Kedves Pufi!
Mindenképpn megértem és átérzem azt az aggodalmat amelyet a szélsőjobb megjelenései váltanak ki belőled. Azok akik átélték a borzalmakat teljesen természetes félelemmel tekintenek minden olyan jelenségre, amely azokra az időkre emlékezteti őket.
A valós veszélyt nem lebecsülve, mégis azt mondom Neked, hogy a helyzetértékelésben nemcsak az lehet baj ha a veszélyt alábecsüljük, hanem azis, ha nem helyesen becsüljük meg.
Az érzelmi hozzáállás teljesen érthető, de a helyes értékelést torzíthatja.Az érzelmeiddel befolyásolva bizony az izraeli szélsőjobboldal nagyságát alábecsülöd. Liebermann, aki a Haarec szerint szélsőjobboldali nézeteket képvisel, már benn van a kormányban és a Haarec egy korábbi cikke szerint - még az izraeli választások elöttről - már nemcsak az orosz emigránsok helyeslik a politikai nézeteit. Pártja olyan szavazati aránnyal jeleskedhet, amelynek a magyar szélsőjobb igencsak örülne.
Ettől függetlenül nem hívnám nácinak, mert a szélsőjobboldalon is vannak fokozatok. Mondjuk fajgyűlölőnek mint Heider volt. Az a szlovéneket paterolta volna ki Ausztiából egytől-egyig, emez meg Izraelből költöztetne ki mindenkit aki arab származású. Azért egyik sem gondolkodott Endlözung-ban.
Én úgy látom, hogy a szélsőjobbos gondolkodás nemzetiségtől független jelenség és mindehol megjelenik. Átlagosan 5-7 százalékot képvisel minden népben a statisztikák szerint, ha akarjuk ha nem.
Ahhoz hogy ne legyen több,és ne legyen erős befolyásuk, nem a kirekesztők kirekesztése kell.
A náci történet nem ott kezdődik hogy a zsidók NEM HITTÉK EL, hogy mi történhet velük, és az "árja" németek mennyire ellenségeik lehetnek. A történet korábban kezdődött amikor a nem zsidó németek ELHITTÉK, hogy a zsidók az ellenségeik.
Hittek a propagandának, amely ez állította. És itt kell megállítani a folyamatot, nem később amikor már "félni kell".
Ha ezt az igen fontos történelmi sorrendet felismerjük, akkor szerintem elfogadhatjuk, hogy a szélsőséges jelenséggel szemben legjobban úgy léphetünk fel, hogy párbeszédet folytatunk azokkal, akik eme propaganda célzottjai, érvelve, hogy azért aki nem tartozik a szálsőjobbhoz, nem az ellenségeik, és nem is nézik őket anblokk ellenségnek. Más véleményen vagyunk de éppen ezért érdemes véleményt cserélni. Hahalman egyszer azt írta, Ő még az ő népét gyalázónak is tiszteli azon jogát, hogy véleményét kinyilváníthassa. Bennem mondjuk ilyen tisztelet nincsen, mert a közélet és politika területén érzelemhiányban szenvedek, de éppen ezért az esetleges sértésre nem sértéssel felelek, hanem udvarias visszekérdezéssel, amely már egy beszélgetés eleje lehet, és amelyben már esetleg ellensúlyozni tudom a korábban említett szélsőjobboldai propagandát.
Ha rögtön elutasítanám a nézetei miatt, átengedném a propagandának. De nem engedem át, és ha az illető hajlandó velem szóba állni, akkor az a propaganda jól kösse fel a gatyáját ha engem le akar győzni az érvelésben...
Üdvözlettel:Gnomnome
