Egy harvardi fizikus állítja, a mennyországnak lehet meghatározható fizikai helye. Bár olyan alapvető tudományos elvekre támaszkodik, mint például Hubble–Lemaitre törvénye, a modern kozmológia és a bibliai képek ötvözése, sok tudós felháborodását váltotta ki.
Egy korábbi harvardi fizikus, a 66 éves Michael Guillén állt elő a teóriával, hogy a mennyországnak lehet konkrét helye. Hubble–Lemaitre törvényére hivatkozik, miszerint a távoli galaxisok a tér tágulásával gyorsabban távolodnak, mint a közeliek, és ezt terjesztette ki a megfigyelhető univerzum szélére. Azt mondja, a keresztény hagyomány mennyországa lehet az a hely, ami nagyjából 439 billió kilométerre fekszik tőlünk, a kozmikus horizonton túl. Csillagászok tömkelege azonban egyből a kardjába dőlt, szószólójuk, Alex Gianninas, a Connecticuti Főiskola csillagászati docense hevesen tiltakozik a kozmológia és a vallás összekeverése ellen.
Ez a határ nem azért létezik, mert az univerzum ott véget ér, hanem azért, mert a fénynek időbe telik, amíg eljut oda, és az univerzumnak véges a kora. A világegyetem körülbelül 13,8 milliárd éves, és a fény nagyjából 300 000 kilométer per másodperc sebességgel mozog – ami azt jelenti, hogy csak azokat a régiókat figyelhetjük meg, amelyek fénye el tudta érni a Földet. Egyes területek egyszerűen túl messze vannak: a fényük még nem érkezett meg – vagy soha nem is fog.
Gianninas úgy érvel, a világegyetem történetének nagyon korai szakaszában egy rövid, kozmikus inflációként ismert fázisban az ősrobbanás utáni pillanatokban a tér olyan gyorsan tágult, hogy bizonyos helyek végleg kiszorultak a kapcsolatokból. Ebben a fázisban kialakultak a szabályok arra vonatkozóan, hogy viselkedik a tér és az anyag kozmikus léptékben: míg az anyagot a fénysebesség köti össze, maga a tér gyorsabban túlnyúlhat ennél a határnál, folyamatosan távolabb sodorva a már amúgy is független régiókat.
Guillén viszont a kozmológiai határt a fizikai univerzum természetes megállójaként kezeli, egyfajta Örs vezér térként, ami után kezdődhet egy isteni birodalom. De Gianninas az ellenkezőjét állítja: ez a tér szinte biztosan folytatódik azon túl is bolygókkal, csillagokkal és galaxisokkal, annak viszont nincs semmi tudományos alapja, hogy ez Isten, az istenek birodalma vagy az Olümposz-hegy csúcsa.
Guillén állítása azonban nem a semmiből pattant ki, tavaly Niayesh Afshordi asztrofizikus is azzal foglalkozott, vajon az ősrobbanás bizonyíthatja-e Isten létezését. A szkeptikus Gianninas szerint ezeknek az ötleteknek a terjedése ma erősebb, mint korábban bármikor, úgy érezhetjük, a vallás és a tudomány kezd összefonódni, de inkább arról van szó, hogy
A közösségi média és az azonnali publikálás miatt valaki, aki valaha egy vitatott metafizikai hiedelmet megtarthatott magának, most széles körben megoszthatja azt – és gyorsan megerősítést kaphat bárkitől, aki hasonlóan gondolkozik.
A fizika régóta vizsgál azonnal nem tesztelhető területeket, és hipotéziseket állít fel. Einstein 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletről szóló tanulmányát, de a kísérleti megerősítés csak évekkel később érkezett meg, amikor Arthur Eddington megfigyelt egy gravitációs lencsét az 1919-es napfogyatkozás során. A fizika természete, hogy mélyebbre hatol a valóság struktúrájába, és egyes feltételezései megelőzik az ellenőrzést.
A Popular Mechanics egyik nemrég megjelent cikkében Michael Pravica, a Nevadai Egyetem fizikusa a mennyország, a pokol és Jézus fogalmát is potenciálisan hiperdimenzionálisnak képzeli el, különben, állítja, nem támadhatott volna fel, és juthatott volna a mennybe. Ha valami/valaki hiperdimenzionális, könnyen utazhat bárhova, akár innen a mennybe is, ami feltehetően egy magasabb vagy végtelen dimenziójú világ. De ez az egész hipotézis a metafizika tárgykörébe tartozik, nem a mérhető fogalmak közé.
Képzeljünk el egy kétdimenziós kört, amely a mi univerzumunkat jelképezi. Guillén a „túlvilágot” a kör horizontján kívülre helyezi, de ha a világegyetem tágul, akkor a mennyország is tágul? Vagy a mennyország kiszorul ebből a körből? Ha a valóság a megszokott három dimenzión túl további dimenziókat is tartalmaz, akkor ugyanilyen könnyen lehetne a körön belül, egy másik dimenzióban. De egyelőre nem tudjuk megmérni a téridőbuborékon kívül létező energiát, a buborékon belül élünk, és a mennyország ugye nincs a normál energiához vagy anyaghoz kötve, nem hat rá a gravitáció vagy a hétköznapi fizikai törvények, ez egy másfajta energia, amely az általunk ismert univerzumon kívül létezik.
Gianninas szerint egy tudós nem közelítheti meg a mennyország fizikai valóságával vagy dimenziójával kapcsolatos állításokat ellenőrizhető előrejelzések és megfigyelési vagy kísérleti bizonyítékok nélkül, amelyek alátámasztanák ezeket az állításokat, és ezek nem lehetnek részei a tudományos diskurzusnak.
Mert a rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyíték szükséges.
Mások viszont úgy vélik, az elgondolás az első, a bizonyítás viszont, ha egyáltalán sikerül, csak később következik. Pravica nem érti, miért elfogadhatatlan a hiperdimenzionalitás kiindulópontként. Szerinte még a kvantum-összefonódás is könnyebben elképzelhető, ha a részecskék láthatatlan dimenziókon keresztül továbbra is összekapcsolódnak. De a tudósok nagy része hangsúlyozza, a távoli horizont mint a mennyország kapuja fals elképzelés.
Králl Bernarda
Egy korábbi harvardi fizikus, a 66 éves Michael Guillén állt elő a teóriával, hogy a mennyországnak lehet konkrét helye. Hubble–Lemaitre törvényére hivatkozik, miszerint a távoli galaxisok a tér tágulásával gyorsabban távolodnak, mint a közeliek, és ezt terjesztette ki a megfigyelhető univerzum szélére. Azt mondja, a keresztény hagyomány mennyországa lehet az a hely, ami nagyjából 439 billió kilométerre fekszik tőlünk, a kozmikus horizonton túl. Csillagászok tömkelege azonban egyből a kardjába dőlt, szószólójuk, Alex Gianninas, a Connecticuti Főiskola csillagászati docense hevesen tiltakozik a kozmológia és a vallás összekeverése ellen.
A kozmikus horizont nem egy fizikai hely, hanem egy véges határ, amelyen túl nem látunk, és nem tudunk kapcsolatot sem létesíteni vele.
Ez a határ nem azért létezik, mert az univerzum ott véget ér, hanem azért, mert a fénynek időbe telik, amíg eljut oda, és az univerzumnak véges a kora. A világegyetem körülbelül 13,8 milliárd éves, és a fény nagyjából 300 000 kilométer per másodperc sebességgel mozog – ami azt jelenti, hogy csak azokat a régiókat figyelhetjük meg, amelyek fénye el tudta érni a Földet. Egyes területek egyszerűen túl messze vannak: a fényük még nem érkezett meg – vagy soha nem is fog.
Űrbeli metrómegálló
Gianninas úgy érvel, a világegyetem történetének nagyon korai szakaszában egy rövid, kozmikus inflációként ismert fázisban az ősrobbanás utáni pillanatokban a tér olyan gyorsan tágult, hogy bizonyos helyek végleg kiszorultak a kapcsolatokból. Ebben a fázisban kialakultak a szabályok arra vonatkozóan, hogy viselkedik a tér és az anyag kozmikus léptékben: míg az anyagot a fénysebesség köti össze, maga a tér gyorsabban túlnyúlhat ennél a határnál, folyamatosan távolabb sodorva a már amúgy is független régiókat.
Guillén viszont a kozmológiai határt a fizikai univerzum természetes megállójaként kezeli, egyfajta Örs vezér térként, ami után kezdődhet egy isteni birodalom. De Gianninas az ellenkezőjét állítja: ez a tér szinte biztosan folytatódik azon túl is bolygókkal, csillagokkal és galaxisokkal, annak viszont nincs semmi tudományos alapja, hogy ez Isten, az istenek birodalma vagy az Olümposz-hegy csúcsa.
Guillén állítása azonban nem a semmiből pattant ki, tavaly Niayesh Afshordi asztrofizikus is azzal foglalkozott, vajon az ősrobbanás bizonyíthatja-e Isten létezését. A szkeptikus Gianninas szerint ezeknek az ötleteknek a terjedése ma erősebb, mint korábban bármikor, úgy érezhetjük, a vallás és a tudomány kezd összefonódni, de inkább arról van szó, hogy
A közösségi média és az azonnali publikálás miatt valaki, aki valaha egy vitatott metafizikai hiedelmet megtarthatott magának, most széles körben megoszthatja azt – és gyorsan megerősítést kaphat bárkitől, aki hasonlóan gondolkozik.
A fizika régóta vizsgál azonnal nem tesztelhető területeket, és hipotéziseket állít fel. Einstein 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletről szóló tanulmányát, de a kísérleti megerősítés csak évekkel később érkezett meg, amikor Arthur Eddington megfigyelt egy gravitációs lencsét az 1919-es napfogyatkozás során. A fizika természete, hogy mélyebbre hatol a valóság struktúrájába, és egyes feltételezései megelőzik az ellenőrzést.
Fals elképzelés
A Popular Mechanics egyik nemrég megjelent cikkében Michael Pravica, a Nevadai Egyetem fizikusa a mennyország, a pokol és Jézus fogalmát is potenciálisan hiperdimenzionálisnak képzeli el, különben, állítja, nem támadhatott volna fel, és juthatott volna a mennybe. Ha valami/valaki hiperdimenzionális, könnyen utazhat bárhova, akár innen a mennybe is, ami feltehetően egy magasabb vagy végtelen dimenziójú világ. De ez az egész hipotézis a metafizika tárgykörébe tartozik, nem a mérhető fogalmak közé.
Képzeljünk el egy kétdimenziós kört, amely a mi univerzumunkat jelképezi. Guillén a „túlvilágot” a kör horizontján kívülre helyezi, de ha a világegyetem tágul, akkor a mennyország is tágul? Vagy a mennyország kiszorul ebből a körből? Ha a valóság a megszokott három dimenzión túl további dimenziókat is tartalmaz, akkor ugyanilyen könnyen lehetne a körön belül, egy másik dimenzióban. De egyelőre nem tudjuk megmérni a téridőbuborékon kívül létező energiát, a buborékon belül élünk, és a mennyország ugye nincs a normál energiához vagy anyaghoz kötve, nem hat rá a gravitáció vagy a hétköznapi fizikai törvények, ez egy másfajta energia, amely az általunk ismert univerzumon kívül létezik.
Gianninas szerint egy tudós nem közelítheti meg a mennyország fizikai valóságával vagy dimenziójával kapcsolatos állításokat ellenőrizhető előrejelzések és megfigyelési vagy kísérleti bizonyítékok nélkül, amelyek alátámasztanák ezeket az állításokat, és ezek nem lehetnek részei a tudományos diskurzusnak.
Mert a rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyíték szükséges.
Mások viszont úgy vélik, az elgondolás az első, a bizonyítás viszont, ha egyáltalán sikerül, csak később következik. Pravica nem érti, miért elfogadhatatlan a hiperdimenzionalitás kiindulópontként. Szerinte még a kvantum-összefonódás is könnyebben elképzelhető, ha a részecskék láthatatlan dimenziókon keresztül továbbra is összekapcsolódnak. De a tudósok nagy része hangsúlyozza, a távoli horizont mint a mennyország kapuja fals elképzelés.
Králl Bernarda
