na
Érnek még meglepetések. A feleségem ,,gondoskodása,, olyan helyzetet teremtett, amit szeretnék megosztani Veletek.
Pesti utunkon nem volt ,,kézitáskám,, és igy a noteszommal állandóan gondban voltam. Amikor kellett nem volt ott. Igy az organizációim néha gubancosra sikerültek. Mama, nem tudom kedden vagy szerdán találkozunk a Zoránnal és arra sem emlékszem hány órakor! - ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el otthoni tartózkodásunk alatt. Valóban ,,sűrű,, voltam és ha éppen nem volt beirva a noteszomba, volt amiről ,,lemaradtunk,,. Persze én a ,,szórakozott professzor,, nem sok jelentőséget tulajdonitottam az egésznek. NEM IGY A NEJEM.
Ma azzal ébresztett, hogy el kell mennünk felvenni a kocsiját amelyik pesti tartózkodásunk alatt a szerelőnél volt, majd fél 4-re vár a family orvosom. Ki? kérdeztem vissza. Az orvos. Tudod csináltam egy apointmentet. Minek? - kérdeztem vissza. Mit csinálod a cirkuszt, vár a Mariann.
Na most fogjatok padlót: amig vártuk, hogy sorra kerülünk, kiderült, hogy a nejem azért cipelt el az orvoshoz, mert Pesten komoly memória problémáim voltak, hisz azt se tudtam, hogy hányra megyünk a Zoránhoz. Bevallom elnevettem magam. Közben egy kicsit boldog is voltam, hogy van nekem egy aggódó feleségem, még akkor is ha ennyire nem kellett volna. Innen végig hülyültem az egészet. A Mariann nemcsak az orvosunk hanem a barátunk is. Nagyon szeretjük. Beállitottam és bemutatkoztam. Kétszer visszakérdeztem a nevét, majd elmeséltem neki mindent ami nem történt meg velünk Pesten. Nejem arcán a megelégedés jelei voltak felfedezhetők és amikor már végkép összeállt, hogy elküldenek egy memória klinikára, összecsókoltam őket.
Ha nem emlékeznétek, hogy hogy hivják a nejemet, Mira!
De azért vigyázzatok velem, mit lehet tudni!
Ja még annyit, hogy e pillanatokban éppen a Robival beszéltem telefonon. (Hahalman) ha jól :mrgreen:emlékszem!:-D:-D:-D
