Folytasd a történetet...2. rész

-Te ide... ide öntötted a tejet?? Látod mi történt? Megaludt! Keresek valami cókit, amivel feltakaríthatom. Bele kéne nyomnom az orrodat, hogy megtanuld. Lehet, hogy Mucsaröcsöge tele van gezemüzökkel, de az még nem jelenti azt, hogy neked burogatnod kell. Hát nézze meg az ember...
 
- Na és a gezemüzök, azok nem nézhetik meg tejfölös képedet, te cédafaló?! - sikította egy tejsavlebontó baktérium a talpa alatt.
 
Tom félelemmel vegyes felháborodással meredt Sam arcába.
- Mi van?! Mit mondtál?
Sam tompa hangon válaszolt, miközben igyekezett legyűrni a benne rejtőző szörnyet.
- Nem én mondtam. Hanem.. az a valami, ami ott nő ki a talpad alól.
Tom a lábára nézett, és rémülten felordított.
 
-Áááááá!!!
A tejsavlebontó baktérium kezdett átalakulni gezemüzzé.
-Ajjajj-kiáltottak fel mind a ketten.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve Tom eltaposta a növekvő gezemüzt. Igen elcsodálkozott, amikor improvizatív terve működőképesnek bizonyult.
-Ehh. A gezemüzök már a tejben vannak.-mondta Sam, ám hirtelen kicsapódott az ajtó és bumm...
 
Belépett rajta egy rémülettől reszkető nő,aki -mielőtt összeesett volna a fradtságtól-a házmögötti erdő baljós sötétjébe mutatott.....
 
A sejtelmes erdő felől az az árny fülsüketítő hanggal közeledett a ház felé. Közben a nő ájultan esett össze a két férfi lába előtt.
 
a két férfi ijedten ordítozva rohangált a szobában, nem tudták melyikkel foglalkozzanak. Az ájult nővel vagy a fülsiketítő hangon közeledő valamivel.
 
Ebben a pillanatba megcsúszott és elesett az idő.
Minek következtében kicsit minden lelassult.
A fülsiketítő hang megszelídült, a rohanás cammogássá vált, az árny gondolkodóba esett, de nagyon lassan és méltóságteljesen.
 
Az árny addig gondolkodott, amig a gezemüz már megint kezdett átalakulni tejsavlebontó baktériummá, igy az idö tejfogát is lebonthatta az a fránya baktérium, és csak a vasfoga maradt meg
 
és ekkor betoppant grötzsch-man aki bármikor előtoppan a sötétből és segít másoknak megoldani a grötzsch-gráfokkal való problémákat...
 
Amint a grötzsch-man körbenézett a szobában ,szinte földbe gyökerezett mind a nyolc lába . Ilyet még az elmúlt 562 évben még nem látott.A falakat teljesen beboritotta a ..........
 
savanyú tej szagát árasztó massza. Kezében megremegett a vajas kifli, majd kéjsóvár pillantásokkal közeledve könyékig elmerítette kiflijét az aludtejben.
Mmmm...gondolta...nem is emlékszem, mióta nem ettem...
 
ily fájdalmasan kórusban felhangzó roppanásokkal tarkított ecetes vöröshagyma darabkákat, majd lassú körtáncba fogva közelebb lejtett az ódon várkastély kékeszöld mohával borított márvány ablakpárkányához, s hogy zavarát leplezze...
 
Kétlábával hosszú kígyózó rőzséjét birizgálta, két lábbal tovább folytattta a táncot és négy lábával tömte magába a gusztustalan kövér békákat hagymával....
 
Közben a sötétben rejtőzködő kritsch-manok is közelebb jöttek, fenyegetőleg közeledtek közeledtek feléjük, három hosszú karjuk kúszó folyondárként tekergett előttük
 
... és mosolyogva nézi ahogy a kritschmanok egymás után grützschman kblére borulnak a viszontlátás örömére. Ekkor kopognak az ajtón...
 
Oldal tetejére