Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

K. László Szilvia Felhőpásztor


Felhőpásztor felhőnyáját
terelgeti szépen,
fidres-fodros felhőbirkák
ballagnak az égen.

Szél a pásztor, és a felhők
szót fogadnak neki
arra mennek, mendegélnek,
merre ő tereli.
Kis Szellőcske azt figyeli,
mit csinál az apja
néha-néha segít neki,
amikor az hagyja.

Úgy látod, a felhőbirkák
egy helyben topognak?
Tudhatod, a kicsi Szellő
ép most gyakorolgat.

Szabó Magda: Ki hol lakik?

Csabaja írta:

Régi versike, amin én és a gyerekeim is felnőttek, de sajnos többszöri költözés miatt elveszett. Ha valakinek megvan végig, kérem küldje el, hogy a kisunokámnak is elmondhassam. Előre is köszönöm.

Íme amennyire emlékszem belőle:

Hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában.
Ki ki pislog, nézeget, lesi a szép kék eget.
Mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.

Hát a róka hol lakik?
A lakás róka lik.
Oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.......

Éva

Kattints a kibontásához...

Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában,
ki-kipislog nézeget, lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.


Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik.
Oda búvik ha esik, ha vadászok kergetik.
Benn a lyukban megpihen, amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget három kisfiának.

Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.
Be sötét a lakása, sosem éri nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna.


Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!
Hogyha lenéz meglátja, mi fő lenn ebédre!
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának: békát meg gilisztát.

Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled?
Óriási kertje van: zúgó rengeteg.
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál,
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget.

Hol lakik a méhecske? Háza be fura!
Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja!
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak áz, de mézraktár:
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske.

Hol lakik a halacska? A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak, lent lakik a víz alatt.
Vízben alszik vízben kel, vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, buborék a labdája.

Hát a bagoly lakása? Egy vén tölgyfa odvába’.
Ott lakik a homályba’, nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriási szemével.

Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön- földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat két kis szarvacskája!

Az őzike merre él? Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
Bársony füvön illan át barna kis patája.

Hát a ndirigónak merre van aháza?
Sűrű nádas rejtekén fészek alakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.

óvodai búcsúvers

BúCSú

Drága kis óvodánk, búcsúzunk ma tőled
Már e szó is kicsalja szemünkből a könnyet
Fáj a kicsi szívünk, tőled el kell válni
El kell menni nekünk, iskolába járni
Kedves óvó néni, ki hozzánk jó voltál
Minket annyi szépre, jóra tanítottál
Kis szívünk hálásan megköszöni neked
Nem is fogunk soha elfeledni téged
Kis játszótársaim az ég veletek
Édes kis pajtások búcsúzunk ma tőletek​

Kicsik búcsúja

Kicsik búcsúztatója

Egy hosszú év után ismét itten állunk
Hogy búcsúztassunk, sok ballagó társunk
Ti elmentek, de mi itt maradunk
Szerető szívünkkel tirátok gondolunk
Legyetek mindnyájan szorgalmas diákok
A Jó isten mindig vigyázzon tirátok!​

Kisóvodánk búcsúzunk, most innen elmegyünk,
Nótát, verset, szép meséket sosem feledjük,
Megtanuljuk a számolást, írást, olvasást,
Óvodásból iskolás lesz, ez már így szokás.

Gerekvers

Jancsik Pál:Köszöntő

Kicsinek meg nagynak
e mai nap ünnep.
Szeretettel köszöntjük most,
kik itt egybegyűltek.

Kedves közönségünk,
kis figyelmet kérünk,
míg sorjában szerepünkkel
elétek kilépünk.

Hisz a kedvetekért
tanultuk a verset,
hadd mondhassa minden szülő:
"Ügyes ez a gyermek. . . "

Türelmeteknek is
megtérül az ára:
víg gyerekké váltok ti is
egy-két órácskára.

Ezúton mondok köszönetet a szerzőnek, aki megosztotta velem a meséket, verseket, igy én is továbbadom Nektek


Bodri kutya, a sorozat főszereplője, ugyanolyan kíváncsi, mint az ovis korú gyerekek nagyrésze. Ismerkedik a széles nagyvilággal, közvetlen környezetétől, a gazdasági udvartól kezdve a közeli mezőig. Kirándulgat az erdőben, hegyet is mászik, sőt elutazik a dzsungelbe, és közben számos állattal köt ismeretséget. Megfigyeli őket, barátkozik, birtokba veszi mindegyik környezetét, és örül az egyre táguló világnak. Kalandjai mindegyike más helyszínen zajlik, erről szól Bodri sorozatunk.

Tóth Anna: Bodri a tengeren


Kutyus vagyok, nevem Bodri.

Most indulok búvárkodni.

Hatalmas a kéklő tenger,

Messze úszni senki nem mer!


Kikötőben áll egy csónak.

Vegyem kölcsön! - így unszolnak.

Beteszem a csomagomat,

S megkezdem a kalandomat.



Vitorlákat kiengedem...

Száguldok a nyílt tengeren.

Átszelem a hullámokat,

Figyelem a sirályokat.



Víz partjától messze járok.

Jobb lesz, hogyha itt megállok.

Vitorlákat leengedem,

Vasmacskát a vízbe teszem.



Felöltöm a búvárruhám,

Mélybe ugrom kicsit sután.

Körülvesznek lent a halak,

- jaj, a Bodri nem jó falat!



Megnyugtatnak: nem kell félnem.

Most lett vége az ebédnek.

Ezen aztán jót kacagnak,

Túl nagy lennék egy falatnak.



- De ha jön a mérges cápa,

Bújj el gyorsan a hínárba!

Meg se moccanj, lapulj csendben,

Akkor lesz csak minden rendben!



Felém tart egy jó nagy teknős.

Feje pöttyös, jócskán szeplős.

Integet, hogy vele ússzak,

Bemutat a Polip úrnak.



- Melyik karral fogjak kezet?

Polip bácsi nagyot nevet.

- Barát lettél, szerencsédre,

Nem fröcsköllek ezért kékre!



- Nézzétek csak, ott egy labda!

- A nevét is róla kapta!

- Labdahal a becses nevem,

Bőrlebenynél fénylik fejem.



Palackom most veszélyt jelez.

Levegőm a csövén ereszt!

Lélegzethez kéne jutnom,

Villámgyorsan fel kell úsznom.



Nincs még veszve ez a csata!

Jön a delfin mentő hada!

Szélsebesen törnek elő,

Csónakon már van levegő!


Horgonyt húzzák mind a halak...

Kicsi hajó gyorsan halad...

Bodri jól van, szerencsére,

Mesémnek most ez a vége.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy leány. Ennek a leánynak nem volt sem apja, sem anyja, egyedül lakott egy házban a macskával.
Egyszer kalácsot süt a leány, s amint falatoznék, hozzádörgölődzik a macska, s kéri:
- Adj nekem is egy kis kalácsot!
Rákiáltott a leány:
- Sicc, takarodj, nem neked való a kalács!
A macska elszaladt, de egy kicsi idő múlva visszatért, a leányhoz dörgölődött, s kérte szépen:
- Adj nekem is egy kis kalácsot!
De a leány megint rákiálltott.
- Sicc, takarodj a szemem elől, nem neked való a kalács!
Na, jól van, elszalad a szegény macska, lefekszik a kemencepadka alá, s ott dorombol nagy szomorúan. Aközben beesteledik, s hát, az ajtón zörget valaki erősen.
Bekiált az a valaki:
- Nyisd ki, leány, az ajtót, mert ha nem nyitod, betöröm, s úgy is elviszlek!
Ugyan bizony, mit gondoltok, ki lehetett ez a valaki? Az ördög volt ez, aki a leányt szerette volna feleségül venni. Mert úgy tudjátok meg, olyan szép volt a leány, de olyan szép, hogy nem akadt párja hét puszta határában.
Haj, édes Istenem, megijedt a leány, nem tudta hová legyen, hová rejtőzzék el. Sírva, ríva kérte a macskát:
- Cicurkám, macurkám, segíts rajtam.
Mondta a macska:
- Te sem adtál kalácsot, én sem adok tanácsot.
Közben az ördög elment, de egy óra sem telt belé, visszajött, s még erősebben kezdett zörgetni az ajtón. Bekiáltott másodszor is:
-Nyisd ki az ajtót, leány, mert ha nem nyitod, betöröm, s úgyis elviszlek!
Még jobban megijedt a leány. Sírva, ríva kérte a macskát:
- Cicurkám, macurkám, adj nekem jó tanácsot, akkor én is adok jó meleg kalácsot.
Mondta a macska:
- Amikor kértelek, nem adtál kalácsot, most már hiába kérsz, nem adok tanácsot.
Ez alatt az ördög csak zörgetett, zörgetett az ajtón, egyszer aztán puff, betörte, fogta a leányt, s elvitte.

Ha a leány csúnya lett volna, az ördög nem szerette volna. Ha kalácsot nem sütött volna, a macska meg nem kívánta volna. Ha a macskának adott volna kalácsot, a macska a leánynak adott volna tanácsot, s akkor az én mesém is másképp történt volna.

Itt a vége, fuss el véle.

Ki tudja ezt az óvodai ballagó dalt tovább?

Iskolába íratott, az édesanyám
már itt hagylak virágos, kedves óvodám,
napsugaras kis udvar, csillogó homok,
Vidám, kedves szép mesék, kacagó dalok!

Szia macamama én így ismerem a dalt:


Iskolába íratott be engem anyukám,
búcsuzunk hát töled kedves kis óvodánk,
búcsuzásul tifelétek kendöt lengetünk,
szervusztok hát óvodások mi már elmegyünk.

Itt hagylak hát zöld bokor és csillogó homok,
vidám versek,énekek és kacagó dalok
napsugaras kis óvodánk nem felejtünk el,
iskols hív és tanulás nekünk menni kell.

Volt egy néger Afrikában

Általános iskolás koromban tanultam ezt a dalt, foszlányok jutottak eszembe nemrég. Mára összeállt nagyjából a dal. Ismeri még valaki? Van további versszaka? Kisfiamnak nagyon tetszik.
Köszönöm, ha tud valaki segíteni.

Élt egy néger Afrikában, nem járatták iskolába
Úgy nőtt fel a Szaharában mint egy fekete pont.
Elvesztette a kabátját, mégsem kapott soha náthát,
Mert jól tudjuk, hogy Afrikában semmire sincsen gond.

Hókusz, pókusz, csüng a fán egy kókusz,
arra járt egy szerecsen és megrázta a fát.
Rázza, rázza, közben magyarázza, hogy mennyire szereti a forró Afrikát.

Fekete jaguár, sötét az éjfél, hallani a dzsungelben a tam-tam-os zenét, fekete jaguár, sötét az éjfél, hallani a dzsungelben a tam-tamos zenét.

macamama írta:

Ki tudja ezt az óvodai ballagó dalt tovább?

Iskolába íratott, az édesanyám
már itt hagylak virágos, kedves óvodám,
napsugaras kis udvar, csillogó homok,
idám, kedves szép mesék, kacagó dalok!
??????????????????????????????????

?????????????????????????????????

Kattints a kibontásához...

Kedves Macamama!

Mi ezt a ballágási dalt így szoktuk énekelni:

Édes-kedves kis óvodánk, mi már búcsúzunk,
elbúcsúzunk, mert mi már hatévesek vagyunk.
Hálás szívvel búcsút intünk, áldjon meg az ég,
nem felejtünk soha-soha, szeretünk mi még!

Iskolába beiratott az édesanyám,
itthagyom a nótás-kedves vidám óvodám.
Búcsúzóul feléd már csak kendőt lengetek,
édes-kedves kis óvodám, én már elmegyek.

Itthagylak már zöld bokor és csillogó homok,
röpke táncok, szép mesék és kacagó dalok.
Napsugaras óvodánk, és nem felejtlek el,
szervusztok hát jó pajtások, nékünk menni kell!

OLYAN FEHÉR

A bodza nézd milyen fehér
Mint a karéj vajaskenyér
Meg mint a csipke, hajdanán
Ilyet horgolt az én anyám.
Olyan fehér, olyan fehér
Olyan szelíd fehér tenyér
reá borítom arcomat
Emlékszik majd, megsimogat.
Szép Ernő


A GÖNCÖL SZEKERÉN

Az ott fenn a Göncölszekér,
a kereke ezüstfehér,
csillagokból van a rúdja,
nincsen lova ami húzza.

Itta Pejkó, itt a Ráró,
a két tüzes, gyors hintaló,
befogom a Göncöl elé,
úgy vágtatunk hazafelé.

A Tejúton véges - végig
csillagpor száll föl az égig,
jó nagyokat kurjongatok,
ostorommal pattogtatok.
Jancsik Pál

Az élt egy néger Afrikában c dalnak még van folytatása én így tudom:
........(Az eddig leírtak jók és ezutá így van)
A dzsungel, a dzsungel, a dzsungelben egy nyári éjjel,
kigyulladt egy parányi fény sápadt lángú fény mellett táncot jár egy benszülött legény.
Cserepes a szája, azzal sem törődik már, hogy titokban rája világít egy tigris szem ,
a dzsungelben, a dzsungelben.