Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Vándor Várhegyi Ibolya mesék
Sziasztok! Én még új vagyok itt, de remélem tetszeni fog ez a két mese, amit küldtem nektek.
A szegény legény és a királyleány feleség
Vándor Várhegyi Ibolya
Egyszer volt, hol nem volt, azt mesélik, hogy hetedhét országon is túl, volt egy szegény legény. Ez a legény olyan szegény volt, hogy egy girhes sárga macskán kívül, semmije sem volt. Elbúcsúzott hát egy nap öreg édesanyjától, és elment szerencsét próbálni. A király, éppen akkor hirdette ki az egész országban, hogy egy ügyes legényt keres, aki őrizze éjjel-nappal az almafáját. Több se kellett a legénynek, elment a királyhoz:
- Felséges királyom, őrzöm én az almafát, úgy sincs más dolgom, futja az időmből.
- Jól van, te szegény legény – mondta a király, - csak aztán az almán legyen a szemed, mert ha nem, fej nélkül küldelek haza!
Kiballagott a legény az almafához, leült az árnyékába, ölébe vette a sárga macskát, és unalmában énekelni kezdett. Már jó ideje fújta, amikor keserves nyöszörgésre lett figyelmes.
- Mi történik itt? Ki nyöszörög? – ugrott talpra olyan gyorsan a legény, hogy szegény sárga macska azt hitte, égszakadás, földindulás, most fogják őt agyonütni. Hát gyerekek, hiszitek-e, nem hiszitek, az almafa nyöszörgött úgy, mint egy fábaszorult féreg. Meg is szólalt nyújtott, fájdalmas hangon:
- Te legény, segíts rajtam, szabadíts meg kérlek, az ezerlábú, óriás hernyótól. Két nap múlva elszáradok, ha nem mentesz meg.
- Hűha, - vakargatta feje búbját a legény. – Ha elszáradsz, a király fejemet véteti. Mit tegyek? Hogyan segítsek rajtad?
- Gyere közelebb – mondta az almafa. – Megérintelek az egyik ágammal, mire te olyan kicsi leszel, mint egy hangya. Akkor aztán az oldalamon levő résen bejöhetsz a birodalmamba, mert tudd meg, hogy én az almafák királya vagyok, és egész birodalmat rejtek magamban. Hálából pedig neked adom egyetlen leányom kezét.
Úgy is lett minden, ahogy az almafa mondta. A legény rátalált az óriás hernyóra, mérgében felkapott egy furkósbotot, s azzal úgy fejen kólintotta a hernyót, hogy menten szörnyethalt. Az almakirály szépséges leánya nem győzött eleget hálálkodni bátor megmentőjüknek. A legénynek bizony csak megakadt a szeme a királyleányon, akinek orcája olyan szép piros volt, mint a legszebb jonatánalma. Rögtön megtartották a lakodalmat. Az almakirály pedig adott a legénynek egy aranyágat, azzal ha rácsap a földre, amit szeme-szája kíván, rögtön ott terem. Kis idő után elbúcsúztak, és elhagyták az almakirály birodalmát.
Amint megérkeztek, a legény elment újból a királyhoz, és jelentette, hogy le lehet már szedni az almát, mert megérett, nem hiányzik egy sem. Meg sem várta a király válaszát, földig hajolt előtte, majd sarkon fordult, fogta királyleány feleségét, meg a sárga macskát, és hazament öreg édesanyjához, aki azt sem tudta hová legyen örömében. Kiment aztán a legény az udvarra, földhöz csapta az aranyágat, mire gyönyörű háza és gazdasága termett édesanyja omladozó kunyhója helyén, ahol boldogan élnek még ma is, ha azóta meg nem haltak.
MIRŐL BESZÉLGETNEK A MADARAK?
Vándor Várhegyi Ibolya
- Első osztályos a kis Vica. – súgják, búgják egymás felé bólogatva a galambok.
- Bizony, bizony. És milyen ügyes! – mondta egy gerlice. – Egy reggel, amint éppen az ablakpárkányról szedegettem a finom morzsákat, véletlenül bepillantottam a szobába, hát képzeljétek, Vicus az ágyát vetette meg. Ugye milyen szorgalmas kislány? Nem várja, hogy mindent az anyukája tegyen. De nem csak szorgalmas, szófogadó is.
- Úgy van az. – csiripeli egy kis veréb. – Iskolába menet anyukája azt mondta neki, hogy nagyon vigyázzon, jól nézzen szét, amikor az úton átmegy, nehogy elüsse egy autó. Én láttam, hogy mielőtt Vicus átment volna az úton, szépen megállt, előbb balra, azután meg jobbra nézett és csak akkor ment át a túloldalra, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem jön sehonnan sem autó.
- A villanyrendőrt is ismeri! – dicsekedett egy cinke. – Tudja, hogy a piros, az tilos, a sárga az,… de, hogy is van az a versike, amit Vicuskától tanultam? Ejnye no, mindjárt eszembe jut. Tudom már!
Míg a lámpa piros színű,
Vigyázzatok gyerekek!
Lelépni a járda szélről?
Ilyet meg ne tegyetek!
Sárga lámpa mondja: készülj!
Mert utánam zöld szín jön.
Aki ezt jól megtanulja,
Szeretettel köszöntöm.
Most már mehetsz, int a lámpa.
Zöld a szín, az út szabad,
Nyugodtan menj át az úton,
Mert szaladni nem szabad !
- Valahogy így szólt a versike. – mondta a cinege. De látom, jön már Vicuska az iskolából, jó lesz abbahagyni a csivitelést madarak, mert biztos sok tanulni valója van holnapra, és ha mi nem hallgatunk el, nem fog tudni tőlünk, tanulni. Ezzel, hess, ahányan voltak, annyifelé repültek.
Sziasztok! Én még új vagyok itt, de remélem tetszeni fog ez a két mese, amit küldtem nektek.
A szegény legény és a királyleány feleség
Vándor Várhegyi Ibolya
Egyszer volt, hol nem volt, azt mesélik, hogy hetedhét országon is túl, volt egy szegény legény. Ez a legény olyan szegény volt, hogy egy girhes sárga macskán kívül, semmije sem volt. Elbúcsúzott hát egy nap öreg édesanyjától, és elment szerencsét próbálni. A király, éppen akkor hirdette ki az egész országban, hogy egy ügyes legényt keres, aki őrizze éjjel-nappal az almafáját. Több se kellett a legénynek, elment a királyhoz:
- Felséges királyom, őrzöm én az almafát, úgy sincs más dolgom, futja az időmből.
- Jól van, te szegény legény – mondta a király, - csak aztán az almán legyen a szemed, mert ha nem, fej nélkül küldelek haza!
Kiballagott a legény az almafához, leült az árnyékába, ölébe vette a sárga macskát, és unalmában énekelni kezdett. Már jó ideje fújta, amikor keserves nyöszörgésre lett figyelmes.
- Mi történik itt? Ki nyöszörög? – ugrott talpra olyan gyorsan a legény, hogy szegény sárga macska azt hitte, égszakadás, földindulás, most fogják őt agyonütni. Hát gyerekek, hiszitek-e, nem hiszitek, az almafa nyöszörgött úgy, mint egy fábaszorult féreg. Meg is szólalt nyújtott, fájdalmas hangon:
- Te legény, segíts rajtam, szabadíts meg kérlek, az ezerlábú, óriás hernyótól. Két nap múlva elszáradok, ha nem mentesz meg.
- Hűha, - vakargatta feje búbját a legény. – Ha elszáradsz, a király fejemet véteti. Mit tegyek? Hogyan segítsek rajtad?
- Gyere közelebb – mondta az almafa. – Megérintelek az egyik ágammal, mire te olyan kicsi leszel, mint egy hangya. Akkor aztán az oldalamon levő résen bejöhetsz a birodalmamba, mert tudd meg, hogy én az almafák királya vagyok, és egész birodalmat rejtek magamban. Hálából pedig neked adom egyetlen leányom kezét.
Úgy is lett minden, ahogy az almafa mondta. A legény rátalált az óriás hernyóra, mérgében felkapott egy furkósbotot, s azzal úgy fejen kólintotta a hernyót, hogy menten szörnyethalt. Az almakirály szépséges leánya nem győzött eleget hálálkodni bátor megmentőjüknek. A legénynek bizony csak megakadt a szeme a királyleányon, akinek orcája olyan szép piros volt, mint a legszebb jonatánalma. Rögtön megtartották a lakodalmat. Az almakirály pedig adott a legénynek egy aranyágat, azzal ha rácsap a földre, amit szeme-szája kíván, rögtön ott terem. Kis idő után elbúcsúztak, és elhagyták az almakirály birodalmát.
Amint megérkeztek, a legény elment újból a királyhoz, és jelentette, hogy le lehet már szedni az almát, mert megérett, nem hiányzik egy sem. Meg sem várta a király válaszát, földig hajolt előtte, majd sarkon fordult, fogta királyleány feleségét, meg a sárga macskát, és hazament öreg édesanyjához, aki azt sem tudta hová legyen örömében. Kiment aztán a legény az udvarra, földhöz csapta az aranyágat, mire gyönyörű háza és gazdasága termett édesanyja omladozó kunyhója helyén, ahol boldogan élnek még ma is, ha azóta meg nem haltak.
MIRŐL BESZÉLGETNEK A MADARAK?
Vándor Várhegyi Ibolya
- Első osztályos a kis Vica. – súgják, búgják egymás felé bólogatva a galambok.
- Bizony, bizony. És milyen ügyes! – mondta egy gerlice. – Egy reggel, amint éppen az ablakpárkányról szedegettem a finom morzsákat, véletlenül bepillantottam a szobába, hát képzeljétek, Vicus az ágyát vetette meg. Ugye milyen szorgalmas kislány? Nem várja, hogy mindent az anyukája tegyen. De nem csak szorgalmas, szófogadó is.
- Úgy van az. – csiripeli egy kis veréb. – Iskolába menet anyukája azt mondta neki, hogy nagyon vigyázzon, jól nézzen szét, amikor az úton átmegy, nehogy elüsse egy autó. Én láttam, hogy mielőtt Vicus átment volna az úton, szépen megállt, előbb balra, azután meg jobbra nézett és csak akkor ment át a túloldalra, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem jön sehonnan sem autó.
- A villanyrendőrt is ismeri! – dicsekedett egy cinke. – Tudja, hogy a piros, az tilos, a sárga az,… de, hogy is van az a versike, amit Vicuskától tanultam? Ejnye no, mindjárt eszembe jut. Tudom már!
Míg a lámpa piros színű,
Vigyázzatok gyerekek!
Lelépni a járda szélről?
Ilyet meg ne tegyetek!
Sárga lámpa mondja: készülj!
Mert utánam zöld szín jön.
Aki ezt jól megtanulja,
Szeretettel köszöntöm.
Most már mehetsz, int a lámpa.
Zöld a szín, az út szabad,
Nyugodtan menj át az úton,
Mert szaladni nem szabad !
- Valahogy így szólt a versike. – mondta a cinege. De látom, jön már Vicuska az iskolából, jó lesz abbahagyni a csivitelést madarak, mert biztos sok tanulni valója van holnapra, és ha mi nem hallgatunk el, nem fog tudni tőlünk, tanulni. Ezzel, hess, ahányan voltak, annyifelé repültek.
Állatovi 1-3 versszak
Állatovi 1-3 versszak
Bárány vagyok, most születtem,
ha megnövök juh leszek.
Lenyírják majd gyapjas bundám,
ne zavarjon nagy meleg.
Ruhám csíkos, orrom hosszú,
én vagyok a kis tapír.
Őserdőknek rejtekében
találjon meg, aki bír!
Úszni nem tud ez a malac,
csak a neve tengeri,
életét a lakásokban
díszállatként tengeti.
Állatovi 1-3 versszak
Bárány vagyok, most születtem,
ha megnövök juh leszek.
Lenyírják majd gyapjas bundám,
ne zavarjon nagy meleg.
Ruhám csíkos, orrom hosszú,
én vagyok a kis tapír.
Őserdőknek rejtekében
találjon meg, aki bír!
Úszni nem tud ez a malac,
csak a neve tengeri,
életét a lakásokban
díszállatként tengeti.
Állatovi 2
Állatovi 4-6 versszak
Ritkán iszik, levélen él
a kis lusta koala,
ügyetlenül jár a földön,
hol erre dől, hol arra.
Nagy koromra tehén leszek,
nektek adom tejemet,
de ameddig kicsi vagyok,
mamám mellett legelek.
Hogyha fiú pipi vagyok:
kakas leszek, tarajos!
Ám ha kislány, az se számít,
tyúkanyó is aranyos!
Állatovi 4-6 versszak
Ritkán iszik, levélen él
a kis lusta koala,
ügyetlenül jár a földön,
hol erre dől, hol arra.
Nagy koromra tehén leszek,
nektek adom tejemet,
de ameddig kicsi vagyok,
mamám mellett legelek.
Hogyha fiú pipi vagyok:
kakas leszek, tarajos!
Ám ha kislány, az se számít,
tyúkanyó is aranyos!
Állatovi 3
Állatovi 7-9 versszak
Csíkos, tömzsi, rövid lábú
ez a kicsi vadmalac.
Erdő mellett meghempereg,
ahol a föld mocsaras.
Jégmezőn a Déli-sarkon
éhes pingvin totyorog:
"Hozhatna a mami halat,
pici pocim úgy korog!"
Sekély víznek sodrásánál
mosómedve halászott,
tüsszentett és úgy megijedt,
hogy egy fára felmászott!
Állatovi 7-9 versszak
Csíkos, tömzsi, rövid lábú
ez a kicsi vadmalac.
Erdő mellett meghempereg,
ahol a föld mocsaras.
Jégmezőn a Déli-sarkon
éhes pingvin totyorog:
"Hozhatna a mami halat,
pici pocim úgy korog!"
Sekély víznek sodrásánál
mosómedve halászott,
tüsszentett és úgy megijedt,
hogy egy fára felmászott!
Juhász Magda: Csoda csiga háza
Juhász Magda: Csoda csiga háza
Jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára,
ott van a, ott van a
szúnyogok hazája.
Felülünk egy szúnyogra,
elrepülünk Zubonyba,
ott van a, ott van a
csoda csiga háza.
Ott van a, ott van a
csoda csiga háza,
bent lakik, bent lakik
csoda csiga lánya.
Hárfát penget, gyöngyöt fűz,
minden gondot, bajt elűz,
jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára!
Juhász Magda: Csoda csiga háza
Jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára,
ott van a, ott van a
szúnyogok hazája.
Felülünk egy szúnyogra,
elrepülünk Zubonyba,
ott van a, ott van a
csoda csiga háza.
Ott van a, ott van a
csoda csiga háza,
bent lakik, bent lakik
csoda csiga lánya.
Hárfát penget, gyöngyöt fűz,
minden gondot, bajt elűz,
jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára!
Találós kérdések
Nyulászi Péter: Kitalálod?
Fenn az égen sárga labda,
nagyon meleg van alatta.
Koronás, de nem király,
még csak nem is hercegnő,
törzse vastag, ága sok,
évek alatt nagyra nő.
Piros kabát, rajta pettyet
megszámolhatsz, nem is egyet.
Van hat lába meg két csápja,
nagyon kedves kis bogárka.
Nagyon szúrós, mégsem tű,
nem örökzöld levelű,
hátán tüske köpönyeg.
Mi lehet ez gyerekek?
Nyulászi Péter: Kitalálod?
Fenn az égen sárga labda,
nagyon meleg van alatta.
Koronás, de nem király,
még csak nem is hercegnő,
törzse vastag, ága sok,
évek alatt nagyra nő.
Piros kabát, rajta pettyet
megszámolhatsz, nem is egyet.
Van hat lába meg két csápja,
nagyon kedves kis bogárka.
Nagyon szúrós, mégsem tű,
nem örökzöld levelű,
hátán tüske köpönyeg.
Mi lehet ez gyerekek?
FALU TAMÁS: PISTI
Pisti játszogatott, besározta magát.
Sáros lett a nadrág, az ing és a kabát.
Édesanyja rászólt: ejnye fiam, Pista.
Akkor szép a gyerek, hogyha talpig tiszta.
Csóválta a fejét, s addig nem volt nyugta,
Míg a sáros Pistit a lavórba nem dugta.
A lavórból kijött jól megmosva, tisztán,
Oly rendes lett Pisti, mint aki már István.
Pisti játszogatott, besározta magát.
Sáros lett a nadrág, az ing és a kabát.
Édesanyja rászólt: ejnye fiam, Pista.
Akkor szép a gyerek, hogyha talpig tiszta.
Csóválta a fejét, s addig nem volt nyugta,
Míg a sáros Pistit a lavórba nem dugta.
A lavórból kijött jól megmosva, tisztán,
Oly rendes lett Pisti, mint aki már István.
Egri Szilvia: A hintaló
Egri Szilvia: A hintaló
Sötét padlás lim-lomjai
mennyi kincset rejtenek!
Emlékek és játékok közt
a hintaló itt rekedt.
Ott áll egy rejtett sarokban,
kopott szőrén bőrnyereg.
Megfakult a színe is már,
szeme fénytelen üveg.
Esténként a tető alatt
mindig arról álmodik,
valaki a hátára ül,
s vele száguld hajnalig.
S lám, megtörtént egy szép napon
a várva várt nagy csoda:
a padlásra feljött Peti
és Panni a kishúga.
A lovacskát megmosdatták,
kikefélték sörényét,
patáját megtisztították
és fényesre törölték.
Új otthona lett a szoba,
s barátja a két gyerek.
Szinte ki sem hűl alattuk
az új, díszes bőrnyereg.
Akárhová nyargalnak is,
nem történik galiba.
Viszi őket a hintaló,
ez a táltos paripa!
Egri Szilvia: A hintaló
Sötét padlás lim-lomjai
mennyi kincset rejtenek!
Emlékek és játékok közt
a hintaló itt rekedt.
Ott áll egy rejtett sarokban,
kopott szőrén bőrnyereg.
Megfakult a színe is már,
szeme fénytelen üveg.
Esténként a tető alatt
mindig arról álmodik,
valaki a hátára ül,
s vele száguld hajnalig.
S lám, megtörtént egy szép napon
a várva várt nagy csoda:
a padlásra feljött Peti
és Panni a kishúga.
A lovacskát megmosdatták,
kikefélték sörényét,
patáját megtisztították
és fényesre törölték.
Új otthona lett a szoba,
s barátja a két gyerek.
Szinte ki sem hűl alattuk
az új, díszes bőrnyereg.
Akárhová nyargalnak is,
nem történik galiba.
Viszi őket a hintaló,
ez a táltos paripa!
Bujáki Lívia: Egyekutya
Bujáki Lívia: Egyekutya
Kutyaváron nagy mulatság,
zenebona készül...
aki eljön, annak víg nap
juthat osztályrészül.
Ráadásul aki táncol,
belevalón ropja,
velős csontot nyerhet, úgyhogy
bánni sose fogja!
Gyülekeznek a vendégek,
nem egy, nem is három,
Irigykutya Evelin szól:
- No, ki lesz a párom?
Összenéznek az ebek, de
egy se akar menni,
mert tudják, hogy Evelinnel
nem jó párba lenni.
A többit a mellékletben találjátok
Bujáki Lívia: Egyekutya
Kutyaváron nagy mulatság,
zenebona készül...
aki eljön, annak víg nap
juthat osztályrészül.
Ráadásul aki táncol,
belevalón ropja,
velős csontot nyerhet, úgyhogy
bánni sose fogja!
Gyülekeznek a vendégek,
nem egy, nem is három,
Irigykutya Evelin szól:
- No, ki lesz a párom?
Összenéznek az ebek, de
egy se akar menni,
mert tudják, hogy Evelinnel
nem jó párba lenni.
A többit a mellékletben találjátok
Bujáki Lívia: Kutyatej
Bujáki Lívia: Kutyatej
Kutyaváron minden reggel
kapuban a friss tej...
Nem elég ám lefetyelni,
odavinni is kell!
Ki az, aki reggelenként
a tejet kihordja?
Tarkakutya Hajnalkának
lenne ez a dolga.
Hajnalban kel, megmosakszik,
az utakat járja,
mert bizony a kutyatejet
de sok kutya várja!
Hosszúsága miatt a többit a mellékletben találjátok
Bujáki Lívia: Kutyatej
Kutyaváron minden reggel
kapuban a friss tej...
Nem elég ám lefetyelni,
odavinni is kell!
Ki az, aki reggelenként
a tejet kihordja?
Tarkakutya Hajnalkának
lenne ez a dolga.
Hajnalban kel, megmosakszik,
az utakat járja,
mert bizony a kutyatejet
de sok kutya várja!
Hosszúsága miatt a többit a mellékletben találjátok
Vándor Várhegyi Ibolya vers
Vándor Várhegyi Ibolya
NYÁRON
Napsugaras meleg nyáron,
Madár dalol fönn az ágon.
Bárányfelhők legelésznek,
Kék égbolton mendegélnek.
Zümmög itt-ott egy méhecske,
Édes mézet gyűjtögetve.
Záporeső, ha elered,
Pocsolyába béka brekeg.
Minden mozog, perdül-fordul,
Medve mama bocsra mordul.
Majd a karcsú hold, mint régen,
Csillaglámpát gyújt az égen.
Vándor Várhegyi Ibolya
NYÁRON
Napsugaras meleg nyáron,
Madár dalol fönn az ágon.
Bárányfelhők legelésznek,
Kék égbolton mendegélnek.
Zümmög itt-ott egy méhecske,
Édes mézet gyűjtögetve.
Záporeső, ha elered,
Pocsolyába béka brekeg.
Minden mozog, perdül-fordul,
Medve mama bocsra mordul.
Majd a karcsú hold, mint régen,
Csillaglámpát gyújt az égen.
Vándor Várhegyi Ibolya vers
Vándor Várhegyi Ibolya
PETI
Okos gyerek ez a Peti,
Meséskönyvét úgy szereti.
Álmában is mesét olvas,
Elpáholja a nagy ordast.
Sárkánnyal küzd, le is győzi.
Megtapsolja őt egy őzi.
Hegyre mászik, felhőn repül,
Táltos lóra bátran felül.
Hadonászik jobbra-balra,
Mindjárt felmászik a falra!
Perdül-fordul, hasra fekszik,
Míg az ágyról le nem esik.
Pislogva néz ide-oda,
Fejebúbját tapogatja.
Kár, hogy eltűnt a szép álom.
Sebaj, éjjel visszavárom!
Vándor Várhegyi Ibolya
PETI
Okos gyerek ez a Peti,
Meséskönyvét úgy szereti.
Álmában is mesét olvas,
Elpáholja a nagy ordast.
Sárkánnyal küzd, le is győzi.
Megtapsolja őt egy őzi.
Hegyre mászik, felhőn repül,
Táltos lóra bátran felül.
Hadonászik jobbra-balra,
Mindjárt felmászik a falra!
Perdül-fordul, hasra fekszik,
Míg az ágyról le nem esik.
Pislogva néz ide-oda,
Fejebúbját tapogatja.
Kár, hogy eltűnt a szép álom.
Sebaj, éjjel visszavárom!
Vándor Várhegyi Ibolya vers
Vándor Várhegyi Ibolya
PILLE ÁLOM
Szellő szárnyán ringatózva,
Száll egy pille, hófehér.
Napsugárba takarózva,
Virágszirmra épp felér.
Pihenteti pille szárnyát
Elfáradt ő reptibe,
Virágillat elkábítja,
S el is szunnyad septibe.
Egy kisfiú nézi éppen,
Gyönyörködik szárnyában,
Lehasalva, halkan, szépen,
Dúslombú fa árnyában.
Vándor Várhegyi Ibolya
PILLE ÁLOM
Szellő szárnyán ringatózva,
Száll egy pille, hófehér.
Napsugárba takarózva,
Virágszirmra épp felér.
Pihenteti pille szárnyát
Elfáradt ő reptibe,
Virágillat elkábítja,
S el is szunnyad septibe.
Egy kisfiú nézi éppen,
Gyönyörködik szárnyában,
Lehasalva, halkan, szépen,
Dúslombú fa árnyában.
Bujáki Lívia: Kutyabaj
Bujáki Lívia: Kutyabaj
Kutyaváron boltot nyitott
Kutyaütő Béni,
Kutyavári Elemér is
a fagylaltot méri.
Csokoládé, vanília,
jégbe hűtött málna,
Kutyahideg Emesénél
bármelyik beválna!
Enni jött a kelekótya
Kelekutya Péter,
bár előtte hosszú sor állt,
volt egy kilométer!
A többi a mellékletben található
Bujáki Lívia: Kutyabaj
Kutyaváron boltot nyitott
Kutyaütő Béni,
Kutyavári Elemér is
a fagylaltot méri.
Csokoládé, vanília,
jégbe hűtött málna,
Kutyahideg Emesénél
bármelyik beválna!
Enni jött a kelekótya
Kelekutya Péter,
bár előtte hosszú sor állt,
volt egy kilométer!
A többi a mellékletben található
Bujáki Lívia: Kutyaháj
Bujáki Lívia: Kutyaháj
Kutyaváron a leglustább
Lustakutya Lázár,
olyan lusta, nála lustább
nincs a kutyaháznál.
Egész nap csak heverészik,
hamar el is fárad,
sose segít senkinek és
soha nem mos lábat.
Eszeget és napról-napra növekszik a hája,
olyan nagy, hogy földet veri
már a hasa tája.
A többi a mellékletben hosszúsága miatt.
Bujáki Lívia: Kutyaháj
Kutyaváron a leglustább
Lustakutya Lázár,
olyan lusta, nála lustább
nincs a kutyaháznál.
Egész nap csak heverészik,
hamar el is fárad,
sose segít senkinek és
soha nem mos lábat.
Eszeget és napról-napra növekszik a hája,
olyan nagy, hogy földet veri
már a hasa tája.
A többi a mellékletben hosszúsága miatt.
Zelk Zoltán
Tavaszi dal
Egy, ketto, három, négy,
kis ozike, hová mégy?
- Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, ketto, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- Se erdobe, se rétre:
a szép tavasz elébe! Egy, kettõ, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Tavaszi dal
Egy, ketto, három, négy,
kis ozike, hová mégy?
- Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, ketto, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- Se erdobe, se rétre:
a szép tavasz elébe! Egy, kettõ, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
- Státusza
