Erőszakveszélyes tüntetés?
Olvasom Hadházy Ákos beszámolóját is..
Várható volt: az egyre gyávább hatalom egyre gátlástalanabb elitrendőrei az eddiginél durvábban léptek a Szabadság hidat békésen, leülve elfoglaló diákokkal szemben. Amit viszont ezzel a tizennyolc éves lánnyal művelt az egyik smasszer, az egészen vérlázító.
tanulsága szerint amikor elráncigálták az úttestről, az egyetemista diák teljesen véletlenül és minden szándékosság nélkül a telefonjával hozzáért a piros sipkás vitéz arcához. Erre az látványos színészi alakítással szenvedett egy nagyot, majd a lányt elhurcolták és a ruszki rohamrendőröket megidéző módszerekkel alázták és félemlítették meg.
Miután kiengedték, kijött még az Erzsébet hídra és kérésemre le is írta a vele történteket. Vegyük észre: ez EGÉSZEN HASONLÍT A PUTYINI RENDŐRSÉG TÚLKAPÁSAIHOZ. És bevallom, ordítani tudnék, hogy még mindig oly sokan nem veszik észre: ugyan természetesen minden jogi segítséget megadunk diák honfitársunknak, de ez már nem ér sokat, MERT EZ NEM JOGÁLLAM MÁR. EZT A FIATAL LÁNYT ÉS SAJÁT MAGUNKAT IS CSAK AZOK A BÉKÉS, DE ELSZÁNT TÖMEGEK VÉDHETIK MEG EZZEL AZ ALJAS HATALOMMAL SZEMBEN, AKIK RÁJÖNNEK: NEM NÉZHETJÜK TOVÁBB TÉTLENÜL, AHOGYAN EDDIG LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE , DE MOST EGYRE GYORSABBAN ROHANUNK A TELJES DIKTATÚRA FELÉ.
Fiatal honfitársunk így èlte meg ezt a rémálmot (döbbenetes olvasmány, de az utolsó mondat különösen fontos):
“Kimentem békésen tüntetni, eddig az összes tüntetésen aktívan részt vettem, az elején mi a barátnőmmel leszögeztük, hogy pénzbírságig nem szeretnénk elmenni, ez magától értetődő miért. Viszont mindegyiken a szabadság hídon ültünk és ezért most is oda indultunk, fel is engedtek Itt leültem és azt gondoltam vagyunk elegen mint eddig, nem lesz gond, egy másodperc se telt el és már csak rendőrök vettek körül, egyszer szólítottak fel, én már ott észleltem, hogy oké akkor ennyi megyek. De ők erre megragadtak, a videón valójában nem ellenkezni akarok, csak eddigi sok tüntetésemen ha megkértem őket többször, hogy engedjenek el, én elhagyom a területet magamtól, akkor ezt meg is tették. Ahogy rángattak és csúszott a lábam, véletlenül a telefonom hozzáért az arcához, de ő azonnal rám nézett és úgy fogalmazott ezután is végig, hogy én őt megvertem. S ez súlyos mert ő egy rendőr, én azonnal elnézést is kértem többszörösen. Ezután kirángattak a budai oldalra, ahol én próbáltam még a médiához beszélni, ami a trombita és a hangzavar miatt hisztérikus kiabálásnak tűnhetett, viszont amennyire tudtam nyugodt akartam maradni, együtt is működtem, de sajnos ettől még nagyon megijedtem és hirtelen történt minden, próbáltam minél jobban fogalmazni. A rendőrökkel kettesben elkezdődött a hosszú kínzó fenyegetések, megfélelmítés, személyeskedés, itt egyébként többször kértem mutatkozzanak be elsőnek ismertessék mik a jogaim és mire számíthatok, ezt is többször kellett kérnem mire a nevüket elmondták, kitépték a kezemből a telefont mert fel akartam venni, majd a hívásomat próbálták ki nyomni. Ezután elkezdődött az igazoltatás, ekkor egy másik rendőr is odajött még nyomatékosítani mit tettem, egy rendőrt vertem meg. S mindezt videózták vakuval, én arra is megkértem őket hogy a fényt ne ilyen erősen, a kezemet is a szemem elé raktam, többször elismeteltem és többszörösen a válasz az volt: "Majd én azt tudom, én rendőr vagyok" többször elmondták hogy három évet is kaphatók, utána én nem akartam bevallani a közúti szabálysertest, de azt mondták, ha nem írom alá és ismerem el akkor addig nem mehetek ki. Az egész nagyon elnyúlt, így volt időnk beszélgetni. Azzal kezdve hogy a lányukat is így hurcolták volna ki amire a válasz az volt: "büszke vagyok rá, hogy nem vagy a lányom" mire mondtam hogy ez kölcsönös. Erre azt mondta látszik hogy ittas vagyok és aluliskolazott, mire mondtam hogy a rendőröknek se kell sokat tanulnia, amire azt mondta ő négy diplomás. Amint ez a beszélgetés megvolt két másodperc múlva a társa megszólalt, ez melyik hídon volt, mire annyit mondtam én vagyok aluliskolazott. S ez az országunk szabadság hída! A rendőr azt magyarázta ő több kilométerre lakik, a társa közben kitalálta hogy: "lebunkóztal egy rendőrt, ezt mondtad, jó akkor írd oda a rágalmazást is és akkor majd én tanúsítom, hogy így volt" ami tudtam hogy félelemkeltés, de itt lettem te tényleg ideges, hogy ennyit hazudnk, nagyon felháborodtam, mondom ez a demokrácia, azonnal elővettem a telefonom és elkezdtem ezt elmesélni kamrával, akkor már rögtön jaj ez nem történt meg. A rendőr végül azzal zárta ő ma nagylelkű kedvében van, elnézi a testisértést és a rágalmazást csak közúti szabálysértés. Amire én kedvesen biztonságos hazautazást kívántam. Végig nem féltem, ideges voltam, de amint az agyamba eljutott, hogy nem akarok pénzbírságot, lehetek-e így még egyetemista, végre sikerült elköltöznöm, most lettem csak 18, milyen nyomai lesznek, mennyi idő alatt lépek ezen túl és engedem el, nehezen eszméltem fel abból, hogy mi történt. A barátnőm azonnal rohant hozzám és ott éreztem azt, hogy oké biztonságban vagyok én nekem most egyszerűen sírnom kell, üvöltenem, egyszerűen nagyon fáj, hogy velem történt meg és hogy nem voltam teljesen higgadt, hogy nincs felvételem, hogy egyszerűen senki nem fog hinni nekem, hisz hogy hangzik hogy véletlenül megütöttem egy rendőrt. Halistennek tudtam a momentum/TASZ/Mkkp jogi segítségéről. Ez is volt végig az egyetlen pont, ami megnyugtatót, hogy nem maradok egyedül. S aztán jött a felvétel, ami miatt nagyon boldog voltam. Talán ennyi nagy ívekben, meg így is hosszú lett, köszönöm ha időt szán rám és a több éves munkáját! S így tovább! Nem állunk meg!
