Az fontos, hogy megnyugodj, nem jó, ha a gyerek érzi rajtad, hogy feszült vagy a beszéde miatt.
Valódi dadogásról beszélünk, ha:
- a beszéd akadályozottsága nem múlik el 3-6 hónap után
- a gyereken megfigyelhetőek az erőlködés jelei!!!
- a kezdeti feszültségmentes "gondtalan" megakadások után izom- és együttmozgások lépnek fel
- a gyerek elveszíti a beszédkedvét
Feltételezhető, hogy a ti esetetekben csak élettani dadogásról van szó, jobban mondva nem folyamatos beszédről. Ebben az életkorban ez teljesen természetesnek számít. Ahogy egyre bővül a szókincs, a nyelvtani ismeretek stb., ez előfordul. Egyszerűen azért, mert a gondolkodásuk "gyorsabb", mint amit nyelvileg meg tudnak fogalmazni és gondolkodás közben valamivel ki kell tölteni az űrt és fent kell tartani a beszélgetőpartner figyelmét.
Illetve, bár nem írtad,hogy történt volna, de valamilyen trauma is kiválthatta a problémát. Nem történt vmi változás az életetekben a dadogás megkezdése előtt?
Érdemes felkeresni egy szakembert, aki valószínűleg meg tud majd benneteket nyugtatni. Ez a szakember lehet pszichológus vagy logopédus is. Mivel pszichológusként teamben dolgozunk, logopédus és pszichológus ill. szülőcsoportot és/vagy gyerekcsoportot is indítunk. Mind a szülőknek, mind a gyerekeknek jó érzés tudni, hogy nem csak ők küzdenek hasonló problémákkal.
Néhány ötlet:
Otthoni nyugalom. A nyugalmas légkör megteremtéséhez ajánlatos a párkapcsolati konfliktusokat, a nevelési kérdésekben megmutatkozó véleménykülönbségeket a szülőknek négyszemközt megtárgyalni. A gyerek ugyanis gondolatban nem választja el egymástól a szüleit, anya és apa egy egység. Ha ők összekülönböznek, az egység felbomlik, és meginoghat a kicsi biztonságérzete.
Valódi, odafigyelő kommunikáció. Jó módszer leülni, leguggolni a gyerek szintjére, hogy a kisgyerek szemtől szemben lássa a szülő arcát, hogy belenézhessen a szemébe, érzékelje a szájmozgását, a mimikáját.
Sohasem fejezzük be helyette a mondatot, és nem javítjuk ki. Legfőképpen nem büntetjük és nem hívjuk fel rá a figyelmét!
Esti mese. A szokványos felolvasás helyett költött mesét mondjunk és ebben lehetőleg a gyerek legyen a főszereplő. Meg lehet személyesíteni a kedvenc játékát, történjenek meg azzal az adott nap valóságos negatív eseményei, például veszekedések a testvérekkel, társakkal. Ezeket a sérelmeket a mese végén valahogyan fel lehet oldani. A feszültségek oldásával erősödik a gyerek belső biztonsága, ami segít legyőzni a dadogást.
Indirekt, játékos légzőgyakorlatok. Mesekeretbe ágyazva, hangutánzással összekötve, ellazult állapotban, lehetőleg fekve. Hangutánzással is összeköthető (pl. szél fújás, vonat zakatolás, motor berregés, állathangok, stb.)
De nagyon hatékonyak a bábterápiák, a szerepjátékok, a relax stb. is.
<!-- / message --><!-- sig -->