14. Űrrakéta
Barkácsoljunk az óvodában
14. Űrrakéta
Az űrrakéta készítése viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, viszont nagyon mutatós, a munkafolyamatok egyszerűek, inkább a ragasztás erőssége, tökéletessége miatt tart sokáig.
Az első teendő a kéztörlős henger (ha nincs, megteszi két vécépapírhenger is összeragasztva) egyik végének bevágása a rajz szerint. Ezután beborítjuk a rakéta oldalát a gyermek által választott papírral (lehet fehértől feketéig bármilyen színű). A bevágott, becakkozott részt hagyjuk ki! Az alsó részre praktikus kb. 5 cm magas más színű sávot tenni, mert ez segítséget ad a későbbiekben a lábak egy magasságba történő tűzéséhez! A kisebb átmérőjű, előre leszabott hengert szintén be kell borítani. Mindkét borításhoz megteszi az olcsó ragasztó.
A sablonok alapján a gyerekek kirajzolják és kivágják kartonból a két kúpot, ezeket tűzőgéppel alakítjuk térbeli formává. Én egy-két „próbatűzés” után – ha a gyermek szeretné – mindig engedem, hogy a gyerek maga végezze a műveletet.
Szintén sablon alapján, kartonból elkészítik a rakéta lábait, melyeket elvileg a kilövés után elhagy, de mivel jól illik az űrjármű karakteréhez, én rátűzöm a „műre”. Ekkor kész az összes alkotóelem, már csak az összeállítás és a további díszítés van hátra.
Most kerüljön elő az erős ragasztó (én ehhez is a piros Technokolt szoktam használni). A korábban bevágott nagyobb henger cakkjait kicsit behajlítjuk, hogy jobban hozzásimulhasson a nagyobb kúp. Szárazon rápróbáljuk, majd ragasztózzuk a hengert, és rányomjuk a kúpot.
Ezután a kisebb henger egyik végére szintén ráragasztjuk a kisebb kúpot (ez lesz a rakéta csúcsa), és mikor megkötött a ragasztó, akkor a nagy kúpra ragasztjuk a kisebb űrkabin-részt. Itt is fontos, hogy a henger aljára tegyék a gyerekek a ragasztót, ne a kúpot akarják bekenni.
Mikor kész az űrrakéta teste, akkor a lábak (kitámasztók) felerősítése következik. A kiszabott kartonokat a két bejelölés mentén meghajlítjuk, és az eltérő színű csík által behatárolt magasságba feltűzzük. A tűzés két helyen történjen, különben nem lesz stabil. Először alul, a törzs és a láb találkozásánál, ezt a gyerekek általában könnyen végrehajtják. Gondot szokott viszont okozni a felső tűzés, ilyenkor segíteni kell nekik. A tűzőgép legnagyobb mélységét kihasználva tűzzünk a láb felső részébe is egyet. Három lábon már stabilan áll a rakéta, de a négy láb is kiválóan megfelel.
Ezután már csak a díszítés van hátra. Ez lehet bármi: betű, szám, jel, csíkok. Én mindig elmesélem nekik a különféle szondák, rakéták „néveredetét”, hogy legyen ötletük.
Minden űrrakétának, űrszondának vagy mesterséges holdnak van valamilyen neve vagy típusszáma. Például: holdszondák közül a
Luna, ami a Hold latin elnevezése, vagy a
Landsat (földsatelit) műhold, mely a Föld felszínét kutatja, és arról szolgáltat folyamatos információkat. Az űrrakéták közül az
Apollo, mely a görög mítoszok Napistenének nevét viseli.
Az elnevezések utalhatnak valami módon az űrkutatásra, esetleg az úti célra vagy magára az utazásra –
Voyager. Más esetekben pedig a tervezőre, lásd a repülőgépeknél az
IL (Iljusin) a
TU (Tupoljev) vagy az
AN (Antonov) gépeket! Ezért szoktam felajánlani a gyerekeknek, hogy nevük kezdőbetűi és esetleg életkoruk kiváló típusmegjelölés lehet.
Mivel eddigre a gyerekek már kimerülhettek a munkában, segítségül szolgálhatnak a készen kapható öntapadós számok és betűk. Nagyon „profin” mutat, és nagyon lelkesíti a gyerekeket. Tehetünk antennát, jelfogót a kisebb csúcsra, a gyerekek sokszor ötletesebbek, mint mi.
Arra ügyeljünk, hogy ablakot és ajtót az alsó részre ne tegyenek. Meg is beszélhetjük velük, hogy csak a felső, kisebb rész az űrhajósok helye, itt található az űrkabin, hiszen maga a törzs csupán a félelmetes mennyiségű üzemanyag tárolására szolgál.
Letölthető sablonok.
