Karsay István
Kitiltott (BANned)
Vitaminhiány vagy pánik?
Ez a történet szokvány történet. Pánik, depresszió, neurológiai tünetek ezer okból felléphetnek. Lehet szó vitaminhiányról, mint az alábbi történetben, lehet szó omega-3 hiányról, különféle ásványi anyagok hiányáról. A tüneteket okozhatja számos testi betegség, visszamaradt kulacscsípés okozta Lyme kór, lisztérzékenység és még ki tudja, mi minden. De a pszichiátrián nem szokás vizsgálódni, hanem egyből jön a standard páros, az antidepresszáns és a nyugtató. Egyik sem gyógyít, de gyorsan le lehet rázni vele a beteget. Ha valami baja van a kezeléssel, majd legfeljebb nem jön többet. A pszichiátrián háromféleképen szoktak megoldódni az "esetek". Az egyik módja, hogy a tünetek spontán rendeződnek. a másik módja, hogy a beteg öngyilkos lesz. A harmadik, hogy meggyógyítja magát. Negyedik verzió, hogy a pszichiátria meggyógyítana valakit, nem igen fordul elő. Nagyon idős emberek mesélnek ilyesmit, de mivel a nyugtató szedésétől már katasztrofális a memóriájuk, hát lehet, hogy hamis ráemlékezés az egész.
Az én történetem azzal kezdődött, hogy érdekes szédüléseket kezdtem érezni, nem tudtam mi az (és egy orvos sem). Mindenféle vizsgálatot elvégeztek rajtam, semmi eredmény. Így hát úgy döntöttek, pánikbeteg vagyok Természetesen én nem tudtam, mi az. (persze most már tudom). Beutaltak a pszichiátriára és ott megkezdték a gyógykezelésemet. Az első gyógyszer (seropram, és frontin) bevétele után, elöntött a forróság, szinte elégtem és nagyon rosszul éreztem magam. Szóltam az orvosnak, azt mondta, túl hirtelen kaptam, ezután infúzióba kapom. Na nem részletezem, én nagyon rosszul voltam, két hét alatt 10 kilót fogytam, enni nem tudtam. Hát, az maga volt a pokol. De hát a szervezetem csak hozzászokott valahogy. Addig nem voltak pánik rohamaim, na az is megjött. Akkor már tudtam mi az. Halálfélelem, és hasonló rosszullétek fogtak el. Az orvos ajánlotta, relaxáljak, azt sem tudtam mi az, és hogy kell. És én töretlenül hittem az orvosban. Ma már nem így van. Évekig szedtem. Na aztán egyszer csak gondoltam, utána kéne néznem ennek az egész dolognak, mert ez így valahogyan nem jó. Amikor mennem kellett gyógyszert íratni. Ez abból állt, üljek, le "hogy van", de láttam, hogy nem nagyon érdekli, mert már írta is a receptet, és ha mondtam is valamit, bólogatott és hümmögött, és mondta csak szedjem így tovább. És persze csak jöttek a rohamok. Alig tudtam dolgozni, bármit csinálni. Több fórumra felmentem, sokat olvastam róla, egyszer csak olvastam egy könyvről: Reneau Z. Peurifoy: Szorongás, Fóbiák, Pánik Ez alapján, megtanultam relaxálni, gondolatot elterelni, félelmet elhagyni. (Ma sem értem, ezt az orvos miért nem tudta mondani). És magam úgy gondoltam, elhagyom a gyógyszert, sőt nem megyek többet ehhez az orvoshoz. Persze, ez nem egyik napról a másikra történt, de sikerült. Közben, történt lányommal, aki 18 éves volt, érettségi, és egyéb túlterheltség miatt, kezdte rosszul érezni magát. Elvittem orvoshoz, aki pszichiátriára küldte, ez egy gyermek pszichiátria volt; na nem csalódtam, egyszerre írta a gyógyszert, amit nem engedtem bevenni a lányomnak, hanem én vettem kezelésbe, megtanítottam, relaxálni stb. Hát volt harcunk, de megúszta, lecsengtek stresszes napok, egy hónap múlva jól volt, és a mai napig is jól van, boldog , kiegyensúlyozott, főiskolára jár.
De ott az orvosnál, előttünk is voltak fiatal lányok, utánunk is jöttek, elgondolkodtam, hogy ők most elkezdik szedni a gyógyszert, mert töretlenül hisznek az orvosban. Szomorú. Na én elhagytam a gyógyszereket, három hónap múlva el kezdtem remegni. Én ezt mondtam, vagy 8 orvosnak is, háziorvos, neurológus, belgyógyász, pszichiáter, kardiológus, mindenki úgy nézett rám, mint a vett malac. Miről is beszélek. Na megint utánaolvastam, esetleg hirtelen hagytam el a gyógyszert. Ez már három éve történt, a mai napig remegek, főleg reggel. Na és most jön az érdekesség, ami nem igazán a pánikról szól, de érdekes. Tavasszal elkezdett bizseregni a lábam, a háziorvosom, elküldött neurológiára, ott polineuropáthiát diagnosztizált az orvos. Nem mondta el, hogy ez mit jelent, látva a háziorvosom halálra vált arcát, utána olvastam, na én is megijedtem. Felhívtam, a neurológust, hogy utána olvastam, miért nem tájékoztatott, azt mondta, ne olvassak utána. Elég érdekes!!. Na augusztusba voltam, műszeres vizsgálaton is, ott megerősítették. Elküldtek mindenféle vizsgálatra, mitől lehet ez. De ugye, ekkor már eltelt fél év. Semmi sem derült ki. Én pedig csak olvastam, a neten mindent, és megpróbáltam azt megtalálni, ami illik rám, én soha nem iszom, nincs cukorbetegségem, ekkor olvastam hogy a B12 hiánya is okozhatja, na hoppá. Én vegetáriánus vagyok, és ez, mint olvastam, csak nagymértékben húsban fordul elő. De én megkerestem, én mitől tudok B12-höz jutni, rátaláltam az élesztőre, és elkezdtem enni, szerencsére én megtudom enni, még szeretem is. Közben kerestem a Neurológiai Klinikán egy orvost, vele meg tudtam ezt beszélni. Értetlenül állt az eddigi orvosok hozzáállásán, "senki nem kérdezte tőlem, hogy vegetáriánus vagyok -e". Én, ugye, akkor még nem tudtam, hogy ettől lehet-e. Ha kérdeznek, persze mondtam volna. Nekem hosszú utánaolvasás után derült ki. Ezt miért nem tudta az a sok orvos? Az érdekesség az, hogy lehet, hogy évekkel ezelőtt, meglehet, ettől kezdtem szédelegni, mert a B vitamin hiány okozza ezt, és még más idegi rendellenességet. Szedni kezdtem a magne B6-ot, kezdett megszűnni a remegésem, utána néztem a seropramban is van 80% magnézium, és lehet annak a hiánya okozta a remegésemet. Szóval, szerintem akkor B vitamin hiánnyal küzdhettem, ráfogták a pánikra, ahelyett, hogy utána néztek volna, hogy ez is lehet oka. Nagyon bízom benne, hogy most már meggyógyulok. Mert röhej, de magam meggyógyítom magam. Most odafigyelek, mindenre, hogy mit eszem, mire van szükségem, és mennyire. Remélem, rendben leszek. Csak hát, akkor miért vannak az orvosok!!!!!!!!!!! Tisztelet a kivételnek, aki esetleg körültekintő. Csak én nem akadtam vele össze. Bízom benne, hogy esetleg van, aki ebből az írásból tehet magáért valamit.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
> </o>
Ez a történet szokvány történet. Pánik, depresszió, neurológiai tünetek ezer okból felléphetnek. Lehet szó vitaminhiányról, mint az alábbi történetben, lehet szó omega-3 hiányról, különféle ásványi anyagok hiányáról. A tüneteket okozhatja számos testi betegség, visszamaradt kulacscsípés okozta Lyme kór, lisztérzékenység és még ki tudja, mi minden. De a pszichiátrián nem szokás vizsgálódni, hanem egyből jön a standard páros, az antidepresszáns és a nyugtató. Egyik sem gyógyít, de gyorsan le lehet rázni vele a beteget. Ha valami baja van a kezeléssel, majd legfeljebb nem jön többet. A pszichiátrián háromféleképen szoktak megoldódni az "esetek". Az egyik módja, hogy a tünetek spontán rendeződnek. a másik módja, hogy a beteg öngyilkos lesz. A harmadik, hogy meggyógyítja magát. Negyedik verzió, hogy a pszichiátria meggyógyítana valakit, nem igen fordul elő. Nagyon idős emberek mesélnek ilyesmit, de mivel a nyugtató szedésétől már katasztrofális a memóriájuk, hát lehet, hogy hamis ráemlékezés az egész.
Az én történetem azzal kezdődött, hogy érdekes szédüléseket kezdtem érezni, nem tudtam mi az (és egy orvos sem). Mindenféle vizsgálatot elvégeztek rajtam, semmi eredmény. Így hát úgy döntöttek, pánikbeteg vagyok Természetesen én nem tudtam, mi az. (persze most már tudom). Beutaltak a pszichiátriára és ott megkezdték a gyógykezelésemet. Az első gyógyszer (seropram, és frontin) bevétele után, elöntött a forróság, szinte elégtem és nagyon rosszul éreztem magam. Szóltam az orvosnak, azt mondta, túl hirtelen kaptam, ezután infúzióba kapom. Na nem részletezem, én nagyon rosszul voltam, két hét alatt 10 kilót fogytam, enni nem tudtam. Hát, az maga volt a pokol. De hát a szervezetem csak hozzászokott valahogy. Addig nem voltak pánik rohamaim, na az is megjött. Akkor már tudtam mi az. Halálfélelem, és hasonló rosszullétek fogtak el. Az orvos ajánlotta, relaxáljak, azt sem tudtam mi az, és hogy kell. És én töretlenül hittem az orvosban. Ma már nem így van. Évekig szedtem. Na aztán egyszer csak gondoltam, utána kéne néznem ennek az egész dolognak, mert ez így valahogyan nem jó. Amikor mennem kellett gyógyszert íratni. Ez abból állt, üljek, le "hogy van", de láttam, hogy nem nagyon érdekli, mert már írta is a receptet, és ha mondtam is valamit, bólogatott és hümmögött, és mondta csak szedjem így tovább. És persze csak jöttek a rohamok. Alig tudtam dolgozni, bármit csinálni. Több fórumra felmentem, sokat olvastam róla, egyszer csak olvastam egy könyvről: Reneau Z. Peurifoy: Szorongás, Fóbiák, Pánik Ez alapján, megtanultam relaxálni, gondolatot elterelni, félelmet elhagyni. (Ma sem értem, ezt az orvos miért nem tudta mondani). És magam úgy gondoltam, elhagyom a gyógyszert, sőt nem megyek többet ehhez az orvoshoz. Persze, ez nem egyik napról a másikra történt, de sikerült. Közben, történt lányommal, aki 18 éves volt, érettségi, és egyéb túlterheltség miatt, kezdte rosszul érezni magát. Elvittem orvoshoz, aki pszichiátriára küldte, ez egy gyermek pszichiátria volt; na nem csalódtam, egyszerre írta a gyógyszert, amit nem engedtem bevenni a lányomnak, hanem én vettem kezelésbe, megtanítottam, relaxálni stb. Hát volt harcunk, de megúszta, lecsengtek stresszes napok, egy hónap múlva jól volt, és a mai napig is jól van, boldog , kiegyensúlyozott, főiskolára jár.
De ott az orvosnál, előttünk is voltak fiatal lányok, utánunk is jöttek, elgondolkodtam, hogy ők most elkezdik szedni a gyógyszert, mert töretlenül hisznek az orvosban. Szomorú. Na én elhagytam a gyógyszereket, három hónap múlva el kezdtem remegni. Én ezt mondtam, vagy 8 orvosnak is, háziorvos, neurológus, belgyógyász, pszichiáter, kardiológus, mindenki úgy nézett rám, mint a vett malac. Miről is beszélek. Na megint utánaolvastam, esetleg hirtelen hagytam el a gyógyszert. Ez már három éve történt, a mai napig remegek, főleg reggel. Na és most jön az érdekesség, ami nem igazán a pánikról szól, de érdekes. Tavasszal elkezdett bizseregni a lábam, a háziorvosom, elküldött neurológiára, ott polineuropáthiát diagnosztizált az orvos. Nem mondta el, hogy ez mit jelent, látva a háziorvosom halálra vált arcát, utána olvastam, na én is megijedtem. Felhívtam, a neurológust, hogy utána olvastam, miért nem tájékoztatott, azt mondta, ne olvassak utána. Elég érdekes!!. Na augusztusba voltam, műszeres vizsgálaton is, ott megerősítették. Elküldtek mindenféle vizsgálatra, mitől lehet ez. De ugye, ekkor már eltelt fél év. Semmi sem derült ki. Én pedig csak olvastam, a neten mindent, és megpróbáltam azt megtalálni, ami illik rám, én soha nem iszom, nincs cukorbetegségem, ekkor olvastam hogy a B12 hiánya is okozhatja, na hoppá. Én vegetáriánus vagyok, és ez, mint olvastam, csak nagymértékben húsban fordul elő. De én megkerestem, én mitől tudok B12-höz jutni, rátaláltam az élesztőre, és elkezdtem enni, szerencsére én megtudom enni, még szeretem is. Közben kerestem a Neurológiai Klinikán egy orvost, vele meg tudtam ezt beszélni. Értetlenül állt az eddigi orvosok hozzáállásán, "senki nem kérdezte tőlem, hogy vegetáriánus vagyok -e". Én, ugye, akkor még nem tudtam, hogy ettől lehet-e. Ha kérdeznek, persze mondtam volna. Nekem hosszú utánaolvasás után derült ki. Ezt miért nem tudta az a sok orvos? Az érdekesség az, hogy lehet, hogy évekkel ezelőtt, meglehet, ettől kezdtem szédelegni, mert a B vitamin hiány okozza ezt, és még más idegi rendellenességet. Szedni kezdtem a magne B6-ot, kezdett megszűnni a remegésem, utána néztem a seropramban is van 80% magnézium, és lehet annak a hiánya okozta a remegésemet. Szóval, szerintem akkor B vitamin hiánnyal küzdhettem, ráfogták a pánikra, ahelyett, hogy utána néztek volna, hogy ez is lehet oka. Nagyon bízom benne, hogy most már meggyógyulok. Mert röhej, de magam meggyógyítom magam. Most odafigyelek, mindenre, hogy mit eszem, mire van szükségem, és mennyire. Remélem, rendben leszek. Csak hát, akkor miért vannak az orvosok!!!!!!!!!!! Tisztelet a kivételnek, aki esetleg körültekintő. Csak én nem akadtam vele össze. Bízom benne, hogy esetleg van, aki ebből az írásból tehet magáért valamit.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>
