Csipkeverés
- Téma inditó macleod
- Kezdés dátuma
Sziasztok!
Köszönöm Lányok.
Jucika kérésére küldöm a sárga harang mintáját. Ebből kettő darabot kell elkészíteni és biztosan elkészül karácsonyig.Én félveréssel csináltam, a szélein egész veréssel.3 pár fémszállal és 3 pár 80-as ekrü színnel.De mégis az színes dominál benne.Arra kell figyelni, hogy az egyik harangnak a felső része , a másiknak pedig az alsó része nincs bekötve.Miután lekerül a párnáról, itt kell egymásba illeszteni, így lesz 3 dimenziós.
Lessynek és Mindenkinek, akik szeretik az angyalkákat.Én most kezdtem el másodjára készíteni, mert az első ajándékba lesz.Csak félverés, egész verés, vászonverés, sodrás, levélke és négyzetes gipür van benne.A műhelyrajzon jól látható, hol és mennyi párral dolgozunk.A szárnyánál két helyen figyelni kell, nehogy összedolgozzuk!! Majd a végén egymásba kell illeszteni a szárnyakat és alatta a hátát pár öltéssel összeölteni.Jó munkát kívánok hozzá!
Köszönöm Lányok.
Jucika kérésére küldöm a sárga harang mintáját. Ebből kettő darabot kell elkészíteni és biztosan elkészül karácsonyig.Én félveréssel csináltam, a szélein egész veréssel.3 pár fémszállal és 3 pár 80-as ekrü színnel.De mégis az színes dominál benne.Arra kell figyelni, hogy az egyik harangnak a felső része , a másiknak pedig az alsó része nincs bekötve.Miután lekerül a párnáról, itt kell egymásba illeszteni, így lesz 3 dimenziós.Lessynek és Mindenkinek, akik szeretik az angyalkákat.
Én most kezdtem el másodjára készíteni, mert az első ajándékba lesz.Csak félverés, egész verés, vászonverés, sodrás, levélke és négyzetes gipür van benne.A műhelyrajzon jól látható, hol és mennyi párral dolgozunk.A szárnyánál két helyen figyelni kell, nehogy összedolgozzuk!! Majd a végén egymásba kell illeszteni a szárnyakat és alatta a hátát pár öltéssel összeölteni.Jó munkát kívánok hozzá!Csatolások
-
131208 001.jpg -
131208.jpg
Nagyon szépen köszönöm!!! Szerintem este neki is állok.Sziasztok!
Köszönöm Lányok.
Lessynek és Mindenkinek, akik szeretik az angyalkákat.
Marcsika, remélem, idővel én is ki tudom próbálni - egyelőre kínkeserves a tanulás, de nem adom fel!!!
Cickom, először is a kérdés: látod a linket? Mert sztem kitörölték, de ha érdekel akkor priviben elküldöm.
A gyakorlást pedig ne add fel, tapasztalaltból tudom, hogy amíg rá nem érzel addig nem egyszerű a dolog. Nekem sem akart ráállni a kezem aztán egyszer csak ment. Nem mondom, hogy profi vagyok, de már legalább alakul valami. Gyakorolgatni kell szorgalmasan.
A gyakorlást pedig ne add fel, tapasztalaltból tudom, hogy amíg rá nem érzel addig nem egyszerű a dolog. Nekem sem akart ráállni a kezem aztán egyszer csak ment. Nem mondom, hogy profi vagyok, de már legalább alakul valami. Gyakorolgatni kell szorgalmasan.
Szia Marcsi,
megnéztem a mintákat. Gyönyörűek.
Ha lesz időd nekem is átküldöd a "tankönyveket"? Jó lesz, ha karácsony után visszatérsz. Úgysem fogok hozzá azonnal, de érdekelne... Főleg az ékszerek csodásak....
Ölelés:
Lessy
Persze, szívesen elküldöm de majd csak január elején, addig örülök, hogy élek. Sajna addig csipkézni sem tudok
. Karácsonykor ha hazamegyünk én is csak frivolitás hajócskát viszek és próbálom azt gyakorolni mert csipkézésre úgysem lesz otthon lehetőség.A cérnával sajnos nem nagyon lehet csipkeverésnél spórolósan dolgozni, mindig sok a hulladék, én is mindig próbálkozom olyan rövidre fogni amennyire csak lehet de sajna sok a potyadék. Majd ha lesznek képeid tedd fel, jóóóóóó
Pusssssz.
Nincsen kitorolve a linked,csak rejtve,mert csak ugy lehet feltenni a topic-ba.
Raklikkelsz az egerrel az uresnek latszo sorra es elojon.
Nincsen kitorolve a linked,csak rejtve,mert csak ugy lehet feltenni a topic-ba.
Raklikkelsz az egerrel az uresnek latszo sorra es elojon.
Köszönöm Sorcier, nem néztem meg elég alaposan....
Persze, szívesen elküldöm de majd csak január elején, addig örülök, hogy élek. Sajna addig csipkézni sem tudok
A cérnával sajnos nem nagyon lehet csipkeverésnél spórolósan dolgozni, mindig sok a hulladék, én is mindig próbálkozom olyan rövidre fogni amennyire csak lehet de sajna sok a potyadék. Majd ha lesznek képeid tedd fel, jóóóóóó
Pusssssz.
Drága Marcsi,
akkor küldöd, amikor tudod. Így is nagyon hálás vagyok a sok segítségért, amit eddig kaptam tőled!
Pussz!
Sziasztok! Hoztam az elmaradt "kis" munkámat, amit a múltkorában készítettem. Jelenleg angyalkázom még, a negyediket kezdtem el. Jucika alakul a harangod? Lessy már nagyon kíváncsi vagyok a munkádra. Marcsi, én még nem éreztem rá a frivolítás technikájára.De az is lehet, hogy kevés volt rá az a két óra.....Majd talán egyszer...
Gyönyörűségeitek közepette mutatok valami brutálisan szívfájdítót is, csak erős idegzetűeknek.
Balatonendréden tanultam a csipkeverést, ahol annak az 1900-as évek elejétől mostanra szép hagyománya lett (történelme szerint szinte egy időben indult útjára a halasi varrt csipkével). A református lelkész telepítette be. Kezdetben két tanítónő adta tovább az asszonyoknak, meg a tiszteletes asszony, akik akkor nem szépészeti céllal verték, és nem hobbiból, hanem a megélhetésért tanulták meg, és dolgoztak a csipketelepen. Annyira sajátja lett a falunak, hogy habár a csipkeverés maga nem különlegesség,mármint sok helyen verik a világban, és az országban is, de sajátos mintarendszere alakult ki a száz év alatt, ami miatt értő szem felismerheti, hogy endrédi csipkét lát. A faluban egyébként egészen a kihalás szélére került, hiszen az öreg nénik lassan elhaltak, a fiatalok meg már nem akarták csinálni, hiszen megélni belőle már nem lehet, a minőségi kézimunka ára megfizethetetlen - pedig egy márkajellel ellátott ruhadarabért, amit gépek gyártottak tucatszám, milyen magától értetődően fizetnek ki az emberek akár több tízezer forintot is. De hát ezt mindannyian tudjuk. Itt az mentette meg a helyzetet, hogy az iskola felvállalta, hogy a tanárok megtanulták egy nyáron az alapmozdulatokat, belőlük természetszerűleg 99 százalék aztán nem foglalkozott vele tovább, de aki elkötelezte magát, tanítja a lányoknak, immáron, hát, majdnem 20 éve. Remekművek az iskolában nem születnek, hiszen 10-15 évesekről van szó, de aztán persze van, aki továbbviszi, stb.,a lényeg az, hogy ha akarná, csinálhatná, mert ismeri. A többi egyéni érdeklődés dolga.
Az endrédi csipkének van szép "trófeája" is, az 1930-as években a berlini kiállításra is eljutott. És erről a sok hónap alatt, sok asszony kezével készült darabról van most elsősorban szó. A pontos méreteit sosem mértem le, de a fal nagyságához viszonyítva, amin kiállítva áll ma is, hát vagy 2x2,5-3 méter lehet, gyakorlatilag minden csipkeverési technika szerepel rajta valahol. A kiállítás után visszakerült az endrédi tulajdonosokhoz. Ők, illetve az örökösük, egy néni nagy szerelemmel van a családi hagyomány és örökség után, a tiszteletes lánya, és a hajdanvolt családi házból létrehozták a csipkeházat, eredeti 100 éves darabokat, régi eszközöket kiállítva itt, és ezt a hatalmas munkát is, közte. Csakhogy. A néni egyrészt féltékenyen őrzi a család hajdanvolt dicsőségét, és egyáltalán nem ismeri el az iskola munkáját, sem a falu megőrzésre törekvését, és képtelen belátni, hogy a fennmaradás nem a régi hírnév őrizgetésén múlik, az csak színezi a képet: hanem a mai fiatalság "átnevelésén". Aminek talán helyrehozhatatlan következménye lett erre az évre. A néni ugyanis Kanadában lakik régóta, és nyaranta jár haza. Csakhogy már nagyon öreg, egészsége megromlott, örökösei nincsenek, a szélesebb és távolabbi család már érdektelen. A hagyatékról már nem tud gondoskodni, mert értelme talán bomlóban, ahogy a hírek mondják. Az önkormányzat szinte tehetetlen, hiszen ez magántulajdon, akkor is, ha közkincs. Néhány hete ugyanis, és itt jön a lényeg, egy érdeklődő csoporttal, hosszú idő után először, egy közvetítő segítségével bemehettünk a múzeumocskába. Ahol ezt a darabot is, amit emlegetek, őrzik. Egy olyanfajta üveges vitrinben, aminek kulcsra zárható ajtaja van, fakerete, hátul kék selymen applikálva a csipke - és HÁTLAP SEMMI, azaz mögötte közvetlenül a szoba fala van! Az épület évek óta fűtetlen, mert télen nincs ott senki, és ez egy száznál több éves parasztház. Az eredményt lefényképeztem, én vettem észre, mert lábszár magasságba annyira nem néztek a vendégek. Azt hittük a kolléganőmmel, hogy sírva fakadunk. Ezt a pusztulást!!! És mindenki tehetetlen a fentiek miatt....................... Bocsánat, ha hosszú lett, de gondoltam, ha valakik, akkor ti megértitek, mit éreztünk, látva, mi munka és mi érték megy veszendőbe (ezután tüzetesebben átnéztük a kiállítás anyagát a falakon. Ilyen brutálisan még nem sérültek meg a többiek, de ennek csak az az oka, hogy a falat betöltve csak ez ér le padlószintig, a többi méteres magasságban van. Csakhogy azok pedig rozsdás barnulásban vannak, hiszen mögöttük is csak a puszta fal van, és az agyagból a nyirkosodás, penészesedés hatására egy ilyen festő-sárguló szín alakult ki. )
ui.: A leletmutató képek, és az utolsó, a függönyt majdnem teljesen mutató kép között kb. egy év telt el, tehát ennyit romlott, ilyen rövid idő alatt.
Balatonendréden tanultam a csipkeverést, ahol annak az 1900-as évek elejétől mostanra szép hagyománya lett (történelme szerint szinte egy időben indult útjára a halasi varrt csipkével). A református lelkész telepítette be. Kezdetben két tanítónő adta tovább az asszonyoknak, meg a tiszteletes asszony, akik akkor nem szépészeti céllal verték, és nem hobbiból, hanem a megélhetésért tanulták meg, és dolgoztak a csipketelepen. Annyira sajátja lett a falunak, hogy habár a csipkeverés maga nem különlegesség,mármint sok helyen verik a világban, és az országban is, de sajátos mintarendszere alakult ki a száz év alatt, ami miatt értő szem felismerheti, hogy endrédi csipkét lát. A faluban egyébként egészen a kihalás szélére került, hiszen az öreg nénik lassan elhaltak, a fiatalok meg már nem akarták csinálni, hiszen megélni belőle már nem lehet, a minőségi kézimunka ára megfizethetetlen - pedig egy márkajellel ellátott ruhadarabért, amit gépek gyártottak tucatszám, milyen magától értetődően fizetnek ki az emberek akár több tízezer forintot is. De hát ezt mindannyian tudjuk. Itt az mentette meg a helyzetet, hogy az iskola felvállalta, hogy a tanárok megtanulták egy nyáron az alapmozdulatokat, belőlük természetszerűleg 99 százalék aztán nem foglalkozott vele tovább, de aki elkötelezte magát, tanítja a lányoknak, immáron, hát, majdnem 20 éve. Remekművek az iskolában nem születnek, hiszen 10-15 évesekről van szó, de aztán persze van, aki továbbviszi, stb.,a lényeg az, hogy ha akarná, csinálhatná, mert ismeri. A többi egyéni érdeklődés dolga.
Az endrédi csipkének van szép "trófeája" is, az 1930-as években a berlini kiállításra is eljutott. És erről a sok hónap alatt, sok asszony kezével készült darabról van most elsősorban szó. A pontos méreteit sosem mértem le, de a fal nagyságához viszonyítva, amin kiállítva áll ma is, hát vagy 2x2,5-3 méter lehet, gyakorlatilag minden csipkeverési technika szerepel rajta valahol. A kiállítás után visszakerült az endrédi tulajdonosokhoz. Ők, illetve az örökösük, egy néni nagy szerelemmel van a családi hagyomány és örökség után, a tiszteletes lánya, és a hajdanvolt családi házból létrehozták a csipkeházat, eredeti 100 éves darabokat, régi eszközöket kiállítva itt, és ezt a hatalmas munkát is, közte. Csakhogy. A néni egyrészt féltékenyen őrzi a család hajdanvolt dicsőségét, és egyáltalán nem ismeri el az iskola munkáját, sem a falu megőrzésre törekvését, és képtelen belátni, hogy a fennmaradás nem a régi hírnév őrizgetésén múlik, az csak színezi a képet: hanem a mai fiatalság "átnevelésén". Aminek talán helyrehozhatatlan következménye lett erre az évre. A néni ugyanis Kanadában lakik régóta, és nyaranta jár haza. Csakhogy már nagyon öreg, egészsége megromlott, örökösei nincsenek, a szélesebb és távolabbi család már érdektelen. A hagyatékról már nem tud gondoskodni, mert értelme talán bomlóban, ahogy a hírek mondják. Az önkormányzat szinte tehetetlen, hiszen ez magántulajdon, akkor is, ha közkincs. Néhány hete ugyanis, és itt jön a lényeg, egy érdeklődő csoporttal, hosszú idő után először, egy közvetítő segítségével bemehettünk a múzeumocskába. Ahol ezt a darabot is, amit emlegetek, őrzik. Egy olyanfajta üveges vitrinben, aminek kulcsra zárható ajtaja van, fakerete, hátul kék selymen applikálva a csipke - és HÁTLAP SEMMI, azaz mögötte közvetlenül a szoba fala van! Az épület évek óta fűtetlen, mert télen nincs ott senki, és ez egy száznál több éves parasztház. Az eredményt lefényképeztem, én vettem észre, mert lábszár magasságba annyira nem néztek a vendégek. Azt hittük a kolléganőmmel, hogy sírva fakadunk. Ezt a pusztulást!!! És mindenki tehetetlen a fentiek miatt....................... Bocsánat, ha hosszú lett, de gondoltam, ha valakik, akkor ti megértitek, mit éreztünk, látva, mi munka és mi érték megy veszendőbe (ezután tüzetesebben átnéztük a kiállítás anyagát a falakon. Ilyen brutálisan még nem sérültek meg a többiek, de ennek csak az az oka, hogy a falat betöltve csak ez ér le padlószintig, a többi méteres magasságban van. Csakhogy azok pedig rozsdás barnulásban vannak, hiszen mögöttük is csak a puszta fal van, és az agyagból a nyirkosodás, penészesedés hatására egy ilyen festő-sárguló szín alakult ki. )
ui.: A leletmutató képek, és az utolsó, a függönyt majdnem teljesen mutató kép között kb. egy év telt el, tehát ennyit romlott, ilyen rövid idő alatt.
Csatolások
-
DSCF8672.JPG -
DSCF8673.JPG -
DSCF8665.JPG -
DSCF8670.JPG -
DSCF2026.JPG
Mivel én jobban kedvelem a funkcionális felhasználást, a múzeumban engem a réges-régi függönyszegély és a régi ablak harmóniája nyűgözött le mindig a legjobban. Íme. Meg egy képecske a kislányokról.
Íme. Meg egy képecske a kislányokról.Csatolások
-
bemutatókon.jpg -
DSCF8656.JPG -
DSCF8647.JPG -
DSCF8653.JPG
Hm... Kedves Macleod,
elolvastam fájdalmas leveledet. Sajnálom, hogy így állnak a dolgok, de amikor egy idős embernél jelentkezik az időskori elbutulás - főleg ha az idős ember korábban is erős karakter volt - az ellen nincs mit tenni.
Akármilyen szörnyű is ezt leírni, de az ügy csak a néni halálával fog megváltozni. De ha az örökösök ráébrednek (akár a szélesebb családból is...), hogy értéket képez a hagyaték, akkor talán akkor sem.
Ugyanis, ha a néni nem akar (illetve már nem is tud) tenni semmit a magán közkincs megóvásáért, akkor a halála után közvetlen örökös híján a legszélesebb családot is meg fogják keresni - ha külföldön élnek ez ugye idő. Esetleg évek is. :-(
Ha mindenki visszautasítja az örökséget, akkor a magyar államra száll, akkor az Önkormányzat el kezdhet harcolni érte. Ha valamelyik örökös mégis magának akarja, akkor lehet alkudozni a megvételére. (Tudom, hogy elsősorban eszmei értéke van, ami pénzben nem kifejezhető, de talán a család abba is bele menne, hogy az egészet - bizonyos feltételekkel, állag megóvás, az adakozó nevének aranykeretbe foglalása, stb. - a falunak adja.)
Hogy addig kitartanak-e a majd százéves cérnaszálak ilyen körülmények között...? Na, ezt nem tudni.
Talán segítséget kellene kérni a Nemzeti Kulturális Alaptól... (ha adnának a néninek egy szép kitüntetést, nem adná oda az egészet mindenestől a falunak?) vagy ha van ilyen, akkor a valami népművészeti társaságtól, alapítványtól, bizottságtól - mit tudom én. Az interneten biztos találtok valamit. (Mondjuk azok véleményét is meg lehet kérdezni az ügyben, akik a népművészet mestere címet elbírálják... Persze ezek ötletek. És csak azért, hogy elkezdődjön valami gondolkodás.)
Vagy - ami persze szentségtörés, de mégis valami - le kell másolni a mintákat, és újra kellene csinálni, mint hiteles másolatot.
Annak nagyon örülök, hogy kislányok tanulják a csipkeverést - bár itt Olaszországban kisfiúkat is oktatnak egy bizonyos szintig, és vannak olyan férfiak, akik aztán beleszerelmesednek.
Én azt kívánom, hogy induljon el valami, ami a megoldás felé vezet. Nem lenne jó, ha egy butaság miatt elveszne sok asszony kezemunkája, és ezzel egy szép hagyomány.
Kitartást, józan gondolkodást kívánok nektek.
Ölelés:
Lessy
elolvastam fájdalmas leveledet. Sajnálom, hogy így állnak a dolgok, de amikor egy idős embernél jelentkezik az időskori elbutulás - főleg ha az idős ember korábban is erős karakter volt - az ellen nincs mit tenni.
Akármilyen szörnyű is ezt leírni, de az ügy csak a néni halálával fog megváltozni. De ha az örökösök ráébrednek (akár a szélesebb családból is...), hogy értéket képez a hagyaték, akkor talán akkor sem.
Ugyanis, ha a néni nem akar (illetve már nem is tud) tenni semmit a magán közkincs megóvásáért, akkor a halála után közvetlen örökös híján a legszélesebb családot is meg fogják keresni - ha külföldön élnek ez ugye idő. Esetleg évek is. :-(
Ha mindenki visszautasítja az örökséget, akkor a magyar államra száll, akkor az Önkormányzat el kezdhet harcolni érte. Ha valamelyik örökös mégis magának akarja, akkor lehet alkudozni a megvételére. (Tudom, hogy elsősorban eszmei értéke van, ami pénzben nem kifejezhető, de talán a család abba is bele menne, hogy az egészet - bizonyos feltételekkel, állag megóvás, az adakozó nevének aranykeretbe foglalása
, stb. - a falunak adja.)Hogy addig kitartanak-e a majd százéves cérnaszálak ilyen körülmények között...? Na, ezt nem tudni.
Talán segítséget kellene kérni a Nemzeti Kulturális Alaptól... (ha adnának a néninek egy szép kitüntetést, nem adná oda az egészet mindenestől a falunak?) vagy ha van ilyen, akkor a valami népművészeti társaságtól, alapítványtól, bizottságtól - mit tudom én. Az interneten biztos találtok valamit. (Mondjuk azok véleményét is meg lehet kérdezni az ügyben, akik a népművészet mestere címet elbírálják... Persze ezek ötletek. És csak azért, hogy elkezdődjön valami gondolkodás.)
Vagy - ami persze szentségtörés, de mégis valami - le kell másolni a mintákat, és újra kellene csinálni, mint hiteles másolatot.
Annak nagyon örülök, hogy kislányok tanulják a csipkeverést - bár itt Olaszországban kisfiúkat is oktatnak egy bizonyos szintig, és vannak olyan férfiak, akik aztán beleszerelmesednek.
Én azt kívánom, hogy induljon el valami, ami a megoldás felé vezet. Nem lenne jó, ha egy butaság miatt elveszne sok asszony kezemunkája, és ezzel egy szép hagyomány.
Kitartást, józan gondolkodást kívánok nektek.
Ölelés:
Lessy
Kedves Macleod!
Nagyon régi vágyam, hogy eljussak Balatonendrédre. Rettenetesen letaglózott, amit írtál! Ezt nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagy kincsnek ennyire nincs "gazdája"! Remélem ennek a pusztulásnak a híre a faluban is elterjedt, és talán lesz valaki (valakik), akit megérint annyira, hogy tegyenek valamit a csipkék megóvása érdekében. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy abban a faluban legalább biztosan akadnak olyanok, akik értékelik a vertcsipkét. Valljuk be őszintén, nem mindenkinek érték!
Igen, köszönöm!
Hasonló témák
