Csak ha akarsz velem beszélgetni
- Thread starter Pufi
- Start date
- Status
Csak engednél már egyszer Te is ki! Nem üldözlek már tizensok éve, mégis minden megjegyzésemet támadásnak de legalábbis (kis)gonoszkodásnak veszed. Miért?
Hát akkor legyen itt közönséges, félreérthetlen egyszerüséggel.
7 éve irod a könyvet. Szerinted be fogod tudni fejezni a néhány nap alatt, ami rendelkezésedre fog állni? Állitólag az utolsó sorok frappáns megirása nagyon nehéz. Te már elképzelted, mivel fogod zárni? Végül, mi lesz a könyv cime?
Szerintem nem annyira érdekes igy. De ha igy szereted, legyen. Te is igy fogsz irni eztán?
Amúgy örülök, hogy megint beléd botlottam. Szervusz.
Szia Pufi!
Hol készültek a fotók? Én ilyet mifelénk nem láttam pedig itt is esett a hó rendesen.
Üdv,
FagyisSzent
Hol készültek a fotók? Én ilyet mifelénk nem láttam pedig itt is esett a hó rendesen.
Üdv,
FagyisSzent
df
Tudod Gyuszi, ha egy kicsit is komolyan veszed a cimet - Csak ha akarsz velem bezélgetni - akkor teljességgel mebizonyosodhatsz arról, hogy itt a cinizmus nem szerszám, a gizdaság nem nyer polgárjogot és mi akik hűségesen itt maradtunk, barátként kezeljük egymást. Még olyan is előforul, hogy nem mindenben értünk egyet. Igy most egy hosszú szünet után, - hogy visszatértél - az ember azt gondolná, hogy elmondanád, hogy hol jártál, hogy birtad nélkülünk.
Na meg arra is gondol az ember ilyenkor, hogy becsengetsz és nem ajtóstúl rohansz be. Van Neked ehhez kifinomult stilusod, okos fiú vagy, tudod mit miért irsz le, mit miért csinálsz. Mert ha nem igy lenne, akkor könnyebb lenne nem foglalkozni Veled. De mert sok ilyenre van az embernek szüksége ahhoz, hogy megértse a világ folyását, csak ezért nehéz elviselni az epidulár példázódásaidat. Persze el lehet, csak minek? Vannak itt barátok. Őszinte, szeretetre méltó haverok vesznek itt körül. Jól érzem magam köztük.
Gondolom érted? Isten hozhat ha akarod.
Tudod Gyuszi, ha egy kicsit is komolyan veszed a cimet - Csak ha akarsz velem bezélgetni - akkor teljességgel mebizonyosodhatsz arról, hogy itt a cinizmus nem szerszám, a gizdaság nem nyer polgárjogot és mi akik hűségesen itt maradtunk, barátként kezeljük egymást. Még olyan is előforul, hogy nem mindenben értünk egyet. Igy most egy hosszú szünet után, - hogy visszatértél - az ember azt gondolná, hogy elmondanád, hogy hol jártál, hogy birtad nélkülünk.
Na meg arra is gondol az ember ilyenkor, hogy becsengetsz és nem ajtóstúl rohansz be. Van Neked ehhez kifinomult stilusod, okos fiú vagy, tudod mit miért irsz le, mit miért csinálsz. Mert ha nem igy lenne, akkor könnyebb lenne nem foglalkozni Veled. De mert sok ilyenre van az embernek szüksége ahhoz, hogy megértse a világ folyását, csak ezért nehéz elviselni az epidulár példázódásaidat. Persze el lehet, csak minek? Vannak itt barátok. Őszinte, szeretetre méltó haverok vesznek itt körül. Jól érzem magam köztük. Gondolom érted? Isten hozhat ha akarod.
Mire, hogy el is hidd?
Ezért jártam erre. Akartam veled (is) beszélgetni.
Őszinte örömmel hallom. Jó, ha az embernek van barátja, minél több, ha lehet. Persze sok minndenki sok mindent ért barát alatt. De erről egy alkalmasabb pillanatban. Az is jó, ha a barát akár közeli, akár nem, elfogadja, hogy a másik esetleg tényleg jóindulattal közeledik. Egymás humorát mi sosem értettük. Még jóindulatú köszöntésemet a templomban is sértésnek vetted. Mindegy. Rég volt. Talán lehet valami újat kezdeni. Ha Te is úgy látod jónak, jelezz.
Arról, hogy hol s mit csináltam ezidő alatt itt-ott már beszámoltam, s még biztosan sok szó fog róla esni. Azt gondoltam, nem teperek le mindenkit egyből azzal, hogy miért is gondoltam jobbnak egy darabig szünetet tartani. A tagok közül többeket komolyan hiányoltam, mert jókat, vidámakat tudtunk beszélgetni olykor nagyon komoly témákról is. Volt olyan is, akiket csak úgy hiányoltam, mint púpot a hátamra. Egy ekkora, ilyen szines társaság már ezzel jár....Igy most egy hosszú szünet után, - hogy visszatértél - az ember azt gondolná, hogy elmondanád, hogy hol jártál, hogy birtad nélkülünk.
Szerintem nem foglalkozni kell velem, mert nem vagyok sem pénzügyi válság, sem járvány, sem bűnügyi statisztika. És sok minden más sem.
Szerintem Te valami sajátos dologra gondolsz, és én még nem fejtettem meg, hogy mi az. Számomra az epidurál egyszerűen a szülés alatti fájdalmat csökkentő eszköz. Bejegyzésed hangjából, a szülés metaforát is Te hoztad fel, kinlódást vettem ki, semmiképp sem lelkes, a harcot alig váró partizán hangját hallottam. Ezért az utalás a közismert fájdalomcsillapitó módszerre. Ha valami egészen mást véltél benne felfedezni, nyugodtan mondom, én nem tettem bele.
Adjon Isten!
Pufi, régóta nem jártam nálad, itt e kedves helyen, és ennek oka nem csak szokásos távolléteim az ismert okokból, hanem közben magam is topikalapításra vetemedtem: otthont teremtettem a katicabogaraknak (hogy maradjak továbbra is csodabogár
).
A Magyar Ház-ügyben - amit idő híján hát nem nagyon tudtam követni - B.p. jobban és érthetőbben tájékoztatott, mint bármelyik sajtóorgánum vagy elemző szakértő, hála neki érte, és minden együttérzésem a tiéd, amiért ilyen távolban ugyanazt át kellett élned, amit itt nekünk 18 éve szinte folyamatosan. És ez ránk nézve, mint magyarokra lesújtó.
Annak örülök, hogy újdonsült barátunk (már nekünk, lányoknak, kik a régi időket itt nálatok nem ösmertük) és közted feléledt régi viták éppen megnyugvó pontján léptem ide be.
A mérleg helyrebillenni látszik, ez nekem, mint mérleg jegyűnek, felettébb megnyugtató. Ezt kívánom nektek:
(hogy maradjak továbbra is csodabogár
A Magyar Ház-ügyben - amit idő híján hát nem nagyon tudtam követni - B.p. jobban és érthetőbben tájékoztatott, mint bármelyik sajtóorgánum vagy elemző szakértő, hála neki érte, és minden együttérzésem a tiéd, amiért ilyen távolban ugyanazt át kellett élned, amit itt nekünk 18 éve szinte folyamatosan. És ez ránk nézve, mint magyarokra lesújtó.
Annak örülök, hogy újdonsült barátunk (már nekünk, lányoknak, kik a régi időket itt nálatok nem ösmertük) és közted feléledt régi viták éppen megnyugvó pontján léptem ide be.
as
Drága Bori!
Vannak az életben olyan korszakok, amikor felteszed magadnak azt a kérdést: miért? Nehéz megválaszolni. Cipelek itt (35 éve) egy böröndöt, az van benne, hogy magyarság, bárki böröndje mellé letehetem, tele van ajándékokkal, amit adtam és amit kaptam. Vigyáztam rá. Megpróbáltam kivülrekeszteni a szemetet, a megalázót. Nem mindig sikerült. Na és persze ilyenkor mindig azt kerestem amit itt lentebb olvashatsz a Zohárból, hogy valóban mit rontottam el?
Drága Bori!
Vannak az életben olyan korszakok, amikor felteszed magadnak azt a kérdést: miért? Nehéz megválaszolni. Cipelek itt (35 éve) egy böröndöt, az van benne, hogy magyarság, bárki böröndje mellé letehetem, tele van ajándékokkal, amit adtam és amit kaptam. Vigyáztam rá. Megpróbáltam kivülrekeszteni a szemetet, a megalázót. Nem mindig sikerült. Na és persze ilyenkor mindig azt kerestem amit itt lentebb olvashatsz a Zohárból, hogy valóban mit rontottam el?
Eszerint próbálok élni, ha tudok. De most nehéz napjaim voltak. Semmi baj. Üres fecsegésnek tűnik az hogy úgy még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna. Pedig ez az egyetlen igaz. Köszönöm a soraidat. kissMegint elrontottam valamit
<O
Hogyan enyhítsük a bűntudatot miután valakit megsértettünk?<O
Az első lépés felismerni azt, hogy annak ami történt meg kellett történnie az általad okozott fájdalom ellenére is. Ez nem jelenti azt, hogy eltolhatod a felelősséget mondván, hogy “úgyis meg kellett vele történnie”, vagy “minden okkal történik, tehát ő is nyílvánvalóan megérdemelte ezt”. Mi nem azért értjük az ok-okozat törvényét, hogy a felelősséget letagadjuk hanem azért, hogy vállaljuk. <O
<O
Pufi, te a magad részéről megtettél mindent amit lehet.
Nekem is a legnagyobb felismerésem magunkról a rendszerváltás utáni években szakadt rám, amikor szembe kellett néznem azzal, hogy nem csak külső, fene ette átok ül rajtunk, diktatúra meg ruszkik meg kommunizmus képében, hanem mi magunk vagyunk akik a sorsunkat okozzuk. Ahogy ez az ország elfogadta az adott feltételeket és idomult hozzá, ahogy megpróbált benne életben maradni, pont az a stílus és azok az eszközök és az a mentalitás, ami a jelen helyzetünk képtelenségeinek nagy részét okozza. Kíváncsi lennék, például nálatok Canadában más nemzetiségek háza táján hogyan zajlanak le az ilyen dolgok. Vajon kiárulják-e bagóért azt, amit saját honfitársaik hosszú évek áldozatos munkájával saját erejükből építettek fel saját nemzetük kultúrájának életbentartására? Mindezt csakis és kizárólag anyagi haszonszerzés céljából. És a jog védelme és lehetőségei mellett. És megnyerve júdáspénzért szintén saját honfitársaikat saját maguk elárulására. Mert nekik sem fontos.
Igen, Magyarországon is pont ez folyik lassan 20 éve. És a modellt követik a magyarok ezek szerint szerte a világban, hogy "otthon legyenek benne".
Nekem is a legnagyobb felismerésem magunkról a rendszerváltás utáni években szakadt rám, amikor szembe kellett néznem azzal, hogy nem csak külső, fene ette átok ül rajtunk, diktatúra meg ruszkik meg kommunizmus képében, hanem mi magunk vagyunk akik a sorsunkat okozzuk. Ahogy ez az ország elfogadta az adott feltételeket és idomult hozzá, ahogy megpróbált benne életben maradni, pont az a stílus és azok az eszközök és az a mentalitás, ami a jelen helyzetünk képtelenségeinek nagy részét okozza. Kíváncsi lennék, például nálatok Canadában más nemzetiségek háza táján hogyan zajlanak le az ilyen dolgok. Vajon kiárulják-e bagóért azt, amit saját honfitársaik hosszú évek áldozatos munkájával saját erejükből építettek fel saját nemzetük kultúrájának életbentartására? Mindezt csakis és kizárólag anyagi haszonszerzés céljából. És a jog védelme és lehetőségei mellett. És megnyerve júdáspénzért szintén saját honfitársaikat saját maguk elárulására. Mert nekik sem fontos.
Igen, Magyarországon is pont ez folyik lassan 20 éve. És a modellt követik a magyarok ezek szerint szerte a világban, hogy "otthon legyenek benne".
Nalunk ugyan nincs rendszervaltas de pont ez tortenik a Magyar Hazban.
Egyre inkább hajlok arra a nézetre, hogy a demokrácia sok tekintetben olyan, mint a kommunizmus. Szép eszme, és felnőtt emberek kellenek a megvalósításához, akik önként betartják a játékszabályokat. Ha egy kis csoport visszaél a jogaival, és fütyül a kötelességeire, képes a nagy többség akarata ellenére a saját céljait megvalósítani. Pontosan a demokratikus játékszabályok azok, amelyek ezt lehetővé teszik a számukra. Aki nem a törvény szellemét, hanem csak a betüjét nézi, mindíg meg fogja találni azokat a kiskapukat, amelyeken keresztülbújva sütögetheti a saját pecsenyéjét a nagy többség költségére.
Tényleg! Létezik Kanadában a "kiskapu" fogalma? Vagy ez speciálisan a mi térségünkben használatos?
Tényleg! Létezik Kanadában a "kiskapu" fogalma? Vagy ez speciálisan a mi térségünkben használatos?
"A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség idorol idore megpróbálkozik."
Churchill
Kiskapu szerintem mindig és mindenűtt létezik. Nélküle marha nehéz lenne kitalálni, mi a fenére való a nagykapu.
Churchill
Kiskapu szerintem mindig és mindenűtt létezik. Nélküle marha nehéz lenne kitalálni, mi a fenére való a nagykapu.
Ez egy nagyon jo osszefoglalo, b.p.!
Evek ota probalom elmagyarazni (sajnos egyenlore sikertelenul) nehany otthoni ismerosomnek, hogy a demokracia nem garanciat ad a jora hanem lehetoseget. Ez a lenyegi kulonbseg a volt 'kommunizmus' (vagy akarminek nevezzuk is ami volt
) es a mai rendszer kozott: a regi fenntartotta a dontes - es igy termeszetesen a tevedes - jogat egy szuk kornek; az uj ezt kiterjesztette egy joval nagyobb korre. Ennyi.A regi rendszert (szerintem) azert sirjak sokan vissza manapsag, mert effektive erre a gyermeki felelotlensegre emlekeznek nosztalgiaval; ugyanavval a nosztalgiaval, amivel az egyen a sajat kisiskolas korara emlekszik 'amikor meg nem voltak gondjai'. Igaz, hogy nem mi dontottunk a lenyegi dolgok mintegy 40-80%-aban (mert azert egy bizonyos merteku dontesi jogkort a Kadar rendszer is megadott a nepessegnek, megha ennek merteke korszakonkent valtozott is) de cserebe joval kevesebb is volt a felelossegunk. Ha valamit el lett szabva, azt a 'rohadt komcsik' vagy legalabbis a 'hulye allam' vagy annak burokratai csinaltak, akiket nyugodtan lehetett szidni a sajat koreinken belul; semmi nem a mi hibank volt.
Ez az a felolesseg-mentesseg, ami a demokraciaval (akarmilyen rosszul vagy eltorzult formaban is lett behozva Mo-ra a rendszervaltas idejen) eltunt. A baj csak az, hogy a nepesseg tobbsege meg mindig azt varja, hogy a 'vezetoseg' magikus modon, az o feje felett atnyulva oldja meg a problemakat, anelkul hogy neki valami lenyegit kellene tennie vagy hogy elozo hibas dontesekert szemelyes felelosseget kellene vallalnia - csakugy mint regen...
Egy tipikus (habar nyilvanvaloan eltulzott) pelda erre a kozkultura nivoja. Vegyuk peldaul konkretan a konyveket! Rengeteget hallani manapsag, hogy a media - TV, radio, konyvkiadok stb. - 'mennyi szemettel arasztjak el' Mo-t. Igen, regen egy szuk kor dontotte el, hogy mit szabad megjelentetni es mit nem. Teny, hogy ez a kor minimum 50%-ban politikai alapokon hozta meg donteset, de a masik kabe 50% az adott mu nivojara alapult! Megneztek peldaul egy nyugati iro munkait, es abbol - politikai 'elbiralasa' utan - azt (es csak azt!) forditottak le magyarra ami a legnivosabb volt.
Ma minden megjelenik ugyanattol az irotol, akar nivos akar nem. Az egyenre harult at az a dontesi jogkor, hogy ebbol O mit tart nivosnak es mit nem, hogy O mit olvas/nez/hallgat meg belole es mit nem, hogy O mit valaszt a SAJAT felelossege alapjan. Mert ugye, csupan azert mert Gyozike fut a teven, meg senkinek nem tekergettek a karjat hogy kenyszeritsek megnezni...
NEM a szemet mennyisege nott meg (az mindig is ott volt) tehat, hanem pusztan az egyen joga arra hogy sajat maga tegyen kulonbseget a szemet es az ertek kozott!Hat persze! Nincs ugyan olyan gazdag tortenelmi/kulturalis hattere ill. fogalomrendszere mint otthon, de letezik. Ha lehet altalanositani (ami ugye eleve hamis
) talan megkockaztatnam kijelenteni azonban azt, hogy itt a kiskaput az emberek tobbsege csak akkor hasznalja, ha vagy a) nem ert egyet a torvennyel amire a nagykapu alapszik, vagy b) mar megprobalta a nagykaput, es semmilyen formaban nem tudott bejutni rajta.Magyarul: az atlagembernek itt eszebe sem jut a kiskaput keresni addig amig a nagykaput meg nem probalta nehanyszor, es be nem fuccsolt vele. Amit (kulonosen frissen ideerkezo, vagy regen ittelo de soha be nem illeszkedett honfitarsaim hozzaallasat nezve) en latok, es persze lehet hogy hibasan, az az, hogy Mo-n viszont tomegevel vannak olyanok akik a nagykaput mar eleve meg sem probaljak, vagy egyenesen tudataban sincsenek annak hogy az letezik, es osztonosen, automatikusan minden dologban azonnal a kiskaput keresik, mert meg vannak gyozodve rola hogy ami torvenyes az mar eleve nem lehet jo...
Sajnos Hahalman a tiéd is tökéletes. Sokan örültünk, de nehéz megszokni, hogy nagykorúak lettünk, senki sem "gondoskodik" testi-lelki épülésünkért és a kutyát sem érdekli, hogy van-e munkahelye, lakása, fűtése, meg mit ennie valakinek. Na nem mintha visszasírnám azt az állami gondoskodást és odafigyelést, mert az is hamis és nyomasztó volt.
Igen, Garibaldi - es mielott meg ugy tunne hogy en az 'okostojast' jatszom itt es mindent a magyar allampolgarokra akarnek haritani, hozza kell tennem megvalamit.
Ahhoz hogy a demokracia valoban mukodokepes legyen - azaz hogy az 'allam' (ertsd: egy relative szuk vezetoi kor) helyett az egyen tudjon elni a donteshozatali jogaval, s hozza jol - elengedhetetlen egy olyan intezmenyrendszernek ill. intezmenykulturanak is a letezese, amely ezt a folyamatot elosegiti es mukodteti.
Ahol egy birosagnak minimum 10 evebe kerul hogy mondjuk egy ingatlanvitat (pld. egy lakas alneven valo eladasat) tisztazzon... ahol egy orszagos meretu es hiru korrupcios ugyben 15 ev utan tudnak csak hozni jogeros iteletet... ahol egy betoresi vagy rablasi ugyet a rendorseg rovidebb ido alatt zar le 'bizonyitekok hianyaban' mint amennyi ideig tartott azt elkovetni... ahol uzletek evek, sot evtizedek ota folytathatjak ugyanazokat az etikatlan, sot gyakran egyenesen torvenyellenes kereskedelmi gyakorlatokat (gondolok itt tobbek kozott pld. egy hibas termek visszavitelevel kapcsolatos cecora)... ahol az egyen alkotmanyos vagy emberi jogainak egy munkafelveteli interju soran torteno megserteset egyszeruen keptelenseg torvenyes uton orvosolni... ott keptelenseg elvarni, hogy ez mukodjon.
Ugyanugy, ahogy senki nem tud megtanulni vezetni egy olyan kocsival, amit ugy adtak at neki hogy sem benzin nincs benne, sem egy benzinkut nincs sehol a kozelben...
Evek ota probalom elmagyarazni (sajnos egyenlore sikertelenul) nehany otthoni ismerosomnek, hogy a demokracia nem garanciat ad a jora hanem lehetoseget. Ez a lenyegi kulonbseg a volt 'kommunizmus' (vagy akarminek nevezzuk is ami volt
A regi rendszert (szerintem) azert sirjak sokan vissza manapsag, mert effektive erre a gyermeki felelotlensegre emlekeznek nosztalgiaval; ugyanavval a nosztalgiaval, amivel az egyen a sajat kisiskolas korara emlekszik 'amikor meg nem voltak gondjai'. Igaz, hogy nem mi dontottunk a lenyegi dolgok mintegy 40-80%-aban (mert azert egy bizonyos merteku dontesi jogkort a Kadar rendszer is megadott a nepessegnek, megha ennek merteke korszakonkent valtozott is) de cserebe joval kevesebb is volt a felelossegunk. Ha valamit el lett szabva, azt a 'rohadt komcsik' vagy legalabbis a 'hulye allam' vagy annak burokratai csinaltak, akiket nyugodtan lehetett szidni a sajat koreinken belul; semmi nem a mi hibank volt.
Ez az a felolesseg-mentesseg, ami a demokraciaval (akarmilyen rosszul vagy eltorzult formaban is lett behozva Mo-ra a rendszervaltas idejen) eltunt. A baj csak az, hogy a nepesseg tobbsege meg mindig azt varja, hogy a 'vezetoseg' magikus modon, az o feje felett atnyulva oldja meg a problemakat, anelkul hogy neki valami lenyegit kellene tennie vagy hogy elozo hibas dontesekert szemelyes felelosseget kellene vallalnia - csakugy mint regen...
.
Amit mondasz, az az elmélet. A döntés az én kezemben van, a polgár kezében van, a döntéseiért pedig mindenki felel.
<O
</OAz elsőrendű döntésem, hogy kinek a kezébe adom az ország vezetését. Még Antall József vezette be, hogy a politikusnak lehet magánvéleménye, ami a hivatalos véleményével gyökeresen ellentétes. Azóta felelős politikusok szájából elhangzott, hogy a választási ígéreteket nem kell komolyan venni, azokat nem bölcs dolog később rajtuk számon kérni. Vagyis a politikában a politikusok megengedhetőnek, sőt normálisnak tartják a hazugságot.
Ha nekem nem áll korrekt információ a rendelkezésemre, hogyan is vagyok képes felelősséggel dönteni? Innentől kezdve az egyik oldalon cinkelt lapokkal játszanak, és kutyakomédia az egész választásosdi. Nagyjából annyi a lehetőségem, hogy dönthetek, jobbról szeretnék pofont kapni, vagy balról.
<O
</OKutyakomédia a népszavazás minden olyan témáról, aminek az eldöntéséhez komoly szakmai ismeretek kellenek.
Az első népszavazási alkalom volt a nagymarosi gát létéről szóló. Szemben állt a látvány, a táj a gazdasági érdekekkel, az érvényes nemzetközi szerződésekkel. A magam részéről hajlandó lettem volna a látványt áldozni a megújuló energiaforrás és a jó szomszédság oltárán. DE voltak olyan érvek, amikkel nem tudtam mit kezdeni. A magyarországi Duna szakasz ökológiai egyensúlya, ami a környezetének az ökológiai egyensúlyát is jelentősen befolyásolja. Ez súlyos érvnek tűnik, de nem voltak és nincsenek ma sincsenek ismereteim a döntéshez. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy a vészharangot húzóknak, vagy a kérdést bagatellizálóknak van igaza. Tartok tőle, hogy a szavazóknak sem voltak megfelelő ismeretei. A döntésüket nem a felvetett kérdés, hanem a politikai rendszerrel való szembenállás motiválta. Ez bizony az én szememben kutyakomédia volt és nem felelős döntés a felvetett kérdésben.
Nem sorolom el, hogy a többi népszavazáson miféle valódi és csak valódinak látszó érvek hangzottak el, amelyeknek az igazságtartalmát a nép, az istenadta nép, nem volt képes felmérni. A döntések annak alapján születtek, hogy melyik oldalnak volt ügyesebb lózunggyártó szakmunkás gárdája.
<O
</OA gazdasági hatalmat birtokló szűk elit az, amelyik megfizeti a közvéleményt formáló réteg munkáját és belesulykolja az istenadta nép fejébe a szűk elit gazdasági érdekeinek megfelelő véleményt. Abban a pillanatban, amint a gazdasági elit inkább kevesebb, mint több korrektséggel kialakult, az egész többségi vélemény csak pénz kérdése és a megfelelő sulykoló technikák kérdése. Ebben a rendszerben az egyén felelősségéről beszélni a döntések következményeivel kapcsolatban…Lehet, de nem hiszek benne.
<O
</OMagyarországról írtam, de nem hiszem, hogy ez csak nálunk van így.
Igen b.p., így volt, a nagymarosi gát ügye az elsők olyan ügy volt, ahol az akkori politikának különösebb retorzió nélkül ellent lehetett mondani. Én is aláírtam a Duna Kör aláírásgyűjtő ívét, bízva abban, hogy igazuk van, de nem ez volt a fő motivációm. Általánosságban is igaz, hogy az istenáldotta nem tudja, mert honnan is tudná, se ismeretei, se rálátása, se semmije nincs a döntéshez. Marad a tömegmanipuláció, a hülyítés, ahogy írod, pontosan úgy. Ez ellen tenni talán lehet valamit, alulról, civil kezdeményezésekkel, ezt meg lehet próbálni, de tartok tőle, hogy ez csak némi homokot jelent a hatalmi gépezetben. A szükséges pénz egy részét lehet csak jóakarattal és lelkesedéssel pótolni.
- Status
Similar threads
