Na, ha mindenki kertészkedős hangulatban van, hát én is jövök!
Én az ilyen dzsungelfílinget szeretem, mert én is ilyen "zavaros" vagyok. A mókás az maga a fényképezés: olyan,mintha valami arborétum volna, közben csak néhány tucat négyzetméter, mindösszesen, és annak is a még kordában tartott része.
Van itt minden: gyerekbiztos kaktusz a farakáson, a már harmadszor SZÜRETELT balkoneper, a 2 tőnyi levendula, ami két külön faj, egyik már lenyílott, a másik most ragyog, néhány buta agyagnapocska, amit ajándékba kaptam, hát kitettem, aztán néhol a Csipesz farka, néhány tőnyi echinacea, ami saját magát veti, az előre felvágott farakás, hogy tudjon kiszáradni, mikorra kell, a mamarigó, aki az ezüstfenyőn gardírozza kicsinyke családját, egy szálacska citrommuskátli, ami idén nyílott először, és csak ennyit, 3 toboznyi kék jegenyefenyő toboz, ami tavaly 13-t hozott és idén megpihen, aztán egy szál piros kaktuszféle, aminek letört ágát az endrédi csipkemúzeum udvaráról mentettem meg, egész télen vízben volt, méteres gyökeret eresztett, és kaktusz létére kibírta, hogy mocsári hibiszkusszá akartam átnevelni,
, aztán a záporvirág hihetetlen színei, aztán a kőrózsa a maga nemében teljesen tökéletes virága, van még némi biológiai zsákutca, hiszen a fekete (sötétlila) petúnia csak egy túltenyésztés, de haza szeretett volna velem jönni, a rigóm, ami TOJIK a Csipesz mérhetetlen gyűlöletére, és sokszor nem is értem, hogyan fogja egy csőrben az 5-6 tekergőzőt, és vesz fel hozzá még egyet,
, a hátsó mogyoróbokor alja az egyetlen legális kutyaásási hely, ahol egy felnőtt ember akár térdig is beleállhat egybe-egybe, kedves borostyánom az imádott cseresznyefám emlékére futtatva, amit néhány hét alatt csontszárazzá pusztított a tűzelhalás, aztán ott van még az egy tő árnyékliliom első bimbója, egyetlen tő megmaradt fuksziám, amit imádok, és az ő kis lakótársai színkompozíció szerint
aztán a kedvenc színösszeállításomat a menyecskeszem és a levendula mutatja be, régen volt hozzá margaréta is, így volt teljes, a fehérrel, jé, megint levendula, a méhek csajos bulijával, aztán van nekem vegetám, abból is csak egy tő, sok szép rovarral, van nekem még selyemmályvám, egyetlen tő, végre ki tudott nyílni annyi kínlódás után, aztán van nekem még fehér kasvirágom (megint egy enchinacea, de az nem annyira életre való, mint bíbor rokona), egy futó verbéna, amit a kölkincek mindig meg akarnak enni, mert piros, tehát finom lehet, . .............. Ja, és füvet is kéne már végre nyírni, de minek: megint kinő!!!
