sziasztok! ujjabb versek a friss tinta c. kötetböl, amiket a Kalàka együttes megis zenesitett.
Laszlo Noemi: Mi miböl?
Fàbòl kocka, karika,
fürge làbù paripa,
doboz, pàlca, bàbù.<O
</O
Vasbòl kerèk, keritès,
àsò, kapa, villa, kès,
àgyùgolyò, àgyù.<O
</O
Lenböl vàszon, lepedö,
szalmaszàlbòl fejfedö,
kenderböl vitorla.<O
</O
Fènyböl fènykèp, földi màs,
levegöböl szuszogàs,
ùt a csillagokba.<O
</O
Összè vàlok.
Màr nem bànom.
Szèlvèsz ràzhat:
Van kèt lànyom!
Egyik nyàrfa,
Màsik nyìrfa:
Vèn törzsemben
Meg volt ìrva!
Összè vàlok.
Màr nem bànom.
Lombom rezdül:
Van kèt lànyom!
Egyik nyìrfa,
Màsik nyàrfa:
Tàn nem lèszek
Többè àrva…
Koronàmat
Ègnek tàrom:
Összè vàlok!
Van kèt lànyom.
<O
> </O
>
<O

</O
Varrò Dàniel: Nyùl tavaszi èneke<O
</O
Mert, jaj, a nyàr mint lepke röppen,
Ès összel minden oly riadt,
ès tèlen sürü, lassù ködben
dideregnek a nyùlfiak.<O
</O
Tavasz, te cuppanàsnyi szikra,
ha tappancsod a sàrba lèp,
vidorsàg szàll a kis nyuszikra,
s megèdesül a sàrgarèp`.<O
</O
Bajuszt pödörsz a napsugàrbòl,
S ugràlsz, mint gyönge, lenge nyùl.
Ò, jaj, tavasszal szèp a zàpor,
Ès sokkal kèsöbb alkonyul.<O
</O
<O

</O

Hètfö. Kedd, szerda,
szalad a Helga,
rohan a Helga.<O
</O
Egy kis ùtbontàs,
egy öltöny kockàs,
köszön a postàs.<O
</O
Füszeres, trafik,
viràgbolt van itt,
Helga itt lakik.<O
</O
Fut minden reggel,
kezèben cekker,
Helga, ne ess el!
Repülögèp szàll,
Kòbor szèl kòszàl,
Fuss, Helga, fussàl!<O
</O
Most fordul jobbra,
Most fordul balra,
Lendül a karja.
Rohan a Helga,
Szalad a Helga,
Hètfö, kedd, szerda…
Madàretetö<O
</O
Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem-szerzett kenyerem.
Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden<ST1
</ST1
itt maradt,
velünk telelő madarat.
Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.
Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.
</O
Kovàcs Andràs Ferenc: Egy pettyes petymeg<O
</O
Làttam èn egy petymeget:
ott lakott egy hegy megett.
Afrikàban?
Indiàban?
Nèkem ez màr egyre megy.
Szòval, ott a hegy megett
làttam egy bölcs petymeget.
pöszmögött ès pusmogott,
pöttyögöt, söt: petymeget
ott a messzi hegy megett.
Afrikàban?
Indiàban?
Kèrem, az màr egyre megy!<O
</O
szòval, ott a hegy megett
làttam èn a petymeget:
szàmolgatta sajàt hàtàn
foltjait s a pettyeket.
Mondogatta egymagàban:
“Egy meg egy az egy meg egy.
Aztàn egy meg egy meg egy…
S folyton, ùjra meg egy!
Ebbe kell, hogy meggebedj!”
Szòlt a petymeg egymagàhoz,
hisz fölöttèbb senyvedett,
ott a messzi hegy megett…
Afrikàban?
Indiàban?
Nèkem az màr egyre megy…
Mègis szàntam èn a foltos,
pettyezett kis petymeget,
mert nem tudja, jaj, a petymeg,
oldalàban kajla hegynek –
Mennyi egy meg egy meg egy meg
egy?<O
</O
<O

</O
