Az állat és az ember elválaszthatatlan társak és mindez alapvetően az állat feltétel nélküli önzetlen ragaszkodásának köszönhető. Ez a tulajdonság teszi alkalmassá arra az állatokat, hogy az ember teljes értékű társai legyenek. És ezért van az is, hogy az idős, beteg, egyedülálló emberek különös belső késztetést éreznek, hogy megosszák életüket egy hozzájuk hasonló kiszolgáltatott lénnyel: az állattal!
Az ember és állat között kialakult kapcsolatnak pedig hihetetlen jótékony hatásai vannak. Az orvosi gyakorlatban régóta ismert megfigyelés, hogy a különböző betegségek kezelésének sikere jelentősen függ a beteg lelki egyensúlyától. Hiába a legkitűnőbb gyógyszer, ha a lélek beteg, a test sem tud meggyógyulni. Épp ezért a legtöbb betegség kezelésekor nagy hangsúlyt kell fektetni a páciens életformájának megváltoztatására. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy az illető betegnek van-e társa, akivel megosztja bánatát, örömeit, aki enyhíti fájdalmát, és puszta létével értelmet ad a további élethez. Megfigyelték, hogy azok az idős emberek, akiknek életét egy kis kedvenccel való törődés feladata egészíti ki, ritkábban betegszenek meg, gyorsabban meggyógyulnak, és összességében tovább élnek, mint magányos társaik.