Kedves Melitta és Pufi!
idézet:
"Mo.-on amit gondolsz es feltetelezel azokrol az emberekrol akik ezt az utat jarjak,igen hihetetlenek tunik.Miert nem Mo.-on kerdezed meg az ott levoket es az indulni keszuloket?"
idézet vége
Én nem azokról az emberekről beszélek, "feltételezek", akik "ezt az utat járják", hanem azokról, akik feltételezésem szerint "az ilyen utak járóinak" a vámszedői. Ezért utaltam mellékletként a lakásmaffia ügyre.
Azok akik, a kivándorlási ügyekből gazdasági előnyt kovácsolnak azok valószínűleg nem romák, de nem is szegény emberek.
A vámszedésre meg azért gondolok, mert azok akik mostanában a hírekben szerpelnek, mint akik Kanadában menedéket kívánnak kérni, azok általában olyan szegénységben élők, akiknek napi önnfenntartási gondjukban valószínűleg nem telik annak a költségnek a megfizetésére, amennyi a kanadai utazáshoz kell. Ergó én mint gyanakvó ember, azt gondolom, valakik, akár gazdasági érdekből akár politikai ok miatt de legkevésbé emberbaráti szeretetből finanszírozzák meg helyettük az út kölségeit. De ne legyen igazam, és legyen nálunk annyi önzetlen, segítőkész ember, akik a Kanadába vágyókat emberbaráti okok miatt segítik kiutazni.
Ha én abban a körben dolgoznék, amely ehhez a témához csak egy kicsit is kapcsolódna, akkor bizony megtenném a körbekérdezést itthon is. De a fővárosban élek és a munkám is ide köt, így sem időm, sem módom se kapcsolatom sincs, hogy mondjuk átruccanjak Szabolcsba, körbekérdezni, hogy ki miyen okból, esetleg kinek a késztetésére vág neki, általában nyelvtudás és komolyabb iskolai végzettség hiányában egy ilyan nagy útnak.
Úgyhogy én hosszas mérlegelés után az itteni riporterkedéstől eltekintettem már évekkel ezelőtt, és Nektek sem kell az ötletemet megfogadni
.
Viszont továbbra is nagyon érdekesnek találnám a háttértörténetek megismerését - majd egyszer egy Moldova típusú elszántsággal bíró szociológus talán megteszi. Ennélkül viszont én sem mernék az ügyben semmit sem általánosítani, így nem is tettem ilyet. Szerintem a háttértörténetek igencsak egyediek lennének, csak a problémák megoldásának vágya látszik közösnek -irány Kanada.
Arra a felvetésetekre, hogy ki mit mond el egy kérdésre, pedig az a válaszom, hogy a kérdezőtől függ. Az kell, hogy a kivándorolni kívánó lássa, hogy a kérdés nem ellene irányul.Ha jó a felvetésem, akkor akár többen nagyobb bajban is lehetnek azáltal, hogy az útra pénzt vettek fel, viszont Kanadából hazaküldték öket, bevétel sehol csak az adósságuk nőtt meg.
Lehet tehát úgy kérdezni, hogy segítségnek vegye, pl. abban, hogy azt mondod, másoknak akarod felhívni a figyelmet a riporttal, hogy alaposabban gondolják át a lehetőségeket, mielőtt belevágnak.
A válaszoló adatait sehol nem kell meg megadni, így semmit nem kell bizonyitani. A felmérés végeredménye nem az lenne, hogy ki mit mondott, hanem kizárólag statisztikai számok.
pl:
A kérdésekre ötszázhetvenen válaszoltak.
Ebből háromszázan munkanélküliek voltak mielőtt eljöttek. A legtöbbje a családját otthonhagyta, csupán öttvenen hozták el szűkebb családtagjaikat. Százhetvenen plusz kölcsönt vettek fel rokonoktól, banktól, "baráttól". stb. stb.
Statisztikai megoszlás számok: ennyien így indultak, annyian úgy indultak. Ennyien ezt remélték, annyian azt remélték. Ennyi esetnek ez lett a vége, annyinak az lett a vége. Felmérésnek itt a vége, fuss el véle