Egojátékok

evapatocs írta:

Vagy csak nekünk tűnik már"visszafelének" ,
mert anno minden szavát magamban szivtam (és nem az elmémmel ám!)

Akkor olyan volt nekem az a Tanitás,mint éhezőnek egy darab kenyér! Ha nem lett volna,talán "éhen" is pusztultam volna!!

Kattints a kibontásához...

Kedves Évi!kiss
Ahány ember, annyi változat egy témára.
Ki miért lendül bele a "spiritualitásba"?
Na,ezt az indíttatást mindenkinek magának kell felismernie.
A felismerés minden esetben élmény, mely újabb löketet ad, újból és újból belemerülni a témába (mélyülni)!

Mikor kiröppenünk a családi fészekből tele célokkal, vágyakkal, tervekkel, egyszerűen benne vagyunk az élet forgatagában. Eszünk ágába sem jut a miértekkel foglalkozni, megy a szekér és kész. Örömökkel, bánatokkal, kihívásokkal, sikerekkel, bukásokkal, újrakezdésekkel. Így megy ez.

Nálam, úgy 30 pár éves koromban felvetődött a nagy kérdés:
Ennyi lenne az élet????
Minek vagyok én???
Mit keresek én itt????
Ezek a kérdések egy nagyon mélyről felbukkanó hiányérzésből merültek fel. Talán belefáradtam, belefásultam az életbe (?), a lényeg: kátyúba jutott a szekér.

Mi a manó történik velem? Hogyan jutottam idáig?
Rendbe kell raknom, meg kell értenem az életem, ez volt a túlélési gyakorlat.
Ez valóban egy izzadós, könyörtelen folyamat/út. Nem volt pardon.
Tudatlanul is tudtam: a rendrakást, takarítást magamban kell kezdeni. Aprólékos , sziszifuszi meló volt.
Az út én magam vagyok.
Az egymásra épülő stádiumokhoz mindíg találtam egy könyvet ("tanítót").

Az információnak van egy tulajdonsága, önmagát generálja, soha nem elég, mindíg kell, még több kell.....
Egyik pillanatról a másikra elhagytam az olvasást, inkább az elmélkedés lett a gyakorlat ... majd az önmegfigyelés ... csendesség .... egyszercsak felfedeztem, hogy befelé és kifelé is figyelek egyszerre....

Nagyon érdekes volt felismernem, hogy míg magamat nagytakarítottam, addig megállt minden körülöttem, a szó szoros értelmében. Ami meg megoldásra várt, az magától megoldódott.
Mámégilyet!!! Mi a manónak aggódjak bármin is!!!!
Az egyébként is alapvető tulajdonságom a vidámság, előtérbe került és ott is maradt.
Nem keresem az okot, amiért rossz kedvű, komoly legyek.
Az élet teljesen más színben mutatkozik.
A nyitottság azt jelenti, hogy beengedtem az életet, minden lehetséges, belefér az intrika és kritika is, a lényegen nem változtat.
Bármit teszek önmagamat fémjelzem.
Jöjjön, aminek jönnie kell, a pillanatban ami tölem telik megteszem, aztán haladjunk.
h

hannah22 írta:

Egyik pillanatról a másikra elhagytam az olvasást, inkább az elmélkedés lett a gyakorlat ... majd az önmegfigyelés ... csendesség .... egyszercsak felfedeztem, hogy befelé és kifelé is figyelek egyszerre....

Kattints a kibontásához...

Kedves hannah!

A belső folyamatos csendet befolyásolja a külső környezeti feszültség?
Aztán hogyan lehet azt megtenni,hogy ne érintsen meg a külső negativ hatás,hogy már bensőleg se fájjon?

hannah22 írta:

Nagyon érdekes volt felismernem, hogy míg magamat nagytakarítottam, addig megállt minden körülöttem, a szó szoros értelmében. Ami meg megoldásra várt, az magától megoldódott.

Kattints a kibontásához...

Egyszer történt velem ilyen (de már irtam),sokáig -legalábbis elegendő ideig ahhoz,hogy beálljon a földi halál -nem vettem levegőt.

Hogyan lehet önmagunkat úgy megfigyelni,hogy közben ne gondolkodjunk róla,és ne kalandozzon el az elménk?
Az az igazság,hogy én nem szeretem megfigyelni magam,vagy nem is szeretem magam(?),talán ezért
Azt azonban tudom,és érzem,hogy ha komolyabb stressz ér próbálok minél hamarább önmagamba "mélyedni",és semmin nem gondolkodni,és ekkor nem húz magával,és nem termel még többet belőle.Tehát a csendet megtalálom,ami hatalmas dolog,de analizálni magamat még nem vagyok képes.Ha ezt meg tudnám tenni,megoldódna a rejtély,csak a hogyanjára,és miértjére nem tudom a választ.

-Látod tele vagyok kérdésekkel,aztán majd meg ne und a válaszadást!kiss

evapatocs írta:

Keeves hannah!

A belső folyamatos csendet befolyásolja a külső környezeti feszültség?
Aztán hogyan lehet azt megtenni,hogy ne érintsen meg a külső negativ hatás,hogy már bensőleg se fájjon?


Egyszer történt velem ilyen (de már irtam),sokáig -legalábbis elegendő ideig ahhoz,hogy beálljon a földi halál -nem vettem levegőt.

Hogyan lehet önmagunkat úgy megfigyelni,hogy közben ne gondolkodjunk róla,és ne kalandozzon el az elménk?
Az az igazság,hogy én nem szeretem megfigyelni magam,vagy nem is szeretem magam(?),talán ezért
Azt azonban tudom,és érzem,hogy ha komolyabb stressz ér próbálok minél hamarább önmagamba "mélyedni",és semmin nem gondolkodni,és ekkor nem húz magával,és nem termel még többet belőle.Tehát a csendet megtalálom,ami hatalmas dolog,de analizálni magamat még nem vagyok képes.Ha ezt meg tudnám tenni,megoldódna a rejtély,csak a hogyanjára,és miértjére nem tudom a választ.

-Látod tele vagyok kérdésekkel,aztán majd meg ne und a válaszadást!kiss

Kattints a kibontásához...

kiss

A válaszokat megadni senkinek nem tudjuk.
(Kérlek ne is várd tőlem , sem jósnő, sem látó nem vónék, egyszerű földi halandó.)
A válaszokat felismerjük.
Hogyan?
A saját megélésem,tapasztalataim alapján...:
Nagyon szerettem volna a válaszokat, ennek érdekében mindenféle használható irodalmat elolvastam. Ekkor még semmi nem történt, csak infógyűjtés.
Aztán mikor a fejem tele lett, a rengeteg infóval.
Na, akkor már nagyon elegem lett, hagytam az egészet a francba.
Feladtam.
Na utána, mikor már el is felejtettem, váratlan vendégként megérkeztek a válaszok, felismerések.

Ma már ez úgy töténik, hogy megfogalmazódik egy kérdés/kérés bennem, eszem ágában nincs törpölni, agyalni rajta, útjára engedem, és a felismerések gyorspóstával özönlenek.

Valahol már írtam, hogy a legfontosabb a belső béke, csend, megnyugvás számomra, mindenek előtt és felett a belső megelégedettség.Egyébként ez az alaptermészetünk.
Csak ebből a békességből lát tisztán az ember.Ez nem újdonság
Ebből a csendből nemcsak negatív irányba, hanem a pozitív irányba is kilengünk ( az utóbbit szivesebben vesszük).
Ezeket a kibillenéseket nem lehet elkerülni, az élethez,a teljességhez, az egész-séghez tartoznak, meg kell élni.
Megélni ott abban a pillanatban, és mehet is az útjára úgy, ahogy jött.
Egy a bibi, a pozitív megélésekhez ragaszkodunk, keressük őket, a negatívakat meg egyszerűen ki szeretnénk zárni.
Na ez nem lehetséges!!!! Mert minden kiegyenlítődik előbb, vagy utóbb velünk, vagy nélkülünk, ami fájni is tud.
Ám a hozzáállás az, amin változtani tudunk!

Érző lényekként meg kell élni mindent, amit az élet ad, ott abban a minutumban, a következő pillanat már nem kell viselje az előző élményének hatását.
Ezt a hozzáállást tanulni, gyakorolni kell, és soha nincs vége....

Az önismeret... ... egy kacifántosabb téma....
Ismerd fel a legszembetűnőbb vezérgondolataidat, (kondicionálásnak is hívják) ami szerint működsz. Csak egyszer kell szembenézni velük.

Egyszer kell jól felszínod magad... és elkezdeni...

h

hannah22 írta:

kiss

Érző lényekként meg kell élni mindent, amit az élet ad, ott abban a minutumban, a következő pillanat már nem kell viselje az előző élményének hatását.
Ezt a hozzáállást tanulni, gyakorolni kell, és soha nincs vége....

h

Kattints a kibontásához...

nagyon rátapintottál a lényegre. Az élet akkor szép, ha benne van a dinamikus egyensúly, amiről írtál. Kizárni a dolgokat előre nem lehet, csak a hozzáállásunkon változtatni, miként éljük meg azokat. És amint te megváltozol, minden megváltozik körülötted. Így teremtjük (szó szerint) magunk a világot...

hannah22 írta:

Tudatlanul is tudtam: a rendrakást, takarítást magamban kell kezdeni. Aprólékos , sziszifuszi meló volt.

h

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

kiss



a legfontosabb a belső béke, csend, megnyugvás számomra, mindenek előtt és felett a belső megelégedettség.Egyébként ez az alaptermészetünk.
Csak ebből a békességből lát tisztán az ember.

h

Kattints a kibontásához...

Ha az ember komolyan elkezd nagytakarítani saját magában, akkor egy idő után rájön, hogy mindent kidobált a szobából, mert minden hamisnak találtatott (legalábbis nálam így volt).

Ekkor az ember egyedül marad az üres szobában (önmagában) és rájön, hogy még most sem végzett.
Azt az árnyékot is ki kell dobni, amit eddig magának hitt, valaminta szoba és a ház sem valós.

Végül nem marad semmi, csakis az üres tér, ami ha megvizsgálunk, rájövünk, hogy mégsem üres, hanem tele van tudatossággal, amely maga a a belső béke, csend, megnyugvás.

Ekkor érzed, hogy hazatértél.

Ekkor a benned lévő térben már bármi is történik, azt -ahogy Hannah írta- meg kell élni mindent, amit az élet ad, ott abban a minutumban, a következő pillanat már nem kell viselje az előző élményének hatását.

Shaw61 írta:

Az ego (tehát mi) mindig valami különlegesre vágyik, nem szereti a hétköznapiságot.

Ha érdekli a spiritualitás, akkor vágyik a titokzatosságra, a misztikus élményekre.

A Mostban, illetve a meditációban is ilyen élményeket keres, ilyet szeretne átélni.

Éppen emiatt a vágy miatt nem jutunk sehova, csak távolodunk a középpontunktól, vagy legjobb esetben körbe-körbe járunk.

A Mostban, a meditációban pedig nincs semmi különleges. Csak átadod magad a jelen pillanat ilyenségének. Jelen vagy minden különlegességre, misztikus élményre való vágyakozás nélkül.

Ez a most hétköznapisága, amely se nem különleges, se nem titokzatos, se nem misztikus, csak van!!

Éld az életed pillanatról-pillanatra és engedd, hogy minden úgy történjen, ahogy történni akar.

Add át magad a Mostnak!! Légy jelen minden pillanatban!

Kattints a kibontásához...

Legtöbb tan - rejtett tan, és célja nem az hogy felszabadítson, hanem hogy korlátozzon. Ne kérdezd. Miért? Vigyázz a hogyan?-nal. A Miért? elkerülhetetlenül paradoxonhoz vezet. A Hogyan? az ok és hatás univerzumának csapdájába zár. Mindkettő tagadja a végtelent.
Frank Herbert

evapatocs írta:

A belső folyamatos csendet befolyásolja a külső környezeti feszültség?
Aztán hogyan lehet azt megtenni,hogy ne érintsen meg a külső negativ hatás,hogy már bensőleg se fájjon?

Kattints a kibontásához...

A hétköznapokban a környezet nem igazán tud akkora hatással lenni. Jobbára semmilyen hatást nem tud kiváltani.
Éppen ezért ebből is kifelé igyekeztem, hogy találjak valamiféle egyensúlyt.
Amíg benne voltam, fájni sem fájt semmi. Most pedig -ha fáj is valami, nagyon rövid ideig. Talán 1-2 óra ...

Hogyan lehet önmagunkat úgy megfigyelni,hogy közben ne gondolkodjunk róla,és ne kalandozzon el az elménk?
Az az igazság,hogy én nem szeretem megfigyelni magam,vagy nem is szeretem magam(?),talán ezért

Kattints a kibontásához...

Mosogass sokat Közben csak úgy száguldoznak a hülyeségek

Azt azonban tudom,és érzem,hogy ha komolyabb stressz ér próbálok minél hamarább önmagamba "mélyedni",és semmin nem gondolkodni,és ekkor nem húz magával,és nem termel még többet belőle.Tehát a csendet megtalálom,ami hatalmas dolog,de analizálni magamat még nem vagyok képes.Ha ezt meg tudnám tenni,megoldódna a rejtély,csak a hogyanjára,és miértjére nem tudom a választ.

Kattints a kibontásához...

A stressz előli elmélyedést nem sorolnám a belső csend állapotához, az inkább menekülés. Azzal szembe kell nézni.

hannah22 írta:

kiss

A válaszokat megadni senkinek nem tudjuk.
(Kérlek ne is várd tőlem , sem jósnő, sem látó nem vónék, egyszerű földi halandó.)
A válaszokat felismerjük.
Hogyan?
A saját megélésem,tapasztalataim alapján...:
Nagyon szerettem volna a válaszokat, ennek érdekében mindenféle használható irodalmat elolvastam. Ekkor még semmi nem történt, csak infógyűjtés.
Aztán mikor a fejem tele lett, a rengeteg infóval.
Na, akkor már nagyon elegem lett, hagytam az egészet a francba.
Feladtam.
Na utána, mikor már el is felejtettem, váratlan vendégként megérkeztek a válaszok, felismerések.

Ma már ez úgy töténik, hogy megfogalmazódik egy kérdés/kérés bennem, eszem ágában nincs törpölni, agyalni rajta, útjára engedem, és a felismerések gyorspóstával özönlenek.

Valahol már írtam, hogy a legfontosabb a belső béke, csend, megnyugvás számomra, mindenek előtt és felett a belső megelégedettség.Egyébként ez az alaptermészetünk.
Csak ebből a békességből lát tisztán az ember.Ez nem újdonság
Ebből a csendből nemcsak negatív irányba, hanem a pozitív irányba is kilengünk ( az utóbbit szivesebben vesszük).
Ezeket a kibillenéseket nem lehet elkerülni, az élethez,a teljességhez, az egész-séghez tartoznak, meg kell élni.
Megélni ott abban a pillanatban, és mehet is az útjára úgy, ahogy jött.
Egy a bibi, a pozitív megélésekhez ragaszkodunk, keressük őket, a negatívakat meg egyszerűen ki szeretnénk zárni.
Na ez nem lehetséges!!!! Mert minden kiegyenlítődik előbb, vagy utóbb velünk, vagy nélkülünk, ami fájni is tud.
Ám a hozzáállás az, amin változtani tudunk!

Érző lényekként meg kell élni mindent, amit az élet ad, ott abban a minutumban, a következő pillanat már nem kell viselje az előző élményének hatását.
Ezt a hozzáállást tanulni, gyakorolni kell, és soha nincs vége....

Az önismeret... ... egy kacifántosabb téma....
Ismerd fel a legszembetűnőbb vezérgondolataidat, (kondicionálásnak is hívják) ami szerint működsz. Csak egyszer kell szembenézni velük.

Egyszer kell jól felszínod magad... és elkezdeni...

h

Kattints a kibontásához...

Kedves hannah!

Köszönöm a válaszodat,ezt elmentem magamnak! kiss
Különösen a "vezérgondolat",amit meg kell figyelnem magamon,és való igaz, szembe kell,hogy nézzek vele.

E.Tolle (bocsi,hogy összehesonlitalak vele) is ezt tanitja,megfigyelni az érzést,eztán transzmutálódik.Ezzel az a gond,hogy akkor,abban a pillanatban tényleg átalakul,ami azért akkor nagy dolog,de később ismét "megmutatja" magát...
Természetesen fájó dologról beszélek,ami szenvedést okoz.

Nekem az a stratégiám,hogy ha bántás ér,inkább a pozitiv dolgokra gondolok,olyanra,ami örömet okoz,vagy okozhatna,igy kompenzálok,és figyelmemet a pozitiv irányba terelem.Ezt érzem,hogy jó,mert nem generálom tovább a problémát.
De az is felmerült bennem,hogy ezzel nem nyomom-e el magamban a kellemetlenséget,és később majd visszacsapódik?
A tudatalattiban rögzül minden,az is,amit kimondunk,vagy amit nem mondunk,csak gondolunk,vagy csak érezzük...
Ne hidd,hogy ennyire agyalok róla,csak kérdésként merült fel bennem.

További szép estét kivánok sok szeretettel:Évakiss

nmarie írta:

A hétköznapokban a környezet nem igazán tud akkora hatással lenni. Jobbára semmilyen hatást nem tud kiváltani..

Kattints a kibontásához...

A külső,közvelen környezet tud csak igazán hatással lenni!
Még a gondolatainkat is szeretnék irányitani,ha tehetnék.

nmarie írta:

Éppen ezért ebből is kifelé igyekeztem, hogy találjak valamiféle egyensúlyt.
Amíg benne voltam, fájni sem fájt semmi. Most pedig -ha fáj is valami, nagyon rövid ideig. Talán 1-2 óra ... .

Kattints a kibontásához...

Ha téged nem akarnak befolyásolni,hát tedd össze a kezed!
Nem arról beszélek,hogy engem tudnak,de mégis ha ezt hallom egész nap a munkahelyemen...hát eléggé lefárasztanak.
Sajnos az emberek leginkább panaszkodnak,a jó dologról pedig alig esik szó.Nem beszélve,hogy a média is ezt nyomassa...szerencsére már leszoktam róla,nem nézek tv-t,a rádióban pedig zenét hallgatok -azt ezerrel!

nmarie írta:

Mosogass sokat Közben csak úgy száguldoznak a hülyeségek .

Kattints a kibontásához...

ja

nmarie írta:

A stressz előli elmélyedést nem sorolnám a belső csend állapotához, az inkább menekülés. Azzal szembe kell nézni.

Kattints a kibontásához...

A stressz,az biztos,hogy nem belső csend
Ha szembe nézek vele átalakul (erről irtam hannah-nak is),aztán újból felbukkan,mint egy kisértet -ez csak hasonlat volt.
Tehát nem elmélyitem,hanem kihozom magamat.
Csak van az a fránya tudatalatti ugye Kérdés ott mi történik.

evapatocs írta:

A külső,közvelen környezet tud csak igazán hatással lenni!
Még a gondolatainkat is szeretnék irányitani,ha tehetnék.

Kattints a kibontásához...

A belső folyamatos csendet befolyásolja a külső környezeti feszültség?

Erre a kérdésedre válaszoltam, hogy nem tudja befolyásolni.

Shaw61 írta:

Az ego (tehát mi) mindig valami különlegesre vágyik, nem szereti a hétköznapiságot.

Ha érdekli a spiritualitás, akkor vágyik a titokzatosságra, a misztikus élményekre.

A Mostban, illetve a meditációban is ilyen élményeket keres, ilyet szeretne átélni.

Éppen emiatt a vágy miatt nem jutunk sehova, csak távolodunk a középpontunktól, vagy legjobb esetben körbe-körbe járunk.

A Mostban, a meditációban pedig nincs semmi különleges. Csak átadod magad a jelen pillanat ilyenségének. Jelen vagy minden különlegességre, misztikus élményre való vágyakozás nélkül.

Ez a most hétköznapisága, amely se nem különleges, se nem titokzatos, se nem misztikus, csak van!!

Éld az életed pillanatról-pillanatra és engedd, hogy minden úgy történjen, ahogy történni akar.

Add át magad a Mostnak!! Légy jelen minden pillanatban!

Kattints a kibontásához...

Nahát akkor folyamatosan meditálok és csak úgy megélem a mostot és annak a pillanatait és a nézőpontomban alakul át minden, nem mintha alakítanám csak létezem. Mindenesetre a jelen csodálatos pillanatokkal ajándékoz szüntelen. Ha ez a hétköznapiság akkor kivánom mindenkinek.Ha ez a sok csoda a felkelő nap a virág az út szélén decemberben a mosolygó emberek a fahasogatás, mosogatás, vásárlás, porszívózás, biciklizés stb. öröme a beteljesülő gondolataim a felismeréseim a gondoskodásról az egó műve akkor egye fenyő kívánom ezt az egót mindenkinek mélységes hálával....

szannyasz írta:

A szellemi mókázásod úgy látszik tényleg nem ér semmit, ha az életed romokban hever (ha magadról írtál).

Ha az emberiség általános állapotáról, akkor sem jó ez így, mert úgye náluk hiányzik a szellemi odafordulás.

Tudatosság, éberség, önmaga tudatában lévő tudatosság nincs ellentétben az anyaggal, annak nem az ellensége, hanem harmonizálja azt, megteremti azt az egyensúlyt, amiről írsz.

Ha túl tudsz lépni az elméleti megvilágosodásodon és le tudod tépni a magadra aggatott ironikus álarcot, akkor talán te is meg tudsz tapasztalni ebből valamit.

Kattints a kibontásához...

A felismerés, tudatosság és a látás nem egyenlő a homokba dugott fejjel.
Minden dologban részt veszünk, ha így döntünk. Nem az az illúzió a mai világ ahol mosolyogva segítenek egymáson az emberek.
Létezik a sötétség is. És a nézőpont is.

evapatocs írta:

Kedves hannah!

Köszönöm a válaszodat,ezt elmentem magamnak! kiss
Különösen a "vezérgondolat",amit meg kell figyelnem magamon,és való igaz, szembe kell,hogy nézzek vele.

E.Tolle (bocsi,hogy összehesonlitalak vele) is ezt tanitja,megfigyelni az érzést,eztán transzmutálódik.Ezzel az a gond,hogy akkor,abban a pillanatban tényleg átalakul,ami azért akkor nagy dolog,de később ismét "megmutatja" magát...
Természetesen fájó dologról beszélek,ami szenvedést okoz.

Nekem az a stratégiám,hogy ha bántás ér,inkább a pozitiv dolgokra gondolok,olyanra,ami örömet okoz,vagy okozhatna,igy kompenzálok,és figyelmemet a pozitiv irányba terelem.Ezt érzem,hogy jó,mert nem generálom tovább a problémát.
De az is felmerült bennem,hogy ezzel nem nyomom-e el magamban a kellemetlenséget,és később majd visszacsapódik?
A tudatalattiban rögzül minden,az is,amit kimondunk,vagy amit nem mondunk,csak gondolunk,vagy csak érezzük...
Ne hidd,hogy ennyire agyalok róla,csak kérdésként merült fel bennem.

További szép estét kivánok sok szeretettel:Évakiss

Kattints a kibontásához...

kiss Évi, naon szurkolok!
Köszönet a kérdéseidért!
Egyrészt a tisztaszívűséged láttatja, másrészt bevállalod elszántan. Kevesek egyike vagyol!!!!!
Emelem kalapom!
Másik másrészt hála, mert amit át tudsz adni másoknak, az lesz igazán a tiéd (éled). Hoppá!!!

Még egy két dolog:
Az érzések pillanatnyi dolgok, változnak, mint a szélvész, átsuhannak bennünk. Ám könnyen fennakadnak és bumerángosat játszanak (említett fájdalom).
Erre gyógyírt abban találtam, hogy semmi nem tart örökké!
Csak addig tart, amíg figyelmet szentelünk neki, ragaszkodunk hozzá.Épp ezért mindíg van választásunk. Fontos szem előtt tartani: soha nem vagyunk egyedül!!!!

A gondolatok és az érzések csak útjelzők, ám nem azok vagyunk!

A probléma szó helyett a megoldandó feladatot használom.
A betegség helyett, az egészségtelenséget.

Pár hónapja azért elolvastam a Joe Vitale: Hoponopo c. könyvét.
Kicsit öntelten (előfordul8)), na mit tud még mondani???
Háááát tudott!
Egyrészt megerősítést kaptam a célok, szándékok,tervek ügyben,- felesleges!
Másrészt a négy kifejezés:
-szeretlek
-sajnálom
-kérlek bocsáss meg
-köszönöm
nagyon jó elterelő "mantra"(keveset használjuk tiszta szívből), kihívás a túlórázó buksikámnak.
Sőt mikor belemerülök valamilyen érzelmi tranzakcióba, akkor is mondogatom magamban, agyalás helyett.

Próbáld ki, ha van kedved

Az önismerethez:
- ne végy semmit személyeskedésnek
- ne feltételezz semmit
- tedd meg, ami tőled telik
- tökéletesítsd szavaid/ önkifejezésedet

Ui.
Ne higyj nekem, próbáld ki....
ölel h

evapatocs írta:

Kedves hannah!

Köszönöm a válaszodat,ezt elmentem magamnak! kiss
Különösen a "vezérgondolat",amit meg kell figyelnem magamon,és való igaz, szembe kell,hogy nézzek vele.

E.Tolle (bocsi,hogy összehesonlitalak vele) is ezt tanitja,megfigyelni az érzést,eztán transzmutálódik.Ezzel az a gond,hogy akkor,abban a pillanatban tényleg átalakul,ami azért akkor nagy dolog,de később ismét "megmutatja" magát...
Természetesen fájó dologról beszélek,ami szenvedést okoz.

Kattints a kibontásához...

Kedves Eva!

Én is Tolle-t olvasgatom - egyenlőre. Egy másik topikba - fölébredés az ego álmából-ban írtam pont ma:

Észrevettem, hogy amikor valaki - és itt legtöbbször a "barátnőm", de ritkább esetben a párom - támadást intéz felém: "beszól", vagy durván megsért, már autómatikusan átengedem, ahelyett, hogy feldühödnék, vagy megsértődnék.

Van viszont valami, amit nem értek. Akkor, amikor ez a folyamat éppen zajlik, egyszerűen vigyorogni kezdek és volt már olyan eset is, amikor spontán kitört belőlem a nevetés. És ez a nevetés nem kényszerű, majd-én-megmutatom-neked-hogy-nekem-nem-árthatsz féle nevetés, hanem tényleg jól éreztem magam. Az igazság az, hogy mikor ez a dolog megtörténik, az illető, aki támadott, úgy néz rám, mint valami elmehibbantra.

Meg akartam Tőletek kérdezni, hogy szerintetek ez normális? természetes ez az érzés? - de az az igazság, hogy nem érdekel normális-e vagy sem. Jól érzem magam tőle, nem érzek kényszert a visszavágásra és olyan kiegyensúlyozott érzést ad.

Tény, hogy az első 1-2 alkalommal tudatosan irányítottam az átengedést, a megadást, aztán teljesen spontán jött a dolog. Igazad van abban, hogy a negatívum újból és újból elér minket és ha nem vagyunk résen, akkor az hatalmas ütéssel képes becsapódni.

evapatocs írta:

Nekem az a stratégiám,hogy ha bántás ér,inkább a pozitiv dolgokra gondolok,olyanra,ami örömet okoz,vagy okozhatna,igy kompenzálok,és figyelmemet a pozitiv irányba terelem.Ezt érzem,hogy jó,mert nem generálom tovább a problémát.
De az is felmerült bennem,hogy ezzel nem nyomom-e el magamban a kellemetlenséget,és később majd visszacsapódik?
A tudatalattiban rögzül minden,az is,amit kimondunk,vagy amit nem mondunk,csak gondolunk,vagy csak érezzük...
Ne hidd,hogy ennyire agyalok róla,csak kérdésként merült fel bennem.

További szép estét kivánok sok szeretettel:Évakiss

Kattints a kibontásához...

Én például a negatív élményt megélem, hagyom, hogy átfollyon rajtam, és azáltal transzmutálódik (alakul át). Azzal, hogy - ahogy fogalmaztad - szándékosan elnyomod, ez egy újabb negatívum, mellyel az egódat erősíted. Legalábbis így értelmeztem Tolle-t.

Bocsi cat kinevettem magam elébb szóval ne hidd egy percig sem, hogy őrült vagy mert mindezen elmélkedni csak egy kis időhúzás....Senki sem bánthat saját magadon kívül. A bántást te ereszted be magadba, ha bántásként éled meg a helyzetet....Még emlékszem a döbbent arcokra mikor habzó szájjal mondták a magukét és vagy elnevettem magam vagy azt éreztem és mondtam" én is szeretlek" valahogy átalakult minden mert a nézőpontom megváltozott.

hannah22 írta:

Az érzések pillanatnyi dolgok...
Csak addig tart, amíg figyelmet szentelünk neki, ragaszkodunk hozzá.

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

Épp ezért mindíg van választásunk. Fontos szem előtt tartani: soha nem vagyunk egyedül!!!!

Kattints a kibontásához...

Ezek nagyon fontos gondolatok,általuk sikerült felkapaszkodnom,ami a mai napig érvényes számomra,néha azért emlékeztetnem kell magamat rá!
Tulajdonképpen a nagy Tanitók tanitásainak is ez a mondanivalója (meg sok minden más is!)

hannah22 írta:

A gondolatok és az érzések csak útjelzők, ám nem azok vagyunk!

Kattints a kibontásához...

Ez pedig a Te tanitásod,ami az újdonság erejével hat,másrészt be tudom illeszteni más tanitások profiljába.
Nagyon fontos momentum!

hannah22 írta:

Pár hónapja azért elolvastam a Joe Vitale: Hoponopo c. könyvét.
Kicsit öntelten (előfordul8)), na mit tud még mondani???
Háááát tudott!
Egyrészt megerősítést kaptam a célok, szándékok,tervek ügyben,- felesleges!
Másrészt a négy kifejezés:
-szeretlek
-sajnálom
-kérlek bocsáss meg
-köszönöm
nagyon jó elterelő "mantra"(keveset használjuk tiszta szívből), kihívás a túlórázó buksikámnak.
Sőt mikor belemerülök valamilyen érzelmi tranzakcióba, akkor is mondogatom magamban, agyalás helyett.

Próbáld ki, ha van kedved

Kattints a kibontásához...

Nemrég töltöttem le itt a CanadaHun-on, kedves Barátom morey jóvoltából a meditációt.Aztán lesz,ahogy lesz alapon (mert nem ismertem a mantrát) kipróbáltam egy olyan szituációra,ami már évek óta nyomasztott.Meditáció közben olyan fülnyomást éreztem a dobhártyámban,hogy majdnem abba kellett hagyjam,de erőt vettem magamon,és folytattam.Mondhatom hatásos volt.Igaz nem tudtam végig hallgatni,mert közben megzavartak,de ismét ki fogom próbálni,de már nyugodt körülmények között.
Mikor félbeszakadt a meditáció,éreztem a megbocsátást,már nem olyan erősséggel hatott rám a fájdalom,mint annak előtte.

-Azt hiszem a könyvet is meg kell hogy vegyem!
További szép estét!kiss

cat34 írta:

Én például a negatív élményt megélem, hagyom, hogy átfollyon rajtam, és azáltal transzmutálódik (alakul át). Azzal, hogy - ahogy fogalmaztad - szándékosan elnyomod, ez egy újabb negatívum, mellyel az egódat erősíted. Legalábbis így értelmeztem Tolle-t.

Kattints a kibontásához...

Kedves cat!

Ha elnyomok egy problémát,azt elfojtásnak hivja a psychológia.Itt nem erről van szó,hanem arról,hogy szembe nézek vele, hagyom,hogy legyen...megfigyelem,majd egy idő után eltűnik.

A kérdésem inkább arra irányult volna,hogy a tudatalattiban rögzül-e,mert ha igen úgy várhatóan később ismét felbukkan,lehet hogy más formában,de előtérbe kerül/kerülhet.
Talán shaw fórumtársunk tudja erre a választ!

evapatocs írta:

Ezek nagyon fontos gondolatok,általuk sikerült felkapaszkodnom,ami a mai napig érvényes számomra,néha azért emlékeztetnem kell magamat rá!
Tulajdonképpen a nagy Tanitók tanitásainak is ez a mondanivalója (meg sok minden más is!)


Ez pedig a Te tanitásod,ami az újdonság erejével hat,másrészt be tudom illeszteni más tanitások profiljába.
Nagyon fontos momentum!


Nemrég töltöttem le itt a CanadaHun-on, kedves Barátom morey jóvoltából a meditációt.Aztán lesz,ahogy lesz alapon (mert nem ismertem a mantrát) kipróbáltam egy olyan szituációra,ami már évek óta nyomasztott.Meditáció közben olyan fülnyomást éreztem a dobhártyámban,hogy majdnem abba kellett hagyjam,de erőt vettem magamon,és folytattam.Mondhatom hatásos volt.Igaz nem tudtam végig hallgatni,mert közben megzavartak,de ismét ki fogom próbálni,de már nyugodt körülmények között.
Mikor félbeszakadt a meditáció,éreztem a megbocsátást,már nem olyan erősséggel hatott rám a fájdalom,mint annak előtte.

-Azt hiszem a könyvet is meg kell hogy vegyem!
További szép estét!kiss

Kattints a kibontásához...

kiss
Nem tudtam, hogy meditációja is van!

Teljesen mindegy mit kapsz elő a tarsolyodból a pillanat keserében, fájdalmában,ijedtében, dühében. A legfontosabb, hogy megkönnyebbülést hozzon előbb, vagy utóbb
h

hannah22 írta:

kiss
Nem tudtam, hogy meditációja is van!

Kattints a kibontásához...

Parancsolj kiss
http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=22946&page=116

Köszönet morey-nek a feltöltésért!

evapatocs írta:

A külső,közvelen környezet tud csak igazán hatással lenni!
Még a gondolatainkat is szeretnék irányitani,ha tehetnék.


Ha téged nem akarnak befolyásolni,hát tedd össze a kezed!
Nem arról beszélek,hogy engem tudnak,de mégis ha ezt hallom egész nap a munkahelyemen...

te vagy a nyugalom szigete, te tudod magadról próbáld gyakorolni, érdkes lesz a hatása

Kattints a kibontásához...

hát eléggé lefárasztanak.
Sajnos az emberek leginkább panaszkodnak,a jó dologról pedig alig esik szó.Nem beszélve,hogy a média is ezt

te jó vagy, hát beszélj sokat

Kattints a kibontásához...

nyomassa...szerencsére már leszoktam róla,nem nézek tv-t,a rádióban pedig zenét hallgatok -azt ezerrel!


ja


A stressz,az biztos,hogy nem belső csend
Ha szembe nézek vele átalakul (erről irtam hannah-nak is),aztán újból felbukkan,mint egy kisértet -ez csak hasonlat volt.
Tehát nem elmélyitem,hanem kihozom magamat.
Csak van az a fránya tudatalatti ugye Kérdés ott mi történik.

Kattints a kibontásához...

ott az történik amit nem akarsz tenni és mégis megteszed, tudatosan hisz mindenkinek szabad bejárása van a tudatalattidbakiss