Több mint fél évszázad után először jártak űrhajósok a Hold közelében. Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen magyar idő szerint kedd 1:00-kor értek legközelebb a Hold felszínéhez, 6545 kilométerre megközelítve az égitest Földről nem látható, túlsó oldalát.
A Hold megkerülésekor tervezett módon, kedden hajnali 0:44 után 40 percre megszakadt a kapcsolat az űrhajósokkal, mivel az égitest blokkolta az Orion és a Föld közötti rádiós és lézeres kommunikációt. Miután az űrhajó előbújt a Hold mögül, 1:24-kor az emberiség történetében a Földtől valaha legtávolabb járt asztronauták bejelentkeztek a houstoni irányításnál. „Annyira jó újra hallani a Földet” – mondta Koch.
Ekkor az űrhajósoknak lehetőségük nyílt a Hold mögül előbukkanó Föld lefényképezésére, amit először az Apollo–8 legénysége örökített meg a legendás „Földkelte” felvételen. A Hold túlsó oldalának körberepülése során az asztronauták közel 30, előre meghatározott felszíni célpontot vettek szemügyre a Holdon, köztük becsapódási krátereket, ősi lávafolyásokat, repedéseket és hegygerinceket. Az elrepülés során az egyik fő látványosság a teljes egészében először általuk látható, 930 kilométeres átmérőjű, céltáblára emlékeztető Orientale-medence volt. Miután befejezték a Hold megfigyelését, újabb különleges látványban volt részük: a Nap a Hold mögé bújt, és egy közel egy órán át tartó napfogyatkozás kezdődött.
A Hold megközelítése után az űrhajósoknak gratulált Donald Trump amerikai elnök és Jared Isaacman, a NASA vezetője is. „Ma történelmet írtatok, és egész Amerikát mérhetetlen büszkeséggel töltöttétek el – mondta Trump az Artemis–2 legénységének. – Küldetésetek előkészíti Amerika mihamarabbi visszatérését a Hold felszínére”.
Wiseman, Glover, Koch és Hansen a Hold melletti elhaladás során 406 690 kilométerre kerültek a Földtől, amivel megdöntötték a balsorsú Apollo–13 küldetés legénységének rekordját. Mielőtt az Artemis–2 űrhajósai a Holdhoz értek volna, a NASA lejátszotta nekik Jim Lovell, az Apollo–8 pilótájának és az Apollo–13 parancsnokának üzenetét, amit tavalyi halála előtt hagyott nekik hátra. „Büszke vagyok rá, hogy most nektek adhatom át a stafétát, miközben megkerülitek a Holdat, és megalapozzátok a Mars-küldetéseket mindannyiunk javára” – mondta Lovell.
Az Orion nem állt pályára a Hold körül, és útját úgy tervezték meg, hogy az égitest gravitációja nagyobb pályakorrekciók nélkül a Föld felé terelje. A Hold megkerülése után a NASA figyelme immár teljes mértékben az űrhajósok biztonságos hazajuttatására irányul. Az Orion 10 nappal a fellövés után, szombat hajnali 2:07-kor szál majd le a Csendes-óceánon, San Diego közelében, miután negyed órával korábban 40 000 kilométeres óránkénti sebességgel belépett a Föld légkörébe. Az Artemis–2 küldetésen az Orion űrhajó más pályán tér majd vissza a Földre, mint a legénység nélküli Artemis–1-en, ahol a hőpajzs a vártnál súlyosabb károsodást szenvedett. A landolás után az űrhajósokat és űrkapszulájukat az amerikai haditengerészet egyik hadihajója és helikopterei helyezik majd biztonságba.
Ezek a holdkompok és fejlesztésük felpörgetése okozza a legtöbb fejtörést a decemberben beiktatott Isaacmannek: legalább az egyiknek el kell készülnie ahhoz, hogy az USA megelőzze a 2030-ig holdraszállást tervező Kínát. Míg az ázsiai ország a holdűrhajóját és az apró holdkompját egy-egy rakétával kívánja a Holdhoz küldeni, a SpaceX holdkompként funkcionáló, hatalmas Starship HLS űrhajójának akár egy tucat űrbeli utántöltésre is szüksége lehet, hogy eljusson az égitesthez. Azt, hogy az űrbeli utántöltés ilyen skálán egyáltalán lehetséges, a SpaceX a Starship egyik következő tesztrepülésén, még idén tervezi demonstrálni.
Az űrhajósok Holdra juttatása mellett az eddig az amerikai adófizetőknek közel 100 milliárd dollárba kerülő Artemis program másik célja a Föld-Hold-gazdaság (cislunar economy) megalapozása volt magáncégek bevonásán keresztül, amik közül több már sikeresen űrszondákat juttatott a Hold felszínére. Ennek nagy lökést adhat egy holdbázis létrehozása, amit Isaacman márciusban jelentett be.
A felszíni bázist robotszondák és űrhajósok építenék meg az égitest déli pólusánál, 2036-ig. Egy holdbázis páratlan információkat adhat arról, hogy milyen hosszú távon egy másik égitest felszínén élni, és lehetőséget adna a holdi erőforrások, köztük a déli pólusnál található vízjég kiaknázására is. Ezek a tapasztalatok kulcsfontosságúak lehetnek az első emberes mars expedíció, valamint egy marsi kolónia létrehozása előtt.
A Qubiten végigkövetjük az Artemis–2 útját: az elmúlt napokban írtunk a küldetés hátteréről és az indításról, a legénység átmeneti vécéproblémájáról, a pénteki kulcsfontosságú rakétamanőverről, bemutattuk a Földről készült első fotókat az Orion fedélzetéről, beszámoltunk arról, hogy félúton járnak az űrhajósok a Hold felé, és beharangoztuk a Hold megközelítését is.
Tóth András
A Hold megkerülésekor tervezett módon, kedden hajnali 0:44 után 40 percre megszakadt a kapcsolat az űrhajósokkal, mivel az égitest blokkolta az Orion és a Föld közötti rádiós és lézeres kommunikációt. Miután az űrhajó előbújt a Hold mögül, 1:24-kor az emberiség történetében a Földtől valaha legtávolabb járt asztronauták bejelentkeztek a houstoni irányításnál. „Annyira jó újra hallani a Földet” – mondta Koch.
Ekkor az űrhajósoknak lehetőségük nyílt a Hold mögül előbukkanó Föld lefényképezésére, amit először az Apollo–8 legénysége örökített meg a legendás „Földkelte” felvételen. A Hold túlsó oldalának körberepülése során az asztronauták közel 30, előre meghatározott felszíni célpontot vettek szemügyre a Holdon, köztük becsapódási krátereket, ősi lávafolyásokat, repedéseket és hegygerinceket. Az elrepülés során az egyik fő látványosság a teljes egészében először általuk látható, 930 kilométeres átmérőjű, céltáblára emlékeztető Orientale-medence volt. Miután befejezték a Hold megfigyelését, újabb különleges látványban volt részük: a Nap a Hold mögé bújt, és egy közel egy órán át tartó napfogyatkozás kezdődött.
A Hold megközelítése után az űrhajósoknak gratulált Donald Trump amerikai elnök és Jared Isaacman, a NASA vezetője is. „Ma történelmet írtatok, és egész Amerikát mérhetetlen büszkeséggel töltöttétek el – mondta Trump az Artemis–2 legénységének. – Küldetésetek előkészíti Amerika mihamarabbi visszatérését a Hold felszínére”.
Wiseman, Glover, Koch és Hansen a Hold melletti elhaladás során 406 690 kilométerre kerültek a Földtől, amivel megdöntötték a balsorsú Apollo–13 küldetés legénységének rekordját. Mielőtt az Artemis–2 űrhajósai a Holdhoz értek volna, a NASA lejátszotta nekik Jim Lovell, az Apollo–8 pilótájának és az Apollo–13 parancsnokának üzenetét, amit tavalyi halála előtt hagyott nekik hátra. „Büszke vagyok rá, hogy most nektek adhatom át a stafétát, miközben megkerülitek a Holdat, és megalapozzátok a Mars-küldetéseket mindannyiunk javára” – mondta Lovell.
Az Orion nem állt pályára a Hold körül, és útját úgy tervezték meg, hogy az égitest gravitációja nagyobb pályakorrekciók nélkül a Föld felé terelje. A Hold megkerülése után a NASA figyelme immár teljes mértékben az űrhajósok biztonságos hazajuttatására irányul. Az Orion 10 nappal a fellövés után, szombat hajnali 2:07-kor szál majd le a Csendes-óceánon, San Diego közelében, miután negyed órával korábban 40 000 kilométeres óránkénti sebességgel belépett a Föld légkörébe. Az Artemis–2 küldetésen az Orion űrhajó más pályán tér majd vissza a Földre, mint a legénység nélküli Artemis–1-en, ahol a hőpajzs a vártnál súlyosabb károsodást szenvedett. A landolás után az űrhajósokat és űrkapszulájukat az amerikai haditengerészet egyik hadihajója és helikopterei helyezik majd biztonságba.
Mától új korszak kezdődik az űrkutatásban
Az eddig komolyabb problémák nélkül zajló Artemis–2 tesztrepülés, ami fél évszázaddal az Apollo-program után visszajuttatta az emberiséget a Hold körüli térbe, az újbóli amerikai holdraszállást készíti elő. Ezt az űrügynökség Jared Isaacman, a NASA vezetőjének februári döntése nyomán 2028-ra tervezi: az Artemis–4 küldetés során két űrhajós a SpaceX vagy a Blue Origin holdkompján landol majd a Holdon.Ezek a holdkompok és fejlesztésük felpörgetése okozza a legtöbb fejtörést a decemberben beiktatott Isaacmannek: legalább az egyiknek el kell készülnie ahhoz, hogy az USA megelőzze a 2030-ig holdraszállást tervező Kínát. Míg az ázsiai ország a holdűrhajóját és az apró holdkompját egy-egy rakétával kívánja a Holdhoz küldeni, a SpaceX holdkompként funkcionáló, hatalmas Starship HLS űrhajójának akár egy tucat űrbeli utántöltésre is szüksége lehet, hogy eljusson az égitesthez. Azt, hogy az űrbeli utántöltés ilyen skálán egyáltalán lehetséges, a SpaceX a Starship egyik következő tesztrepülésén, még idén tervezi demonstrálni.
Az űrhajósok Holdra juttatása mellett az eddig az amerikai adófizetőknek közel 100 milliárd dollárba kerülő Artemis program másik célja a Föld-Hold-gazdaság (cislunar economy) megalapozása volt magáncégek bevonásán keresztül, amik közül több már sikeresen űrszondákat juttatott a Hold felszínére. Ennek nagy lökést adhat egy holdbázis létrehozása, amit Isaacman márciusban jelentett be.
A felszíni bázist robotszondák és űrhajósok építenék meg az égitest déli pólusánál, 2036-ig. Egy holdbázis páratlan információkat adhat arról, hogy milyen hosszú távon egy másik égitest felszínén élni, és lehetőséget adna a holdi erőforrások, köztük a déli pólusnál található vízjég kiaknázására is. Ezek a tapasztalatok kulcsfontosságúak lehetnek az első emberes mars expedíció, valamint egy marsi kolónia létrehozása előtt.
A Qubiten végigkövetjük az Artemis–2 útját: az elmúlt napokban írtunk a küldetés hátteréről és az indításról, a legénység átmeneti vécéproblémájáról, a pénteki kulcsfontosságú rakétamanőverről, bemutattuk a Földről készült első fotókat az Orion fedélzetéről, beszámoltunk arról, hogy félúton járnak az űrhajósok a Hold felé, és beharangoztuk a Hold megközelítését is.
Tóth András
