Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Mi az óvodában a sas repülő mozgását utánozva ezt szoktuk mondogatni:
Hess el sas, sastollas,
Akkor vagy te hatalmas,
Mikor libát lophatsz.
Apostagi Bolvári Judit
A kamrában
A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagyszemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.
- Sok jó ízből kell-e még több? -
Kérdi az Ősz szeliden.
(Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.
A gyerkőcök egyik kedvenc meséje:
Kecskére bízta a káposztát!><O></O>
<O></O>
Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt, az erdőben sok fa volt, rókalyukban róka volt. Libapásztor libát hajtott, ágról csillagot szakajtott, mire hazatért estére, telis-teli a köténye. Hát ebben a szép országban, annak is egy falujában, a falunak is a szélén, de egészen a legszélén, ottan is egy domb tetején, éldegélt egy szegény legény. Vizet forralt teli üsttel, fennhangon beszélt a füsttel: „Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg, mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától… nincs nekem már, csak kolbászom, nincs is nekem maradásom.”<O></O>
Így szólott a szegény legény, aztán hármat füttyentett, mire rögtön mellette termett fehér szőrű, piros nyelvű kiskutyája. Meg is kérdezte a szegény legénytől:<O></O>
- Édes gazdám, miért füttyentett hármat?<O></O>
- Azért, kedves kutyám, mert éppen hármat gondoltam. Először azt, hogy aki éhes, annak enni kell. Másodszor azt, hogy elmegyek egy fazék káposztáért a szomszéd faluba. Harmadszor azt, hogy rád bízom ezt a fél rőf kolbászt, vigyázzál rá, míg megjövök a káposztával. Akkor aztán olyan kolbászos káposztát főzök, hogy kilenc napig sem éhezünk meg utána!<O></O>
Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy fehér lepke szállott, jobb füle mellett egy tarka lepke szállott, a feje fölött egy rigómadár énekelt, így haladt az úton a szegény legény. Fehér szőrű, piros nyelvű kiskutyája meg ott állott a fél rőf kolbász mellett, nézte, nézte, aztán így szólott gazdája másik jószágához, az udvar végében legelésző kecskéhez:<O></O>
- Mit gondolsz, fehér szakállú, megkóstolhatnám én ezt a finom kolbászt?<O></O>
- Me-e-eg! Me-e-eg! – felelte a kecske, mire a kiskutya leharapott egy jókora darabot a kolbászból. Nyalta is utána a száját, mert ilyen jót még nem evett sohasem, és még egyszer megszólalt:<O></O>
- Mit gondolsz, szép szakállú pajtás, megehetném én ezt a finom kolbászt?<O></O>
- Me-e-eg! Me-e-eg! – felelte ismét a kecske, mire a fehér szőrű kiskutya megette az egész fél rőf kolbászt.<O></O>
Alighogy a kolbász végére ért, megérkezett a szegény legény a káposztával.<O></O>
- Hű, ilyen meg olyan kutyája! Hát mit tettél velem? Most aztán mit főzök ebédre? Takarodj a házadba, ne is gyere elő onnan három hétig!<O></O>
Kiabált, veszekedett a szegény legény, de egyszer csak gondolt egyet, és odahívta magához a kecskét:
- Ide figyelj, édes kecském! Én elmegyek a szomszéd faluba egy köcsög tejfelért, hadd főzzek egy kis tejfeles káposztát ebédre. Erre a haszontalan kutyára nem bízhatom, terád bízom, vigyázz a káposztára, míg visszajövök.<O></O>
Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy ezüstlégy, jobb füle mellett egy aranylégy szállott, feje fölött egy pacsirta énekelt. Így haladt az úton a szegény legény. A fehér szakállú kecske meg ott állott a fazék káposzta mellett, de ő bizony nem kérdezett semmit, hanem rögtön nekilátott a káposztának. Mikor a szegény legény visszatért a köcsög tejfellel, már csak az üres fazekat találta a földön.<O></O>
- Hű, te csúf, gonosz kecskéje, hát mit tettél velem? Takarodj az óladba, ki se másszál onnan három hétig!<O></O>
Így kiabált a szegény legény, de aztán megint gondolt egyet, és odahívta magához fehér szőrű kis cicáját.<O></O>
- Ide hallgass, édes cicám! Sem a kutyára, sem a kecskére nem bízhatok semmit, terád bízom, vigyázz erre a köcsög tejfelre, míg elmegyek a szomszéd faluba egy rozscipóért!<O></O>
Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy ezüstdarázs szállott, jobb füle mellett egy aranydarázs szállott, a feje fölött fülemüle énekelt, így haladt az úton a szegény legény. A fehér szőrű cica meg ott állott a köcsög mellett, és megkérdezte:<O></O>
- Mi-au? Mi-au?<O></O>
- Tejfel! Tejfel! – felelte a kutya és a kecske, mire a cica így szólt:<O></O>
- Ha tejfel, akkor megeszem?<O></O>
Meg is ette! Már a köcsög alját nyalta, mikor a szegény legény megérkezett a rozscipóval. De a szegény legény már nem kiabált, nem is veszekedett, csak búsan leült az üst mellé és így szólt a füsthöz:<O></O>
- Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától.<O></O>
Fűzfa így szólt a madárhoz, madár így szólt a bogárhoz, bogár így szólt a fűszálhoz:<O></O>
- Rozscipó lesz ma ebédre… nosza, itt a mese vége!<O></O>
Kecskére bízta a káposztát!><O
></O><O
></O>Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt, az erdőben sok fa volt, rókalyukban róka volt. Libapásztor libát hajtott, ágról csillagot szakajtott, mire hazatért estére, telis-teli a köténye. Hát ebben a szép országban, annak is egy falujában, a falunak is a szélén, de egészen a legszélén, ottan is egy domb tetején, éldegélt egy szegény legény. Vizet forralt teli üsttel, fennhangon beszélt a füsttel: „Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg, mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától… nincs nekem már, csak kolbászom, nincs is nekem maradásom.”<O
></O>Így szólott a szegény legény, aztán hármat füttyentett, mire rögtön mellette termett fehér szőrű, piros nyelvű kiskutyája. Meg is kérdezte a szegény legénytől:<O
></O>- Édes gazdám, miért füttyentett hármat?<O
></O>- Azért, kedves kutyám, mert éppen hármat gondoltam. Először azt, hogy aki éhes, annak enni kell. Másodszor azt, hogy elmegyek egy fazék káposztáért a szomszéd faluba. Harmadszor azt, hogy rád bízom ezt a fél rőf kolbászt, vigyázzál rá, míg megjövök a káposztával. Akkor aztán olyan kolbászos káposztát főzök, hogy kilenc napig sem éhezünk meg utána!<O
></O>Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy fehér lepke szállott, jobb füle mellett egy tarka lepke szállott, a feje fölött egy rigómadár énekelt, így haladt az úton a szegény legény. Fehér szőrű, piros nyelvű kiskutyája meg ott állott a fél rőf kolbász mellett, nézte, nézte, aztán így szólott gazdája másik jószágához, az udvar végében legelésző kecskéhez:<O
></O>- Mit gondolsz, fehér szakállú, megkóstolhatnám én ezt a finom kolbászt?<O
></O>- Me-e-eg! Me-e-eg! – felelte a kecske, mire a kiskutya leharapott egy jókora darabot a kolbászból. Nyalta is utána a száját, mert ilyen jót még nem evett sohasem, és még egyszer megszólalt:<O
></O>- Mit gondolsz, szép szakállú pajtás, megehetném én ezt a finom kolbászt?<O
></O>- Me-e-eg! Me-e-eg! – felelte ismét a kecske, mire a fehér szőrű kiskutya megette az egész fél rőf kolbászt.<O
></O>Alighogy a kolbász végére ért, megérkezett a szegény legény a káposztával.<O
></O>- Hű, ilyen meg olyan kutyája! Hát mit tettél velem? Most aztán mit főzök ebédre? Takarodj a házadba, ne is gyere elő onnan három hétig!<O
></O>Kiabált, veszekedett a szegény legény, de egyszer csak gondolt egyet, és odahívta magához a kecskét:
- Ide figyelj, édes kecském! Én elmegyek a szomszéd faluba egy köcsög tejfelért, hadd főzzek egy kis tejfeles káposztát ebédre. Erre a haszontalan kutyára nem bízhatom, terád bízom, vigyázz a káposztára, míg visszajövök.<O
></O>Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy ezüstlégy, jobb füle mellett egy aranylégy szállott, feje fölött egy pacsirta énekelt. Így haladt az úton a szegény legény. A fehér szakállú kecske meg ott állott a fazék káposzta mellett, de ő bizony nem kérdezett semmit, hanem rögtön nekilátott a káposztának. Mikor a szegény legény visszatért a köcsög tejfellel, már csak az üres fazekat találta a földön.<O
></O>- Hű, te csúf, gonosz kecskéje, hát mit tettél velem? Takarodj az óladba, ki se másszál onnan három hétig!<O
></O>Így kiabált a szegény legény, de aztán megint gondolt egyet, és odahívta magához fehér szőrű kis cicáját.<O
></O>- Ide hallgass, édes cicám! Sem a kutyára, sem a kecskére nem bízhatok semmit, terád bízom, vigyázz erre a köcsög tejfelre, míg elmegyek a szomszéd faluba egy rozscipóért!<O
></O>Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy ezüstdarázs szállott, jobb füle mellett egy aranydarázs szállott, a feje fölött fülemüle énekelt, így haladt az úton a szegény legény. A fehér szőrű cica meg ott állott a köcsög mellett, és megkérdezte:<O
></O>- Mi-au? Mi-au?<O
></O>- Tejfel! Tejfel! – felelte a kutya és a kecske, mire a cica így szólt:<O
></O>- Ha tejfel, akkor megeszem?<O
></O>Meg is ette! Már a köcsög alját nyalta, mikor a szegény legény megérkezett a rozscipóval. De a szegény legény már nem kiabált, nem is veszekedett, csak búsan leült az üst mellé és így szólt a füsthöz:<O
></O>- Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától.<O
></O>Fűzfa így szólt a madárhoz, madár így szólt a bogárhoz, bogár így szólt a fűszálhoz:<O
></O>- Rozscipó lesz ma ebédre… nosza, itt a mese vége!<O
></O>
Kicsiknek ajánlom
A répa<O</O
<O></O><O</O
Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta: <O></O>
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!<O></O>
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.<O></O>
Ment az apóka, hogy kihúzza. <O></O>
Húzta-húzta, tépte, cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.<O></O>
<O></O>
Hívta az apóka az anyókát.<O></O>
Anyóka húzta apókát,<O></O>
Apóka húzta a répát –<O></O>
húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O></O>
Hívta az anyóka unokáját.<O></O>
Unoka húzta anyókát,<O></O>
Anyóka húzta apókát,<O></O>
Apóka húzta a répát –<O></O>
húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O></O>
<O></O>
Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.<O></O>
Bogárka húzta unokát,<O></O>
Unoka húzta anyókát,<O></O>
Anyóka húzta apókát,<O></O>
Apóka húzta a répát –<O></O>
húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O></O>
<O></O>
Hívta Bogárka a tarka macskát.<O></O>
Macska húzta Bogárkát,<O></O>
Bogárka húzta unokát,<O></O>
Unoka húzta anyókát,<O></O>
Anyóka húzta apókát,<O></O>
Apóka húzta a répát –<O></O>
húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O></O>
Hívta a macska az egérkét.<O></O>
Egérke húzta a macskát,<O></O>
Macska húzta Bogárkát,<O></O>
Bogárka húzta unokát,<O></O>
Unoka húzta anyókát,<O></O>
Anyóka húzta apókát,<O></O>
Apóka húzta a répát –<O></O>
húzták, húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből
A répa<O
</O<O
></O><O</OAz apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta: <O
></O>- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!<O
></O>Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.<O
></O>Ment az apóka, hogy kihúzza. <O
></O>Húzta-húzta, tépte, cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.<O
></O><O
></O>Hívta az apóka az anyókát.<O
></O>Anyóka húzta apókát,<O
></O>Apóka húzta a répát –<O
></O>húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O
></O>Hívta az anyóka unokáját.<O
></O>Unoka húzta anyókát,<O
></O>Anyóka húzta apókát,<O
></O>Apóka húzta a répát –<O
></O>húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O
></O><O
></O>Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.<O
></O>Bogárka húzta unokát,<O
></O>Unoka húzta anyókát,<O
></O>Anyóka húzta apókát,<O
></O>Apóka húzta a répát –<O
></O>húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O
></O><O
></O>Hívta Bogárka a tarka macskát.<O
></O>Macska húzta Bogárkát,<O
></O>Bogárka húzta unokát,<O
></O>Unoka húzta anyókát,<O
></O>Anyóka húzta apókát,<O
></O>Apóka húzta a répát –<O
></O>húzták, húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.<O
></O>Hívta a macska az egérkét.<O
></O>Egérke húzta a macskát,<O
></O>Macska húzta Bogárkát,<O
></O>Bogárka húzta unokát,<O
></O>Unoka húzta anyókát,<O
></O>Anyóka húzta apókát,<O
></O>Apóka húzta a répát –<O
></O>húzták, húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből
Találtam még egyet, remélem tudtam segíteni.
Borsószem hercegkisasszony<O
</O<O
></O><O
></O>Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám holmi jöttment herceglányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót. Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kételkedett benne, hogy vérbeli hercegkisasszonyok, mert mindegyik tett valami olyat, ami nem illet hozzá. Hazatért hát a királyfi a birodalmába, és igen elbúsult, hogy nem lel magához való feleséget.<O
></O>Egy este szörnyű vihar kerekedett, dörgött-villámlott, az eső meg úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. A nagy égzengésben egyszer csak megverte valaki a palota kapuját. Az öreg király maga ment kaput nyitni.<O
></O>Egy hercegkisasszony állt a küszöbön. De uram, teremtőm, hogy megtépázta a zuhogó eső, meg a vad szél! A hajáról, ruhájáról patakokban szakadt a víz, a cipője orrán befolyt az eső, a sarkán meg kifolyt. S mégis azt merte mondani, hogy ő vérbeli hercegkisasszony!<O
></O>- No, majd elválik, hogy igazat mondott-e – gondolta magában az öreg királyné, de nem szólt senkinek; bement a hálókamrába, kiemelt az ágyból minden dunnát, párnát, derékaljat, s egy szem borsót tett az ágydeszkára. Aztán rárakott a borsószemre húsz derékaljat, azokra meg húsz vastag pehelydunnát, s oda vezette éjjeli hálásra a hercegkisasszonyt.<O
></O>Reggel aztán megkérdezte tőle, hogy esett az alvás.<O
></O>- Egy szemhunyást sem aludtam – panaszolta a hercegkisasszony. – Isten tudja, mi volt abban az ágyban! Egész éjjel nyomott valami, akármelyik oldalamra fordultam. Csupa kék-zöld folt a testem. Restellem megmondani, de sosem volt még ilyen kényelmetlen ágyam!<O
></O>Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük, mert húsz derékaljon és húsz pehelydunnán keresztül is megérezte azt a kicsi borsószemet. Csak egy javából való, igazi hercegkisasszony lehet ilyen kényes.<O
></O>A királyfi nyomban feleségül vette, úgy megörült, hogy igazi hercegkisasszonyra akadt.<O
></O>A borsószem meg a királyfi kincseskamrába került, ott mutogatják mind a mai napig, ha ugyan azóta el nem lopta valaki.<O
></O>Aki nem hiszi, járjon utána.<O
></O>
Apacuka - Meseerdő
Igazi gyöngyszem a GYEREKEKNEK:
<o></o>
<o></o>
Nézzd meg a honlapjukat és rendeld meg tölük a cd-t!
<o></o>
Bitráta:128 kbps,44000 Hz
Méret:34,9 MB
Idő:33.31
<o></o>
<o></o>
pass nincs
saját up
Igazi gyöngyszem a GYEREKEKNEK:
APACUKA - Meseerdő
<o></o>
<o></o>
Nézzd meg a honlapjukat és rendeld meg tölük a cd-t!
<o></o>
Bitráta:128 kbps,44000 Hz
Méret:34,9 MB
Idő:33.31
<o></o>
Kód:
http://data.hu/get/808904/APACUKA_-_MESEERDO_feltoltotte_lumnitzer.rar.htmlpass nincs
saját up
Diótörő
Mesejáték
E.T.A. Hoffmann regényét - Sárközi György fordítása alapján - rádióra alkalmazta: Tarbay Ede
Szereposztás: Drosselmeier Illés - Feleki Kamill, Marika - Grünwald Kati, Diótörő - Tímár Béla, Papa és király - Kovács János, Mama és királyné - Kohut Magda, Frici - Stefán Zoltán, Egérfül asszonyság - Máthé Erzsi, Egérkirály - Kézdy György, Kristóf Zakariás - Greguss Zoltán
Km.: Markaly Gábor, Molnár Tibor, Perlaky István, Petrik József, Tóth Lajos és Tóth Titusz
Csajkovszkij zenéjét átdolgozta: Takáts György
Mesejáték
E.T.A. Hoffmann regényét - Sárközi György fordítása alapján - rádióra alkalmazta: Tarbay Ede
Szereposztás: Drosselmeier Illés - Feleki Kamill, Marika - Grünwald Kati, Diótörő - Tímár Béla, Papa és király - Kovács János, Mama és királyné - Kohut Magda, Frici - Stefán Zoltán, Egérfül asszonyság - Máthé Erzsi, Egérkirály - Kézdy György, Kristóf Zakariás - Greguss Zoltán
Km.: Markaly Gábor, Molnár Tibor, Perlaky István, Petrik József, Tóth Lajos és Tóth Titusz
Csajkovszkij zenéjét átdolgozta: Takáts György
Családi kör
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
Arany János
<o></o>
<o></o>
Este van, este van: ki-ki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>Arany János
<o
></o><o
></o>Este van, este van: ki-ki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Forgószélnek szélforgó
Aznap reggel szélcsend volt. Olyan szélcsend, hogy még egy tollpihe se rezdült volna. Már kora reggel úgy ragyogott a Nap, hogy szinte csilingelt, sehol egy fátyolfelhő az égen. A Pöttyös hajó legénysége is ráérősen ébredezett. Semmi kapkodás, a fogmosáshoz sem kellett sorba állni. Jókorákat nyújtózva készültek a reggeli tornára, amit ezúttal Melák vezényelt, akiről viszont köztudomású, hogy nagyon szeret lustálkodni. Nem csoda hát, hogy az első gyakorlat egy jókora közös ásításra sikerült:
Aznap reggel szélcsend volt. Olyan szélcsend, hogy még egy tollpihe se rezdült volna. Már kora reggel úgy ragyogott a Nap, hogy szinte csilingelt, sehol egy fátyolfelhő az égen. A Pöttyös hajó legénysége is ráérősen ébredezett. Semmi kapkodás, a fogmosáshoz sem kellett sorba állni. Jókorákat nyújtózva készültek a reggeli tornára, amit ezúttal Melák vezényelt, akiről viszont köztudomású, hogy nagyon szeret lustálkodni. Nem csoda hát, hogy az első gyakorlat egy jókora közös ásításra sikerült:
SZÜLŐ SZEMMEL – GYERMEK SZÍVVEL<o></o>
<o></o><o></o><o></o>
1.A gyerek csak mennyiségileg kevesebb és nem minőségileg.
2.Nem ő akart a világra jönni, mi tettük ezt vele saját örömünkre.
3.Ha hazudik, csak minket utánoz.
4.Jobban ismer minket, mint mi saját magunkat.
5.Olyan szülő lesz, mint amilyenek mi voltunk.
6.Ha sokszor mondjuk neki, hogy rossz, egy idő múlva meg fog ennek felelni.
7.Egy vétségért csak egy büntetés jár.
8.Nem versenylóra fogadunk, amikor gyereket nevelünk.
9.Ha kamaszkorában utáljunk, az csak átmeneti állapot.
10.Ha nem szeretjük magunkat, gyerekünket sem tudjuk igazán szeretni.
<o></o>
- Ne kényeztess el! Tudod jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
- Légy velem határozott! Ez azért fontos, mert ezáltal érzem magam biztonságban.
- Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki erre még idejekorán figyelmeztethet.
- Ne viselkedj úgy velem, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon „nagyként” próbálok viselkedni.
- Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben, csendben megmagyarázod, hogy miben hibáztam.
- Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök lennének! A kettő összekeverése megzavarja bennem az értékek megtanulását.
- Ne védj meg a cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam a következményeket.
- Ne vedd rossz néven, ha azt mondom: „nem szeretlek”! Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem a hatalmat, ami megakadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.
- Ne törődj sokat apróbb egészségi panaszaimmal! Néha csak azt akarom elérni, hogy figyeljenek rám.
- Ne korholy állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettem magam.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik úgy néha, mintha nem lennék „becsületes”.
- Ne rázz le, ha kérdéssel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után az veszed majd észre, hogy abbahagyom a kérdezést, és máshol keresek választ.
- Légy következetes! Ha nem vagy, zavartnak érzem magam, és nem tudok többé bízni benned.
- Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valóságosak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.
- Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, amikor rájövök, hogy egyik sem vagy.
- Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyedet, ha bocsánatot kérsz tőlem! A becsületes bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem.
- Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meg lenni ezek nélkül.
- Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök! Biztosan nehéz velem lépést tartani, de kérlek, legalább próbáld meg.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt hangoztatnom. Vagy mégis?
- Kérlek, tartsd magad jó kondícióban! Szükségem van rád!
A szülő tíz pontja.<o></o>
1.A gyerek csak mennyiségileg kevesebb és nem minőségileg.
2.Nem ő akart a világra jönni, mi tettük ezt vele saját örömünkre.
3.Ha hazudik, csak minket utánoz.
4.Jobban ismer minket, mint mi saját magunkat.
5.Olyan szülő lesz, mint amilyenek mi voltunk.
6.Ha sokszor mondjuk neki, hogy rossz, egy idő múlva meg fog ennek felelni.
7.Egy vétségért csak egy büntetés jár.
8.Nem versenylóra fogadunk, amikor gyereket nevelünk.
9.Ha kamaszkorában utáljunk, az csak átmeneti állapot.
10.Ha nem szeretjük magunkat, gyerekünket sem tudjuk igazán szeretni.
<o></o>
A mammutmail-os letöltések már nem élnek
Nagyon szépen köszi a segítséget, a lányom imádni fogja.:-D
Pintácsi Viki
Csoda történt
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CACERUS%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> 01. Pintácsi Viki - Miénk a világ (00:03:15)
02. Pintácsi Viki - Csoda történt (Duett Szandival) (00:04:05)
03. Pintácsi Viki - Boldog születésnapot (00:02:59)
04. Pintácsi Viki - Jövevény (Duett Csepregi Évával) (00:03:0
05. Pintácsi Viki - Micimackó (00:03:57)
06. Pintácsi Viki - Álmodj velem (00:04:14)
07. Pintácsi Viki - Te is lehetsz igazi hős (Duett Ricsi bohóccal) (00:04:06)
08. Pintácsi Viki - Édes kisfiam (00:02:52)
09. Pintácsi Viki - Képzeld el (Duett Mikola Péterrel) (00:02:44)
10. Pintácsi Viki - Könnyű álmot hozzon az éj (00:03:59)
11. Pintácsi Viki - Csajos dolgok (Duett Fésűs Nellyvel) (00:04:02)
12. Pintácsi Viki - Iskolatáska (00:03:17)
13. Pintácsi Viki - Vágyak szárnyán (Duett baby Gabival) (00:03:1
14. Pintácsi Viki - Összetartozunk (00:03:11)
15. Pintácsi Viki - Kengurudal (Egy dal a buliért) (00:03:09)
16. Pintácsi Viki - Hamu és gyémánt (Egy dal a szerelemért) (00:04:56)
Csoda történt
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CACERUS%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> 01. Pintácsi Viki - Miénk a világ (00:03:15)02. Pintácsi Viki - Csoda történt (Duett Szandival) (00:04:05)
03. Pintácsi Viki - Boldog születésnapot (00:02:59)
04. Pintácsi Viki - Jövevény (Duett Csepregi Évával) (00:03:0
05. Pintácsi Viki - Micimackó (00:03:57)
06. Pintácsi Viki - Álmodj velem (00:04:14)
07. Pintácsi Viki - Te is lehetsz igazi hős (Duett Ricsi bohóccal) (00:04:06)
08. Pintácsi Viki - Édes kisfiam (00:02:52)
09. Pintácsi Viki - Képzeld el (Duett Mikola Péterrel) (00:02:44)
10. Pintácsi Viki - Könnyű álmot hozzon az éj (00:03:59)
11. Pintácsi Viki - Csajos dolgok (Duett Fésűs Nellyvel) (00:04:02)
12. Pintácsi Viki - Iskolatáska (00:03:17)
13. Pintácsi Viki - Vágyak szárnyán (Duett baby Gabival) (00:03:1
14. Pintácsi Viki - Összetartozunk (00:03:11)
15. Pintácsi Viki - Kengurudal (Egy dal a buliért) (00:03:09)
16. Pintácsi Viki - Hamu és gyémánt (Egy dal a szerelemért) (00:04:56)
Katalin/Anyoka
Kitiltott (BANned)
Zelk Zoltán: Varázskréta
Ismerek egy öregasszonyt
- igazat mondok, nem tréfát -,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
És azóta, mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.
Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
tejbegrízáb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.
Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titkot egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne, minden tolltartóban.
Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.
Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!
Ismerek egy öregasszonyt
- igazat mondok, nem tréfát -,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
És azóta, mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.
Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
tejbegrízáb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.
Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titkot egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne, minden tolltartóban.
Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.
Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!
Ida Bohatta :Törpi és a hónapok
Fordította: Csillag Éva
Január
„Kedves Törpi, szánj meg kérlek,
és adj nekem kenyeret,
nem kérnék, de éhes vagyok,
s tovább nem éhezhetek.”
„Kicsi cinke, gyere bátran,
rovartojás az ebéd,
befőztem még a múlt nyáron,
frissen tálalom eléd.”
Február
Jött egy levél, Vörös Begy írt:
„Édes kedves Törpikém!
A távolból üdvözöllek,
én jól vagyok, s te miként?
Szerencsére sose fázom,
tollkabátom jó meleg,
azt kívánom, legyen mindig
bőven magod s kenyered!
Szeretettel gondolunk rád,
Csip és Pip is itt csipeg,
nem felejtünk, hazavágyunk:
Vörös Begy s a többiek.”
Március
„Ön nem ért a kertészethez,
kitépi az ibolyát,
és még harminc gilisztát kap
egy hónapra – nyavalyát!
Hogyha kertész akar lenni,
ásson máshol, ha lehet,<o></o>
Vakond Uram, elbocsátom,<o></o>
ki van rúgva! Elmehet!<o></o>
<o>
</o>
Április</o>
<o></o>
„Nem tudom, hogy lesz-e eső?<o></o>
„Nem tudom, hogy lesz-e eső?<o></o>
Hogy lehet ez Brekikém?<o></o>
Én azt hittem, hogy az időt<o></o>
te irányítod idén!”<o></o>
„Hát igen, no, megteszem én<o></o>
„Hát igen, no, megteszem én<o></o>
egész évben, mit lehet,<o></o>
de áprilisban az idő,<o></o>
amit akar, azt tehet.”<o></o>
<o>
</o>
Május
<o></o>
Éhes a sok cserebogár,<o></o>
</o>
Május
<o></o>
Éhes a sok cserebogár,<o></o>
az étvágyuk hatalmas,<o></o>
levélborda-salátától<o></o>
növekszik a potroh, has.<o></o>
Ki a legtöbbet befalta,<o></o>
s nagyra nőtt a pocakja,<o></o>
a cserebogárcsillagos<o></o>
érdemrendet az kapja.<o></o>
<o>
</o>
Június
<o></o>
</o>
Június
<o></o>
„Egy, kettő, mars ki veletek,<o></o>
ez itt a Tulipán Hotel,
hol kitűnő bor kapható,
s remek méz, ez túl fényes hely.
Egy, kettő, mars ki veletek,
aki csak zöldséget szeret,
a sarkon túl a Répához
címzett fogadóba mehet!”
Július
Zöld, zöld, zöld <st1><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1> szép dolog,
Zöld, zöld, zöld mind mit dalolok.
Zöld a rét s a falevél,
a ruhácskám, a zeném,
zöld a kedvem, ha vidám,
így mulatok igazán!
Augusztus
Roskadozik a sok termés
íz idén is, de csodás!
Egérasszony szorgalmasan
tölti meg a kosarát.
Egéréknél így beszélik:
„Elég az, mit elrakunk,
egy kicsit a maradékból
az aratóknak is hagyunk.”
Szeptember
„Nem ízlik már étel s ital,
fáj a torkom, de nagyon,
és ez épp most utazásnál,
segítene bajomon?”
„Ez angina vogularis,
megártott a dalolás,
óránként egy bogárlábtól
holnap jól lesz, nem vitás.”
Október<o></o>
<o>
</o>
</o>
„Ejnye, ejnye, mi dolog ez,<o></o>
sötét éjnek idején<o></o>
virágkocsmát látogatni,<o></o>
nem, ez nincsen a helyén!
gyerünk gyorsan, be az ágyba,
persze nagyon csendesen,
Darázs Asszony a szomszédban
szendereg már édesen.
De ha álmát megzavarják,<o></o>
könnyen indulatba jön,<o></o>
legjobb lesz most lefeküdni
már a hold is beköszön.”
November
Mókusasszony az odúban
mindig mindent rendbetesz,
begyűjti a mogyorókat,
s egy jó nagy könyvbe bejegyez:
„megszámoltam, húsz van éppen”,
és alatta új sor áll:
„Egyet adtam Törpikének”,
így már húszat nem talál.
December
Egy madárka eldalolta:
„Felhőcskék, figyeljetek!
Törpi gyógyított meg engem,
a szárnyam már nem beteg!”
A felhők a csillagoknak
hintették el ezt a hírt,
ők pedig az angyaloknak
mesélték a csodaírt.
Az angyalok a Jézuskának
mondták el az esetet,
és Jézuska Karácsonyra,
Törpi házánál a hóra
- Státusza
