Sziasztok!
A mesegyártás elmarad, mert szerencsémre
találtam egy videót, ami politikai túlfűtöttség nélkül, történelmi síkon mutatja be Magyarország 1989- et megelőző helyzetét és a rendszerváltoztatás időszakát.
A beszélgetés eredeti menete az emberi mentalitás keretében az emberek, társadalmi csoportok "érzéseiről" szólt és ettől nem is akarok eltérni, de a megértéshez szerintem szükséges a történelmi helyzet áttekintése.
<IFRAME height=390 src="http://www.youtube.com/embed/9V2wTP1Ixp8" frameBorder=0 width=480 allowfullscreen></IFRAME>
Azt, hogy az ország adóságcsabdában van/volt, a politikusok már a reformfolyamatok elindulása előtt jól tudták. Ha az emberi mentalitásnak megfelelően szeretném lefordítani, olyan volt a helyzet, mint amikor a fiatal házaspár érzi, hogy a gazdag nagybácsitól kell majd kölcsönkérni akivel évek óta nem is beszéltek. Ilyen esetben nem lehet váratlanul becsengetni, hogy szia rokon, kellene egy kis segítség.... Az ember előbb finiman jelt ad magáról, majd megpróbál olyan dolgokat csinálni /persze látványosan/, hogy elnyerje a nagybácsi szimpátiáját és csak azután jön a kérés. Az ügyesebbek, olyan helyzetet alakítanak ki, hogy kérni sem kell, hanem a nagybácsi akar segíteni, amit "nagylelküen" elfogadnak... Szerintem csupán ennyi történt és ezért beszélek rendszerváltoztatásról és nem rendszerváltásról.
Arról nem szól a történelem, hogy a rendszer hogyan hozta létre önmaga ellenzékét.
Részlet egy ellenzéki politikus önéletrajzából:
"1988 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. 1989 szeptemberétől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Penbroke College-ben az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta, de tanulmányait az 1990-es magyarországi országgyűlési választások miatt félbeszakította."
/Azt, hogy 1988-ban Franciaországban milyen pénzek felhasználásával lehetett tőzsdei manipulációt végrehajtani, mindenki keresse ki maga./
Természetesen sokan tulajdonítják maguknak a dicsőséget a rendszer megbuktatásával kapcsolatban.....de ez már politika.
Ami bennünket érdekel, hogy voltak emberek, akik a szocializmusban mint eszmerendszerben hittek. Ez egy ugyanolyan hit mint mármely másik.
El tudjátok képzelni, hogy bármely világvallás tagja, holnap beismeri, hogy tévedett? Lehetségesnek tartható, hogy anyagi okok miatt bárki megváltoztatná a hitvallását? A kommunizmus ill. az oda vezető út hívei, ugyanolyan emberek mint bárki más. A rendszerváltoztatásba belementek és elismerték a hibákat, a vezetők bukását, de senki sem ismerte el, hogy az eszmerendszer a hitük megbukott.
Mutassatok nekem olyan embert, aki ne használna fel minden eszközt arra, hogy bizonyítsa hitének igazságát és létjogosultságát.
Nem arról akarok beszélgetni, hogy a szocializmus eszmerendszere helyes, vagy nem.
Csak az emberi oldalát próbáljuk megvitatni és akkor talán érthetőbb lesz a ma Magyarországon egymásnak feszülő érzelmek oka és jó irányból közelíthetjük meg a megoldáskeresést.