Egy törött lábú nimfapapagáj került a másik 18 éves mellé. Na, nem egy kalitkába, hanem a másik szobába. Attól féltünk ugyanis, hogy fertőző az új madár. Ez az új jó 8 hónapja került hozzánk egy iskola madárházából. Fehér színű piros pofával. Gyakorlatilag a túloldalról sikerült visszahoznom. Az Állatorvosi Főiskolára vittem, de már csak lehelgettem. Olyan hideg volt, mint egy kődarab. Ott azért még előadta magát, amikor kiszabadult a kezemből: jó négy méter magasra repült, aztán potty.. le a földre. A diagnózis: deformált szegycsont, három hete rosszul összeforrt jobb lábszárcsont. Hazaérve - úgy este 10-re - betettem egy kicsi kalitkába. Na, mondom: most vége. De nem. Az elé szórt magot vadul kezdte falni, de csak annyit tudott elérni, amennyire a nyaka körbeforgott. Olyan gyenge volt, hogy elé kellett tenni még a vizet is.
Ma már saját rezidenciáján, különleges létrákon és emeleteken vidáman közlekedik a sánta lábával. Újra tanul hangokat adni - lehet, hogy a torka táján is sérült?
Két neve van: az egyik: "kutya", erre hallgat igazán, mert csak olyan fura vakkogás-szerű hangokat tud kiadni. A másik neve: "Dordzse Láma". Ezt egy buddhista ismerősöm adta neki, mert arra kértem, mondjon neki egy komolyabb nevet. Mégsem élhet egy nimfa kutyanévvel.
Megjegyzem, nagyon szereti, ha ezoterikus könyvekből olvasok fel neki.
Hát így sikerült elfoglaltságot szereznem magamnak a következő tizen-valahány évre!