Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Ajánlás

www.ovi.freeblog.hu/

Ovisoknak rengeteg minden és ugyanitt kisgyermekes problémáival kapcsolatos cikkek is találhatók.

Különböző technikákkal, mintaívekkel

Most találtam, színes magyarul beszélő amerikai animációs film

13. Szélmalom

Barkácsoljunk az óvodában

13. Szélmalom


A mellékelt sablon alapján rajzoljuk elő vagy fénymásoljuk egy papírra a malom épületét. Ódon alapzatát, kövekkel kirakott ajtaját, ablakait színezzük ki, mielőtt a hengerre ragasztanánk.
Ha joghurtosdobozra dolgozunk, akkor kalkuláljuk bele, hogy kúpszerű az alap, tehát másmilyen sablon kell. Sablont legegyszerűbben úgy készíthetünk, hogy egy dobozt „feláldozunk”, felvágunk, kemény szélét, peremét, alját levágjuk, és a palástját kiterítjük. Ezt a formát kartonpapírra átrajzoljuk, és egy kevés átfedést biztosítunk a ragasztásnak, úgy, hogy a palást oldalát az ívnek megfelelően 1,5-2 cm szélességben meghosszabbítjuk. Sötét alapszínt javasoljunk a gyerekeknek, mert a műanyag dobozon található feliratok, ábrák a világos alapon átlátszanak! Ehhez a malomformához praktikus a külön kivágható és színezhető ajtó-ablak készlet, amiből a gyerekek választhatnak.
Ha kész a színezés, akkor a hengerre ragasztjuk a papírt – alul is, felül is túlér a hengeren – alul bevágjuk kb. 1-1,5 cm-es sávokban, és az egyes számú alapkartonra ragasztjuk. Ezt én használt papírokból, dobozok oldalából szoktam előkészíteni a csoportnak, mert az erős papírt még nem tudják jól vágni. A kettes számú alapot – zöld kartonból – ráhúzzuk a leragasztott malomépületre felülről, és íme, kész a malom körüli mező!
Szintén a mellékelt minta alapján készítsük el a malom tetejét! Ha sok az időnk, és a csoport tagjai közül többen szeretik az aprólékos, szöszmötölős munkát, akkor vékony hegyű filctollal vagy hegyes ceruzával kirajzolhatják a tető cserepeit, zsindelyeit is.
Én a tetőt piros, bordó, esetleg szürke kartonhulladékból szoktam készíteni. Nem ragasztjuk, mert a karton erős, és „kirúgja” magát, hanem tűzzük. Vettem pici irodai tűzőgépet, amit már a gyerekek is jól, könnyen tudnak használni, és mivel általában először találkoznak egy ilyen „komoly gépezettel”, nagy élvezetet nyújt számukra a sikeres munka.
A szélmalom készítésének lelke a forgólapátok zökkenőmentes működése. A szélforgók mintájára készítjük el ezeket, az illusztráción látható a forma és a bevágások iránya. A széllapátok kifelé hajoljanak össze.
Amikor felhajtottuk a forgólapátot, egy gombostűvel szúrjuk át, és azon melegében próbáljuk is ki! Gyönyörűen pörög, ha jól vágtuk és hajtottuk a papírt. A gombostűt szúrjuk bele egy 2-3 mm vastag parafadarabba (erre kiváló a felkarikázott parafa dugó) a forgólapát sima hátoldalán. Ezt a malom megfelelő helyére illesztjük, arra figyelve, hogy alul nehogy akadjanak a lapátok. Arra is ügyeljünk, hogy a malom teteje se zavarja a széllapátok forgását, működését.
Mikor ezt ellenőriztük, elővesszük szúrószerszámunkat, ami lehet szög, cipészár, esetleg egy nagyon hegyes olló. Átszúrjuk a malom oldalát, tehát a hengert vagy a műanyag dobozt. Ezt a munkát mindig mi végezzük, mert nagyon nagy figyelmet igényel, s mert gyermekeink kezébe még nem adunk szúrószerszámot.
A joghurtosdoboz kúp alakú, alul szélesedik, ezért itt is ellenőriznünk kell a szélforgó akadálymentes működését. Ha esetleg akadna, akkor két módon segíthetünk a helyzeten: vagy levágunk a tetőből (egyébként az igazi szélmalmoknál is kisebb a tető ereszrésze a lapát oldalán), vagy a parafához még egy réteget teszünk. A malomtest átszúrása után én még a belső oldalon is rögzíteni szoktam a lapátot: ide is ragasztok egy parafa hengert, így biztosítva, hogy a legvadabb „szélviharokat” is kibírja leesés nélkül.
A tetőt – szerkezetileg utolsó momentumként – csak a lapátkerekek beüzemelése után ragasztjuk a hengerre. A malom oldalborításának hengeren túlérő részét szintén bevagdossuk kb. 1 cm-enként. Kevés ragasztóval (piros Technokol) bekenjük, és a kész, összetűzött kúpot rányomjuk.
A malmot körülvevő réten, mezőn is lehet tovább dolgozgatni, ha gyermekeink nem fáradtak el még. Legelészhetnek állatok (kecske, bárány, ló), nyílhatnak virágok, az ajtó felé keskeny járda vezethet, az ajtó mellett cica napozhat. Itt is két módszert alkalmazhatunk: az egyik, hogy a kirajzolt, kivágott figurákat egyszerűen, fektetve a zöld papírra ragasztjuk. A másik, mikor kis talpacskát alakítunk ki, jobbra-balra hajtogatva a talprész bevágásait, és így térben állóra készítjük az alakokat.
Ezek az utolsó simítások igazán egyénivé varázsolhatják a szélmalom környezetét.
Letölthető sablonok.

14. Űrrakéta

Barkácsoljunk az óvodában

14. Űrrakéta
Az űrrakéta készítése viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, viszont nagyon mutatós, a munkafolyamatok egyszerűek, inkább a ragasztás erőssége, tökéletessége miatt tart sokáig.
Az első teendő a kéztörlős henger (ha nincs, megteszi két vécépapírhenger is összeragasztva) egyik végének bevágása a rajz szerint. Ezután beborítjuk a rakéta oldalát a gyermek által választott papírral (lehet fehértől feketéig bármilyen színű). A bevágott, becakkozott részt hagyjuk ki! Az alsó részre praktikus kb. 5 cm magas más színű sávot tenni, mert ez segítséget ad a későbbiekben a lábak egy magasságba történő tűzéséhez! A kisebb átmérőjű, előre leszabott hengert szintén be kell borítani. Mindkét borításhoz megteszi az olcsó ragasztó.
A sablonok alapján a gyerekek kirajzolják és kivágják kartonból a két kúpot, ezeket tűzőgéppel alakítjuk térbeli formává. Én egy-két „próbatűzés” után – ha a gyermek szeretné – mindig engedem, hogy a gyerek maga végezze a műveletet.
Szintén sablon alapján, kartonból elkészítik a rakéta lábait, melyeket elvileg a kilövés után elhagy, de mivel jól illik az űrjármű karakteréhez, én rátűzöm a „műre”. Ekkor kész az összes alkotóelem, már csak az összeállítás és a további díszítés van hátra.
Most kerüljön elő az erős ragasztó (én ehhez is a piros Technokolt szoktam használni). A korábban bevágott nagyobb henger cakkjait kicsit behajlítjuk, hogy jobban hozzásimulhasson a nagyobb kúp. Szárazon rápróbáljuk, majd ragasztózzuk a hengert, és rányomjuk a kúpot.
Ezután a kisebb henger egyik végére szintén ráragasztjuk a kisebb kúpot (ez lesz a rakéta csúcsa), és mikor megkötött a ragasztó, akkor a nagy kúpra ragasztjuk a kisebb űrkabin-részt. Itt is fontos, hogy a henger aljára tegyék a gyerekek a ragasztót, ne a kúpot akarják bekenni.
Mikor kész az űrrakéta teste, akkor a lábak (kitámasztók) felerősítése következik. A kiszabott kartonokat a két bejelölés mentén meghajlítjuk, és az eltérő színű csík által behatárolt magasságba feltűzzük. A tűzés két helyen történjen, különben nem lesz stabil. Először alul, a törzs és a láb találkozásánál, ezt a gyerekek általában könnyen végrehajtják. Gondot szokott viszont okozni a felső tűzés, ilyenkor segíteni kell nekik. A tűzőgép legnagyobb mélységét kihasználva tűzzünk a láb felső részébe is egyet. Három lábon már stabilan áll a rakéta, de a négy láb is kiválóan megfelel.
Ezután már csak a díszítés van hátra. Ez lehet bármi: betű, szám, jel, csíkok. Én mindig elmesélem nekik a különféle szondák, rakéták „néveredetét”, hogy legyen ötletük.
Minden űrrakétának, űrszondának vagy mesterséges holdnak van valamilyen neve vagy típusszáma. Például: holdszondák közül a Luna, ami a Hold latin elnevezése, vagy a Landsat (földsatelit) műhold, mely a Föld felszínét kutatja, és arról szolgáltat folyamatos információkat. Az űrrakéták közül az Apollo, mely a görög mítoszok Napistenének nevét viseli.
Az elnevezések utalhatnak valami módon az űrkutatásra, esetleg az úti célra vagy magára az utazásra – Voyager. Más esetekben pedig a tervezőre, lásd a repülőgépeknél az IL (Iljusin) a TU (Tupoljev) vagy az AN (Antonov) gépeket! Ezért szoktam felajánlani a gyerekeknek, hogy nevük kezdőbetűi és esetleg életkoruk kiváló típusmegjelölés lehet.
Mivel eddigre a gyerekek már kimerülhettek a munkában, segítségül szolgálhatnak a készen kapható öntapadós számok és betűk. Nagyon „profin” mutat, és nagyon lelkesíti a gyerekeket. Tehetünk antennát, jelfogót a kisebb csúcsra, a gyerekek sokszor ötletesebbek, mint mi.
Arra ügyeljünk, hogy ablakot és ajtót az alsó részre ne tegyenek. Meg is beszélhetjük velük, hogy csak a felső, kisebb rész az űrhajósok helye, itt található az űrkabin, hiszen maga a törzs csupán a félelmetes mennyiségű üzemanyag tárolására szolgál.

15. Kétfedeles repülőgép

Barkácsoljunk az óvodában

15. Kétfedeles repülőgép
A foglalkozás kézműves előkészítése: sablonok kivágása, parafa dugók bemetszése. A foglalkozás kezdete a motiváció felkeltése. Néhány szóval elmesélhetjük nekik, hogy a különféle típusoknak mi az elnevezése, hiszen általában a mérnöki irodák vezető személyiségeiről kapták a nevüket (Iljusin: IL, Tupoljev: TU, Antonov: AN), az angolszász világban híres katonák a névadók, manapság pedig divatba jött a meghatározó tulajdonság névvé tétele, például: Lopakodó, azaz a radar számára nem bemérhető, észlelhető gép. Mesélhetünk csoportunknak arról az ősi vágyról, ami az embereket az ég felé hajtotta. Ikaroszról, vagy éppen a táltos lovakról, melyeket a népmesékből már ismerhetnek. Talán akad közöttük olyan, aki ült már repülőn, vagy kikísért valakit Ferihegyre, lényeg, hogy kerüljenek felszínre az élményeik és a gondolataik a repüléssel kapcsolatban.
Miközben felszínre kerülnek a repülős mesék és históriák, körbe is adhatjuk a bemutató darabjainkat. Fújják a propellert, nézegessék, tapogassák! Így még nagyobb kedvük lesz a kis jármű elkészítéséhez. A kétfedeles (AN 2) zömökebb küllemű, ezért kevésbé sérülékeny. 1 dugóból és 5 papír alkotóelemből épül fel, ezek az elemek:

• felső (nagyobb) szárnypár
• alsó (kisebb) szárnypár
• propeller
• törzs-far
• hátsó terelőszárny

A papír alkotóelemeket kartonra kirajzoltatjuk sablon segítségével. Fontos, hogy csak a sablonon szélesek az összeeresztést szolgáló bevágások, hiszen a ceruza hegyének be kell férnie a papír közeibe (szárnyak közepe, hátsó terelőszárny közepe, propeller lapátjai). Mikor a gyerekek kivágják, csak egyetlen vágást kell tenniük. Ha elkészültek az 5 alkotórész kivágásával, jöhet a gép díszítése, még az összerakás előtt. Most lehet igazán egyénivé varázsolni a kis járművet, csíkokkal, monogrammal, jellel, bármivel, ami ráfér a gép szárnyára. Érdemes nekik megmutatni, melyek a leginkább díszített felületek a repülőgépeken, illetve mi nem fog látszani a papírrepülő összeállítása után. Ha vannak apró matricáink, képeink, kivágásaink, azokat is ráragaszthatjuk.
A parafa dugót a rajz szerint készítsük elő. Mivel a ragasztó a nagyobb, sík felülethez tud jól kötni, a dugó hengeres oldalát két szemközti részen egyenesre vágjuk, nem a dugó teljes hosszában, csak a kétharmadáig. Majd ezt a levágott részt a sík felületekre merőlegesen megfelezzük. Én mindig megnézem, hogy a dugón a dugóhúzó nyoma jó állapotban van-e, és ha igen, az lesz a gép eleje. Praktikusan azért, mert a már fellazított parafába sokkal könnyebb lesz belenyomnunk a gombostűt a kész propellerrel.
A színezés, díszítés után az előkészített parafa dugót kiosztjuk a gyerekeknek, és bemutatjuk az összerakás sorrendjét. Először a két szárnyat ragasztom a dugó két levágott sík részére. Ehhez viszonylag gyors kötésű ragasztót használjunk. A szárnyak és a dugó merőleges bevágásába becsúsztatjuk a törzs-far részt, még a ragasztó megkötése előtt, hogy ha szükséges, tudjunk igazgatni rajta. Ezután a terelőszárnyat csúsztatjuk a far bevágásába. Most egy finomabb műveletsor következik, ami egyben a repülőgép lelke, hiszen a legnagyobb élmény, hogy a propeller – ha jól készítettük el – kis légmozgásra is forogni kezd.
A propeller meghajtása: a bevágások mentén kicsit felhajtjuk a kartont, hogy az nagyjából derékszöget alkosson az asztal lapjával, illetve a lapát nem meghajtott részével. Csak a bevágás egyik felét hajtjuk meg. A sablon közepén lyuk látható, ezt is jelöljék be a gyerekek! A kartont felhajtás után középen átlyukasztjuk, a lyukat kicsit megtágítjuk a gombostűvel, hogy a papír könnyen forogjon. Nem javaslom az ollóval vagy szöggel lyukasztást, mert nagyon sokszor túl nagy lesz a nyílás, leesik a gombostű fejéről a papír. A propeller háta mögé, a gombostűre felhúzzuk a gombot, majd a tűt a dugó elejébe szúrjuk. A sorrendnél fontos, hogy a propeller felhajtott része kifelé nézzen, ne a dugó felé, mert akkor nem tud belekapni a légfuvallat, és nem működik!
Az összeállítás a felnőttek munkája legyen, és ha lehet, erősebb gombostűket használjunk. Nem kell tövig nyomni a gombostűt, ha a fej kiáll 1-2 mm-t, csak könnyebben pörög a propeller. Ha mégis szorul, kicsit mozgassuk meg a gombostűt kifelé is, ha kell, oldalirányba is! Már csak az utolsó mozzanatok várnak ránk: az árral vagy a szöggel a repülő dugó-testének aljába egy kis lyukat „fúrunk”. Közben a gyerekek hegyezővel kihegyezik a hurkapálcájukat. Az előkészített lyukba óvatosan, de mégis határozottan beletekerik a hurkapálcát. Kis lengetés, fújás, és pörög a propeller, repül a kétfedeles!

Barkácsoljunk az óvodában

16. Pókfonás
Keresztkötéssel rögzítünk két kisebb hurkapálcát egy hosszabbhoz. A kötéshez felhasznált fonal egyik szálát átvezetjük a szomszédos pálcára, majd körbetekerés után továbbhaladva a többire, amíg a megfelelő méretet el nem értük. A fonás végén a fonalat a pálcához kötjük.
Most készül a hasa, amely lehet más színű, illetve több szín váltakozva. Ha a has elkészült, hármas fonatokkal a haját, kezét, lábát készítjük el. Nagycsoportos gyerekek a hármas fonást egyedül is meg tudják csinálni.

Barkácsoljunk az óvodában

Barkácsoljunk az óvodában

Barkácsoljunk az óvodában

18. Légykapó béka

Békafej
A közölt sablon alapján felnagyítjuk a békafejet. A szájrészt külön kell kirajzolni és kivágni. A bevágásokat viszonylag pontosan kell kivitelezni, hogy a száj öblössége kialakítható legyen. Ha nincs zöld kartonunk, nem nagy baj, csupán egy kevés többletmunkát jelent: bármilyen – viszonylag kemény – papírból kivághatjuk a fej- és szájformát, legfeljebb zöld festékkel, temperával adjuk meg a béka alapszínét. A teljes fejen a mosolygós, nagyra tátott száj formáját más színnel fessük, lehet rózsaszín, sárga, okker, fontos, hogy térjen el a bőr zöldes színétől. A fejen a szemek ülhetnek közel is, de szerintem jellemzőbb, ha távol ülő szemekkel ábrázoljuk a békát.
Jól látható, hogy a szájsablon nagyobb, szélesebb a béka fejénél. Erre az öblösség kialakítása miatt van szükség. A két rész összeillesztése több módon történhet. Egyfelől ragasztással, a másik módszer a tűzés. Ragasztás esetén a szaggatott vonal mentén visszahajtjuk a papír szélét, így rögzítjük a tátott szájat a fejhez. E módszer hátránya, hogy még a gyorsan száradó ragasztók (például: Technokol) esetében is sokáig kell igazgatni, illesztgetni a papírokat. A munkának ezt a szakaszát talán megkönnyítheti, ha az egyes részeket ruhacsipesszel vagy gemkapoccsal átmenetileg, azaz a száradásig rögzítjük.
A másik eljárás a két rész összetűzése. Ekkor nem kell a szaggatott vonal mentén visszahajtani a szájrészt, de az biztos, hogy a gyerekeknek segítenünk kell a tűzésben. Kiválóak ehhez a művelethez a pici irodai tűzőgépek, már méretüknél fogva is könnyebben dolgoznak velük a gyerekek. Egymásnak is tudnak segíteni, ez a kooperációs készségüket erősíti.
Legyecskék
A béka tulajdonképpen ragadozó állat, igen hasznos, hiszen a minket oly sokat bosszantó különféle apró rovarokat, bogarakat fogyasztja el. Kedvelt csemegéje a szúnyog és a légy. Ha ezt elmeséljük a gyerekeknek, biztosan növeljük a szimpátiát a békákkal kapcsolatban, ami nem árt, hiszen sokszor bizony undorral és előítélettel közelednek sok állathoz, nyilván a felnőttektől hallott „rémisztő” históriák hatására.
A legyecskét én hulladékból szoktam készíteni, mégpedig a bőségesen termelődő kefires- és joghurtosdobozok alumíniumtetejéből. 2 db kell egy figurához. Hajtogatással készítjük, s ezért praktikus a vékony alulap, hiszen jól hajlítható, s rögzítéséhez nem szükséges még ragasztó
sem. A rajzokon láthatómódon készítjük külön a szárnyat és külön a testet.
Először a szárnyat hajlítjuk meg a következő módon: félbehajtjuk a kerek lapot, a kapott félkört pedig harmadoljuk. A munka végeredménye egy ívben végződő alumíniumcsík. A test egy hasonló csík, amelyet rátekerünk a szárnyra. Az egész figura teljesen szimbolikus, ami a gyerekeket csöppet sem zavarja. Ezzel a ritkán használt anyaggal, az alumíniumlapocskával, igen szívesen dolgozgatnak a gyerekek.
Egy békához legalább 5-6 legyecskét érdemes hajtogatni, és szériában dobálni. Akár célbadobóversenyt is lehet rendezni.

19. Szív alakú tasak
Ez a tárgy is papírfűzést igényel, ám ezúttal a csíkok jóval szélesebbek (kb. 1,5 centiméteresek), mint a készen kapható fűzőpapír csíkjai, így jóval egyszerűbb a kivitelezés. A sablon alapján vágjunk ki két alapformát két eltérő színű színes papírból. Vágjuk be a csíkokat. A gyereknek vigyázniuk kell, hogy le ne vágják vagy tépjék azokat!
A két alapformát egymásra merőlegesen helyezzük el, és a csíkokat összefűzzük. Bár csak hat csíkot kell befűzni, a gyerekeknek nem egyszerű a feladatuk! Amikor kész a fűzés, a csíkok végeit rögzítsük egy kis ragasztóval, és vágjuk le az esetleg túlnyúló részeket (ha nagyon pontosan dolgozunk, akkor a két darab pontosan fedi egymást). A tasak sablonját rajzoljuk körbe egy rajzlapon, vágjuk ki, és a ragasztófül segítségével ragasszuk össze. A tetejére ragasztjuk a színes lapokból összefont szívet. Tehetünk a tasakba rajzot, de apróbb tárgyakat (például cukorkát) is.

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet


Az óvodába lépő gyermeket meleg, tápláló, gondoskodó, barátságos környezet fogadja, ahol a gyermek érzelmei fontosak, hisz az adottságok megfelelő környezeti hatások által fejlődnek képességé, esetleg tehetséggé az óvodás évek alatt. Mindegyik kisgyermek vágyik az óvó néni, dadus néni szeretetére, személyisége csak ebben a biztonságos légkörben tud szabadon fejlődni. Ez a játék is az érzelmek megfogalmazását segíti.
Az érzelmi dobókockát könnyű összeállítani a séma segítségével. A kocka kiterített ábráját keményebb lapra érdemes kinyomtatni. Miután a kockát kivágtuk és összeragasztottuk, kezdődhet a játék!
A gyerekek sorban egymás után dobnak a kockával. Dobás után a dobókocka tetején lévő arcról „leolvasott” érzelemhez hasonló – kellemes vagy kellemetlen – történetet mesélnek el a saját érzelmi emléktárukból.

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

2. Cifraszűr (színező)
Az esztétikai ízlés fejlesztése kitartó, fáradságos munkával jár. Ennek egyik legbiztosabb támasza és leghatékonyabb eszköze a népművészet, amely mindenkor a közösség gondolat- és érzésvilágát tükrözte. A Néprajzi Múzeumban vagy a közeli tájházban is megmutathatjuk a gyerekeknek a népművészet kincseit. Célunk a kézművesmesterség sokoldalú és élményszerű bemutatása.
Megmutatom a gyerekeknek a vitrinben fogason lógó cifraszűrt, és elmondom a következő szóláshoz tartozó történetet.
Kiteszik a szűrét - A cifraszűr a férfiak legszebb ruhadarabja volt. Ebben ment el a kérő a lányos házhoz. Búcsúzáskor „ottfelejtette” szűrét a lócán. Hajnalban aztán visszalopódzott a tornácra. Megörült, ha nem látta ott a szűrt. Ha viszont kitették a szűrét, fel is út, le is út: a házasságból nem lett semmi. Ma is azt mondjuk, hogy „kitették a szűrét”, ha valakit kidobnak, elküldenek valahonnan.
A múzeumlátogatás után az óvodában feleleveníthetjük a látottakat a színező segítségével. A cifraszűr egyik felén lévő mintát színezzétek ki ugyanúgy, ahogy a másik felén van!

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

3. Miskakancsó (kirakó)
Szintén a múzeumokban látható népművészeti tárgyakhoz kapcsolódik ez a játék.
Célunk a miska-kancsó megismertetése, annak egyedülálló díszítésével és sajátos funkciójával, valamint az analizáló- és szintetizálóképesség fejlesztése a széttört elemek összerakásával.
A feladatot megelőzi egy beszélgetés arról, hogy ezeket a tárgyakat a néprajzkutatók, muzeológusok és régészek gyűjtik, feljegyzik, restaurálják, majd kiállítják a múzeumokban és kiállítóhelyeken. Sajnos a régi dolgok egy részét nem sikerül megmenteni.
Ti most játékból restaurátor és régészmesterek vagytok. Megtaláltunk egy nagyon szép, kézzel festett széttört cserépedény darabjait. A mesterek feladata, hogy minél gyorsabban összerakják a törött elemeket. A gyerekeknek a képen látható miska-kancsó összetört darabkáit kell újra összeállítaniuk.

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

4. Papulea
A szalagfűzés finomabb formája a papuela néven ismert csipkefűzés. Eszközei is kifinomultabbak, aprólékos díszítésekhez nyújtva lehetőséget. Sokféle sárga fémsablon áll rendelkezésre az alaplapok előkészítéséhez.
Néhány bemetszési lehetőség:
A papuelához használt fűzőtű keskenyebb, a finomabb papírszalag rögzítése akasztva és visszahajtva történik.
a fűzőtű:
A keresztszemes varrás mintasorára emlékeztető csipkefűzést számtalan rajzolatban és kivitelben tudjuk elkészíteni. Néhány ajánlott minta:

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

5. Csipkeszurka

Ez a technika a vágás előkészítése mellett díszítésre is remekül használható. A mintázatot a papírra fénymásoljuk, amit a gyerekek a pontoknak megfelelően kiszurkálnak. Majd a vonal mellett körbevágott mintát megfordítjuk, és 3D-szivacskockák segítségével egymásra ragasztva tovább használjuk. A képkeretek közepébe rajzolhatunk is metálceruzával, vastag metáltollal vagy arany- és ezüstszínű zselés tollal.



A képre kattintva letölthető pdf-ben, nyomtatható minőségben.

6. Fonalgrafika
a) Egyszerű fonalgrafika (spirelli)
A szép fémszálas cérnákkal a beakasztás technikáját alkalmazva, különleges grafikai hatás érhető el. Az alapot 300 grammos papírból vágjuk ki, s egyenletesen fogazott széleket készítünk.
A cérnaszálat a lap alján ragasztószalaggal rögzítjük. A következő szabály alapján a minta felső színén vezetjük a szálat:
110; 11 2; 3 12; 13 4; 5 14; 15 6; 7 16; 17 8;
9 18; 19 10; 11 20; …
Addig folytatjuk a szál beakasztását és vezetését, amíg minden vájatban kétszer nem jártunk. Figyeljünk, hogy a 10 egységnyi távolság mindvégig megmaradjon. Ha elkészültünk, alul ragasztószalaggal feszesen rögzítjük a cérna végét. Csodálatos képkeretet kaptunk, ami tovább díszíthető, rajzolható.






b) Fonalgrafika varrással


A kinyomtatott mintarajzokat ráhelyezzük a 250–300 gr közötti papírra, és a barkácsár segítségével a szúrópárnán kilyuggatjuk. Gyerekeknek ceruzával berajzolgatjuk a szálvezetés irányát, majd a varrószálat alul rögzítve kivarrjuk a kívánt egyszerűbb mintát.

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

7. Térbeli képeslapok

A kinyomtatható apró képrészletek és elemek segítségével könnyen tudunk képeslapot összeállítani.
A keretet félbehajtott lap első oldalára ragasztjuk, és a közepét snitzer segítségével kivágjuk. A belső térbe beragasztjuk a háttérképet, majd a körbevágott kis képelemek közül néhányat egyszerű papírragasztóval, másokat 3D-szivacsok segítségével sorakoztatjuk. A gyerekek filctollal hozzá is rajzolhat*nak a kész képekhez.

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

8. Nemeztarsoly
A tarsoly formára készül. Vágjuk ki erős kartonpapírból vagy papírdobozból a tarsolyformát, ami 1/3-dal nagyobb, mint a készítendő tárgy. Rajzoljuk ki az egyik oldalára a tarsoly elejére szánt mintát. Benedvesített vékony színes gyapjúból rakjuk ki. A gyapjúbundát szedjük szét vékony fátyolra. Rétegenként terítsük be a formát és a mintát.
A rárakott gyapjúréteg 2-3 ujjnyival legyen nagyobb, mint maga a forma. A második réteg az elsőre merőleges szálirányú legyen. Csöpögtessünk rá kevés szappanos vizet, majd óvatosan nyomkodjuk le, és simogassuk úgy, mint a nemezlapnál. Ha összeállt, fordítsuk meg. A formán túllógó gyapjúfátylat hajtsuk vissza, és pótoljuk, hogy befedje ezt az oldalt is. Itt is használjunk szappanos vizet. Az új réteg ismét keresztirányú legyen. Ügyeljünk a szappan és a víz kellő mennyiségére.
A munkadarabot ismét fordítsuk meg, és újra 2 réteget dolgozzunk be a mintás, majd a minta nélküli oldalra. Ha felraktuk a 4-5 réteget, akkor 10-15 percig simogassuk, dörzsöljük mindkét lapján és élein.
Nagyon fontos, hogy ha szögletes tarsolyt készítünk, amikor maga a forma nem árulja el, melyik végén van a szája. Ilyenkor színes gyapjúszállal jelöljük meg annak helyét, hogy felvágva ne legyen fejjel lefelé a minta.
Amikor félig már nemezzé állt össze a gyapjú, kivágjuk a szájánál, majd óvatosan elválasztjuk az anyagot a papírtól, és megnézzük, hogy a minta a helyén van-e. Ha igen, kifordítjuk a nemezt. Ahol vékony az anyag, oda még be lehet dolgozni egy kis száraz gyapjút. Ha a minta még elválik, akkor még néhány percig tömörítsük az ismert módon kifordítás előtt.
Kifordítás után az asztalra lerakott munkát kisimítjuk, habos víz kerül rá, a mintás oldalát simogassuk. Amikor már stabil a minta, erősen dörzsöljük, nyomkodjuk meg minden részét úgy, mintha zoknit mosnánk. A végén ugyanúgy járunk el, mint a nemezlapnál.
Készülhet sok más használati tárgy is nemezeléssel. Ha az óvónők beleszerettek ebbe az ősrégi technikába, akár nemezsátrat is készíthetnek az óvoda udvarába, takarót a csoportszoba falára, fali képet, mamuszt a gyerekeknek.
Sok munkát és türelmet igényel, de annál nagyobb öröm, ha elkészül, és nap mint nap magunk előtt láthatjuk. Jó munkát kívánok hozzá!

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

9. Házikó

Barkácsoljunk az óvodában cd melléklet 1-20 ig

10. Ajtódíszek