokásért tett eröfeszítések;
- ez a módszer csak akkor hatékony, ha mindennemü kényszer nélkül, szabad elhatározásra épül.
Fontos eleme a programnak, hogy az esetleges kudarc ne torlaszolja el az utat az újabb
kísérlet elött.
A nyolc esti foglalkozás váza a következö:
1. A jelenlegi helyzet elemzése a cél, miközben a résztvevökkel megismertetjük a módszert, összeismertetjük egymással a csoport tagjait, és megtanítjuk öket az önmegfigyelés szabályaira. Ezt segíti egy szép kivitelű munkafüzet, amelyben napi feladatok, rövid tanácsok vannak.
2. Felkészülés a szakításra. A nemdohányzás elönyeinek a szokásokat motiváló megismertetése után egy megfelelö énkép kialakításával a gyözelem pszichológiájára próbáljuk rávezetni a csoport tagjait, akik szabadon dönthetnek, mikor akarják elszívni az utolsó cigarettát.
3. A szakítás ünnepélyes, sok vidám, tarka elemmel gazdagított foglalkozás. Fontos, hogy a résztvevök egy komoly nyereséggel kecsegtetö játéknak vegyék a leszokást, amiben minden segítséget megkapnak, de gyözni nekik kell. A Lélegezz szabadon! program nem híve a fokozatos, lépésröl lépésre való döntésnek. A drasztikus döntés lényegesen nagyobb sikerélménnyel jár.
4. Huszonnégy órával késöbb, ez a negyedik foglalkozás terve. Ebben a pozitív élmények erösítése, a negatív élmények tudatosítása a cél. Közben elmélyítjük azt a gondolatot, hogy bolondság hösködni. A dohányzás, kemény függés, amitöl nehéz szabadulni. Ekkor ismertetjük meg a résztvevöket néhány szabadulást segítö módszerrel.
5. Negyvennyolc órával késöbb ünnepeljük, hogy a résztvevök többsége nem gyújtott rá. Tudatosítjuk az ebböl eredö stressz tüneteit, azt, hogy visszaesés esetén mit kell tenni. Törekszünk az elvonás pszichés következményeinek feloldására. Relaxációs, meditációs gyakorlatokat tanítunk.
6. Három nappal késöbb a dohányzás igazi rizikó tényezöire mutathatunk rá, a dohányzás és a rákbetegségek rizikótényezöire. A reklámok pszichológiai trükkjeivel, a leszokást nehezítö közvélemény csapdáival foglalkozunk.
7. A hetedik napon a szív- és érrendszeri betegségek veszélyével, a dohányzás és a nök kérdéskörével foglalkozunk, és egy testsúlykontrollra vezetö program alapelveire tanítjuk meg a résztvevöket. Ugyanakkor a dohányzásmentes hétvégén próbáljuk felkészíteni a csoport tagjait.
8. Az utolsó foglalkozás összefoglaló témája: a szabadság ára a tartós elövigyázatosság. Erre a csoport tagjai magukkal hozhatják szeretteiket, családtagjaikat. A sikert ünnepeljük,
ugyanakkor jó tanácsokkal látjuk el a leszokókat, amelyek a visszaszokástól védenek. A dohányzás jelentös mérséklödése is siker. A félig leszokókat igyekszünk egy újabb tanfolyamra meghívni. Az elmaradottakat is meghívjuk, hogy lássák a leszokás örömét.
A Lélegezz szabadon! program igazi célja egy új, felelös gondolkodásmód kialakítása.
Szigeti László
egészségnevelö, az ODE dohányzásról leszokást segítö programjának országos koordinátora
A LÉLEGEZZ SZABADON! PROGRAM, MINT EREDMÉNYES MÓDSZER A DOHÁNYZÁSRÓL VALÓ LESZOKÁS SEGÍTÉSÉRE.
A Lélegezz szabadon! program a világon az egyik legjobban ismert módszer a leszokni szándékozó dohányosok segítésére. A módszer alapötlete az, hogy bár sokan tudatában vannak a dohányzás ártalmainak, de a rizikófaktorok ismerete, a következmények drasztikus bemutatása önmagában nem elég a dohányzás elhagyásához. Ehhez egy jó stratégiájú segítö programra van szükség, hiszen a dohányzás nem egyszerüen nikotintól való függést jelent, hanem szokásrendszert is.
A Lélegezz szabadon! program az úgynevezett -öt napos dohányzásleszoktató- átdolgozott, javított változata. A módszer alapötlete E. J. Folkenbergtöl származik, aki az 1950-es évek végén egy dohányzásellenes filmet és elöadássorozatot tartott a londoni New Gallery Centerben, és azt tapasztalta, hogy a tények közlése nem szoktatja le az embereket a dohányzásról, jóllehet pontos információkat kaptak a dohányzás ártalmairól Ezért 1959-ben J. Wayne McFerlanddel, jeles amerikai orvossal az addigi kutatási eredményeket felhasználva egy leszoktató programot dolgozott ki, amit az Egyesült Államokban New England területén próbáltak ki. 1962-ben San Franciscóban mutatták be a módszert, amelyet követöen 20 ezer dohányost próbáltak leszoktatni. Az összegyüjtött tapasztalatok alapján tökéletesítették a programot, amelynek gazdája, gondozója a H. N. Adventista Egyház; szakmai felügyeletét a kaliforniai, a szívgyógyászok által jól ismert -Loma Linda Egyetem látja el. A módszert közel 190 országban, több mint 25 millió emberen próbálták ki. Magyarországon 1988 óta dolgozunk a program bevezetésén és elterjesztésén. Az adoptálásban a külföldi egészségnevelökön kívül a budapesti SZÍVESHÁZ Szívbetegség Megelözési Programjának
munkatársaitól kaptunk segítséget. Eredményeink , valamivel több, mint 40 % tartós leszokás egy év után , a nehézségek ellenére jónak mondhatók. A programhoz szükséges jó minöségü egészségnevelö anyagok, diaképek, filmek beszerzésére, magyarra fordítására nincs elegendö pénzünk.
A program csoportterápiás módszerrel dolgozik úgy, hogy egymás utáni 8 nap másfél órányi idöre találkoznak a 12-15 fös csoport tagjai a foglalkozáson. Itt megismerkedhetnek egymással, filmeket néznek, rövid ismertetöket hallanak a szükséges tudnivalókról, megbeszélik tapasztalataikat. A foglalkozások inkább kötetlen, baráti találkozókhoz, mintsem akadémikus értelemben vett tudományos elöadáshoz hasonlítanak. Legföbb stratégiai elvei a következök:
- egymást segítö, egymásért felelösséget érzö párok kialakítása;
- a dohányzási szokások és az elvonási tünetek tudatosítása;
- egy jókedvü, baráti közösség létrehozása, amelyben elismerést kapnak a leszokásért tett eröfeszítések;
- ez a módszer csak akkor hatékony, ha mindennemü kényszer nélkül, szabad elhatározásra épül.
Fontos eleme a programnak, hogy az esetleges kudarc ne torlaszolja el az utat az újabb
kísérlet elött.
A nyolc esti foglalkozás váza a következö:
1. A jelenlegi helyzet elemzése a cél, miközben a résztvevökkel megismertetjük a módszert, összeismertetjük egymással a csoport tagjait, és megtanítjuk öket az önmegfigyelés szabályaira. Ezt segíti egy szép kivitelű munkafüzet, amelyben napi feladatok, rövid tanácsok vannak.
2. Felkészülés a szakításra. A nemdohányzás elönyeinek a szokásokat motiváló megismertetése után egy megfelelö énkép kialakításával a gyözelem pszichológiájára próbáljuk rávezetni a csoport tagjait, akik szabadon dönthetnek, mikor akarják elszívni az utolsó cigarettát.
3. A szakítás ünnepélyes, sok vidám, tarka elemmel gazdagított foglalkozás. Fontos, hogy a résztvevök egy komoly nyereséggel kecsegtetö játéknak vegyék a leszokást, amiben minden segítséget megkapnak, de gyözni nekik kell. A Lélegezz szabadon! program nem híve a fokozatos, lépésröl lépésre való döntésnek. A drasztikus döntés lényegesen nagyobb sikerélménnyel jár.
4. Huszonnégy órával késöbb, ez a negyedik foglalkozás terve. Ebben a pozitív élmények erösítése, a negatív élmények tudatosítása a cél. Közben elmélyítjük azt a gondolatot, hogy bolondság hösködni. A dohányzás, kemény függés, amitöl nehéz szabadulni. Ekkor ismertetjük meg a résztvevöket néhány szabadulást segítö módszerrel.
5. Negyvennyolc órával késöbb ünnepeljük, hogy a résztvevök többsége nem gyújtott rá. Tudatosítjuk az ebböl eredö stressz tüneteit, azt, hogy visszaesés esetén mit kell tenni. Törekszünk az elvonás pszichés következményeinek feloldására. Relaxációs, meditációs gyakorlatokat tanítunk.
6. Három nappal késöbb a dohányzás igazi rizikó tényezöire mutathatunk rá, a dohányzás és a rákbetegségek rizikótényezöire. A reklámok pszichológiai trükkjeivel, a leszokást nehezítö közvélemény csapdáival foglalkozunk.
7. A hetedik napon a szív- és érrendszeri betegségek veszélyével, a dohányzás és a nök kérdéskörével foglalkozunk, és egy testsúlykontrollra vezetö program alapelveire tanítjuk meg a résztvevöket. Ugyanakkor a dohányzásmentes hétvégén próbáljuk felkészíteni a csoport tagjait.
8. Az utolsó foglalkozás összefoglaló témája: a szabadság ára a tartós elövigyázatosság. Erre a csoport tagjai magukkal hozhatják szeretteiket, családtagjaikat. A sikert ünnepeljük,
ugyanakkor jó tanácsokkal látjuk el a leszokókat, amelyek a visszaszokástól védenek. A dohányzás jelentös mérséklödése is siker. A félig leszokókat igyekszünk egy újabb tanfolyamra meghívni. Az elmaradottakat is meghívjuk, hogy lássák a leszokás örömét.
A Lélegezz szabadon! program igazi célja egy új, felelös gondolkodásmód kialakítása.
Dohányosok veszélyben
A dohányzó nök nagyobb valószínüséggel betegszenek meg tüdörákban, mint a naponta ugyanannyi cigarettát elszívó férfiak. A New York-i kutatók 2500 negyven év fölötti nöt és férfit vizsgálva állapították meg, hogy a dohányzó nök közül kétszer annyian kaptak tüdörákot, mint a férfiak közül. A vizsgálódásba olyan nöket és férfiakat vontak be, akik legalább tíz éven, át egy doboz, vagy öt évig két doboz cigarettát szívtak el. A vizsgálatok arról tanúskodtak, hogy a nök közül 45-en, a férfiak közül pedig 20-an betegedtek meg tüdörákban
Dohányzás és szex
Az éjszakai dohányzás erősen befolyásolja a szexuális életet, különösen a nemi képességet. Mintegy 120 ezer 30 és 50 év közötti brit férfi szenved olyan merevedési zavarban, amely a
dohányzással függ össze.
-Azok a férfiak, akik szeretnének zavartalan, szexuális életet élni, jobban teszik, ha nem gyújtanak rá, mert számos esetben a dohányzás áll a férfiúi impotencia hátterében - állította egy brit tanulmány.
A dohányzó nök nagyobb valószínüséggel betegszenek meg tüdörákban, mint a naponta ugyanannyi cigarettát elszívó férfiak. A New York-i kutatók 2500 negyven év fölötti nöt és férfit vizsgálva állapították meg, hogy a dohányzó nök közül kétszer annyian kaptak tüdörákot, mint a férfiak közül. A vizsgálódásba olyan nöket és férfiakat vontak be, akik legalább tíz éven, át egy doboz, vagy öt évig két doboz cigarettát szívtak el. A vizsgálatok arról tanúskodtak, hogy a nök közül 45-en, a férfiak közül pedig 20-an betegedtek meg tüdörákban
Dohányzás és szex
Az éjszakai dohányzás erősen befolyásolja a szexuális életet, különösen a nemi képességet. Mintegy 120 ezer 30 és 50 év közötti brit férfi szenved olyan merevedési zavarban, amely a
dohányzással függ össze.
-Azok a férfiak, akik szeretnének zavartalan, szexuális életet élni, jobban teszik, ha nem gyújtanak rá, mert számos esetben a dohányzás áll a férfiúi impotencia hátterében - állította egy brit tanulmány.
Szia Melcsi!
Engedtessék meg nekem, hogy egy pármondattal reagáljak az általad leírtakra.
Való igaz, hogy szinte boszorkányüldözés folyik a dohányosok ellen. Ebben teljesen igazad van.
És abban is osztom a véleményedet, hogy van más szenvedélybetegség is a dohányzáson kívül.
Nem tudom, hogy Kanadában mennyit fizet az egészségbiztosító éppen a dohányzás következtében fellépö megbetegedések miatt.
Magyarországon iszonyatosan sokat. És mindenkit el kell látni, mert ezt így illik.
És akkor Te arról beszél, hogy mekkora adóbevételt hoz ez az államoknak. Ez tény, csak hogy ha megnézzük jobban az egészségügyi statisztikákat, akkor azt hiszem egészen más véleményen is lehetnénk.
És arról már nem is beszélek, hogy a szenvedélybetegségek egyik legföbb problémája a betegség tagadása. Nem hajlandó a beteg elismerni, hogy bizony segítségre szorul.
És valóban ez egy ördögi kör, mivel a dohány, nikotin, épp úgy, mint az alkohol vagy a drog testi és lelki függösséget okoz, amivel egyedül nem tud megbirkózni a beteg.
És még egy dolog, a szenvedélybetegségeknél azonos besorolást kap, mint az alkoholista, mint a drogfüggö és a játékszenvedélyben szenvedö is, játék automaták szerelemesei valamint a számítógép és internet föggök, és a dohányosok.
Tehát betegek vagytok, lelkileg és testileg egyaránt függök, és ezt nem szabadna a szönyeg alá söpörni, hanem éppen felvállalni, hogy igen tessék itt vagyok, kérem segítsenek nekem.
Na éppen ez a bökkenö, hogy egy dohányos sem akarja a szabadulst csak, amikor már a kampós közeleg, akkor hajlandóak egy ici- pici kompromisszumra. De nem is értem, miért.
Amíg halál úrfi nem jött, addig is a halál dolgozott csak egy kicsit láthatatlanabbul. És ebben éppen a dohányos adta alá a lovat. Mindannyian halálra vagyunk ítélve, már amikor megszületünk a halált senki sem kerülheti el, ezek tények, kár ragozni.
De tapasztalatból tudom, hogy az alkoholista és a drogos kér segítséget, mert felhívják az anonim vonalakat, de én még nem hallotam olyat, hogy valaki egy cigi rágyújtása előtt felhívta volna a lelki tanácsadót, hogy ugyan már mondjon már valami kedveset és esetleg akkor nem gyújtok rá. NEM! Sajnos!
És azt is hallottam, hogy stigmákat fognak kapni a dohányosok, épp úgy, épp úgy, mint az alkoholisták vagy éppen a drogosok. A kórlapon fel kell tüntetni majd egy speciális kóddal ezeket, amelynek segítségével másképpen számolhatják el az orvosok a kezelések költségeit.
Tudom kemény dolog lesz!
Tehát érdemes még most leszokni, mielött stigmatizált lesz az összes kórlap!
Szia Fifike!
Tény, hogy aki kora gyermekorra óta szívja a dohányt esélye a leszokásra igen csekély, de ez nem jelenthetné azt, hogy akkor most már meg sem próbálom!
Csumi!
Engedtessék meg nekem, hogy egy pármondattal reagáljak az általad leírtakra.
Való igaz, hogy szinte boszorkányüldözés folyik a dohányosok ellen. Ebben teljesen igazad van.
És abban is osztom a véleményedet, hogy van más szenvedélybetegség is a dohányzáson kívül.
Nem tudom, hogy Kanadában mennyit fizet az egészségbiztosító éppen a dohányzás következtében fellépö megbetegedések miatt.
Magyarországon iszonyatosan sokat. És mindenkit el kell látni, mert ezt így illik.
És akkor Te arról beszél, hogy mekkora adóbevételt hoz ez az államoknak. Ez tény, csak hogy ha megnézzük jobban az egészségügyi statisztikákat, akkor azt hiszem egészen más véleményen is lehetnénk.
És arról már nem is beszélek, hogy a szenvedélybetegségek egyik legföbb problémája a betegség tagadása. Nem hajlandó a beteg elismerni, hogy bizony segítségre szorul.
És valóban ez egy ördögi kör, mivel a dohány, nikotin, épp úgy, mint az alkohol vagy a drog testi és lelki függösséget okoz, amivel egyedül nem tud megbirkózni a beteg.
És még egy dolog, a szenvedélybetegségeknél azonos besorolást kap, mint az alkoholista, mint a drogfüggö és a játékszenvedélyben szenvedö is, játék automaták szerelemesei valamint a számítógép és internet föggök, és a dohányosok.
Tehát betegek vagytok, lelkileg és testileg egyaránt függök, és ezt nem szabadna a szönyeg alá söpörni, hanem éppen felvállalni, hogy igen tessék itt vagyok, kérem segítsenek nekem.
Na éppen ez a bökkenö, hogy egy dohányos sem akarja a szabadulst csak, amikor már a kampós közeleg, akkor hajlandóak egy ici- pici kompromisszumra. De nem is értem, miért.
Amíg halál úrfi nem jött, addig is a halál dolgozott csak egy kicsit láthatatlanabbul. És ebben éppen a dohányos adta alá a lovat. Mindannyian halálra vagyunk ítélve, már amikor megszületünk a halált senki sem kerülheti el, ezek tények, kár ragozni.
De tapasztalatból tudom, hogy az alkoholista és a drogos kér segítséget, mert felhívják az anonim vonalakat, de én még nem hallotam olyat, hogy valaki egy cigi rágyújtása előtt felhívta volna a lelki tanácsadót, hogy ugyan már mondjon már valami kedveset és esetleg akkor nem gyújtok rá. NEM! Sajnos!
És azt is hallottam, hogy stigmákat fognak kapni a dohányosok, épp úgy, épp úgy, mint az alkoholisták vagy éppen a drogosok. A kórlapon fel kell tüntetni majd egy speciális kóddal ezeket, amelynek segítségével másképpen számolhatják el az orvosok a kezelések költségeit.
Tudom kemény dolog lesz!
Tehát érdemes még most leszokni, mielött stigmatizált lesz az összes kórlap!
Szia Fifike!
Tény, hogy aki kora gyermekorra óta szívja a dohányt esélye a leszokásra igen csekély, de ez nem jelenthetné azt, hogy akkor most már meg sem próbálom!
Csumi!
Nem kene ennyire diszkriminalni a dohanyososkat,hiaba eskudt ellensegeid meg annal is nagyobbak talan egyenesen az ordog vagy a satan kuldte oket! 8)
Mi is kemeny dollarokkal jarulunk ado formajaban a kapott eu.szolgaltatasert.
MI van azokkal akik tudorakba haltak meg es nem dohanoztak az a kivetel? vagy esetleg megsem 100% -os bunos a cigi minden bajnak.
Vannak kornyezeti artalmak vannak atomeromuvek amik miatt az emberek jo reszenel rak alakul ki anelkul hogy dohanyoznanak.
Mond Te fizetest kapsz ezert a propagandaert?
VAgy ugy gondolod hogy a dohanyosos okozak a vilag bajait?
Mi is kemeny dollarokkal jarulunk ado formajaban a kapott eu.szolgaltatasert.
MI van azokkal akik tudorakba haltak meg es nem dohanoztak az a kivetel? vagy esetleg megsem 100% -os bunos a cigi minden bajnak.
Vannak kornyezeti artalmak vannak atomeromuvek amik miatt az emberek jo reszenel rak alakul ki anelkul hogy dohanyoznanak.
Mond Te fizetest kapsz ezert a propagandaert?
VAgy ugy gondolod hogy a dohanyosos okozak a vilag bajait?
Melitta ! :ugras:
Ugy vagyok ezzel , hogy nyerok lennenk ha nem dohanyoznank ! Ha csak 5 cigivel kevesebbet szivtam el tegnap (ennek a topiknak a hatasara) akkor mar van ertelme errol beszelgetni :99: Azota nem hurcolom magammal a cugehert :wink: (cigi-ongyujto). Igy kizarom az automatikus mozdulatot ami becsempeszi eszrevetlenul ujjaimat a dobozba ! Nem viccelek most ! Kimentem venni egy karton cigarettat es csak 2 dobozzal vettem . Azon gondolkoztam ,- hatha ez lesz az utolso !
Pastoral irta:
Ugy vagyok ezzel , hogy nyerok lennenk ha nem dohanyoznank ! Ha csak 5 cigivel kevesebbet szivtam el tegnap (ennek a topiknak a hatasara) akkor mar van ertelme errol beszelgetni :99: Azota nem hurcolom magammal a cugehert :wink: (cigi-ongyujto). Igy kizarom az automatikus mozdulatot ami becsempeszi eszrevetlenul ujjaimat a dobozba ! Nem viccelek most ! Kimentem venni egy karton cigarettat es csak 2 dobozzal vettem . Azon gondolkoztam ,- hatha ez lesz az utolso !
Pastoral irta:
Tudod miert ? Mert a hapsi megnyugszik a cigarettatol . Nem izgatja magat azzal , hogy egy novel bibelodjon ! Inkabb ragyujt egy masik cigire :twisted:
Hasonló témák
