Csak ha akarsz velem beszélgetni

hj

Ma szombat délelőtt van, iszonyuan fáj minden porcikám, mert egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz, de lehetne nyár is. Ma 24 fok lett a multheti minusz 2-ből. Közben azon kapom magam, hogy immár átitatott teljesen a ,,helyzet megitélési szokásomban,, az aktuál. Már ezt az időjárás változást és vele járó fájdalmakat is rendszerváltási perspektivában élem meg. Azaz az egyik napról a másikra bekövetkezett változások úgylátszik ilyen fájdalmakkal járnak. Bár a kor is belejátszik ezekbe a fájdalmakba. Az meg különösen, hogy immár 20 éves a gyerek, de az Istennek sem akar felnőni.

Mostanában kicsit intezivebben ,,vagyok otthon,, az internet jóvoltából, ami hord magában némi veszélyt hisz információimban rá vagyok utalva a média ördögi megfogalmazásaira. De azért azt gondolom ennyi év alatt megőriztam azt a Kádár korban szerzett gyakorlatomat, hogy a sorok közt kell olvasnom. A mai nyiltság sem sokkal őszintébb mint a korábbi, igy a dolog lényege a sorok között maradt.

Azt látom, hogy az ország definiciós válságot mutat. Az meg magában hordozza a manipulációk egész sorát. Az utóbbit hivhatjuk akár populizmusnak is. S azt már tudjuk ha valami izmusra végződik ott illik legalább óvatosnak lenni.

Ha ezt a hablatyot amit itt összehordtam mai akarom forditani, akkor nem a legjobb kép alakul ki a jövőnkről. Otthon káosz van. A kormány elmulasztotta a kommunikációk sorát és ma nem tud mit kezdeni egy jelentéktelennek itélt szavazással. Való igaz egy nagy lufi volt az egész vizitdij dolog, és a vártnál nagyobbat pukkant. Volt akinek kitisztitotta a füleit volt akit süketté tett. S egyre figyelmeztetett: a tömeg manipulálható, a tömeg ma is arra vevő, ha ütni kell. Igy ma szinte semmit nem lehet megjósolni, hogy ebből hogy kerülhet ki a hon jól.

A másik gond, hogy Magyarországot - lévén kis ország - mindig sokkal jobban veszélyeztették azok a ,,helyzetek,, amelyek ,,begyűrűzhetnek,, oda. Most pedig alakul a gyűrüzés. Ha amerika republikánus elnököt választ az ősszel és folytatja az iraki háborút, ha az amerikai munkerőpiac elvándorol Ázsiába és ezzel megöli a hazai vásárlóerőt, akkor olyan recesszió lesz, ami mindenhova gyürüdzni fog. Haza is. S ha egy tartós recesszió lesz, akkor újabb aluljárókat lehet épiteni a hontalanoknak. S ma ha ezt látja valaki otthon, akkor arra kéne koncentrálni, hogy gazdaságilag gatyába kellene rázni az országot, hogy egy ilyen helyzetet nagyobb hatásfokkal tudjon kivédeni.

Talán csak ennyi igy szombat reggel...

Pufi írta:

Nem tudom kinyitni, sajna

Kattints a kibontásához...

Pufi, szóltam Koncz-os barátaimnak, hátha tudnak szerezni nekem egy lehallgatható variációt. A baj megint a tiszta, legális helyzettel van, ugyanis a lemez az eredeti CD, amiről a gépembe töltöttem és abban van valami licenc-blokk, amit én nem tudok feloldani és emiatt hiába tettem fel a számot.

Nagyon jó az új logód, igen bájos és kifejező ez a korai úttörő képed (már akkor is megelőzted a korodat, zsengén bontakozó zsenialitásodat felismerve téged korengedménnyel csecsemőként úttörőnek avattak:mrgreen, de azért remélem a régit majd visszateszed, az olyan volt, mintha ránk néznél, mikor hozzánk szólsz.
Na pont én beszélek a macska-képemmel.

Szombat reggeli elmélkedésed helytálló és elszomorító......ez van.

Na mármost, én nem vagyok egy guru, de elfogadva a feltételeket, minden további nélkül meghallgatam.Azt sem tudom, hogy nekem miért, és Pufinak miért nem. De: érdemes próbálkozni!
Egyébként, valami olyat hámoztam ki belőle, hogy véges számú letöltés engedélyezett, ha ez elfogyott, vége.

cv

Valamikor én inditottam a ,,Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország topikot. Fogalmam sem volt, hogy mit hogy kell csinálni. A Tombolóba került, de én nem láttam semmi rosszat abban, az volt a lényeg, hogy felkerült. Érdekes megfigyelni, ki hogy kezelt, fogadott egy ilyen topikot. A szándék az volt, hogy azt mutassuk meg, amitől valóban szép az az ország. Tehát egy pozitiv szándékkal került fel. Végigböngésztem és elszomorodtam. Tele van a tipikus magyar negativumokkal. Nemrégiben került fel pár, már nevetséges beirás.
A Gyöngyi szebbnél szebb képeket rakott fel minden honnan. Pl Miskolc Tapolcáról. Azonnal jött a beirás milyen jó lenne, ha Miskolc is ilyen szép lenne. Azaz a páciens nem hagyja, hogy önfeledten örüljek annak ami szép, hanem azonnal beletúr a hangulatomba.
A Másik:
1mazsika irja

Idézet:
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=6 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=alt2 style="BORDER-RIGHT: 1px inset; BORDER-TOP: 1px inset; BORDER-LEFT: 1px inset; BORDER-BOTTOM: 1px inset">Bármilyen is a hazánk vagy otthonunk, sok vihart megért már de ettől nem kevesebb mint másé.
Ennyi ami a miénk, meg kell mutatni hogyan lehet "romokból várat" építeni.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Ilyenkor mindig olyan zavarban vagyok. Ugyanis ebben sok minden benne van ami egy olyan kisebbségi komplexus hozadéka, amiért kár. ,,Bármilyen is hazánk,, sok minden történt a hazánkkal de ezt igy soha senki nem ,,kifogásolta,, hogy miért olyan amilyen. Senki soha nem mondta, hogy kevesebb mint másé, sőt sokaknak azért fájt rá a foga. Akkor honnan ez az önsanyargató beirás? Tessék pozitivnak lenni. 1000 éves kesergésünket kellene eldobni, előbbre lennénk.

Pufi, mi egy korosztályba tartozunk. Elelmélkedtem a felvetéseden, amiben természetesen igazad van.
Nem tudom, máshol is így volt-e, de engem apró gyerekkoromtól kezdve arra kondícionáltak, hogy ami az enyém, azt ne dícsérjem, az ugyanis dicsekvés. Ha szép, új cipőm van, hagyjam, hogy más vegye észre és tegye szóvá, én ne szóljak róla. (persze a gangos, figyelemfelkeltő díszlépést nem lehetett teljesen megtiltani. :mrgreen Ha ügyes voltam, ha megcsináltam valamit, értelemszerúen hagyni kellett, hogy magától vevődjön észre, mert a felemlegetés az dicsekvés, ami ugye nem illendő. A mentalitást tetézte az anyai ág babonás volta, a "nem kiabáljuk el" hozzáállás. Ennek jegyében az ember nem ad hangot annak, hogy neki valami éppen jó, valamivel meg van elégedve, mert meghallják az akárkik és rohannak elrontani. Illetve a nagyon merész ember óvatosan hangot adhat annak, hogy valami jó, feltéve, hogy rögtön lekopogja valami fán, bal kéz középső ujjával alulról felfelé mozogva. :mrgreen:
Nem tudom, mást is így neveltek? Gyanítom, mert ennek folyománya az a szemlélet, hogy nem igazán veszem számba azt, amim VAN, inkább arra koncentrálok amim NINCS. Nem az tölt el jó érzéssel, amit MÁR megcsináltam, hanem az előttem levő, MÉG megoldatlan feladatokra összpontosítok. Így állandósítva egy folyamatos hiányérzetet, egy ölyan érzést, hogy halálra fáradok, de nincs eredménye, mert mindíg több feladat van előttem, mint mögöttem. Bizony már jócskán felnőtt voltam, amikor valamicskét sikerült idomítani a hozzáállásomon, de teljesen átformálni a belémnevelt mentalitást nem tudtam.

Az előzőfolytatásaként jutott eszembe.
A magyar háziasszony azt a látszatot kelti a vendége előtt, hogy a húszszemélyes, nyolcfogásos ebéd kiállítása a legkisebb erőfeszítésébe sem került, náluk mindennapos eset az ilyen. A német háziasszony tételesen elsorolja, hogy az előétel alapanyagáért 10 m-rel többet ment a szokottnál, mert a távolabbi boltban jobbat árulnak, és elmondja, hogy nagyon elfáradt az előkészületekbe. Ő ezzel adja meg a saját munkájának és a vendégnek a tisztességet. (Mindenesetre, amikor először találkoztam az ilyen német háziasszonyi megtiszteltetéssel, kis híján torkomon akadt a vacsora, ugyanis erre elfelejtettek felkészíteni. :mrgreen

Pufi írta:

Valamikor én inditottam a ,,Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország topikot. Fogalmam sem volt, hogy mit hogy kell csinálni. A Tombolóba került, de én nem láttam semmi rosszat abban, az volt a lényeg, hogy felkerült. Érdekes megfigyelni, ki hogy kezelt, fogadott egy ilyen topikot. A szándék az volt, hogy azt mutassuk meg, amitől valóban szép az az ország. Tehát egy pozitiv szándékkal került fel. Végigböngésztem és elszomorodtam. Tele van a tipikus magyar negativumokkal. Nemrégiben került fel pár, már nevetséges beirás.
A Gyöngyi szebbnél szebb képeket rakott fel minden honnan. Pl Miskolc Tapolcáról. Azonnal jött a beirás milyen jó lenne, ha Miskolc is ilyen szép lenne. Azaz a páciens nem hagyja, hogy önfeledten örüljek annak ami szép, hanem azonnal beletúr a hangulatomba.
A Másik:
1mazsika irja

Idézet:
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=6 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=alt2 style="BORDER-RIGHT: 1px inset; BORDER-TOP: 1px inset; BORDER-LEFT: 1px inset; BORDER-BOTTOM: 1px inset">Bármilyen is a hazánk vagy otthonunk, sok vihart megért már de ettől nem kevesebb mint másé.
Ennyi ami a miénk, meg kell mutatni hogyan lehet "romokból várat" építeni.

</TD></TR></TBODY></TABLE>
Ilyenkor mindig olyan zavarban vagyok. Ugyanis ebben sok minden benne van ami egy olyan kisebbségi komplexus hozadéka, amiért kár. ,,Bármilyen is hazánk,, sok minden történt a hazánkkal de ezt igy soha senki nem ,,kifogásolta,, hogy miért olyan amilyen. Senki soha nem mondta, hogy kevesebb mint másé, sőt sokaknak azért fájt rá a foga. Akkor honnan ez az önsanyargató beirás? Tessék pozitivnak lenni. 1000 éves kesergésünket kellene eldobni, előbbre lennénk.

Kattints a kibontásához...

A magyar, mint ember - ahogy Pufi is látja - negatív. Ezek vagyunk: negatívak, siránkozóak, komplexusokkal élünk, amit valjuk be, ha 1000 év alatt nem vetkőztünk le nem hiszem, hogy pár év alatt levetkőzhetjük. Jól belénk van ez már kondicionálva. Hiszen, ha csak a himnuszunkat nézzzük az is siratósra sikeredett.

Én azt látom, hogy a magyarok, akik kizárólag magyarokkal vannak körülvéve, tehát nem utaznak külföldre, nincsenek külföldi barátaik, zömében pesszimisták. Maguk köré építenek egy falat, bent élnek egy közegben, amit negatívum és kilátástalanság övez. Azok az emberek, akik hajlandóak a nyitottságra, akik utaznak, látnak és megismerkednek mélyebben más kultúrákkal bár alapban bennük van a pesszimizmus, de azért vágynak a másra, akarnak és tesznek is a változásért. Látják a szépet és a jót.

Magamból kiindulva tudom, hogy mióta vannak külföldi ismerőseim, mióta megismertem más kultúrákat a párom jóvoltából sokkal nyitottabb és optimistább vagyok, mint azelőtt. Látom, hogy az amitől nálunk idegenkednek az emberek, az máshol teljesen természetes, hogy a más bár furcsa nem kell félni tőle, hogy lehet úgy élni, hogy nem azon gondolkodom mit rontok el, és milyen rossz az élet, hanem azon, hogy hogyan tehetem jobbá és szebbé, hogy örülni kell a pillanatnak is és alázattal fogadni a rosszat, nem elszomorodni, hanem tanulni belőle.

Most, ha a saját városomat nézem:
Feltettem ide pár képet úgy egy éve. Spanky megjegyezte, milyen szép hely és én erre azt mondtam, hááát ennyi a látnivaló sajna, nem egy nagy dolog. Most azt mondom, hogy igen, ez az én városom és büszke vagyok arra az egy főutcára, az egy játszótérre, mert sok boldog pillanatot köszönhetek neki.

b.p. írta:

Az előzőfolytatásaként jutott eszembe.
A magyar háziasszony azt a látszatot kelti a vendége előtt, hogy a húszszemélyes, nyolcfogásos ebéd kiállítása a legkisebb erőfeszítésébe sem került, náluk mindennapos eset az ilyen. A német háziasszony tételesen elsorolja, hogy az előétel alapanyagáért 10 m-rel többet ment a szokottnál, mert a távolabbi boltban jobbat árulnak, és elmondja, hogy nagyon elfáradt az előkészületekbe. Ő ezzel adja meg a saját munkájának és a vendégnek a tisztességet. (Mindenesetre, amikor először találkoztam az ilyen német háziasszonyi megtiszteltetéssel, kis híján torkomon akadt a vacsora, ugyanis erre elfelejtettek felkészíteni. :mrgreen

Kattints a kibontásához...

Igazad van kedves B. P.!

Mi magyarok hajlamosak vagyunk magunkat lefokozni és már már mártírnak beállítani, csak mert azt gondoljuk így kell tenni, ez a helyes. Így tettek anyáink és nagyanyáink. Nehezen kezeljük a dícséretet, nehezen dolgozzunk fel, nem tudunk mit kezdeni vele, mert azt gondoljuk lehetünk még jobbak is és a dícséretet nem érdemeljük meg, mert alap, amit teszünk.

Az iskolában is ezt láttuk, ha megoldottunk egy feladatot nagy ritkán kaptunk dícsértet. Ma persze szerencsére, már egyénre szabottan állítanak követelményeket és többet dícsérenek, inkább arra koncentrálnak miben vagy kiemelkedő és nem arra mit rontottál el. Haladunk a változás felé

Hát... nem tudom. b.p.-nek igaza van, minket az ilyen hozzáállásra kondicionáltak.Nem vagyok biztos benne, hogy ez egyértelmüen negativ.A "hurrá optimizmus" meg az "Én képes vagyok rá" önbizalma nem mindíg indokolt.A kétségbeesett jajveszékelés egy egyébként normális élethelyzetben, az ezerévemindígminketbaszogatnak nem egy normális attitüd. De: a mivagyunkalegjobbaklegszebbeklegokosabbak - ezzel sem tudok mit kezdeni...
Nem vagyunk a történelem mártirjai, és nem vagyunk genius natus, meg kéne tanulni a normális önértékelést...

Mindenkinek igaza van! Mi magyarok ilyenk is vagyunk, meg olyanok is! Csak a rosszat előbb vesszük észre, a jó az természetes.
Egy helyi ismerős hosszú Angliai távollét után hazajött. Kisváros vagyunk, mindenki ismer mindenkit. Megláttam őt a bolt előtt, éppen valakitől búcsúzott, én is odaléptem, és örömömet fejeztem ki, hogy itthon van, és érdeklődtem, hogy érzi magát kint? MIlyen ott kint az élet? Azt mondta, nagyon örül, hogy itthon lehet, mert ennyire nyitott, barátságos emberek a világon sehol máshol nincsenek, csak Magyarországon. Olyan nincs ott kint, hogy az utcán leállnak egy ismerőssel és beszélgetnek, örülnek egymásnak az emberek. Nekem ez maradt meg abból, hogy milyenek vagyunk.

gödipista írta:

Hát... nem tudom. b.p.-nek igaza van, minket az ilyen hozzáállásra kondicionáltak.Nem vagyok biztos benne, hogy ez egyértelmüen negativ.A "hurrá optimizmus" meg az "Én képes vagyok rá" önbizalma nem mindíg indokolt.A kétségbeesett jajveszékelés egy egyébként normális élethelyzetben, az ezerévemindígminketbaszogatnak nem egy normális attitüd. De: a mivagyunkalegjobbaklegszebbeklegokosabbak - ezzel sem tudok mit kezdeni...
Nem vagyunk a történelem mártirjai, és nem vagyunk genius natus, meg kéne tanulni a normális önértékelést...

Kattints a kibontásához...

Igazad van. Középen az igazság, mint mindíg.
Annyit azért meg kell mondanom, hogy amióta több-kevesebb sikerrel figyelembe veszem az elért eredményeimet is, képes vagyok örülni annak, amim van, azóta sokkal jobb viszonyban vagyok magammal és a világgal. Nem tudom, hogy ez közvetlenül alkalmazható-e emberek közösségére, illetve az egész nemzetre. Mindenesetre meg kellene próbálni. Ez lehetne a közös platform a középső és szélsőjobbnak a nemzeti öntudatot gerjesztő törekvéseivel. Csak meg kellene találni a módot és mértéket, hogy ne valakik ellen irányuljon az öntudatraébredésünk, hanem csak úgy egyszerűen magunkért történjen.

sdsd

Azt mondta, nagyon örül, hogy itthon lehet, mert ennyire nyitott, barátságos emberek a világon sehol máshol nincsenek, csak Magyarországon.

Kattints a kibontásához...

Drága Cathykám nem akarok kötekedni se Veled, se a barátoddal, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy az ember beszéli azt a nyelvet amilyin közegben él, vagy csak beszélgeti. Tudod mi ezt végigéltük, tudjuk, hogy akkor nyilik meg a világ, amikor már a szinonémákkal is elboldogulunk. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincs némi igazság - különösen az anglai angoloknál - abban amit a barátod mond. Valóban nehezebben engednek közelebb magukhoz. De itt nálunk - lévén az ország multikulturális - sokkal nyitottabbak az emberek. Sergio már messziről köszön és megkérdi Come state... De valójában amiről eredetileg szólt a beszélgetés, hogy sok sok negativumot hordozunk magunkban, sok sok változatban lemérhető. Pl állandóan azt hallom azzal vádolják a kormányt, a legritkább esetben olvasom azt, hogy az a kritika éri kormányt... pedig micsoda különbség a kettő... De sorolhatnám...:555:

Pufi, de megfiatalodtál?

Már akartam kérdezni Tőled mint baby, hogy honnan vetted azt az idézetet amit használsz? Én ugyan ismerem, de izgat, hogy mi közöd hozzá?

Megfiatalodtam? Ugyan csak jön a nyár és az az ősz maszk nagyon meleg lenne.......

Lent délen, édes éjen...

Pufi írta:

Drága Cathykám nem akarok kötekedni se Veled, se a barátoddal, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy az ember beszéli azt a nyelvet amilyin közegben él, vagy csak beszélgeti. Tudod mi ezt végigéltük, tudjuk, hogy akkor nyilik meg a világ, amikor már a szinonémákkal is elboldogulunk. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincs némi igazság - különösen az anglai angoloknál - abban amit a barátod mond. Valóban nehezebben engednek közelebb magukhoz. De itt nálunk - lévén az ország multikulturális - sokkal nyitottabbak az emberek. Sergio már messziről köszön és megkérdi Come state... De valójában amiről eredetileg szólt a beszélgetés, hogy sok sok negativumot hordozunk magunkban, sok sok változatban lemérhető. Pl állandóan azt hallom azzal vádolják a kormányt, a legritkább esetben olvasom azt, hogy az a kritika éri kormányt... pedig micsoda különbség a kettő... De sorolhatnám...:555:

Kattints a kibontásához...

Drágám, nem fogok veled ölre menni emiatt. Igazad van! A latinok, azok latinok!

Kormánykritika: Legújabb téma kormány ügyben a hivatali telefonok lehallgatása. Megmagyarázzák, persze, hogy miért. A gond ezzel csaak az, hogy ez nekünk nagyon az "átkos"-beli cenzúrát, megfigyelést, 3/3-at juttatja eszünkbe. Oké, tudom, velünk van a baj, mezei polgárokkal. kiss Hogy nekünk semmi se jó.

Van még jobb is, --- a kertekben levő fóliasátrakra épitkezési engedélyt kell beszerezni -100 000Ft minimum, nos ha ez megvan, akkor még kell hozzá külön használatbavételi engedély is.
Ha nincs engedély, csak fél évig lehet használni, augusztusban már le kell bontani.

Tönkre kell tenni a mezőgazdaság maradványait is, kell még több munkanélküli. Több beteg ember is kell, mert ugye a helyi lakosok miért fogyasztanának helyi terményeket, mikor be lehet hozni mindenféle afrikában műmódon termelt terményt.

Szóval ez egy okos kormány, csupa jó döntést hoz, főleg idegen kereskedők számára. Esetleg azok tanácsára, mert ugye ezt a rendeletet nem egyeztették se a mezőgazdasági minisztériummal, se mással.

Bocsánat kedves Gyerekek,
hogy nem a magyar lélek változatlanul pesszimista voltának kérdéséhez szólok most a politikai vonatkozásában, hanem egy lappal vissza reagálok, B.p-nek üzenem, hogy igen, minket így neveltek, szard le magad, öndícséret büdös (ebben van is valami, pláne ma, mikor minden kis szarjankó magasztalja önmagát a médiákban), erődön felül is tégy meg mindent, az természetes, de amit mégsem, azért süllyedj el szégyenedben, szóval a mi szüleink, nagyszüleink ilyen generáció volt, megvolt a maguk nagyon súlyos gondja-baja, több mint nekünk (relatíve), de hát öntudatlanul is jól elintéztek minket, merő szeretetből. Nade: akármerre nézek-lapozok, mindenütt az ezoterikus és univerzális gondolkodásmód köszönt rám vissza, könyvekben, cikkekben, érdekes emberek nyilatkozataiban, és ezek szerint direkt és tudatosan nem arra kell koncentrálni, ami nincs, mert az a negatív energiákat mozgósítja és újratermeli önmagát, tehát továbbra sem lesz, hanem arra, ami van (megelégszünk békével, sőt hálával) illetve arra, amit szeretnénk, hogy legyen, hiszen így már gondolati szinten megteremtjük, amit szeretnénk, és a gondolat minden létező kiindulási alapja. Ezért a bölcsek például sosem tüntetnek valami ellen, legfeljebb valamiért. Nem mintha én ezt tudnám a gyakorlatban, de erősen foglalkoztat, mert már unom, hogy mindig ugyanaz a sz..r legyen körülöttem. Én ezt a dolgot mélyen igaznak érzem, és valószínűleg az ország minden gondja-baja lelki nyűve is ezen a síkon megváltozhatna pozitív irányba, ha gondolati síkon eldőlne az emberekben, mit is szeretnének, és nem azon őrjöngenének, mit nem, mert azzal sose leszünk előbbre. Pont ez az az egység, a gondolati közösség, ami nem jelent azonos nézeteket és gondolkodásmódot, de jelent közös jóakaratot közös ügyeinkben, ami innen mindig is hiányzott és most is, juszt se, hogy így legyen. Ezért oly ijesztő és baljóslatú, hogy a téveszmék és indulatok rabja az ország java.

Más: látom mindenütt a lapokban, hogy Cini megy Pufihoz meg másfelé is (na Torontónak írják, de mi tudjuk, hogy az Pufi), én meg a barátaimmal és a szervezőkkel nekiestem a kiállítóterem falának és nyomjuk fel rá a kincsenket, elcipeltem néhány kiló Koncz Zsuzsát és rámolgatunk. Majd lesz fotó, megosztom veletek. Ha valakit érdekel, a megnyitó jövő kedden lesz a Komediumban 6-kor (Tüköry utca 3.), és egy hónapig nyitva lesz a kiállítás.

Borella írta:

Bocsánat kedves Gyerekek,
hogy nem a magyar lélek változatlanul pesszimista voltának kérdéséhez szólok most a politikai vonatkozásában, hanem egy lappal vissza reagálok, B.p-nek üzenem, hogy igen, minket így neveltek, szard le magad, öndícséret büdös (ebben van is valami, pláne ma, mikor minden kis szarjankó magasztalja önmagát a médiákban), erődön felül is tégy meg mindent, az természetes, de amit mégsem, azért süllyedj el szégyenedben, szóval a mi szüleink, nagyszüleink ilyen generáció volt, megvolt a maguk nagyon súlyos gondja-baja, több mint nekünk (relatíve), de hát öntudatlanul is jól elintéztek minket, merő szeretetből. Nade: akármerre nézek-lapozok, mindenütt az ezoterikus és univerzális gondolkodásmód köszönt rám vissza, könyvekben, cikkekben, érdekes emberek nyilatkozataiban, és ezek szerint direkt és tudatosan nem arra kell koncentrálni, ami nincs, mert az a negatív energiákat mozgósítja és újratermeli önmagát, tehát továbbra sem lesz, hanem arra, ami van (megelégszünk békével, sőt hálával) illetve arra, amit szeretnénk, hogy legyen, hiszen így már gondolati szinten megteremtjük, amit szeretnénk, és a gondolat minden létező kiindulási alapja. Ezért a bölcsek például sosem tüntetnek valami ellen, legfeljebb valamiért. Nem mintha én ezt tudnám a gyakorlatban, de erősen foglalkoztat, mert már unom, hogy mindig ugyanaz a sz..r legyen körülöttem. Én ezt a dolgot mélyen igaznak érzem, és valószínűleg az ország minden gondja-baja lelki nyűve is ezen a síkon megváltozhatna pozitív irányba, ha gondolati síkon eldőlne az emberekben, mit is szeretnének, és nem azon őrjöngenének, mit nem, mert azzal sose leszünk előbbre. Pont ez az az egység, a gondolati közösség, ami nem jelent azonos nézeteket és gondolkodásmódot, de jelent közös jóakaratot közös ügyeinkben, ami innen mindig is hiányzott és most is, juszt se, hogy így legyen. Ezért oly ijesztő és baljóslatú, hogy a téveszmék és indulatok rabja az ország java.

Más: látom mindenütt a lapokban, hogy Cini megy Pufihoz meg másfelé is (na Torontónak írják, de mi tudjuk, hogy az Pufi), én meg a barátaimmal és a szervezőkkel nekiestem a kiállítóterem falának és nyomjuk fel rá a kincsenket, elcipeltem néhány kiló Koncz Zsuzsát és rámolgatunk. Majd lesz fotó, megosztom veletek. Ha valakit érdekel, a megnyitó jövő kedden lesz a Komediumban 6-kor (Tüköry utca 3.), és egy hónapig nyitva lesz a kiállítás.

Kattints a kibontásához...

Köszönjük a hívást! Ott a helyem, feltéve, hogy túlélem a mintegy 6 négyzetméter zöldségesemben a földmunkákat (ásás családilag megoldva, csak a csatolt elő és utómunkákról van szó). Gondolkodjunk pozitívan: túlélem és képes leszek szökellni is. Ott a helyem!

Judith ajánlotta valamelyik topikban a nemzeti pozitív gondolkodás kialakításához: kezdjük el mi. Első tevékenység: szedjük fel a parkban a szemetet, és vállaljunk önkéntes munkát valamilyen intézményban. Jelentem parkban ritkán járok, de az utcán rendszeresen szedek szemetet, már ha le bírok hajolni érte a derekamból kifolyólag. Önkéntes munkában intézményi keretek nélkül rendszeresen meghallgatok három elkeseredett öreget és megkísérlem erősíteni az önbecsülésüket. Többre nem vagyok képes, magam is segítségre szorulok némely dolgomban. Ezeket már elég régen csinálom, még anyukám kezdte el ősidőkben. Az eredmény nem látszik. Lehet, hogy nem vagyunk elegen? Hogyan kell mozgalmat indítani?

Csatlakoznék.
Ezt találtam:
http://www.onkentes.hu/kereskinal/alap.php?inc=dsp&menu_id=1

Pufi írta:

Már akartam kérdezni Tőled mint baby, hogy honnan vetted azt az idézetet amit használsz? Én ugyan ismerem, de izgat, hogy mi közöd hozzá?

Megfiatalodtam? Ugyan csak jön a nyár és az az ősz maszk nagyon meleg lenne.......

Lent délen, édes éjen...

Kattints a kibontásához...

Bocsánat a késedelemért, de eléggé el nem ítélhető módon nem vettem észre a válaszodat csak véletlenül.

Itt, Lent délen szeretjük Petőfit, íme:
<table border="0" height="28" width="509"> <tbody><tr> <td valign="top">
</td> <td valign="top">
</td> <td valign="top">
</td> <td valign="top">
</td> </tr> <tr> <td valign="top">
</td> <td valign="top">
</td> <td valign="top">
</td> <td valign="top">
</td> </tr> <tr><td width="100%">

</td> <td></td> <td>
</td> </tr> </tbody> </table> "Voltak fejedelmek,
Akiknek emlékoszlopot emeltek,
Magast és fényeset,
Mely hirdeté nagyságukat,
Mely hirdeté jóságukat.
És hol van az oszlop?... elesett!
El kellett esnie,
Mert hazugsággal volt tele.
Az idő igaz,
Eldönti, mi nem az.
Ott áll a sír most emléktelenűl,
Az eltörött helyett mást nem tevének...
De nem! hisz örök átka nemzetének
Sötét oszlopként rajta nehezűl."


Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt