Ugyes vagy nagyon, gratulalok. Sok sikert az 1-2 gyerekhez. TundeHát, amíg dohányoztam, engem sem hatott meg semmi, se kép, se vastag betűk a dobozon.
Nekem is úgy sikerült leszoknom, hogy egyszer csak leraktam. Ez történt 2006 szeptemberében, azóta nem csak hogy nem kívánom a cigit, de egyszerűen hányingerem van, ha megérzem a "bűzrúd" illatát.
Na jó, volt háttere is... Elég sz...r érzés egy átbulizott, és természetesen átbagózott éjszaka után arra kelni, hogy mintha ráültek volna a tüdőmre, alig kapok levegőt. Eldöntöttem, itt a vég, én még szeretnék 1-2 egészséges gyermeket szülni, így azért sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egészséges lesz.
Cigihez kapcsolodó minden
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
afca
Kitiltott (BANned)
Ez a negyedik éve,hogy máról holnapra elhagytam a cigit.Igaz a doki ijesztgetése kellett hozzá.33 éves voltam és a sok kávé na meg a cici elfárasztotta a szivemet.Azóta cigi egy szál se de a kávéról nem tudok lemondani.
Aki teheti szokjon le még az étel ize is jobb azóta.Nincs köhögés, már csak ezért is megéri.
Aki teheti szokjon le még az étel ize is jobb azóta.Nincs köhögés, már csak ezért is megéri.
Addig - addig olvasgatlak Benneteket, hogy most gyorsan
rá kell gyujtani !
rá kell gyujtani !
a Cigi
Szervusztok!
Nekem áprilisban lesz 4 éve, hogy letettem a cigit 30 éves bagózás után. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem hiányzik, de nem szeretném újrakezdeni. Azóta minden évben jutalom gyanánt, külföldre utazom a megspórolt pénzből.
Mindamellett azt mondom kicsit szkeptikus vagyok a mostani egész világra kiterjedő nemdohányzási kampánnyal kapcsolatosan. Sokkal több, és károsabb dolog van az emberek életében, akár csak a napi autohasználatra gondolok, mégsem üldözi senki a használatát. Tehát, én azt mondom, hogy ott kellene meghúzni a határt a nemdohányzók védelmében, hogy zárt térben tilos legyen a dohányzás. Ezt minden dohányos elfogadná, de amiket mostanában gondolnak és törvényesítenek, én már emberi jogsértésnek tartom.
Igenis azt gondolom, hogy nagyon kétértelmű, ami mostanában történik Magyarországon is, és nem biztos, hogy ez a legcélravezetőbb megoldás. Sokkal több mérgezőanyagot szívunk nap mint nap magunkba, miért kell mégis a bagósokat kikiáltani bűnbaknak. Most ez a TRENDI!!!!! Változó világunkban mindig van valami, amit lehet utálni!
Tehát ne úgy értsétek, hogy támogatom a cigizést, egyszerűen a hecc kampánnyal van bajom, megint egy olyan fuvallat ami most divatos, aztán majd jön a következő, s mi megyünk utána mint a birkák!!
Szervusztok!
Nekem áprilisban lesz 4 éve, hogy letettem a cigit 30 éves bagózás után. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem hiányzik, de nem szeretném újrakezdeni. Azóta minden évben jutalom gyanánt, külföldre utazom a megspórolt pénzből.
Mindamellett azt mondom kicsit szkeptikus vagyok a mostani egész világra kiterjedő nemdohányzási kampánnyal kapcsolatosan. Sokkal több, és károsabb dolog van az emberek életében, akár csak a napi autohasználatra gondolok, mégsem üldözi senki a használatát. Tehát, én azt mondom, hogy ott kellene meghúzni a határt a nemdohányzók védelmében, hogy zárt térben tilos legyen a dohányzás. Ezt minden dohányos elfogadná, de amiket mostanában gondolnak és törvényesítenek, én már emberi jogsértésnek tartom.
Igenis azt gondolom, hogy nagyon kétértelmű, ami mostanában történik Magyarországon is, és nem biztos, hogy ez a legcélravezetőbb megoldás. Sokkal több mérgezőanyagot szívunk nap mint nap magunkba, miért kell mégis a bagósokat kikiáltani bűnbaknak. Most ez a TRENDI!!!!! Változó világunkban mindig van valami, amit lehet utálni!
Tehát ne úgy értsétek, hogy támogatom a cigizést, egyszerűen a hecc kampánnyal van bajom, megint egy olyan fuvallat ami most divatos, aztán majd jön a következő, s mi megyünk utána mint a birkák!!
Szüleimről tudom, hogy le lehet szokni... Mindketten kemény dohányosok voltak, aztán egyszer csak eldöntötték, hogy elég volt, és azóta nem gyújtottak rá 
ennek már másfél éve, amit én külön élvezek
ennek már másfél éve, amit én külön élvezek Amugy annyiban igaz, hogy hülyéség teljesen tiltatani, de ahogy elnézem az emberek nem képesek felfogni, hogy másnak nem biztos, hogy élvezet, hogy bűzlik a ruhája, a szája, mindene, csak azért mert ő akar szerezni magának 5 boldog percet... Mintha én szándékosan odaállnék a kipufogó elé, aztán inkább mégis metróval megyek, hadd élvezze mindenki a szagot...
Sziasztok!Új lévén keresgélek a topicok között, így találtam ide.Vscotina hozzászólásával teljesen egyetértek.
Jómagam dohányzom, viszont úgy gondolom, hogy ha a megfelelő tiszteletet megadjuk a nemdohányzóknak, lehet kultúráltan is dohányozni.
Pl. vonatok. Maximum egy kocsi van, ahol lehet dohányozni, mindig megkeresem őket. Ha nincs üres, azzal indítok, (ha épp semmi jel nem utal rá, hogy dohányzik avagy sem) hogy dohányzik-e. Persze ha nem, kicsit bosszankodom rajta, mert úgy tapasztalom az emberek többsége meg sem nézi, hogy hová ül le. Szerintem meg kellene tanulni egymást tiszteletben tartani, oda-vissza. Kevesebb lenne a konfliktushelyzet véleményem szerint.
csak egy kis tapasztalat, meg jó anyácskám szavai
Még amikor nem tudtam hogy terhes vagyok, nem maradt pénz cigire, így leszoktam. Aztán egyik napról a másikra elkezdtem megundorodni tőle, később rájöttem, valószínű a hormonok tehették ezt a jóságot a szervezetemmel. Azonban 2 év kihagyás után az államvizsga és közvetlen előtte az első munkahely meghozta azt a hatást, ami miatt ismét visszaszoktam. Talán egyszer újra sikerül leszokni.
Tanácsnak csak annyi:
Úgy kell felkelni reggel, hogy nem gyújts rá. Nekem így sikerült. Jóanyám is azt mondogatja, egyszerre kell eldobni, csökkenteni nem lehet, azzal nem lehet leszokni.
Egy újságban olvastam azt is, hogy a rágyújtási inger kb óránként erősödik fel a szervezetben, ha akkor valami mással el tudja foglalni magát az ember, akkor már félig nyert ügye van.:..:
Még amikor nem tudtam hogy terhes vagyok, nem maradt pénz cigire, így leszoktam. Aztán egyik napról a másikra elkezdtem megundorodni tőle, később rájöttem, valószínű a hormonok tehették ezt a jóságot a szervezetemmel. Azonban 2 év kihagyás után az államvizsga és közvetlen előtte az első munkahely meghozta azt a hatást, ami miatt ismét visszaszoktam. Talán egyszer újra sikerül leszokni.
Tanácsnak csak annyi:
Úgy kell felkelni reggel, hogy nem gyújts rá. Nekem így sikerült. Jóanyám is azt mondogatja, egyszerre kell eldobni, csökkenteni nem lehet, azzal nem lehet leszokni.
Egy újságban olvastam azt is, hogy a rágyújtási inger kb óránként erősödik fel a szervezetben, ha akkor valami mással el tudja foglalni magát az ember, akkor már félig nyert ügye van.:..:
Az apukával vagy a gyerekkel?hát, esetleg egy másik apukától, majd egy pár év múlva.... de nem hsizem hogy várok addig
OK, tudom hogy a leszokással, ne vegyél komolyan (engem soha!).
Hát az apukával már nem nagyon várnék, így 3 év egyedüllét után már jó lenne egy "apukajelölt" :-D:-D:-D:1: de ha egyszer nem jön össze.....
Gyereknek meg egyelőre ez az egy is elég, imádnivaló:00:, de nem tudom hol kötnék ki, ha kettő lenne belőle....:mrgreen:
de ha egyszer nem jön össze.....Gyereknek meg egyelőre ez az egy is elég, imádnivaló:00:, de nem tudom hol kötnék ki, ha kettő lenne belőle....:mrgreen:
Sziasztok!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
Sajnos én nem tudok tanácsot adni, hogy könnyebb leszokni mert nem tudom hogy csináltam! Nagy dohányos voltam már vagy tizenöt éve, el se tudtam képzelni az életem nélküle. Tudtam, hogy abba kell hagynom, meg is próbáltam rengetegszer. Sajnos sikertelenül! Megnősültem és elkezdtük a gyereket tervezni, megállapodtunk akkor lesz baba ha nincs cigi. Nagyon vártam hogy apa legyek! Mindig eszembe jut egy történet is ezzel kapcsolatba: Amikor katona voltam a gyenguszon egy idős ápolónő volt. Megérezte rajtam a cigit és megkérdezte: Akar e gyereket? Természetesen! Válaszoltam, mindig szerettem gyerekeket. Mire mogorván annyit kérdezett: És ki fogja felnevelni?? Többet meg se szolalt, akkor én nagyon mérges voltam mi köze valakinek ahhoz hogy én mit csinálok. De ez a beszélgetés nagyon megragadt bennem és mindig felszínre jött. Három éve szilveszterkor elszívtam az utolsóelőtti szálat, az utolsó ma is itt van a pénztárcámba. Másnap úgy keltem hogy nem hiányzik, és az óta sem! Sokan kérdezték hogy csináltam, sajnos nem tudom elmondani, valami a fejembe történt.
fficeffice" /><o></o>Sajnos én nem tudok tanácsot adni, hogy könnyebb leszokni mert nem tudom hogy csináltam! Nagy dohányos voltam már vagy tizenöt éve, el se tudtam képzelni az életem nélküle. Tudtam, hogy abba kell hagynom, meg is próbáltam rengetegszer. Sajnos sikertelenül! Megnősültem és elkezdtük a gyereket tervezni, megállapodtunk akkor lesz baba ha nincs cigi. Nagyon vártam hogy apa legyek! Mindig eszembe jut egy történet is ezzel kapcsolatba: Amikor katona voltam a gyenguszon egy idős ápolónő volt. Megérezte rajtam a cigit és megkérdezte: Akar e gyereket? Természetesen! Válaszoltam, mindig szerettem gyerekeket. Mire mogorván annyit kérdezett: És ki fogja felnevelni?? Többet meg se szolalt, akkor én nagyon mérges voltam mi köze valakinek ahhoz hogy én mit csinálok. De ez a beszélgetés nagyon megragadt bennem és mindig felszínre jött. Három éve szilveszterkor elszívtam az utolsóelőtti szálat, az utolsó ma is itt van a pénztárcámba. Másnap úgy keltem hogy nem hiányzik, és az óta sem! Sokan kérdezték hogy csináltam, sajnos nem tudom elmondani, valami a fejembe történt.
Hasonló témák
