A fehér fagyöngy (Viscum album) Magyarországon is jól ismert és egész Európában elterjedt félélősködő, örökzöld növény. Leggyakoribb gazdanövényei az almafa, a nyárfa, a fűzfa, az akácfa. Rövid szerteágazó ágai ismételt álvillás elágazásúak. Levelei átellenesek, zöldessárgák, bőrneműek. Zöldessárga színű redukált virágai ülők. Termése ragadós álbogyó.
A fagyöngyöt az érelmeszesedés megelőzésére és a hagyományos kezelésekkel együtt a magas vérnyomás leküzdésére használják. Európában több laboratórium állít elő és forgalmaz különböző citosztatikus és immunrendszert serkentő hatású készítményeket. A fagyöngyből gyárilag előállított készítményeket az onkológia területén is használják. A fagyöngy vérnyomáscsökkentő hatását állatkísérletek igazolták, de hogy pontosan melyik összetevője felelős ezért a hatásmechanizmusért, ez idáig nem tudták meghatározni. Immunrendszert serkentő rákellenes hatása viszont a viszkotoxinoknak és a lektineknek tulajdonítható. A sejtburjánzásra és az érelmeszesedésre gyakorolt feltételezett hatását a klinikai eredmények eddig nem igazolták. A fagyöngylevél összetevőinek (főleg a viszkotoxinok és a lektinek) mérgező hatását kimutatták. A bogyók is tartalmaznak veszélyes hatóanyagokat, ezért a fagyöngy csak orvosi rendeletre szedhető.
A húsos som (Cornus mas), amely egész Európában, így a Kárpát-medencében is elterjedt, 3-7 m magas fát nevel. Még a lombosodást megelőzően nyíló sárga virágai, nem csak a tavasz előhírnöke, hanem, dísze is a kertnek. Gyümölcsei 1,5 – 3 cm nagyságúak lehetnek, hosszúkás szilvára emlékeztető, általában élénkpiros, savanykás, pikáns ízű. A gyümölcshúsán belül csontmagot találunk. Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében! Németül Kornelkirsche a neve, melynek első része a latin cornus („szarv”, „szaru”) szóból ered, mert annyira kemény a fája. A második rész a gyümölcs küllemére utal, mert messziről a cseresznyére emlékeztet, bár eléggé ovális. Egyébként nevezik Hartriegel néven is. A francia neve is latin eredetű: a cornouiller male névevel jelölik. A termés angol elnevezése a némethez hasonló: Cornelian cherry. A növény legelterjedtebb neve azonban többnyire egyszerűen csak cornel.
A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában), őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos). Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem színgazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell. Nagy gyümölcsű fajtái a szlovák Devin és Titus, valamint az osztrák Jolico. Sárga gyümölcsű: Cornus mas Fructu flavo Van sárga gyümölcsű, és körte formájú gyümölcsöt termő változata is. Az utóbbi az Őszi tűz nevet kapta felfedezőjétől, Schmidt Gábortól. Ismert fajtája még a Reichtragende Selektion. Magyarországi tájfajtái a Császlói, mely Szatmárban és a Nyírségben honos, és a Szadai (Szada község Gödöllő közelében található).
Felhasználása Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből – különösen vadas húsok mellé való – kiváló lekvár készíthető. C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.
Az orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj. Az útszéleken gyakori, évelő, lágy szárú pemetefű a Földközi-tenger vidékén őshonos, de a hűvös éghajlathoz is alkalmazkodott. 30-60 cm magas, négyszögletes, felálló szára kívül gyapjas-molyhos tapintású; keresztben átellenes leveleinek széle csipkés-fűrészes. Gömbös örvöt alkotó virágai a felső levelek hónaljában ülnek. Termése világosbarna színű, sima felületű makkocska.
Gyógyhatása Keserűanyagainak, elsősorban a marrubiinnek köszönhetően az orvosi pemetefű segíti az emésztést, és általános étvágy-, illetve anyagcsere- fokozó. A növény virágos hajtásvégeinek köptető hatása van, valamint serkenti a hörgőkben lévő váladék elfolyósítását. A légutakban gyulladáscsökkentő hatású, enyhíti a légcsőhurut tüneteit. A marrubiinsav az epekiválasztást is elősegíti. Az orvosi pemetefű keserű erősítőszer étvágytalanság vagy kisebb emésztési zavarok esetén. Makacs köhögés és légúti gyulladások kezelésében szintén alkalmazzák. A virágos hajtásvégeket epehajtóként javasolják az epekiválasztás zavarai esetén. Külsőleg a pemetefű a fekélyek, a gennyes vagy rosszul gyógyuló sebek kezelésére alkalmas.
Figyelmeztetés Mind ezidáig semmilyen mérgező hatása nem ismert az előírt adagok betartása esetén. Nagyobb adagokban azonban a marrubiin szívritmuszavart okozhat
A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafajta. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is. Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek. A termesztésből sokfelé kivadult. Jelentősebb szelídgesztenyések (leginkább fenyővel elegyest) Magyarországon az Alpokalján vannak: a Soproni-hegységben a 19. század végén, Muck Endre kezdeményezésére telepítették; a Kőszegi-hegységben őshonos, de domináns fajjá az erdőgazdálkodás tette.
Nagy termetű fa, akár 30 m magasra is megnő. Kérge csavarodó kéregkötegektől bordás. Rügyei zömökek, kerekdedek. Fényes, bőrszerű, keskeny, 10–20 cm hosszú, váltakozó állású, hosszúkás lándzsa alakú levelei szúrósan fogazottak, mindkét oldalon 4–7 éles foggal. A fogak hosszúak, hegyesek, közöttük a bemetszések lekerekítettek. Gyakran karéjos is. A levél csúcsa keskeny, hegye rövid. A levélnyél hossza 2–5 cm. A levél színe sötétzöld; fiatalon szőrös, később kopasz. Fonákuk fiatalon nemezesen szőrös, a sűrű szőrzet miatt színe a szürkétől a fakózöldön át a fehéresig változhat. Egy-egy levélen 15–20 pár oldalér nő. A levél válla ritkábban szív-, többnyire széles ék alakú vagy lekerekített. Hímnős barkavirágzata felálló, látványos. Csúcsán a virágzat nagy részét adó sárga porzók nyílnak, alapjuknál pedig a zöld termős virágok, gyakran a porzóknál később. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy ilyen gömbben két-három termés nő. Fényes, barna makktermése a gesztenye. Ennek kupacsa zöld, sűrűn tövises, szúrós. Virágpora kis méretű, legnagyobb átmérője 10–12 µm. Trikolporát, hosszú hasítékokkal és kis pórusokkal. Az exine barázdált, puha. Pollene kevéssé allergén.
Felhasználása Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít. Termése, a gesztenye nagyon sokféleképpen használható: a maghéját bevágva pirítják nyílt tűzön, héjától megtisztítva kandírozzák, főzés után meghámozva készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek vagy tejszínhabbal tálalják. A szárított magokat porrá őrölve tárolják. Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik. Sokoldalúan felhasználható, műszaki szempontból kiváló faanyaga. Igen tartós, rugalmas, közepesen kemény, szép rajzolatú, repedésre nem hajlamos, jól fényezhető, korhadásnak ellenáll. A déli országokban kedvelt bútorfa, főként jó hajlíthatósága, rugalmassága miatt. Olyan helyeken, ahol a tél enyhe, parkokba is előszeretettel ültetik.
A vadgesztenye vagy vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó fafaj. Nagy termetű, 30-35 m magasra növő lombhullató fa, koronája árnyékot adó, díszfaként is közkedvelt. Levele összetett, fogazott. Makktermése, a vadgesztenye kupacsa zöld, a gesztenyénél kevésbé tövises, magja fényes, vörösesbarna színű, nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja.
Felhasználása Mivel a vadgesztenye magja és kérge különféle hatóanyagokat tartalmaz, kiegészítő kezelésként egyaránt hatásos vénás keringési elégtelenség és hajszálérgyengeség esetén. Az újabb kutatások igazolták az eszcin - a magból kivont érszűkítő - gyulladásgátló és a vénák tónusát fokozó hatását. A kéregben lévő eszkulin csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét, és növeli ellenállásukat. A vadgesztenye az aranyér, a vénás-és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint például a nagylevelű csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita. Az Aesculus hippocastanum a vadgesztenye friss magjából készült homeopátiás szer. Gyakran használják aranyér gyógyítására.
Figyelmeztetés Belsőleg a vadgesztenye mérgező, még ha a szaponinok mérgező hatása igen csekély is. Kisgyerekeknek, terhes és szoptató nőknek nem ajánlott, émelygést és gyomorpanaszokat okozhat. A kezelés mindig rövid ideig tartson! Külsőleg használva semmilyen kellemetlen hatása nincs, eltekintve attól, hogy ritkán allergiát okozhat
A kamutbúza ősi, tápláló búzafajta, Egyiptomból származik. A kamut több értékes fehérjét, több telítetlen zsírsavat és több ásványi anyagot, nyomelemet tartalmaz, mint a normál nemesített búza. A búzával összehasonlítva magasabb a fehérjetartalma (kb. 40%-kal) és kedvezőbb annak minősége is. Az értékes zsírsav magas részaránya, a könnyen emészthető szénhidrátok és értékes fehérje miatt nevezhetjük a kamutot egészséges, magas energiatartalmú gabonának. A kamutfű is búzafű.
A búzafűről elmondható több mint százféle tápanyagot tartalmaz, pl. minden ismert ásványi anyagot és nyomelemet, valamint a B-komplex összes vitaminját. Az A-vitamin provitaminját talán az összes élelmiszer közül a legnagyobb mennyiségben tartalmazza, továbbá C-, E- és K- vitaminban is gazdag. A búzafűlé 25 százaléka fehérje, ez több, mint a húsban, a halban, a tojásban, a tejtermékekben, illetve a babban. Emellett nagy mennyiségű gomba- és mycotoxin-ellenes hatóanyagot, ún. laetrilt tartalmaz.
Az útifű (Plantago) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül az útifűfélék (Plantaginaceae) családjához tartozó nemzetség.
Felhasználása Gyógynövényként a növény kifejlett, ép leveleit gyűjtik. A drog C vitamint, cseranyagot, citromsavat, invertáz és emulzinenzimeket. aukubin (rinantin) glikozidát, planteóz triszacharidokat, proteinanyagokat tartalmaz. Baktériumölő, sebgyógyító hatású - friss leveleivel nehezen gyógyulósebeket kezeltek. Az útifűtea köhögéscsillapító hatású.
Salotta Rokonságban áll a vöröshagymával, de annál valamelyest világosabb árnyalatú. Közép-Ázsiából származik, Európában főleg a francia konyha kedveli A salottának többféle elnevezése is közszájon forog. Olykor nemes hagymaként emlegetik, melynek oka, hogy ízben lágyabb a vöröshagymánál. Amikor mogyoróhagymának hívják, akkor alakjára utalnak, pedig hosszúkásabb válfaja is ismert. Gyakran összekeverik a sonkahagymával. Rózsaszínű és vöröses levelei a füstölt sonka bőrének árnyalataira emlékeztetnek – innen az utóbbi neve.
A salottát előszeretettel fogyasztják Indiában, Kínában és a Thaiföldön, Európában pedig a francia konyha egyik fontos alapanyaga. Gyakran megtalálni a vinaigretteben, többféle salátában, kiegészítője a beurre blanc-nak (fehér vajmártás), valamint a berni mártásnak (Béarnaise).
A hajdina más néven pohánka, tatárka (Fagopyrum esculentum) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos. Innen az V. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került. Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják. Termesztése és fogyasztása nálunk mindig kis mértékű volt, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága. A hajdina jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz. A hajdina más néven pohánka, tatárka (Fagopyrum esculentum) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos. Innen az V. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került.[/COLOR]
[COLOR=blue]Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.[/COLOR]
[COLOR=blue]Termesztése és fogyasztása nálunk mindig kis mértékű volt, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.[/COLOR]
[COLOR=blue]A hajdina jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz.[/COLOR]
[COLOR=blue][IMG]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/10/Illustration_Fagopyrum_esculentum0.jpg/363px-Illustration_Fagopyrum_esculentum0.jpg Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták. Kiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt a bélperisztaltika növelésén és a tranzitidő lerövidítésén keresztül jól alkalmazható a népbetegségnek tekinthető székrekedés (obstipatio) étrendi kezelésében és egyes daganatos megbetegedések (például vastag- és végbéldaganat) megelőzésében.
Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták. Kiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt a bélperisztaltika növelésén és a tranzitidő lerövidítésén keresztül jól alkalmazható a népbetegségnek tekinthető székrekedés (obstipatio) étrendi kezelésében és egyes daganatos megbetegedések (például vastag- és végbéldaganat) megelőzésében.
Az ideggyökér vagy mexikói jamgyökér (Dioscorea villosa) húsos, gumószerű rizómájú évelő növény, amelynek kúszó szára akár 6 m magasra is felnyúlhat. Nagy, szív formájú levelei hosszú levélnyélen ülnek. Apró, sárgászöldes virágai fürtbe rendeződnek, és megkülönböztethetők a porzós és a termős virágok. Termése tok.
Felhasználása Az USA déli részén a növényt gyógykészítményként görcsös hasi fájdalom, emésztési zavarok, valamint reumás eredetű fájdalmak kezelésében és a tüszőrepedést, illetve a menstruációt kísérő fájdalmak esetén használják. A homeopátia egyre gyakrabban alkalmazza.
Gyógyhatása A dioszcin a foszfolipáz A2 gátlásával gyulladásgátló hatású. A kísérletek során igazolódott, az egereknél ez az enzim megakadályozza a fülödémát. Texasban a gyökeret hagyományosan a reumatikus betegségek ellen használják. Egy klinikai vizsgálatban, amelynek során a növénynek a klimax elleni hatását tanulmányozták, a betegek egyik csoportját ideggyökérrel, míg a másikat placebóval kezelték, semmilyen hatást nem észleltek. A belőle kinyert szaponinkeveréket hidralizálják és szteroidkészítményeket állítanak elő belőle, de a krémek hatásosságát sem lehetett bizonyítani. Jóllehet mind ez idáig az ideggyökérnek semmiféle mérgező hatása nem ismert, használata terhes és szoptató nőknek nem ajánlott.
A győzedelmes hagyma vagy havasi hagyma (Allium victorialis) védett reliktum faj és egyben gyógynövény.[1] A neve nem a győzelemből, hanem a Mons Victoralis (Mont St. Victoire Provence-ban) hegyről, eredeti termőhelyéről ered. Csoportosan növő, 30-60 cm magas, hagymás évelő. A hagyma ujjnyira megnyúló, kúszó gyökértörzsből nő, buroklevelei rostosak. A szár közepéig leveles, hengeres, felfelé fokozatosan élessé válik. Levelei alig nyelesek, széles lándzsásak, 8-17 cm hosszúak, 3-6 cm szélesek, redőzöttek, hamvaszöldek. A virágzat végálló, 4-5 cm átmérőjű, gömbös álernyő, a buroklevelek lehullók. A virágok lepellevelei 5 mm hosszúak, zöldesfehérek vagy sárgásak, illatosak. Az érett toktermés kilöki magából a fekete magvakat. Virágzás: május-június. Bimbósan bókoló virágzáskor felegyenesedő virágai, szárlevelei és hálózatosan, recésen foszló hagymaburoklevelei révén különböztethető meg a gyakori, csak tőlevelekkel bíró medvehagymától.
Élőhelye a medvefül kankalinhoz hasonló, elsősorban az alhavasi, havasi öv szikláin, sziklahasadékaiban és sziklagyepeiben él, de az Alpok előterében előfordul lápréteken is. Kedveli a szivárgásoktól nedves, sok meszet és kevés humuszt tartalmazó, köves talajt. A nyílt és a zárt dolomitgyepekben, az északias fekvésű bükkösök és a karszterdők érintkezési vonalában fordul elő a Dunántúli-középhegységben (Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység) és a Bükkben.
Felhasználása Havasi hagymából készült saláta – Örmény recept Hozzávalók: 40 dkg havasi hagyma, só, ecet ízlés szerint. A havasi hagyma szárait átválogatjuk, megmossuk, leforrázzuk, ezután sós vízben megfőzzük. Miután elkészült, lecsurgatjuk, lehűtjük, salátástálba rakva sózzuk, ecettel leöntjük.
A nemes májvirág (Hepatica nobilis) vagy (Anemone hepatica) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkák (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozó faj. A nemes májvirág elterjedési területe Közép-Európa. Egyes helyeken ugyan bőségesen található, alapjában véve azonban ritka növény, bizonyos területeken teljesen hiányzik.
A nemes májvirág kis termetű évelő növény, magassága alig éri el a 15 centimétert. Háromkaréjú levelei, amelyek csupán virágzás után vagy a virágzási idő vége felé jelennek meg, egész nyáron, ősszel és rendszerint télen is kitartanak, s csak az új levelek kihajtásakor pusztulnak el. A növény a nevét leveleiről kapta, melyek némileg a lebenyes felépítésű májhoz hasonlítanak. A virág rövid, szőrös tőkocsány csúcsán helyezkedik el, közvetlenül 3 csészeszerű fellevél fölött. A 6-10 virágtakaró levél többnyire kék, de rózsaszín vagy fehér is lehet. A növény gyengén mérgező. A nemes májvirág nyirkos és sziklás erdők, az üdébb, mészben gazdag, kőtörmeléket is tartalmazó vályogtalajokat kedveli. Termőhelyein általában nagyobb állományokban fordul elő. A virágzási ideje március-április között van.
Felhasználása Elsősorban különböző belső szervi betegségek gyógyszereben használják, de a kozmetikában is alkalmazzák.
A kender (Cannabis, illetve Cannabis sativa, azaz a „hasznos kender” – cannabis: kender, sativa: hasznos) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a kenderfélék (Cannabaceae) családjának névadó növénynemzetsége, illetve faja. Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Meleg éghajlaton bárhol megterem; az egyes fajtákat az Óvilág különböző részeiről származtatják.
A kender mint haszonnövény A kender az egyik legősibb ipari növény. A kezdetektől fogva nem táplálkozási céllal, hanem rostjáért termesztették. A kőkori hálós halászat maradványai alapján megállapítható, hogy a fonalkészítés az egyik legrégebben űzött, máig fennmaradt foglalkozás. A kínaiak már i. e. 2800 évvel is jól ismerték, szöveteket és köteleket készítettek belőle, a japánok és mongolok már a pamut megismerése előtt felhasználták. Dél-Európában Hérodotosz idejében (az i. e. 5. században) ismerték. Észak-Európába a szkíták hozták be i. e. 700 körül.
A kender mint gyógyszer Kenderkivonat alapú gyógyszerészeti készítményA növény több mint 60 kannabinoidot anyagot tartalmaz,[2] füvészkönyvekben gyakran említették, mint „minden bajra enyhülést adó gyógyírt”. Az USA (és más országok) gyógyszertáraiban 1937-ig legálisan lehetett kapni kender kivonatot, mint idegnyugtató szert. Mostanában is zajlik a vita a növény gyógyászati célú alkalmazása körül; a cannabis több orvos véleménye szerint alkalmas (többek között) a rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépő táplálkozási nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az intraokuláris nyomás csökkentésére. A cannabis gyógyászati felhasználása mellett érvelő oldal nyomására ma az orvosok az USA több államában kísérleti jelleggel írhatnak fel cannabist a betegeiknek.
Kender mint kábítószer A szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzatot hívják marihuánának. A leginkább elterjedt fogyasztási módja a cigarettába sodrás, a jobban éghetőség kedvéért gyakran dohánnyal keverve. Ez az úgynevezett "joint". Gyakorinak mondható még a "bong"(vízipipa) is. Ennek előnye hogy a benne lévő víz megszűri a füstben lévő káros anyagokat és le is hűti füstöt így csökkentve a használó tüdejére nehezedő terhet.
A kender gyantája összegyűjtve, préselve nevezhető hasisnak, színe az egészen zöldtől az aranybarnán keresztül a majdnem feketéig változhat, tisztaságától és az előállítás módszerétől függően. Szárított (megtermékenyítetlen) kendervirágzat, más szóval marihuána
A gombernyő (Sanicula europaea) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj. Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia nyirkos, sziklás erdőiben fordul elő. Magyarországon bükk és gyertyánelegyes erdőkben gyakori. Egyéb elnevezései: gombernyőfű, európai gombernyő, erdei gombernyő, régies nevei: patikai szaniczor, szánikula, törő zsányik, berzengő mag
Lágy szárú, évelő növény (a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikryptophyta), felálló, gyakran elágazó szára 20-60 cm magasra nő. Sötétzöld levelei főként tőállóak, tenyeresen szeldeltek. A 3-5 levélhasáb rombos-visszás tojásdad, szeldelt, élük durván fűrészelt, sertében végződő. Május-június körül virágzik. Végálló, összetett ernyővirágzatot alkot, 2-5 tömött, kb. fél-egy cm széles, félgömb formájú fehér, ritkán rózsaszín ernyőcskével. Az ernyőknek és az ernyőcskéknek is vannak fellevelei (gallér, gallérka). Az ernyő közepén hímnős, szélén a porzós virágok nyílnak – itt a porzószálak hosszan kicsüngenek a virágból. Horgas szőrrel fedett ikerkaszattermését állatok terjesztik (epizoochoria).
Szaponintartalma miatt enyhe köptető, illetve hánytató hatása van. A népi gyógyászat belsőleg légúti hurutok, gyomor- és bélbetegségek kezelésére, szájüreg- vagy garatgyulladásra öblögetőszerként használja. Bőrkiütések, zúzódások kezelésére borogatásként vagy lemosószerként használható. A homeopátiás orvoslás hasmenéses megbetegedések ellen alkalmazza.
A fekete áfonya (latinul: Vaccinium myrtillus) egy gyümölcstermő növény; termését és levelét a népi gyógyászat is felhasználja. Népies nevei: havasi meggy, havasi meggykoró, kukajsza, kukujza, molabogyó, afinya. Hazánkban a Sopron környéki és Vas megyei erdőkben, kisebb állományokban előforduló cserje. Az erdélyi havasok jellegzetes gyümölcse. Borsó nagyságú, hamvaskék termése (Myrtilli fructus) a vadas ételek híres ízesítője. Savanyú tölgyes és bükkös erdők talajának lakója, de behúzódik az ültetett fenyvesek szélére is. A sekély, savanyú talajú erdőkben általában csoportosan-tömegesen jelenik meg.
Alacsony növésű (30-60cm), gazdagon elágazó félcserje. A levelek tojásdadok, kihegyezettek, finoman fűrészesek, kopaszak. A gömbös, korsó alakú párta halvány zöldes-vörös, az érett bogyó gömbös, feketés- kék, hamvas. Áprilistól júniusig nyílik. Gazdagon elágazó,legyökeresedő ágai szögletesek, zöldes színűek, akár ezer négyzetméteres kolóniák is hajthatnak egyetlen tőről. A faiskolákban nemesített változata nagyobb bogyókat terem. A humuszban gazdag, savanyú kémhatású, vízzel közepesen ellátott talajt szereti. A kert félárnyékos részeinek szép dísze is lehet. Gyümölcssavakat, cukrot, pektint, cseranyagot, vitaminokat, flavonoidokat (főleg antociánokat), sok vasat, A, D és C vitamint tartalmaz.
Felhasználása Gyümölcse közkedvelt lekvár; gyümölcslevesek, gyümölcssaláták alapanyaga, sütemények ízesítője, tölteléke. Az őz, nyúl, szarvas, vaddisznó elkészítésénél pikáns, közkedvelt íze miatt nélkülözhetetlen. Ezekhez az ételekhez kompót, mártás, saláta, vagy dzsem formájában tálalhatjuk. Nemcsak zamata különleges, de értékes tápanyagokat is tartalmaz. Gyümölcsbornak, likőrnek, szörpnek vagy teának elkészítve is nagyon jó hatású a bélflórára, mert ellenállóvá teszi a bél nyálkahártyáját az emésztési zavarokkal, krónikus bélhuruttal, bélfertőzésekkel, hasmenéssel szemben, és a szájbetegségeknél is jó szolgálatot tesz. Beszámolók szerint a második világháborúban a brit pilóták az éjszakai bevetések előtt marokszám ették a fekete áfonyát, ugyanis a benne rejlő anyagok segítik a retinasejtek gyors regenerálódását. Ma a gyógyszertárakban kivonata kapható. A hasmenés, fogínygyulladás régről ismert gyógyszere. A levéből főzött tea epe- és hólyagbetegségek orvossága, vesetisztító. Levele cukorbajra jó, akár nyersen is. Nagyobb mennyiségben akár fájdalmas gyomorösszehúzó hatása lehet.
A szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú növényfaj. Kétlaki növény. A mediterrán térségben élő, nagy termetű fa a 20 m-es magasságot is elérheti. Összetett (párosan karéjos) levelei 6-10 kemény tapintású levélkéből állnak. Sziromtalan virágai kicsik, vöröses színűek, közvetlenül az ágakon nőnek. Sötétbarna, mintegy 20 cm hosszú hüvelytermése, a szentjánoskenyér 8-12 magot zár magába, amelyek a termésfal húsos részébe ágyazódnak.
Felhasználása A szentjánoskenyeret az élelmiszeriparban, állatok takarmányaként, kozmetikában és papírgyártásban egyaránt felhasználják. Héjának őrleményéből erjesztett italokat, kávépótszert készítenek. Igen pontos súlyú magvaival egykor gyémántot és aranyat is mértek (1 mag ~ 1 karát). A magok endospermiumából nyert szentjánoskenyér-liszt E410 néven ételsűrítő-anyag, tejtermékek és péksütemények stabilizátora. Gyermekek és felnőttek egyaránt fogyaszthatják önmagában vagy gyógykészítmények egyik elemeként. Gyógyhatású készítményként hasmenéses betegségek, gyomorgyulladás ellen ajánlott. A dietétikában a szentjánoskenyér-liszt kipréselt sűrű levét súlycsökkentő étrendekben – a napraforgó-fehérjével és a rizskeményítővel együtt – étrendkiegészítőként alkalmazzák. A csecsemőknek és a terhes nőknek az ismétlődő hányás csökkentésére adják.
Gyógyhatása A szentjánoskenyér termésfalában mintegy 30% szacharóz, pektin, cseranyagok, és a sajátos ízt adó izovajsav található. A magvak galaktomannán nyálkaanyagokat (karubint) tartalmaznak. A szentjánoskenyérmagból készült liszt hasmenésgátló és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos, nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet. A szentjánoskenyérfa alapú készítményeknek mindezidáig semmilyen káros vagy mérgező hatása nem ismert. Túladagolás esetén azonban bélelzáródás következhet be.
Az üröm (Artemisia) a fészkesek (Asteraceae) családjának csövesvirágúak (Tubuliflorae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Újabb rendszerezők a fészkesek Asteroideae alcsaládjának Anthemideae nemzetségcsoportjába sorolják. A virágok kétivarúak, a fészekvirágzat kicsi (alig 5 mm), gömbös, vagy tojásdad. A fészekvirágzatok legtöbbször bugavirágzatot alkotnak. A levélállás szórt. A virágokat szél porozza. A pollenszemek nyújtott ellipszoid vagy gömbszerű alakúak, trikolporátak (a három csírahasítékban 1-1 pórus is van). A hasítékok hosszúak, az exine sexine-része egyenlítői irányban megvastagodott, a sarkoknál vékonyabb. Pollenje az egyik legerősebb allergén. Kevesebb pollent termel, mint a parlagfű, és azzal ellentétben nem képes kaszálás után további virágzásra. Veszélyességét fokozza a hosszan tartó pollenszórás, ami júliustól októberig tart.
Fehér üröm (Artemisia absinthium), hazánkban már a középkorban is elterjedt fűszer- és gyógynövény. Fekete üröm (Artemisia vulgaris), gyakori gyomnövény. Egynyári üröm (Artemisia annua), évezredek óta használt kínai gyógynövény, a malária ellenszere, újabban a rák gyógyításában bizonyult ígéretesnek, mivel artemisinin nevű hatóanyaga igen hatékonyan pusztítja a rákos sejteket, miközben az egészséges sejtek közül csak elenyésző számban szed áldozatokat - kb. 1200 elpusztított ráksejtre jut egy egészséges sejt
A japánakác vagy kínai pagodafa (Sophora japonica vagy Styphnolobium japonicum) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, lombhullató fafaj. Páratlanul szárnyasan összetett leveleit 7-19 ovális vagy elliptikus levélke alkotja, a rügyek mellett két pálhatövissel. Pillangós, 2 cm hosszú virágai elágazó, lecsüngő fürtvirágzatot alkotnak, melyekből lapos, fényes, cikkes hüvelytermés fejlődik. Lombkoronája gömb alakú, magassága általában 10-20 m közötti, halványlila virágzatáért ültetik. A tizenöt évet megért példányok kezdenek virágozni. Nevével ellentétben Koreában és Kínában őshonos. Elterjesztették Dél- Afrikában, Európában és Észak-Amerikában is, gyakori díszfa.
Gyógyhatása Hatóanyagai a főleg a kéregben és a magokban megtalálható lektinek, és a virágban lévő illóolaj. Túlzott gyomorsavtermelés ellen használják, a homeopátiában hasmenés, migrén és arcidegzsába kezelésére is alkalmazzák. A lektinek fogyasztása súlyos mérgezéseket is okozhat. A kínai gyógyászat 50 alapvető gyógynövénye között tartják számon, huái (槐), huái shù (槐树) vagy huái huā (槐花) néven.
Az óriáspöfeteg (Langermannia gigantea) a gombákhoz (Fungi) ezen belül az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) a valódi pöfetegek (Lycoperdales) rendjébe és a pöfetegfélék (Lycoperdaceae) családjába tartozó ehető gombafaj. A tápanyagokban gazdag réteken, legelőkön, kertekben, erdőszéleken fordul elő leggyakrabban. Egész Európában előfordul, de nem mindenhol gyakori.
Akár 40 centiméteres átmérőjűre és több kilogramm súlyúra is megnőhet. Fiatalon külső felszíne fehér és finoman pelyhes, később megbarnul. Belső spóratermő rétege kezdetben fehér, majd ez is megbarnul, és porszerűvé válik.
Felhasználása Fiatal fehér, rugalmas húsú példányait kell gyűjteni, amelyeknek bőre könnyen lehúzható. Tisztítás, felszeletelést követően, vajban párolva, rántva vagy bundázva fogyasztható.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
