Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

tanévzáróra

N.R.Gia gyűjteményét adnám közre, hátha más is megörül neki, íme:

Tóth Könyvker " Évnyitótól évzáróig " könyvében van ez a vers a 358. oldalon.

Tóth Anna: Köszöntő

Köszönöm a fáradozást,
sok törődést, gondoskodást.
Amíg élek, hálás leszek
tanáromnak, ahogy nevelt.

Elsőben még csacska voltam.
Olvasásnál szótagoltam.
Ő volt, aki figyelt engem,
biztatott nagy türelemmel.

Számolni csak tízig tudtam.
Nyitogattam kicsi ujjam.
Izgultam és arra vágytam,
láthassam az anyukámat.

Azóta már felsős vagyok.
Lassan kinövöm a padot.
Búcsút intek iskolámnak,
tanáromnak, cimborámnak.

Mert ahogy az évek teltek,
átvettük a történelmet.
Földrajzból az országokat,
számtanból a törtszámokat.

Köszönöm a tanáromnak,
nevelőmnek, oktatómnak,
azt, ahogyan bízott bennem,
s drágakőként csiszolt engem.

Csanádi Imre:
Kicsi kutya, nagy kutya


Pici kutya vekk-vekk-vekk
Csihel-csahol, bereked.
Öreg kutya vak-vak-vak
Ha nem muszáj, nem ugat.

Csanádi Imre:
Keresgélő


Megyek, megyek
Mendegélek
Kerek erdőn
Keresgélek.
Vackort,
Vadrózsát,
Virágszagú
Szamócát,
Nagykalapos gombát –
De nem a bolondját!

Weöres Sándor:
A birka-iskola


Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott.
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.

SIMON LAJOS:
Szól a kakas


Szól a kakas: ha én mondom
Kapirgálok, ez a dolgom.
Szól a malac: az a dolgom
Kolbász legyek, rontom-bontom.
Szól a tehén: jól legelek,
Hogy a gyerek igyon tejet.
Ihaj-csuhaj, szól a gyerek:
Suliba csak holnap megyek!
Szól nagyapó szundikálva:
-De elmennék iskolába.

Szilágyi Domokos: Táncol a sárga
Táncol a sárga,
nyekereg a kék,
brummog a barna,
megered az ég.
Vicsorog a rozsdás,
lobog a piros,
fenyeget a fekete,
kikap, aki rossz!

Molnár Zsuzsa: Álmos medve
Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.
Kócos macska ágyát bontja,
sündisznó a lámpát oltja.
Fűszál szundít langyos szélben,
hosszú pillád hunyd le szépen.
Égen-földön csendes minden,
csillag fénye álmot hintsen.

Horváth Imre: Mit kívánjak a nyárra?

Homokvárhoz: kupacot,
Horgászoknak: kukacot,
Hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss tejet,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt -száz napot!

Kányádi Sándor: Napsugár-hívogató

Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!

Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár

Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll

Csanádi Imre: Nyármarasztó

Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
millió!
millió!
Útra kel a fecske,
jajgat a fürjecske:
pitypalatty,
pitypalatty!
nyár, nyár,
itt maradj!

Csukás István: Tanévzáró

Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Elő sárkány, elő labda
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.
Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk dobog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.

A kedvenc gyerekdalom

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
Tyúkot vettem a vásárban félpénzen.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy fél pénzem.
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
Lovat vettem a vásárban, félpénzen.
Lovam mondja: nyihaha.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
ludat vettem a vásárban, félpénzen.
Ludam mondja: gi-gá-gá.
Lovam mondja: nyihaha.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
disznót vettem a vásárban, félpénzen.
Disznó mondja: röf-röf-röf.
Ludam mondja: gi-gá-gá.
Lovam mondja: nyihaha.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
legényt vettem a vásárban, félpénzen.
Legény mondja: angyalom.

Kárikittyom édes tyúkom elfogyott a fél pénzem.

Kövön

Kövön ült két vörösbegy,
egyik elszállt, maradt egy
a másik meg elszaladt,
a szegény kő
ott maradt.

Kiszámoló

Dib, dáb,daruláb
tarka disznó mezétláb,
én elmentem az erdőbe
tölgyfa karót szedni,
utánam jött beke bácsi
hátba veregetni.
dib dáb daruláb
tarka disznó mezétláb,
eredj ki te hát!

Bolhadal

A bolhának jól megy dolga,
cingerece, bumm bumm bumm.
Mindegy neki úr vagy szolga,
cingedrece bumm bumm bumm.

Kisasszony vagy szolgáló,
kész nála szurkáló,
cingedrece bumm bumm bumm

Az anya a szülő...

Zágon István:
Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.
A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg, az az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad, és nagymama lesz belőle.

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában, egyenesen nagymamának.