Nemsokára itt a Karácsony. Számomra mindig a legszebb ünnepek egyike volt. Gyerekkorom karácsonyai anyámmal apám hazavárásában teljesültek ki. (Apám munkaszolgálatos volt a Donnál és január 27-én 1943-ban egy reggelre a lövészárokban megfagyott.) Soha nem jött haza, de arról az eshetőségről anyám elött nem is lehetett beszélni, hogy meghalt. Mi mentünk a fogolyvonatok elé, vittük a virágot, de apám sehol. Felmentünk a kiskápolnához, anyám letette a virágot imádkozott és mentünk haza. Ez volt a szombati program. 1945 szeptember elején a kalauz kiabálta: a Klein nénak vannak e itt rokonai? Melyik Klein nénak, mert 3 volt a városban. A fás Kleinné. Én vagyok a menye mondta anyám. Mire a kalauz, akkor vegye le a 8-as vagonból. 36 kg volt a Nagyi. Ortodox nagyanyám s a katolikus anyám a legjobb barátokká lettek.
Jött az első Karácsony. Anyám ,,melaszból,, csinált szaloncukrot, Selyempapirt apritotta hópehelynek és pattogatott kukoricát fűzött fel cérnára, azzal tekerte körbe a fát. Én megkaptam az unokabátyám elsős könyvét, aminek hiányzott az első 10 lapja. Azóta is rossz a helyesirásom. Arra 10 lapra fogom. Innentől szebbnél szebb, meghatóbbnál meghatóbb karácsonyaim voltak.
Amióta itt élek a Karácsonyok itt is fontosak nekem. Nem vagyok különösebben vallásos, de a zsidó felem mindig ott van a Mártirok ünnepén, apám emlékére, a katolikus felem meg mindig elmegy az éjféli misére. Illetve elment. Itt a Menóra nevű zsidó újságnál kezdtem dolgozni. Igy azonnal megtudtam, hogy zsidó vagyok. Addig ilyen drasztikusan nem találkoztam ezzel a szeparálással. Itt Torontóban elmentem az éjféli misére s ahogy kijöttem valaki rámszólt: Maga mit keres itt. Elállt a lélegzetem. Hirtelenjében csak annyit mondtam: Én még csak, nekem ma itt egy rokonom született, de Te hülye paraszt Te mit keresel itta szeretet ünnepén. Azóta nem járok éjféli misére.
Az idén nagy családi ünnep lesz. Hülye világ! A feleségem és a nővére zsidók, a nővérének van 2 gyereke, az egyiknek az apja nem zsidó, a mi gyerekeink 3/4 zsidók, ehhez még kapcsolódik egy nemzsidó vej és menny. Na mit akartok, lehet ennél szebb Karácsony. Nekem ezt hozta a Jézuska.kiss
Amióta csak belebotlottam a fórumba és a topikodba, rendkívül szeretem az írásaidat, az emlékeidet.
Az a 10 lapos hiány adja meg a soraid bukéját, így egyszerű és így sajátos, csak rád jellemző minden írásod. Mondhatni, utánozhatatlan, mert mindig adsz valami meglepetést, amire nem lehet felkészülni.
Ezt a történetet elmesélted nekünk élőszóban is Pesten, akkor is csak hallgattunk téged, és mint a gyerek a mesét, újra elmondod és újra csak olvasom, hallgatom. Nagyon szép ez az emlékezésed. Szinte irígylésre méltó, ahogy és amikről emlékezel, mert akármilyen szép meg akármilyen tragikus, neked olyan kor jutott osztályrészedül, mikor még teljes sorsokat éltek az emberek. A történelem részese voltál és a legnagyobb nehézségek és drámák közepette is szeretet vett körül, ami mindig kísér téged. Ez a kincs az életben. Jó lenne, ha itt megállnál, és nem engednéd magadba a bántó szándékú, gonosz megjegyzéseket.
Látom, Torontóban is megnyilvánult az antidemokratikus emlőkön nevelkedett, diktatúrákon és feudalizmuson edződött, ideológiai és szemléleti korlátoktól beszűkült agyú és lelkű mindenkori honfitársunk, hogy mindenütt otthon érezhessük magunkat
. De ne hagyd magad, Bp-nek, Spankynak igaza van.
(Közben fél szemmel épp az Anna Frank naplója alapján készült játékfilmet nézem, Ragályi az operatőre, az ilyen történeteknél el kéne gondolkodnia mindenkinek, hova vezet az, ami így kezdődik: maga mit keres itt...
És ha a film minden részlete igaz eseményeken alapul, akkor Anna Franknak volt egy Cirmi nevű cicája... Kár, hogy a történészek nem tartják nyilván az emberek produkálta háborúk és kegyetlenségek állat-áldozatait és azok tragikus sorsát. Én tudok idős ismerőstől első világháborúban szolgált farkas-kutyáról, aki hősiesen szolgált a fronton gazdája mellett és idegbeteg kutyaként halt meg az elszenvedett traumák miatt.)
Az én karácsonyaim már évek óta az elmúlás árnyékában telnek. Kevesen maradtunk és egyre szomorúbbak a karácsonyok. Végülis, ha visszanézek, már látom, hogy valahogy a munka és mellette az öregek istápolása elvitte az éveimet, lemaradtam arról, hogy a magam karácsonyait a magam köreiben éljem meg. Örülj a nagy családodnak, ennek öröme nem mérhető azzal a szomorú tapasztalattal, amit bunkók megjegyzése jelent.
