Ezoterika

A kételkedés alapvető emberi védekező mech

...azokkal a dolgokkal szemben, amelyet több mint 10 sorban irnak le

Jomagam nem reklám buddhista vagyok inmáron 17 éve, azok közül akik még a magyar béke sztupát a saját kezükkel kaparták kötbe és a buddha születésnapot nem divatból ünneplik. Azokat az irásokat melyeket István is ir, elolvasom, bár ez olyan mint a vizben uszó dolgok, bő listában történő felsorolása, részletes, és preciz lista mindenről, még sem szól semmiről. Erre mondom én azt, hogy ha valakinek ideje van, elküldök egy 100 oldal körüli könyvet, amiben pont arról szól minden, hogyan lehet semmiről is irni, sokat. Idézek innen, onnan, nölcsnek látszom, kinevezem magam ide oda, a tényekhez azonban nem én hanem a világ maga vezet. Ezek a frázisok olyan értéktelenek, mint hogy miért nem lehet bemenni egy sztupába, miért veszünk levegőt és nem ciángázt, mitől van az, hogy az ember alvás közben él, de közben akár más létállapotban is lehet, és mitől van az, hogy tudattalan állapotban (eszméletvesztés) az agy rögziti a hangokat és restimulative lép fel.

Ezzel szemben a körmönfont porolás helyett, rövid kérdésre, értékes válasszal reakciókat, és nem tudományos maszlagot várnék. Lehet, hogy ezért van az, aki tudja csinálja, aki nem, tanitja? Nem akarok István jobban sziluettet rántani a tények mellett, bárki bármit ir, a hülyeséget, hogy a hit, maszlag, marhaság! Hidd el hogy a szar gyógyit és kenegesd vele a bőrőd, hogy ha zacskóból szivod az oxigént filteren, nem lesz benne mérgező korom, azt hisz mindenki amit, de értelmes ember, a tényekre szoritkozik. Sok vallás pont ezzel a preferált maszlagöntéssel szedi nem kevés áldozatát. Gazdag akarsz lenni? Csinálj egy egyházat! Ez volt az egyik legbölcsebb mondás, és örökérvényű! Az emberek etethetőek és amig a mondás tartja, ahol loszar van lóbogár is lesz!

Ex,
Kovetem agyilag amit mondasz. Miert nem irsz ide dolgokat amik megcafoljak az Istvan allitasait. Az, hogy maszlagnak nevezed rendben van de csak akkor ha megfelelo tenyeket, vagy eszmeket allitasz ki a sajad igazad erdekeben.
Az hogy Buddhista vagy az nagyszeru. Erdekelne a tanitasuk, ha irogatnal ide beloluk szivesen vennem. Ne tegyel fel 100 oldalt mert egyreszt idohianyosak vagyunk, masreszt sok lenne megemeszteni. Remelem Te is koveted agyilag amit mondani akartam. 8)

Kedves "Buddhista" barátom!

Nem tudom, hogy ezzel a stilussal milyen szinten érezted át a Buddhizmus lényegét és mondanivalóját, de nagyon nem azt hiszem.

Egyik fő tanulmány könyvem és alapkönyvem a "Tibeti halottaskönyv az életről és a halálról."
Ebben szinte szó szerint az van leirva, amit én is elmondtam az irásaimban. Sőt még ennél több is.
Egyik legjobb tanitom Laar András volt, aki magyaországon zenész és a Buddhista főiskolán tanár.

Nem nagyon értem amit leirtál kicsit értelmetlen leveledben, de nem is biztos, hogy fontos értenem, mert lehet, hogy Te magad sem érted amit leirtál.

Különben az igazság a vallások felett áll, és azok akik a saját vallásukat magas szinten érzik át és élik meg, azok egy idő után rájönnek erre maguktól.
Javaslom az előző levelemben tanulmányozd át a Szász Ilma gyüjteményt, ahol leirta az összes vallásban a legfontosabb és egyező mondatokat!

SzeretetteL..
Karsay István

"Ha az emberben van annyi alázat, hogy elismerje a hibáját, akkor az mások és önmaga segítségére szolgál. Elhitetni magáról, hogy tökéletes, és úgy tenni, mintha o maga tökéletesen viselkedne, miközben rendreutasít másokat, az nagy bűn. Nem csak azért bűn ez, mert másoknak okoz kart, hanem főleg azért, mert magának"

Sai Baba


„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."

BUDDHA

Ami maszlag, az maszlag!

Nem kivánom olyan dolgot megcáfolni amit nem kell megcáfolni, hiszen te álitasssssz, bizonyits TE ! A kételkedés ember emlékezet ota, az egyének sajatja! Az igazság dolga, hogy megvédje Önmagát, ha igazad van miért szálsz velem vitába István! Az általad leirottak csak a düh, a tehetetlenség bizonyitékai, ezért arra azt mondom, neház olyan dolgot igazolni, amire nincsenek tények. A szakmai jelened/jovöd tekintetében a jövö lehet bizonyito erejü számomra, ezért a kételkedésemet sem kivánom addig feloldain az általad preferált téma irányában, ameddig az ellenkezöjéröl meg nem gyözödtem. Nem kivánok veled harcolni sem, ahogy ezt soraid olvasasa utan, biztosan sokan megtennek. Örömmel olvasom mások okitásait Buddhizmus tárgykörben, jo és rossz véleményt egyarant, ezzel tisztul az emberek nézete a témában. Kedves megjegyzésed "Nem nagyon értem amit leirtál kicsit értelmetlen leveledben" - ez számomra a feldultságod félelmi reakcióját jellemzi, számomra "fantazbagoriának" titulált soraidat kritizáló irásom, mi mást válthatna ki belöled! Ettöl még nem lesz igazad, mert fenn hangon harsogod igazadat. Az igazságod, idövel kiderülhet, nem kell eröltetni, mert nem azt mondom, hogy nem igaz, hanem hogy "tárgyszerüsitsd". Ertsd. olyan empirikus dolgokkal gazdagitsd olvasoidat, akar engem is, amivel elfogadhatova valik altalad leirott számomra egyenlore ugy fogalmaznám meg, hogy "nézeted". Ezt ne rossz, hanem emberi értelembe tekintsd. Nwem az ellenfeled vagyok, hanem egy masik ember, aki nem csak olvassa, de igyekszik megerteni amit irsz. Sokat irsz, Tibeti irasokbol, ezek az informaciok olyan adatgyujtest felteteleznek, ami nem kis munka, faradtsag. Meg is ha minden sokat dolgozo ember teziseit elfogadnank, bar lehet hogy nem is igaz, ertelmetlenul formalodna a tudatunk.


Fenti néhány sorom lezárására, saját kardodat emelem, az igazság elé:"Ha az emberben van annyi alázat, hogy elismerje a hibáját"
Imhol, a tézis, megdölni látszik, de az élet halad, és bizonyit. Az igazság oltárán a tények egyenlö megmérettetése azért fontos, mert ott csak a valós adatok mozgatják a serpenyöt, és ezzel a mérleg a biztos irányt mutatja majd... Sok sikert a munkádhoz, és attól, hogy nem ért valaki veled egyet, még nem az ellenséged!

Kedves Barátom EX!

Nagyon nem értem a felháborodásodat, mert egyszerüen nem értem, hogy mi a gond, mi az ami nem tetszik neked.
Sok minden érthetelen a leveledben a számomra és ezért irtam a hozzászólásom.

Valahogy össze kellenne szedni a gondolataidat és érzelem mentesen elmondani, mert igy a számomra értehetetlen és összefüggéstelen.
De lehet, hogy bennem van a hiba!
Ha igy van köszönöm, hogy erre a gondra rávilágitottál!

DE amúgy a nehéz fejemnek segithetnél: most a mi a gond és probléma?

Hol a baj?

Mi nem tetszik?

Egy picit ebbe besegithetnél!

Szeretettel:

István

Néha kínai fallal körítem a kertemet.
Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,
mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!
Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.
Egy hang tükörként kérdez a magasból:
ki vagy te?
Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.
Aranymosónak álltam életem folyójába.
Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.
Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,
egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,
én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből
Ez vagyok én.
A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:
mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.
Aranymosónak álltam életem folyójába:
mégis hiú vagyok, mint a többiek,
szeretem, ha szemet hunynak hibáimra,
örülök a tömjénezésnek.
Ez vagyok én.
Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell !
Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen
s most látható lett egy titkos írás.
Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre,

(Szepes Mária)

Ez már közvetlenebb...

Kedves István,

Látom alakul a tolerancia is soraidban, ezt köszönöm. Amit én véleményezek, az a közérthetöséget célozza, egy olyan témában, amiben az utca embere nehezen barangol, "utikalauz" nélkül. Elég nehéz elfogadni azokat a dolgokat, aminek jelét, nem tudod felfedezni a hétköznapi életedben. Ezt legkönnyebben az életszerü, és életböl merülö példákkal tudom elképzelni, mert ezzel több embert hozhatsz közelebb tanaidhoz. Jomagam is tanitok néha, de olyan témában, amiben preferálni tudom a tényeken alapulo, empirikus igazságot, vagy demonstrálni tudom az adott helyzet eredendö indokát. Ezt hiányolom az irásaidbol. Sok, és hasznos infok, de ez e tempo, nem az utca emberének van, azt feltételezni, hogy mindenki elolvassa amit irsz, föleg ha ilyen hosszuak.... A halál közeli állapot szemléltetésére, egy zen mester, a fáradt ember állapotát hozta fel. Ezáltal, azt demonstrálta, mint amikor buddha megtisztult, hogy hogyan hat az elmére, egy olyan állapot, ami pont olyan szélsöséges, mint a halál. Azt pl. bárki kipröbalhatja, hogy nem alszik 1-2 napot, és izolált (zárt környezet, épület, udvar, emberek, rokonok figyelnek rá) és leirja, orárol, orára mit érzett. Ahogyan az agyban az alvási ingerek, a belsö mirfintermelés megindul, stimulálja azt a védekezési állapotot, amit a halálkori megnyugváskor éreznek azok, akiknek már volt ilyen esemény az életében. Az a kellemes lebegö érzés csak ekkor érzékelhetö teszt környezetben. Ez tanitja meg az embert, hogy a halal általában, kivéve a baleseti eseteket olykor, ha nincsen előtte szenvedés e miatt, gyakorlatilag fájdalom mentes. ...én ezt ilyen folyamatu gyakorlati tapasztalatokkal tudnám elképzelni, hiszen ez ad lépésröl lépésre tapasztalatot, egy ujabb dolog megismerésére.

amennyiben van ilyen hiteles teszt lehetöségi eljaras abban amit irsz, szivesen fogadnam, mert addig sajnos, ezek szamomra nem elfogadhato események... Valahogyan igy gondolkodom akkor, amikor tanitok másokat! Vagy tudok felelösséggel befolyásolni embereket dolgok iranyaba, vagy igyekszem nem tenni olyat, amivel elrévedve a fának autózhatnak! :!:

Ex,

Elég nehéz elfogadni azokat a dolgokat, aminek jelét, nem tudod felfedezni a hétköznapi életedben.

Kattints a kibontásához...

Ha erdekel tudok nehany dolgot leirni.

Pitti, irjál.

Érdekel.

Nekem szellemekkel csak néhány alkalommal volt dolgom. Elözö házunkban az eredeti tulajdonos egy nappal halála elött fejezte be a basementet. Mi erröl nem tudtunk, csak arra lettünk figyelmesek, hogy éjjelente néhány ajtó kinyilt, és lépteket hallottunk, mintha valaki járkált volna a házban. A kutya békésen mellettünk feküdt a földön, a macska a párnámon, a gyerekek az ágyban. A gyerekek állitották, hogy az elözö lakó volt, de miután nem okozott semmi kárt, igy be lett fogadva családi kisértetnek és igen békésen meg voltunk egy fedél alatt vele kb. 6 évig, egészen addig, amig egy ismerösünk, aki egy pár hetet nálunk töltött és akiröl kiderült, hogy skizofrén szembe nem találkozott vele egyik éjjelen. A történetet majd egy másik alkalommal mesélem el.

Már a mostani házunkban laktunk, amikor egyik pár évvel ezelött balesetben meghalt baráti házaspárról beszélgettünk egyik este. Aznap éjjel akkora csapkodásra ébredtünk, mintha belül lett volna egy forgószél. Azt gyanitottuk, hogy felidéztük öket és nem tetszett nekik, hogy mások miket beszéltek róluk. Ha csak egyedül én éreztem, hallottam volna, akkor azt mondanám, hogy hallucináltam, vagy rosszat álmodtam. De mind a négyen hallottuk és éreztük.

Ennyit kostolóul.

Kedves Ex!


Alapnak tettem be a cikkemet, hogy a laikusok is értsék, hogy mi a szellemtan amivel foglalkozok és hogy mennyire fontos. Hozzátettem azt is, hogy utána tudunk már sok mindenről beszélgetni, ha van egy elindító alapunk, mert sok ember a mai napig nem tudja, hogy mi a szellemtan, vagy azonosítja a horror filmekkel és elmenekül a téma elől!

Én a gyakorlati (ezoterikus) szellemtannal foglalkozom és ez annyiban különbözik a normál szellemtantól, hogy mondjuk a normál szellemtanos tudja, hogy megy egy vonat Budapestről Nyíregyházára, és fel is ülök arra a vonatra!
Gyakorlat: a saját társaságom nagyon sok embernek segített megoldani komoly problémáit, ami megszállás, vagy zavaró szellemi jelenlét eltüntetése, védekezés lehetőségeiből áll.
Sok embert segítettem azzal, hogy feltártam a másik lét létezését és meditáció és imádkozás utján misztikus élményben volt része, ami igazzá tette a számára a másik világ létezését és a saját Útkeresését.

Az ezoterikus tan az azt jelenti, hogy belső út, belső megtapasztalás.. Ezt megtanítani, átadni nem lehet, csal elvezetni arra az útra, ami minket később odairányít
Ezért az utóbbi években az ezotéria, ezoterikus kifejezéseket a lényeg félreértésével, sok esetben félremagyarázásával használják. Az ezotéria, ezoterikus kifejezés a görög esotericos szóból származik és azt jelenti, hogy „belső”, rejtett, titkos. Ennek ellentéte az exoterikus vagy egzoterikus, ami külső-t, nyilvánost jelent. Tehát ami nyilvános, az nem ezoterikus.
Az ezoterikus bölcseletek, tanítások olyan misztikus és szent tanítások, amelyeket a jellemben, erkölcsileg és etikailag magas szintre emelkedett tanulmányozóknak tanítottak. Minden korban voltak, akik tudtak róla.
Ezeket a misztikus és szent tanításokat a magas szintű és méltó jellemű tanulmányozók számára tartották fenn korszakokon át. Az ezoterikus tanítások az Ősi Bölcsesség belső részeként az egész emberiség közös kincsét alkotják. A nagy szellemi Tanítók közvetlen átélésből és tudásuk alapján adták tovább, hogy tanítványaik révén az így továbbadott meglátások és bölcsességek később elterjedt tanokká, vallásokká váljanak. Ezeket azonban már általában egzoterikus formákban fejezték és fejezik ki. Az egyik vagy másik elterjedt vallásban vagy bölcseletben a hangsúly lehetett másutt, ezért vannak néha a látszólagos ellentétek, ellentmondások. Mindez azután azzal is tovább bonyolódott, hogy a szervezett egyházak mindent elkövettek az általuk képviselt tanok terjesztése és minél nagyobb tömegek általi elfogadtatása érdekében. Ez sok esetben odáig ment, hogy egyedül üdvözítő tanok birtokosainak jelentették ki magukat. Mindez nem csak az egyes vallások egyházaira érvényes, hanem az egyre szaporodó „ezoterikus” irányzatokra, irodalomra, esetleg szervezetekre is.
A valódi, igazi ezoterikus tanítások ősidők óta nagy emberek, igazi látnokok és bölcsek őrizetében voltak, és ahogy a helyzet valamint az emberek érettebbek lettek, részeket adtak ki az ezoterikus tanokból, vagy adnak ki ma is. A valóban ezoterikus tanokat soha nem írták le, de még elmondani is alig lehet, mert meghaladják az emberi intellektus képességeit, mivel nincsenek megfelelő mentális fogalmaink, még kevésbé megfelelő szavaink.
Amint korábban már idéztük, mind az igazán okkulthoz, mind az ezoterikushoz a megfelelő kulcs az intuíció, ami annyival más és magasabb rendű képesség, mint amennyivel például más az elme és az érzelmek működési szintje és tartalma eltér egymástól. Azt a bizonyos kulcsot, az intuíciót viszont csakis a megfelelő jellembeli, erkölcsi, etikai tisztaság irányába tett kitartó és állandó emberi fejlődéssel és erőfeszítésekkel lehet elérni.

Azt kérdezed a leveledben, hogy ha van tesz vagy valami eljárás akkor írjam meg, hogy megtapasztalhasd. Mit szeretnél megtapasztalni? Azt írod, hogy tanítasz Te magad is, Ha nincs megtapasztalásod, akkor nagyion nehéz lehet.
A Halálközeli Élményemet nem tudom neked átmenni, mert ha követnél azon az úton, lehet, hogy Te nem úsznád meg, így azt nem ajánlom.
Budapesten el tudlak vinni védelem alatt álló szellemidézőhőz, ezt meg tudod tapasztalni, ha akarod.

Nagyon sok embernek tudok segiteni, akit az ittmaradt szellemek zavarnak, de ezek is egyéniek, személyre szólóak.

Moody professzor azon dolgozik több 10 éve, hogy előállítsák a halálközeli élményt a laikusok, hitetlenek számára, és akkor ezek az emberek elmehetnek egy 4. dimenziójú utazásra. Ugye remélem nem valami hasonlót szeretnél rajtam számon kérni és majd akkor hiszel benne és a dolgokban? Nekem nem szerepem mások meggyőzése, én csak elmondom a dolgaimat, és aki akar hinni benne az hisz, akinek meg csak mese, az érezze annak

Szeretettel:

István

a..

István: "Azt írod, hogy tanítasz Te magad is, Ha nincs megtapasztalásod, akkor nagyion nehéz lehet. " - Amit én tanitok, az nem ezoterika Azt amit tanitok pedig abban tárgyasitani tudom a dolgokat, talán kérdezd Melittát a szaktudásomat illetően Nekem a buddhizmus nem divatvallás mint ma oly sokaknak, hanem életfelfogás. Ezt mutatja a tolerancia készségem, és a korrekciós kommunikáció is, szerintem te ezt a legutóbbi levél alapján biztosan megérzed. Szivesen szánok időt egyszer egy szellem idéző "utazásra". Mikor? Hol? Privátban jöhet köszi...

Kedves Ex!

Budapesten kaom a XVI. kerben, bár az utva helyileg Csömörhöz van "csapva", de Csömör tölem még 1 km.
A szellemidéről csak annyit, hogy egyszer az ezoterikus ujságiró letesztelte a magyarországi szellemidézőket és ketten maradtak fennt a rostán.
Ezt az idézőt Bujka Antalnak hivják és a XV. kerületben lakik.
Ami nagyon fontos, hogy idézéskor védelem alatt dolgozik, igy minket nem érhet semmi megszállás, vagy hasonló veszélyes dolog.
Én magam a barátaim segitése miatt4-5 alkalommal jártam már nála, de a barátaim már többször.
Multkor egy cikk is megjelent róla az ujaságban, hogy a rendőrség is igénybe veszi a szolgálatait, amit én már régebben is tudtam, csak nem volt publikus.
A telefonszáma: 06-20-9511218
Itt lehet időpontot kérni és egyezteni.

Háromlábú székkel dolgozik és a szellem energiája mozgatja a széket és ad választ a kérdésekre irásban.
Ha megkeresed akkor konkrét célod legyen és olyan halottat keres akit el lehet érni, mert létezik még a szellemvilágban. (mondjuk egy frissen meghalt szellemme, mert lehet, hogy a nagypapa szellemme már visszaszületet!)

Szeretettel:

István

A múlt üzenete I.


Korábbi életek meglátogatása és azok karmikus üzenete


Mottó: Tekints áldottnak minden pillanatot!
Tedd mindet tisztává, majd adj neki értelmet
és tedd súlyossá azzal,
hogy TUDATOSAN ÉLD MEG!
Thomas Mann)

Amiről most írni szeretnék, alapvetően feltételezi a hitet a reinkarnációban, újjászületésben. Minden egyes regressziós utazás egy, egy lépés saját lelkünk megismerésében, a „nagy összefüggésekre” való rátalálásában. Ha nem misztifikáljuk a tényeket, lassan készségünké válhat a többi dimenzióba, más asztrális síkokba való belátás lehetősége. Csak a saját tapasztalataimat írom le elsőként amit én utaztam korábbi életeimben.

Az első utazásom az akkori aktuális problémámra adta meg a választ, azaz hogy a jelenlegi feleségemmel milyen karmikus kapcsolatom van. Az eset a következő módon történt. Ez volt életem első látogatása az asztrális világban, így egy kissé feszültebb voltam a kelleténél. A bevezető relaxáció után az utaztatóm a Pránanadi technika segítségével elvitt Tibetbe a XIX. sz. első felébe. Középkorú voltam, már nős (jelenlegi feleségem lelke volt akkor is a feleségem lelke), favágással tartottam el a családomat. Volt egy fiúnk és egy lányunk. (A jelenlegi életünkben nincs velük kapcsolatunk.) Szorgalmas, egyszerű életet éltünk. Már felnőttek voltak a gyerekek, amikor is kint dolgozva az erdőben mögém lopódzott egy hatalmas barnamedve, két lábra állt, és a szó szoros értelmében agyonütött. Valószínűleg nem ízlettem neki, vagy megzavarták, mert otthagyott. Nem éreztem a halál pillanatában semmi fájdalmat, csak meglepetést, és nem is értettem igazán, hogy mi is történt velem. A temetésemen ismertem fel azt, hogy meghaltam, mert a következő kép tárult elém:

A fiam és az egyik szomszédom egy hordágyszerű fa lapon felvittek egy fennsíkra hasonlító hegy tetejére. Ott egy nagy, sima felületű, asztalmagasságú szikla volt, és körbe kisebb-nagyobb sziklák, amin keselyűk izgatottan csapdostak a szárnyukkal.

Az történt, hogy letettek a kőlapra, ami mellett ott állt már egy "boncmester", aki elvégzett valamiféle rituális szertartást, amit végignézett a fiam és a szomszéd. A fiam kifizette a boncmestert, és otthagyták a testem vele és a keselyükkel. A boncmester komótosan lecsupaszított, és egy éles késsel feldarabolva a keselyük elé dobált, akik fegyelmezetten elfogyasztották minden ehető porcikámat.

A természet körforgása befejeződött. Teljesen mindegy, hogy a medve vagy a keselyű eszi-e meg az embert.

Azért a látvány megélése ott nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy ezt most leírom.

A következő utazáson megélt életem még érdekesebb volt. Itt tudatosodott bennem az, hogy hiába szerzünk a földi életünk során anyagi javakat és hiába „jótékonykodunk” vele farizeus módjára, ha ezzel csak az egónknak kedveskedünk, és nem a szeretet motiválja a cselekedeteinket.

A történet pedig a következő:
Körülbelül a Krisztus életének időszakában, a Szentföld környékén, 20–25 évesen gall születésű, de szabad római katonaként kezdtem el a bepillantásomat az akkori életembe.

Nem voltam okos ember, de jó katona, és ezért megbecsültek, és szép vagyont gyűjtöttem. A család kimaradt az életemből, csak szolgáim voltak, és a szeretet fogalma ismeretlen volt a számomra. Csak az anyagiak megszerzése volt a fontos, mert úgy gondoltam, azzal a szeretetet is meg lehet vásárolni. (A színdarab és a szereplők állandóak, csak a díszlet változik.) Tisztességes kort megéltem, 60 éves elmúltam, mire elkövetkeztek halálom napjának utolsó percei.

Egy szép, tengerparti villám volt egy lugasos terasszal, ahol az utolsó perceimet megélhettem. Már régóta készülhettem a halálra, mert körülöttem 25–30–an ültek, és feszülten figyelték, hogy mi történik velem. Mindnyájan az adósaim voltak, de csak azért adtam kölcsön a pénzem, mert azt hittem, ezért hálásak lesznek nekem, és szeretni fognak érte. És következtek életem utolsó pillanatai.

Ahogy az utolsó szívrohamtól megkönnyebbülve lelkem különvált a testemtől, a következő látvány tárult elém:
A földi porhüvelyemre fittyet hányva még a szemem se fogták le, hanem mindenki, aki ott volt, vitte el magával, amit elbírt. Én tehetetlenül ott lebegtem fölöttük és azon dühöngtem, hogy még meg sem haltam, "ezek" már mindent széthordanak.

A temetésem legalább olyan dicstelen volt, mint az életem: két "jóérzésű" adósom a helyi hagyománynak megfelelően egy lepedőbe csavarva, de minden előkészítés (mosdatás, olajozás, ünnepi ruha), papi szertartás nélkül egy jeltelen gödörbe dobtak.


Volt min gondolkozni. Lelkem legalább olyan romokban hevert, mint a mellékelt festmény. És az életek sora nem ért véget. Nem olyan rég utaztam egy nagyon érdekes előző életet, amely történelmi kontrolként is megállná a helyét. Az élet pedig az alábbi tanulságok megismeréséhez segített:

A bevezető meditáció alatt is utalás volt arra, hogy milyen jellegű életet fogok megismerni bizonyos képek bevillanásával.

Amikor földet értem, 20-25 éves nő voltam, nem sokkal Amerika felfedezése előtt az azték birodalom fővárosához közel az őserdőben. A helyi szokásoknak megfelelően különböző bogyókat, gyógynövényeket gyűjtöttem a családom számára. Már férjnél voltam, a férjem az udvarnál valami magasabb tisztséget töltött be. Két fiam volt hat év korkülönbséggel. A ruházatom is a jómódot tükrözte, mert az átlagnál finomabb anyagból és díszesebbre készítették. Sok érdekes dolgot megtudtam még "magamról", de a lényeget megint a halálom megélése során értettem meg.

Fiaim az idő folyamán felnőttek, én már 45–50 éves lehettem. A nagyobbik fiamból áldozó pap, a kisebbikből hivatalnok lett az udvarnál. A spanyolok elfoglalták a fővárost, és a vallásunk szerint isteneknek gondoltuk őket. A papjaink szerint a földi síkon nem lehet legyőzni őket, csak a magasabb szellemvilág segítségül hívásával, ezért azoknak az embereknek a lelke, akik az áldozati oltárról hagyják el testüket, a következő életükben kedvezőbb feltételekkel születhettek újra, ha teljesítik a feladatukat, pl.: megszállás, őrületbe, öngyilkosságba kergetés, stb.

(Történelmi tény, hogy a megszálló spanyolok között valamiféle őrület tört ki az utolsó katona szintjéig.)

Az áldozatoknak megtiszteltetés volt, ha így fejezhették be életüket, erre már gyerekkoruktól készültek. Nagyobbik fiam áldozó papként az én megkérdezésem nélkül engem is felajánlott áldozatnak, ami ellen a kisebbik fiam tiltakozott, mert ő nem értett egyet ezzel a papi hatalmi elvakultsággal, és engem jobban szeretett annál, hogy így lássa a végemet. A nagyobbik fiamnak nem volt kötelező vállalni az áldozást, de az ő egója erősebb volt, és a paptársainak akarta megmutatni, hogy számára fontosabb a hivatás, mint a saját szülőanyja. A férjem is a nagyobbik fiammal értett egyet, és nagyon büszke volt rá. Az én érzéseimre senki nem volt kíváncsi, de a nevelésemből adódóan csak a szeretet, alázat, büszkeség motivált, ezért természetesnek tartottam azt, ami történni fog.

Elkövetkezett az áldozat napja. Szépen felöltöztetve két segítő pap kísért fel az áldozó piramis lépcsőjén. Az egészet kívülről láttam, megitattak valami bódító szerrel, ezért nem volt semmi testérzetem, és a tudatom is kihelyeződött. A következőekben leírtak is enyhén borzasztóak, de fontosak.

Fölfektettek az áldozati kőre, amely fekete és ragacsos volt a korábbi áldozatok vérétől. A ruha szabásából adódóan egy mozdulattal lecsupaszította a fiam a felső testemet. A ruházata nagyon színes volt, és egy színes apró tollakból készített palástot viselt. A fején egy tiszta aranyból készített fejdísz volt. A bal oldalamon állt, a bal kezében egy fekete kőből csiszolt kés villogott a felkelő nap fényében. Néztem a fiam, és egy semmihez sem hasonlítható szeretet és boldogság érzése töltött el. Ott volt még a férjem és a kisebbik fiam is, akit le kellett fogni, mert meg akarta akadályozni az áldozást, és elátkozta a bátyját. A testvér viszonozta az átkot, és lesújtott a késsel. A szívem felett hatolt belém a késpenge, és egyből elvágta az ütőereket. Ugyanazzal a mozdulattal, amivel kihúzta a kést, a másik kézével benyúlt a nyílásba, eltörte az alsó bordám, és megmarkolva a szívemet kiemelte azt. Nem éreztem semmi fájdalmat, és az egészet kívülről néztem végig. Amikor a fiam előre lépett a piramis széléhez, hogy felmutassa a tömegnek a még spriccelő szívet, úgy éreztem, mintha a mellkasomban hideg huzat söpört volna végig. Nem éreztem semmi negatív érzést a történtekkel kapcsolatban, de már felismertem: azt a feladatot, amiért az életemet feláldozták, nem szabad teljesíteni, mert a népem karmáját nem tudom megváltoztatni.

A temetés a mai értelemben kicsit másképpen történt. A szív, a szeretet szimbóluma, egy áldozati máglyán elégettetett, jelképezve a lélek mennyekbe távozását. A fejet elválasztották a testtől, és egy terembe helyezték a többi áldozat koponyája mellé. A test többi részét egy földalatti terembe dobták az enyészet számára. Ebben a teremben nagyon sok lelket láttam, akik nem értették, hogyan került oda a testük. Mint az később kiderült, nem mindenki kapott bódító szert, és a papok többsége élvezte a gyilkolást. Sajnos, a fiam is köztük volt.

Ebből a történetből is látszik, hogy egy életben a halál megélésén keresztül milyen tanításokat kapunk, amire a következő életünkben is szükségünk van. Azok a lelkek, akikről most írtam, akár a jelenlegi életünkben is újból testet ölthetnek, és teljesülhet a kölcsönös átok valamilyen formában.

És jöttek, és mentek az életek, mint a felhők az égen ...

Közvetlen mostani életemet megelőzően 1924-ben születtem Németországban, valahol a bajor Alpokban, és szigorú náci neveltetésben részesültem. Fenntartás nélkül hittem a propaganda által sugallt antiszemitizmusban, életfilozófiában, a magasabb rendű faj elméletében.

Önként jelentkeztem a frontra, miután kemény SS-kiképzésben részesültem, és Sztálingrádnál estem fogságba. 1947 telén megszöktem egy lágerből a legnagyobb hidegben, leromlott fizikai állapotban, élelem nélkül, több száz kilométerre minden településtől. Természetesen megfagytam a tajga közepén, mivel vasútépítésen voltunk. Mi ebből a Karma?

I. 1954-ben születtem egy viszonylag antiszemita beállítottságú családba egy tökéletes sémita fejformával. 16 évesen megszégyenítettek emiatt, és lezavartak a buszról.

II. Kisgyerekkoromban a homokozómból is bunkert csináltam lőrésekkel, pedig a szüleim és a környezetem nem sokat mesélt a háborúról. A híradófelvételek közül is az orosz front érdekelt elsősorban.

III. Korábbi időszakban, mielőtt elkezdtem foglalkozni az ezoterikus világgal, 0 fok alatt a lábfejemen fagyássérülésre emlékeztető elszíneződések keletkeztek, és nem volt olyan cipő, amiben nem fázott volna a lábam. Tudnám sorolni a párhuzamokat és az ellentételezéseket, de hely hiányában tovább lépnék.

Utaztatásaim során sok olyan életbe is bepillantásom lehetett, amiben én is ott voltam. A legtöbb ilyen életet természetesen jelenlegi feleségem utazásai során láthattam. A legkorábbi és legszebb Atlantiszon volt, ahol segítettünk az embereknek a gyógyulásban. Más is látott Atlantiszon mint Loki, és magam is utaztam egy papnő (lokan) életet.

Feleségemmel közös életeim során voltunk apa–lánya, apa–fiú, kapcsolatban, ferences szerzetes és templomi katona ugyanott.

Sokszor találkoztam olyan emberek lelkével, akik a mostani életemben is jelen vannak, és hatással vagyunk a karmánk lévén egymásra.

Amit most leírtam, nem a fantázia szüleménye, hanem a felsőbbrendű énünk segítsége abban, hogy előző életeink megismerésével, a halál megtapasztalásával a mostani életünk teljesebb, harmonikusabb legyen.

Ha a regressziós utazáshoz kellő tisztelettel nyúlunk, megkaphatjuk a látszólag legegyszerűbb életből is azokat a lényeges információkat, amelyen keresztül jelenlegi életünk minőségén javíthatunk, és erősíthetjük a hitünket.

Köszi, nem semmi ez a történet!

Szeretettel:

István

Feri! Köszi szépen. Majd egyszer én is jövök az én életeimmel.

Meg mielott azt hinnetek,hogy ez velem tortent,gyorsan elarulom,hogy nem.A szoveg szerzoje a masodik resz alatt van.Bocs,ha felreertheto volt az iras.

A múlt üzenete II.


Érdekes életek és üzenetük


Mottó: Aki úgy néz a világra, mint vízbuborékra,
azt nem látja meg a Halál Király.
(Buddha)

Folytatva az előző cikkeim sorát, elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen csoportosításban kezdjem el leírni azokat a történeteket, amelyek mindnyájunk számára tanulságul szolgálhatnak.

Végül is a karmikus betegségekről, karmikus lélek-kapcsolódásokról szeretnék írni.

Ez a fejezet remélem folyamatosan fog bővülni azokkal az élménybeszámolókkal, amelyeket a kedves olvasók élnek meg egy-egy regressziós utazás alkalmával, és amelyeket szeretnék a "köz" épülésére és javára közkincsé tenni.

Kezdeném az első esettel, amikor egy 26 éves fiatalasszonynak, aki nagyon erős önkontroll alatt állt, csak a második próbálkozásra sikerült utaznia. Az utazást eleve egy adott probléma megoldására kezdtük el. "Csak" a következő gondokat szerettük volna megoldani: klausztrofóbia, pánikbetegség, asztma. Az utazás megint nehezen akart elindulni, de végül is célba értünk.


A fiatalasszony Egyiptomba érkezett le, a kort nem tudtuk konkrétan meghatározni, de egy éppen virágzó időszakba. Nemesi származású volt, a fáraó rokona, és közember számára "érinthetetlen", ami a későbbiekben fog majd értelmet kapni. Férfi volt, gyermekként az édesanyja és szolgálók nevelték szerető, kiegyensúlyozott légkörben. Huszonévesként mint katona, hadvezér látta magát viszont, amint a várost megtámadó idegen katonákkal harcol. Amint elmondta, az ellenség váratlanul támadta meg a várost, és mivel készületlenül érte őket a támadás, még védekezni sem tudtak. Az ellenség inkább belső ellenség lehetett, mert tiszteletben tartották a származását, és nem alkalmaztak olyan erőszakot, ami testi szenvedést okozott volna. Jó egyiptomi nemes lévén már készült a halálra, a leendő sírkamrája is készen volt. Mivel a támadók túlereje elválasztotta a katonáitól, így könnyen közrefogták, és elvitték a sírkamrába, élve belökték, és a zárókövet ráhelyezték.
Ennyi.

Most már érthető a korábban felsorolt három nyavalya: a pánikbetegség, mert a váratlan támadás eleve egy felzaklatott lelkiállapotot gerjesztett, amihez a váratlan bezárás és a kilátástalanság miatt klausztrofóbia társult. A sírkamra elég tágas volt, ezért ez a fulladásos, haldoklási folyamat nagy kínok között, sokáig tartott. Amikor az utazó megszabadult a testi szenvedéstől, olyan "lelki lélekállapotba" került, hogy ezt a halálélményt ebbe a mostani életébe is elhozta, de az utazás alkalmával le is tette, illetve megszabadult ezektől a "szörnyű" élményektől. Általános orvosi szempontból "csoda" történt, mert az utazás végére a klausztrofóbia és a pánikbetegség az élmény tudatosodásával törlődött a tudatalattiból. Az asztmatikus rohamok az utazást követően másfél évvel már csak nagyon erős stressz helyzetben jelentkeznek.

Folytatva az előző hölgy utazásainak sorát, egy évvel az első utazását követően ismét eljött utazni. (Ne feledjük, milyen élményeket hordott magában a lelke!)

Az eltelt egy év alatt az asszony világszemlélete megváltozott. Tudatára ébredt azoknak a dolgoknak, amivel életét pozitív irányba tudta fordítani.

A következő életének utazása Észak-Amerikában kezdődött huszonéves férfiként. Egy törzsfőnök egyetlen fia volt, és úgy nevelték, hogy ő fogja átvenni a törzsfőnökséget, ha elérkezik az idő. A környező törzsekkel békében, harmóniában éltek. A fehér ember érkezése előtt párszáz évvel történt mindez.

A gyermekkor a természeti népeknek megfelelő kemény körülmények között telt, de harmóniában. Alig várta a férfivá avatás szertartását, mert akkor fény derülhet annak a különálló sátornak a titkára, amelybe csak édesapja és a törzs sámánja léphetett. Elkövetkezett a férfivá avatás napja. Egyedül, egy szál lándzsával és egy késsel kellett elejtenie egy bölényt. Addig nem mehetett vissza a törzshöz, amíg ezt a feladatot végre nem hajtotta. Nagyon félt, de a sámántól kapott tanácsok alapján a szellemek segítségét kérte, és utána végrehajtotta a feladatot. A faluba visszamenve nagy szeretettel és ovációval fogadták, édesapja bevezette abba a sátorba, ahova gyermekkora óta vágyott. A sátorban egy oltárszerű emelvény volt, és előtte egy gyapjú szőttesekkel letakart faláda. Édesapja előbb valamiféle rituálét végzett el, utána pedig kinyitotta a ládikát. A ládában egy tökéletesen sima felületű hegyikristályból készült kristálykoponya volt. Édesapja elmondta neki, hogy mindenben kikéri a koponya véleményét, amikor a törzs sorsáról dönt, és az elkövetkező időszakban az a feladata, hogy megtanuljon a koponyával kommunikálni.


Amikor a kezébe vette a koponyát, egy semmihez sem hasonlítható energiaáramlás kezdődött meg, ami egy idő után egy belső dimenziókaput nyitott meg, amin keresztül olyan információkhoz jutott, amire népe vezetéséhez szüksége volt.

Az utazó nagyon öreg kort ért meg, egészségben, harmóniában, és ő is a fiára hagyta a koponyát. A saját döntése után hagyta el a testét, és a lehető leggyorsabban elment a fénybe. A fizikai testét indián szokás szerint elhamvasztották.

Mi a felsőbb hatalmak segítsége a karma megélésében ebben az esetben? Ha jól emlékezünk az előző élet élményeire, logikusan már az indián életében ki kellett volna jönnie az egyiptomi életéből adódó félelemnek, klausztrofóbiának, asztmának, de ez mégsem következett be. A magyarázat többek között az alábbi körülményekben rejlik:
I. Más volt annak az életnek a karmikus feladata, nem volt szükség a negatív élményekre, hanem arra, hogy a koponyán keresztül megismerje azt a másik dimenziót, amire a mostani életében is szüksége van illetve lesz.
II. Az életvitel, a születési hely, a csoportkarma eleve kizárta a pánik- betegséget és a klausztrofóbiát, a klimatikus viszonyok és a mentális állapot a tüdőproblémát.
Lehetne tovább taglalni a tanulságokat, de inkább nézzünk meg egy másik utazássorozatot, hogy jobban érzékelhessük, hogy MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG, és a technika révén milyen mély összefüggéseket lehet feltárni.

A történet pedig a következő:
Egy hölgy azzal a problémával keresett meg, hogy csillapíthatatlan testi és lelki vonzalmat érez egy férfi iránt, és szeretné kideríteni, mi ennek a kiváltó oka.

Az utazás könnyedén kezdődött, és elmentünk a XIII. századba valahova Franciaországba. Huszonnégy éves nőként kezdte el az életébe való betekintést. Mint visszaemlékezett rá, a gyermekkora falusi szülők gyermekeként sok nélkülözés, háborúskodás között telt el. Amikor megkezdte az utazást, már férjnél volt, és volt egy fiú gyermeke. A férje lelke "természetesen" annak az embernek a lelke volt, akibe most szerelmes.

Nagyon viharos életet éltek, mert a férje katona volt a közeli várban, és a kor szokásának megfelelően a katonatársakkal sokat tivornyázott. Mindamellett, hogy nagyon szerették egymást, a férj állandóan oktalanul féltékenykedett, utána pedig tele volt lelkiismeret furdalással. Több mint tizenöt évet éltek le ilyen körülmények között, közben született még egy lányuk is, míg végül egy érzelmi kitörés eredményeként a férj féltékenységében elvágta a feleség torkát egy tőrrel. Az egészet végignézte a kamasz fiúk. Lehetőség volt arra, hogy a férj életét tovább is végignézhessük, mivel a feleség entitásként továbbra is a családja közelében maradt. A férj a gyilkosság után bánatában alkoholista lett, és abban az életében nem tudta feldolgozni tettének következményét. A fiúk közben felnőtté cseperedett, de nem tudta apjának megbocsátani édesanyja halálát. A feszültség egyre nőtt közöttük, míg végül is a fiú ugyanazzal a törrel vágta el édesapja torkát, mint annak előtte édesapja az édesanyáét.


A férfit halálában, mikor a lelke elhagyta a testét, ott várta a feleség lelke, hogy segítsen letenni ezt a borzasztó terhet, de nem sok sikerrel, mert a lelkiismeret furdalás olyan erős volt, hogy nem fogadott el semmiféle segítséget egyenlőre, se a feleségtől, se a többi ilyenkor ott lévő segítőtől. Ez a lelkiismeret furdalás a jelenlegi életét is végigkíséri. Az utazó hölgy elmondása szerint barátja állandóan érzékeli azt a mentális hidat, ami kettőjük között van, és érzékeli az azon átjövő érzelmeket. A jelenlegi életük is úgy alakult, hogy a férfi lelke tudja rendezni a karmikus adósságot, de ő azt nem akarja felvállalni, és állandóan az előző életének hibáiba esik.

A hölgy még több közös életet is végigutazott, volt olyan, amelyikben Egyiptomban éltek együtt még harmóniában, és volt, amelyikben már a múlt század végén egykorúnak születtek le, de a csoportkarma erősebb volt, és nem tudták az egyéni karmájukat megélni. Kedves páciensem életében az első utazás óta jelentős változás történt. Olyan munkakörbe került "véletlenül", ahol állandó munkakapcsolatban van a szerelmével, lehetőséget adva a karmikus adósság feloldására, és az a tudat, hogy nem az ő feladata, hogy kapcsolatukat pozitív irányba elmozdítsa, erőt ad a vágyakozás feldolgozásához.


Az előző történet szereplői egyébként tipikus lélekpár, akiknek a karmája számtalan életen keresztül párhuzamosan fut, a feladataikat csak egymás segítségével tudják megoldani.

Szerencsére megadatott, hogy több lélekpár életét sikerült megismernem, és segíteni őket egymás megismerésében. A lélekpárok különböző formában vesznek részt egymás életében, úgy mint: ikertestvérek, szülő-gyermek, férj-feleség, homoszexuális vonzódások, azonos hivatás, egy életre szóló mester-tanítvány kapcsolat, minden más kapcsolat fölé helyezett barátságok.

Végezetül szeretnék még egy tanulságos életet, sorsot bemutatni.

A karmikusan áthozott büntetés betegségként való megjelenése is tetten érhető, amire egy 25 éves asszony példáját szeretném leírni. 2001 szeptemberében megállapították, hogy pajzsmirigy és kétoldali nyelőcső tumora van, aminek a kezelését kemoterápiával kezdték meg, és ezért a már kéthónapos magzatot a várható vetélés miatt abortusszal eltávolították. Az asszony egy héttel később jött, mint ahogy megbeszéltük, mert aznap reggel hullott ki az összes haja. A második beszélgetés során sikerült utaznia, és ekkor fényderült betegsége okára.

A kora egyiptomi időkbe mentünk vissza (sok disznóságot követtünk el akkor is embertársainkkal szemben), még csak a nagy piramis állt. Az asszony abban az életében, amikor megkezdtük az utazást, huszonegynéhány éves papnő volt. Lement egy sírkamrába, és egy temetés előtt álló papról vagy mágusról levett egy fejdíszt és egy nyakéket. Magára tette azokat, amivel nagyon nagy hatalomra tett szert az emberek felett, de a szeretet adása és kapása kimaradt az életéből. Körülbelül húsz évig hordta ezeket a hatalmi jelvényeket mindenféle felsőbb engedély vagy beavatás nélkül, és ennek a súlyát csak halála pillanatában értette meg, illetve fogta fel. Miután megtudta, hogy tettének következményét a következő életében viselnie kell, mostanáig kellett várnia, illetve várt a leszületésre. A regressziós beszélgetés után és a folyamatos, heti egyszeri energetikai kezelés következtében a kemoterápia mellékhatásai a továbbiakban nem jelentkeztek, a pozitív gondolkodásra való áthangolódással pedig látványos gyógyulási folyamat kezdődött meg. Két kezelés között az asszonynál pár napos hullámvölgy jelentkezett, és egyből érzékelhető volt a tumorok sarjadásának beindulása. Ez elég figyelmeztető jel volt, hogy megértse a pozitív gondolkodás fontosságát. A kemoterápiás kezelést február folyamán abbahagyták, mivel az asszony tünetmentessé vált, és a haja helyenként már több mint 1 cm-es volt, és jelenleg már a paróka viselése is szükségtelenné vált. Orvosi szempontból gyógyult, csak prevenciós kezelésekre jár.

Mint már a bevezetőmben említettem, szeretném ha saját élményeiket írnák le a rovatban, ezzel is bátorítva azokat az érdeklődőket, akik túl misztikusnak tartják ezeket az eseteket, és az élményt megélőktől szeretnének kérdezni olyan részleteket, amelyek esetleg eloszlathatják kétségeiket, félelmeiket. Közreműködésüket és segítségüket előre is köszönöm.

Szeretnék néhány, a témával kapcsolatos könyvet ajánlani minden kritika nélkül, kimondottan információ bővítése céljából.
- Judi Hall: Reinkarnációs terápia Bioenergetic, 1999
- Dr. Bruce Goldberg: Előző életek jövendő életek Édesvíz, 1990
- Carol Bowman: Visszatérés a mennyekből Édesvíz, 2002
- Mary T. Brown: A halál utáni élet BLACK&WHITE
- Thomas Ulrich: Lélekpárok Édesvíz, 2000

Papp György
Pránanadi Nagymester

Istvan

Szerinted melyik modszer az ami jo az ilyen visszautazas az elozo eletekbe?
A hipnozisrol sokat olvastam, es ma eleg gyakran hasznalt orvosi modszer.
Van olyan ezoterikus aki ezzel foglalkozik?

Bár a kérdést Istvánnak tetted fel, azért én is válaszolok. Van egy olyan módszer, mint önhionozis, vagy a meditácio réven is. Én legtöbbször meditácios modszeren keresztül tapasztalom a regressziot.

Sziasztok!

Regresszíós hipnozissal lehet visszamenni előző életünk, életeinkbe.
Annyit tudni kell, hogy nem mindenkinek sikerül visszamennie, csak annak akinek engedik.

Van elehetőség látóhoz is elmenni, mert ha a látó igazi beavatott és van "engedélye" az előző életre történő betekintésre, akkor Ő is elmondhatja az előző életeket!

De nem biztos, hogy fontos tudni nekünk, nem ok nélkül van eltakarva a tudatunk elől!
Én nem voltam rá kiváncsi, sajnos csepegtettek belőle bőven, igy akarva - akartalan elmondtak a kérdésem nélkül egy csomó dolgot, de nagyon most sem érdekel, csak a MA és a MOST a fontos a számomra!

Szeretettel:

István

Hogyan?

Nagyon erdekes dolgok ezek, de van azert kerdesem.

Meg Ausztriaban eltem, amikor hozzajutottam egy magyar nyelvu konyvhoz: Onhipnozis, ez volt a cime, de nem a Silva fele, sajnos nem tudom ki irta.
A lenyeg, le volt irva hogyan lehet lemmenni betaba ill hogyan kell csinalni az Onhipnozist, amit meg is probaltam jo parszor kitartoan, de sosem sikerult.
Azt is irta ez a konyv, hogy nem mindenkinek sikerul, mert az agyunk nem engedi.Miert???

En is kivancsi lennek egy-ket dologra, amire sajnos nem tudok esszeru magyarazatot talani, foleg csaladi kapcsolatok erdekelnenek, miert voltak ill.vannak dolgok ugy ahogy.Ezek a dolgok igen melyen erintettek erzelmileg, es szeretnem megerteni mi lehet az ok.

Az egyszeru ember erre azt mondja, miert aldott meg engem az elet ezekkel az emberekkel, miert kerultem veluk kapcsolatban.Mivel ezek verszerinti kotodesek, ezert sokkal jobban bantjak az embert, mintha egy baratodba csalodsz. Az is rosszul esik, de ez sokkal melyebben erinti az embert es nem lehet elfelejteni vagy feldolgozni...

Szoval hogyan lehetne megtanulni sikeresen az Onhipnozist, miert nem sikerult evekkel ezelott amikor probaltam.
Lehet ezt konyvbol tanulni, vagy valakinek a segitsege kell?

Judith, ugy veszem ki a szavaidbol, hogy te jaratos vagy ebben a dologban, van ezekre a kerdesekre "jo" valasz vagy inkabb menjen az ember valakihez aki segit talan meg visszamenni elozo eletunkbe, ha letezik ilyen?

En is az a fajta vagyok , hiszem ha latom vagy megtapasztalom, es igenis erdekel a dolog, teljesen nyitott vagyok ezen a teren.

Koszike,


Magnes

Magnes

Sokat olvastam mostanaban rola en is de valahogy egyedul nem megy. Kellenne valamilyen segitseg utmutatas, vagy csoportos foglalkozason elsajatitani vagy megtanulni.