Na ez szép! Végre jövök, nem is keveset bajlódtam a gondolataimmal, erre mint rendre mostanában, lefagyott az egész... Még jó hogy elszállás előtti pillanatban lementettem! Állítólag február végéig vacakol velünk a szerver, Santane beszélt Goyoval.
Akkor visszamásolom:
Szia drága Pufi, én meg úgy elhavazódtam, hogy már be se merek jönni, annyi visszaolvasnivalóm lett.
Sok a gondom az öreggel, bedöglött a hűtőszekrényem, lótok-futok, keveset voltam itthon, akkor meg rámtört az animált betű mánia és jó néhány éjjelt elvacakoltam vele, Santane, Barbi, Tájdi és Garibaldi adták a löketet, aztán nem bírtam abbahagyni, ráadásul ez az új profiloldali üzenet elviszi már az elején az összes fórumozási időmet, pedig nagyon kedves ötlet, de időigényes, ha az ember meglepi képeket keres, a topikokra már nem is jut időm, szóval csak úszom, úszom egyre jobban szanaszét, a saját levelezésem hullámai összecsapnak a fejem felett, meg egyéb dolgaim is, erre most lerobbantam, lázas vagyok, megfáztam, nyomom az ágyat, szervezem a nevelőapám helyettesítő látogatását itthonról és dögrováson vagyok.
Na csak ez van, mondanivaló dolgában meg úgy vagyok, ha olvasok valamit az kivált belőlem olykor reakció-hullámot, és akkor a közlési kényszerem győz, én sajna nem vagyok olyan bölcs, mint B.p.
Fentebbi eszmefuttatásodhoz is hirtelenjében azt kell hozzátennem: igen, nálam például a Koncz-Illés mánia is a kimondhatatlan dolgok művészi és nekem tetsző kimondását jelentette, Bródy a sorok mögötti írás mestere volt a maga műfajában, az ember ezzel lázadt, ezzel kacsintott össze a másikkal. És valóban, az u.n. szabadság ezt a virágnyelven való kommunikálást vette el tőlünk, amit olyan jól megszoktunk és a lelkünket-agyunkat is stimulálta. Eltartott egy ideig, míg megszoktam, hogy a sorok mögötti tartalomnak nincs többé jelentősége, de ez engem nem sújtott le. Örültem akkor még a szabadságnak. Az más kérdés, hogy azóta kiderült, nem nagyon tudunk vele élni. A sokáig megkötözött lelkek menekülnek a bilincs biztonságának illúziójához.
Ami kifejezetten bántó, az a totális káosz és értékzüllés, az, hogy a demokrácia törvényei és lehetőségei nem építették be maguk közé az alapvető etikai, erkölcsi elvárásokat, hogy végtelen a variáció a törvények, helyzetek kifacsarására, az átláthatatlan ügyletekre, az országot romboló önző és befolyásos gazdasági, politikai és más erők kiismerhetetlen működésére. Na ebbe ne menjünk bele, te is ízelítőt kaptál a házad táján, mit meg lehet csinálni "törvényesen".
A fiatalokról meg az a véleményem, bár felületes a rálátásom, a médiák és az utca népe nagyjából, meg értesüléseim pedagógus testvéreimtől és ismerőseimtől köreikről, hogy szellemi-lelki töltetük katasztrofális. Tisztelet a kivételnek, azok mindig vannak. De a teljes felületesség, semmi tudás, semmi ismeret, semmi tájékozottság, semmi érdeklődés, bulvár életfelfogás, ez jellemzi őket, nagyjából ezt látom, az egyetemeken kis gazemberek ülnek tömegével, élnek tanuláshoz való jogaikkal és hátráltatják a tanárt az oktatásban, agresszívek, rombolnak, nem tudnak semmit, szokta is nekik mondani egy Koncz-os barátom, aki vízügyi témában ad elő a TTK-n, hogy reméli, nem látja viszont őket a szakmában.
Ahogy meg a többségük viselkedik az utcán, köztereken, plázákban, az meg egyszerűen ellenszenves, megint csak tisztelet a ritka kivételnek.
Én nem tudom, milyennek láttak engem akkoriban az idősebbek, de úgy emlékszem, állandóan lobogtam és lelkesedtem. Ha akkor a mai technikáknak és lehetőségeknek csak a töredéke rendelkezésre állt volna, én repültem, szárnyalltam volna. Ezek meg fád pofával veszik tudomásul az összes jót, jár nekik minden, teljesen természetes, hogy minden van. Pedig még nem tudják, hogy nincs.
Legözelebb veled kezdek, megfogadtam, és visszalapozok a Magyar Ház témáig, ahol elmaradtam.
Remélem, benne lesz a könyvedben.
