Folytasd a történetet...2. rész

és ráadásul egy fogait vicsorító csöpögő nyálú óriásgezemüz hajolt felé. Remélem nem éhes, gondolta vacogva a félelemtől - vagy ha mégis, legalább lenne vegetáriánus.
 
A félelemtől lebénult tagokkal mozdulatlanul bámulta, ahogy a gezemüz éles fogai a torka felé közelítettek, egész testében reszketett, de moccanni sem bírt, szemét lecsukta és várta a halálos harapást. De ehelyett egy éles csattanást hallott és valami porszerű anyag hullott rá. Amikor kinyitotta a szemét a testét még mindig egy fényburok vette körül.
 
Ekkor ismerte fel, hogy a gezemüz a legnagyobb félelmét testesítette meg, de mivel nem félt átadni magát a halálos harapásnak, ezért a gezemüz elvesztette erejét, és szertefoszlott. A fényburok pedig, amit a saját bátorságának energiájából vont maga köré, egyre csak nőtt, és ragyogó kékes színben pompázott.
 
A teste lassan elemelkedett a talajtól és a belőle áradó ragyogás intenzívebbé vált. Ez a különös esemény nem riasztotta meg, inkább új erőt érzett áramolni a tagjaiban.
 
És akkor rádöbbent, nem is annyira gyenge, erőtlen és kiszolgáltatott, mint gondolta, mivel ereje van, mely eddig benne rejtőzött, de most felébredt.
 
Sam mostár úgy érezte hogy ezzel a frissen szerzett erővel nem hogy nem ijed meg a gezemüztől,de akár több százzal is elbírna egyszerre.
 
A golyó belefúródott Sam lábfejébe.Úgyhogy nehézkesen, de annál nagyobb elszántsággal és vérnyomokkal elbiceg a kamra irányába,ahonnan furcsa kaparászást hall.
 
- Elment az eszed! - szögezte le Sam. Aztán eszébe villant az eddig sosem érzett erő, a hatalom érzése. És hirtelen egy idegen, furcsa hang szólalt meg a fejében... öld meg..öld meg..öld meg..
 
- Most mi van? Miért nézel ilyen furcsán rám? - kérdezte Tom gyanakodva, és anélkül, hogy észrevette volna, hátrált egy lépést.
 
S hátrálás közben belelépett, puhán bűzlő valamibe, belelépett, s elfacsarította bibircsókos orrát, düh veszett habja tolult ki száján, csorba fogait a másikra vicsorította.
 
Oldal tetejére