Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Ilkó · 2008 Szeptember 12

Sziasztok!

A nyár alatt kb. 50 oldallal lemaradtam a fórum követésében, és mire a végére értem a lemaradásomnak, döbbenten láttam, hogy darabokra lett szedve - gondolom praktikus okok miatt. Ezt én személyesen nagyon sajnálom, mert szerettem így egyben a verseken és meséken át a kreatív dolgokig és a készségfejlesztőkig mindent.
Na, ennyit a kesergésről.
De hogy ezt a 6 féle topicot könnyen és egyszerűen megtaláljuk - amelyikek mind a mi gyerekeinknek és gyerekeinkről szólnak - nem lehetne valami mappát létrehozni, akár olyant, mint a jelenlegi főmappánk, a Kúltúra-Művészet-Zene, akár ezen a fórumon belül egy Gyerekeknek nevű gyűjtőt?
Ha egyet értetek a felvetésemmel -remélem sikerült érthetően leírnom, hogy mit is szeretnék- akkor ha tudja valaki, hogy ki tud ez ügyben segíteni, légyszi írja meg, ha pedig szerintetek felesleges, akkor tekintsétek tárgytalannak a levelem...

köszönök mindenkinek minden feltöltést, üdv: Ilkó

ovodás · 2008 Szeptember 12

dalok

Gryllus Vilmos: Alma, alma piros alma

Alma, alma piros alma
odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt az almát,
piros almát
lefújja elém.

Tovább is énekeli "Vilmos bácsi "a koncertjein:

Körte, körte sárga körte odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt a körtét,
sárga körtét lefújja elém.

Szilva szilva hamvas szilva odafenn a fán
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt a szilvát
hamvas szilvát lefújja elém.

csipkebogyo · 2008 Szeptember 12

Ilkó írta:
Sziasztok!

A nyár alatt kb. 50 oldallal lemaradtam a fórum követésében, és mire a végére értem a lemaradásomnak, döbbenten láttam, hogy darabokra lett szedve - gondolom praktikus okok miatt. Ezt én személyesen nagyon sajnálom, mert szerettem így egyben a verseken és meséken át a kreatív dolgokig és a készségfejlesztőkig mindent.
Na, ennyit a kesergésről.
De hogy ezt a 6 féle topicot könnyen és egyszerűen megtaláljuk - amelyikek mind a mi gyerekeinknek és gyerekeinkről szólnak - nem lehetne valami mappát létrehozni, akár olyant, mint a jelenlegi főmappánk, a Kúltúra-Művészet-Zene, akár ezen a fórumon belül egy Gyerekeknek nevű gyűjtőt?
Ha egyet értetek a felvetésemmel -remélem sikerült érthetően leírnom, hogy mit is szeretnék- akkor ha tudja valaki, hogy ki tud ez ügyben segíteni, légyszi írja meg, ha pedig szerintetek felesleges, akkor tekintsétek tárgytalannak a levelem...

köszönök mindenkinek minden feltöltést, üdv: Ilkó

Igazad van Ilkó, erre már én is gondoltam, meg is tettem a javaslatot a moderátor felé. Igéretet is kaptam, talán a hét végén megoldódik, igy kérésünk rövidesen meghallgatásra talál

csipkebogyó

Ancsapancsa · 2008 Szeptember 12

Kányádi Sándor:Fa az ágát földre hajtja

A körte témához küldöm Timinek:

Fa az ágát földre hajtja,
kínálja magát az alma.
Sárgán nevet rád a körte,
lepottyan, ha nem nyúlsz érte.
Ásót, kapát fogj marokra:
leszáradt a krumpli bokra.
Ha nem ügyelsz, reggel, este,
dió koppan a fejedre.
Foszló kertjei az ősznek,
ökörnyálak kergetőznek.
Virradattól napnyugtáig
dombok hátán traktor mászik,
füstöt is vet, csoda-kéket,
s húz vagy három vetőgépet.

Ancsapancsa · 2008 Szeptember 12

Kányádi Sándor:Fakó lovon léptet

Fakó lovon léptet,
dünnyög, dudorászgat.
Számbaveszi minden
kincsét a határnak.

Megnézi a krumplit,
a tengeri táblát:
messziről meglátszik,
ha jól megkapálták.

Aztán gyalogosan
a kertekhez kószál:
leng utána egy-egy
ezüstfehér hajszál.

S amint megy, a fákról
alma, dió, körte,
szilva, barack pottyan
elébe a földre.

Nézelődik az ősz
- mert ki más is volna -,
nézi mi lenne még
végezni valója.

S amint nézelődik,
lát egy vetőgépet,
és nekilát mindjárt
a búzavetésnek.

Montfort · 2008 Szeptember 12

Szia Timi! Még ezt találtam:

Csanádi Imre: Szüretes

Szölö érik, vesszö hajlik,
levele tarkul, víg nesz hallik.
Gazda, gazda, mossál kádat,
szüretelöid várton-várnak!
Pántos puttony hadd forogjon,
poharunkba must csurogjon,
rézbográcsban hús rotyogjon,
jószagú göze göndörödjön.

Ancsapancsa · 2008 Szeptember 12

323 népdal hallgatható meg és olvasható a dalszövege is, tematizált, keresővel rendelkezik. Érdemes megnézni a következő linken:

http://nepdal.gyujtemeny.com/

Ancsapancsa · 2008 Szeptember 12

Éva, szívem, Éva - magyar népdal

A szilva témához:

Éva, szívem, Éva
Most érik a szilva
Terítve az alja
Fölszedjük hajnalra.
Sütött ángyom rétest,
Nem adott belőle,
Kivitte a kertbe,
Rózsás keszkenőbe.

legulany · 2008 Szeptember 12

keresés

Segítséget kérnék...sziasztok!
Gyermekkorom kedven meséje volt Urbán Gyulától a minden egér szereti a sajot, valaki tudna nekem segíteni, hogy hol, hogyan hallhatnám újra? Nem színházba szeretném megnézni, hanem itthon hallgatnám!
Köszönettelkiss

kata53 · 2008 Szeptember 12

Gyerekeknek

Sziasztok hoztam valamit nem rossz.
Szeretettel:
Kata kisskisskiss

Geisz László versei:

<TABLE id=table19 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="99%" border=0><TBODY><TR><TD borderColor=#ffffff><TABLE id=table20 style="BORDER-TOP-WIDTH: 0px; BORDER-LEFT-WIDTH: 0px; BORDER-BOTTOM-WIDTH: 0px" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: medium none; BORDER-TOP: medium none; BORDER-LEFT: medium none; BORDER-BOTTOM: medium none" width=291>A mi cicáink
Egy éve már, hogy nagy lett a családunk,
Hisz' macskákat leltünk a fű között,
Két apróság, Venyige és Csetresz,
Egy éve már, hogy hozzánk költözött.

A gazdájuk veszni szánta őket,
Kertünkbe dobták át a két cicát,
Mindkét csöppségünk a lábát törte,
És keservesen hallatta szavát.

Emlékszem, hogy kezdetben cicáink,
Ezt, ma már, szinte hinni sem lehet,
Cicamama cicijének híján,
Szemcsepegtetővel kaptak tejet.

Azóta cicáink, nagyra nőttek,
Amit lehet, azt tőlünk megkapnak,
Ha nem lennének, hiányoznának,
Szeretetért szeretetet adnak.

Életük csak egy hajszálon múlott,
Szemükben, már csillog az értelem,
Mert az állat sosem tenne ilyet,
Csak ember lehet ily embertelen.

</TD><TD style="BORDER-LEFT: medium none" width=304>

<TABLE id=table23 cellSpacing=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top width=897><TABLE id=table24 cellPadding=0 width="107%" border=0><TBODY><TR><TD>Mici, a cicaMegszületett Mici cica,

Mici cica él.

Jaj de nagyon pici állat

Ez a Mici még!

Kinyitja a pici szemét,

Mici cica lát.

Jaj de nagyon picike a

Mici cicahát!

Cicizik a Mici cica,

Picit enni kell.

Jaj de nagyon finom is a

Cicamama tej!

Cseperedik a mi cicánk,

Mici cica jár.

Jaj de nagyon elfárad a

Pici cicaláb!

Szomorú a Mici cica,

Mici cica sír.

Jaj de nagyon tud fájni egy

Pici cicaszív!

Tükör előtt ül a Mici,

Nézi bajuszát.

Jaj de nagyon hiú állat

Ez a cicalány!

Dorombolásból Micinek,

Soha sem elég.

Jaj de nagyon tud örülni

Ez a cicanép!

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

</TD><TD>Macska ül az egeremen
Macska ül az egeremen,
Elzavarnám, nem tehetem.
Ő a családunk kedvence,
Feleségemnek védence.

Venyige csodaszép állat,
Íróasztalon is járhat.
Mellettem ül itt a széken,
Miért teszi, nem is értem.

Billentyűzeten sétálva,
Kontárkodik a világba.
A monitort körbe járja,
Ki van benne, nem találja.

A farkával nagyot legyint,
Egeremre ül már megint.
Pedig elmehetne végre,
Már rég kattintanom kéne.

Billentyűzetemen járkál,
Írásom más lesz a vártnál.
Valahogyan csak kibírjuk,
Verseinket ketten írjuk.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

csipkebogyo · 2008 Szeptember 12

legulany írta:
Segítséget kérnék...sziasztok!
Gyermekkorom kedven meséje volt Urbán Gyulától a minden egér szereti a sajot, valaki tudna nekem segíteni, hogy hol, hogyan hallhatnám újra? Nem színházba szeretném megnézni, hanem itthon hallgatnám!
Köszönettelkiss

Csak a keresőt kell használnod, és megtalálod, pl itt: #4755 vagy itt #4537 vagy itt #6539

no és persze elolvasni ami még itt alul van

, hogy mikor is töltheted le

pordantimi · 2008 Szeptember 12

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a szép verseket, énekeket!

Timi

freegames2 · 2008 Szeptember 12

Szerintetek nem érdekes, hogy mindenképpen a babazene komolyzene?

kata53 · 2008 Szeptember 13

Andersen

<CENTER>A kiskondás

</CENTER>

Volt egyszer egy szegény királyfi; volt ugyan egy kis birodalma, ha kicsi is, ahhoz elég nagy, hogy megházasodhassék. Mert azt vette a fejébe.
Hanem azért vakmerőség volt, hogy éppen a császár leányát szemelte ki magának, s megkérdezte tőle:
- Feleségül jönnél-e hozzám?
Mégis meg merte kérdezni, mert nevét-hírét messze földön ismerték, s százával akadtak volna királykisasszonyok, akik azt felelték volna neki:
- Szíves-örömest!
De hogy a császár leányát okos dolog volt-e feleségül kérni?
No, majd megtudjátok.
A királyfi apjának sírján egy csodálatos rózsabokor nyílott. Virágot ugyan csak minden ötödik esztendőben nyitott, akkor is egyetlenegy szálat, de az olyan édesen illatozott, hogy aki megszagolta, egy csapásra elfeledte minden búját-baját.

<CENTER>

</CENTER>
Egy fülemüléje is volt a királyfinak; olyan gyönyörűségesen tudott énekelni, mintha a világ valamennyi szép dallama a torkában lakozott volna. A királyfi a rózsát meg a fülemülét szánta a császár leányának ajándékul; díszes ezüstszelencébe helyezte mind a kettőt, és elküldte neki a palotába.
A császár maga elé bocsáttatta az ajándékot vivő szolgákat díszes termébe, ahol a császárkisasszony éppen vendégesdit játszott az udvarhölgyeivel. Amikor a szép ezüstszelencéket megpillantotta, tapsolt örömében.
- Bár egy kis cirmos volna! - kiáltott fel.
De a szelencéből a csodálatos rózsa került elő.
- Igazán csinos munka - vélték az udvarhölgyek.
- Nem hogy csinos - mondta a császár -, de gyönyörű!
Hanem a császár leánya megérintette a rózsát, és hajszál híja, hogy sírva nem fakadt.
- Fuj! - kiáltotta. - Hiszen ez igazi rózsa! Nem mesterkéz munkája!
- Fuj! - visszhangozták az udvarhölgyek. - Igazi rózsa!
- Mielőtt megharagudnánk, lássuk, mi van a másik szelencében - mondta a császár.
Kiröppent a fülemüle, s olyan gyönyörűséges énekbe kezdett, hogy akarva se lehetett volna rosszat mondani róla.
- Superbe! Charmant! - lelkesedtek az udvarhölgyek; franciául csevegtek, nem törődtek vele, ha hibásan is.
- Mennyire emlékeztet ennek a madárnak a hangja a megboldogult császárné zenélő dobozára! - sóhajtotta egy öreg lovag. - Ugyanaz a hang, ugyanaz az előadás.
- Igazad van - mondta a császár, és sírt, mint a gyermek.
- Remélem, ez aztán nem igazi madár - szólalt meg a császárkisasszony. - De bizony igazi - felelték a királyfi szolgái.
- Akkor csak repüljön, amerre a szárnyai viszik - legyintett a császár leánya, és hallani sem akart róla, hogy a királyfit a színe elé bocsássák.
Hanem a királyfi nem törődött vele, hogy kosarat kapott; barnára meg feketére mázolta az arcát, fövegét mélyen a szemére húzta, és bekopogott a palotába.
- Adj isten, császár uram! - köszönt illedelmesen. - Akadna-e itt valami nekem való munka?
- Sokan keresnek ám itt munkát! - felelte a császár.- De várj csak! Éppen kellene valaki a kondám mellé, mert igen sok a disznóm.
Elszegődött hát a királyfi kiskondásnak a császárhoz. Beköltözött nyomorúságos kis kamrájába a disznóól mellé. Egész áldott nap ott ült a kamrája előtt, és egy bögrén dolgozgatott. Mire beesteledett, el is készült vele. Takaros kis bögre volt: körös- körül csengettyűk lógtak róla, s amikor a bögrében étel főtt, azt a régi dalt csilingelték:

Kár, bizony nagy kár,
minden oda van már!

Hanem a legcsudálatosabb fortélya mégis az volt a bögrének, hogy aki a gőze felé tartotta az orrát, az nyomban kiszimatolhatta, milyen ételek főnek szerte a városban. Ez bizony másvalami volt, mint a rózsa!

A császár leánya egy nap arra sétált az udvarhölgyeivel. Amikor a régi dalt meghallotta, csodálkozva állt meg: ezt a dalt ő is tudta játszani, igaz, hogy csak ezt az egyet és ezt is csak egy ujjal.
- Hiszen ez az a dal, amit én is tudok játszani! - kiáltotta. - Nagyon tudós ember lehet az a kiskondás! Szaladj, kérdezd meg tőle, mennyiért adja nekem a hangszerét.
Az egyik udvarhölgy kénytelen-kelletlen odament a disznóólhoz, de előbb fapapucsot rántott, nehogy sáros legyen a cipellője.
- Mit kérsz a bögrédért? - kérdezte a kiskondástól.
- Tíz csókot a császárkisasszonytól - felelte.
- Nem félsz az istentől, te szemérmetlen? - szörnyülködött az udvarhölgy. - Ez az ára, olcsóbban nem adom - mondta a kondás. Az udvarhölgy visszasietett.
- No, mit mondott? - kérdezte a császárkisasszony.
- Nem is merem megmondani - felelte az udvarhölgy.- Szörnyűség!
- Akkor hát súgd meg! - s az udvarhölgy a fülébe súgta, mit mondott a kiskondás.
- Arcátlan fickó! - haragudott meg a császár lánya, és továbbment.
De alig tett pár lépést, utána szállt a csengettyűk szava. Olyan szívhez szólón csilingelték a dalt:

Kár, bizony nagy kár,
minden oda van már!

- Eredj vissza - küldte a császárkisasszony az udvarhölgyet -, kérdezd meg tőle, beéri-e tíz csókkal valamelyik udvarhölgyemtől.
- Köszönöm, nem kérek belőle - felelte a kiskondás. - Tíz csók az ára, de a császárkisasszonytól, különben nem adom a bögrét.
- Micsoda makacs szerzet! - sóhajtotta a császár leánya. - Legalább takarjatok el, nehogy meglásson valaki!
Az udvarhölgyek köréje álltak, s valóban eltakarták szétterjesztett szoknyáikkal, a kiskondás megkapta a tíz csókot, a császárkisasszony meg a csudálatos bögrét.
Örült a császár leánya, majd kibújt a bőréből. A bögrének reggeltől estelig főznie kellett; nem akadt a városban tűzhely, amelyikről ne tudták volna, mi sül- fő rajta, a kamarás urak konyhájától a legszegényebb varga konyhájáig. Az udvarhölgyek tapsolva táncolták körül a bögrét.
- Tudjuk, ki eszik gyümölcslevest meg palacsintát ebédre, tudjuk, hol kerül pirított dara meg rostélyos az asztalra! Milyen érdekes ez!
- Igen, nagyon érdekes! - örvendezett a főudvarmesternő.
- Hanem aztán el ne áruljatok ám, mert nagy szégyen volna a császár leányára!
- Nem árulunk el a világért sem! - ígérték az udvarhölgyek.
A kiskondás, mármint a királyfi - a palotában mindenki úgy tudta, hogy közönséges kondás - most sem lógatta hiába a lábát. Készített egy csodálatos kereplőt, amit ha megforgattak, eljátszott minden keringőt, hopszaszát és polkát, ami csak elhangzott a világ teremtése óta.

- Elragadó! - kiáltott fel a császárkisasszony, amikor arra sétált - Sosem hallottam szebb zenedarabot. Szaladj oda, kérdezd meg a kiskondást, mit kér azért a hangszerért. De kikötöm, hogy csókot nem adok!
- Száz csókot kér érte a császárkisasszonytól - hozta a hírt az udvarhölgy-. No, ennek sincs ki a négy kereke - mondta a császár leánya, és továbbment.
De alig tett néhány lépést, újra megállt.
- A művészetet pártfogolnia kell a császár leányának - vélte. - Mondd meg neki, érje be tíz csókkal, a többit majd megadják az udvarhölgyeim.
- Csakhogy nekünk nincs sok kedvünk hozzá - húzódoztak az udvarhölgyek.
- Eh, szamárság! Ha én nem restellem megcsókolni, ti is megtehetitek - mondta a császárkisasszony.- Ne felejtsétek el, hogy az én kenyeremet eszitek!
Mit tehetett az udvarhölgy, visszament a kiskondáshoz.
- Száz csók a császárkisasszonytól, ez az ára - kötötte meg magát a kiskondás. - Különben nem áll a vásár.
- Álljatok körém - parancsolta a császár leánya az udvarhölgyeknek, s a kiskondás számolni kezdte a fizetséget.

<CENTER><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=1 bgColor=#000000 border=0><TBODY><TR><TD></EMBED></TD></TR></TBODY></TABLE> </CENTER>- Mi az a nagy tolongás ott a disznóól mellett? - csodálkozott el a császár, amikor kilépett a tornácára. Megdörzsölte a szemét, még a pápaszemét is az orrára illesztette. - Látom már, az udvarhölgyek rendetlenkednek. No, ennek a végére járok! - Megigazította a papucsa letaposott kérgét, azzal lesietett az udvarra.
Tyű, hogy sietett!
Az udvaron egészen nesztelenül lépkedett az udvarhölgyek különben is a csókok számlálásával voltak elfoglalva, ügyeltek, hogy a kiskondás se több, se kevesebb csókot ne kapjon, mint amennyit kialkudott. Nem vették észre a császárt, aki lábujjhegyre ágaskodott mögöttük.
- Micsoda-a?! - kiáltott a császár, amikor látta, hogy a leánya csókolózik ott a kiskondással. Lerántotta a papucsát, s közébük vágta, amikor éppen a nyolcvanhatodik csóknál tartottak. - Takarodjatok! - És kikergette országából a kiskondást is, meg a leányát is.
Ott állt a császárkisasszony a szabad ég alatt a szakadó esőben, és sírt, sírt keservesen.
- Ó, milyen boldogtalan teremtés vagyok én! - kesergett. - Mért is adtam kosarat a szép királyfinak? Ó, én szerencsétlen!
A kiskondás akkor egy fa mögé rejtőzött, letörölte arcáról a barna meg fekete mázt, eldobta rongyos gúnyáját, és királyi pompában lépett a császárkisasszony elé. Olyan szép volt, olyan daliás, hogy a császár leánya álmélkodva hajolt meg előtte. De a királyfi haragosan végigmérte.
- Semmire sem becsüllek! - mondta neki. - A derék királyfit kikosaraztad, a rózsát meg a fülemülét lekicsinyelted, de a haszontalan játékszerekért nem sajnáltad a csókot a kondásotoktól! Megérdemled a sorsodat!
Azzal visszament a birodalmába, és becsapta a palotája kapuját a császárkisasszony orra előtt. Az meg álldogálhatott a palota előtt, s énekelhette, hogy:

Kár, bizony nagy kár,
Minden oda van már!

csipkebogyo · 2008 Szeptember 13

Ezt a kvízt most találtam a neten. 200 mese címét kell kitalálni a képek alapján. Ha sikerül egy-egy jó választ adnunk, akkor a cím mellett kis piros vigyorgó fej jelenik meg. Az eredményt a gép számolja és az utolsó lapon kiadja tejesítményünket. (Bevallom, rajtam jó pár mese címe kifogott.

)

demandor · 2008 Szeptember 13

A török és a tehenek

Énekel: Halász Judit

csipkebogyo · 2008 Szeptember 13

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--> Verses mese
Békakirály

A vár alatt, lenn a völgyben,
sűrű erdő vadona,
szarvasoknak, őzikéknek,
kisnyulaknak otthona.

A vár ura, a királyfi,
egy nap szörnyű hírt kapott,
a királyi vadaskertben,
egy óriás sas pusztított.

Nem kímélt az semmi élőt,
semmi kedves állatot,
fegyvert fogott a királyfi,
s az erdőbe vágtatott.

Néma gyász borult a tájra,
mint nagy, fekete palást,
tépett tollak, szétszórt csontok
jelezték a pusztítást.

Elhagyott kút peremére,
királyfiú búsan leült,
egy őzike könnyes szemmel
lábaihoz menekült.

Védelmet kért a szegényke,
mert az égen odafenn,
új zsákmány után kutatva
a sas, ismét megjelent.

Rettenetes vijjogással
a felhőkből lecsapott,
a kirányfi sem volt rest,
gyorsan nyilat ragadott.

Pendül az íjj, suhan a nyíl,
a hegyes vas jól talált,
s a hatalmas rablómadár
sebesülten földre szállt.
<o></o>
De amint a földet érte<o></o>
Ki látott már ily csodát?<o></o>
Vén boszorkány állt a helyén,
Ledobva a tollruhát

- Átkozott légy! - rikácsolta,
hallgatni is borzalom.
- Vállj békává! Lakj e kútban!
Addig, amíg akarom!

Ez az átok addig tartson,
míg egyszer egy szép napon,
királyi ágyába fektet,
egy királyi hajadon! -

A boszorkány füstté vált,
és eloszlott a levegőben.
Hát a királyfi? Hova lett?
Bizony, béka lett belőle.

Fehérvárban egyre várták,
keresték a kiskirályt,
híre sem volt, hamva sem volt,
elrendelték hát a gyászt.

Szomszéd várnak, Rózsavárnak
öreg volt a királya,
sok kincse közt a legdrágább,
aranyhajú leánya.

Rózsabimbó volt a neve,
szépségének híre járt.
Okosságban, ügyességben,
messzeföldön nem lelt párt.

Szépen táncolt, jól énekelt,
csudamódra hímezett,
de mindközül a legjobban
labdázgatni szeretett.

Szállt a labda, aranylabda,
a lány utánafutott,
odalent járt már a völgyben,
a vén kúthoz így jutott.

Szállt a labda, aranylabda,
egyenest a kút felé,
kis őzike hajolt búsan
a kút pereme fölé.

A labda meg egyet perdült
és a kútnyílásba hullt.
A királylány megszeppenve,
labda után sírva nyúlt.

Kút mélyéből hang hallatszik:
Uramfia! Ki lehet?
- Visszaadom a labdádat,
ha kérésemet megteszed.

- Drága, kedves aranylabdám,
olyan nagyon szeretem.
Kívánságod, bármi legyen,
istenúgyse! Megteszem! -

Kút mélyéből, a sötétből,
előugrott a béka,
s a csillogó aranylabdát
Rózsabimbónak dobta.

Elkapta a lány a labdát,
szaladt, ahogy bírta lába,
futott sírva hazafelé,
a béka meg a nyomában!

Száját tátva ámul-bámul,
lépcsőnél a kardos strázsa,
fegyveréhez kap, de késő!
Benn a béka a szobában.

Vacsorázik épp a király,
mellette a leánya.
- Jóestét! - köszön a béka.
- Megjöttem vacsorára. -

Rózsabimbó elmesélte,
mily kalandja volt a kútnál,
megígérte, meg is tartja:
megvendégli asztalánál.

Vége lett a vacsorának,
leszállott a csendes este,
kézenfogta a csúf békát
Rózsabimbó, s elvezette.

De alig értek a szobába,
a gyertyaláng egyet lobbant,
s béka helyett a lány elé
deli királyfiú toppant.

- Ne ijedj meg, Rózsabimbó!
Elmúlt végre a varázslat!
Köszönöm, hogy segítettél
levetni békaruhámat.

Gyere, menjünk atyád elé!
Hadd mondjam el kívánságom:
adjon hozzám feleségül,
tiéd egész királyságom! -

A királyfi kívánságát
az ősz király meghallgatta,
jobb szeme sírt, bal nevetett,
mikor lányát nekiadta.

- Magam leszek vénségemre,
ha elviszed a leányom... -
Közbeszólt erre a bolond:
- Hallgass meg, jó királyom!

Csak gond néked a korona,
hozományul add országod!
Egyszerre lesz fiad, lányod,
így cselekedj, meg nem bánod! -

- Igazad van, okos bolond!
Köszönöm a jótanácsot!
Csapjunk hát víg lakodalmat!
Húst, bort ide, meg kalácsot! -

Zene zendült, nóta csendült,
táncolt a szép, ifjú pár,
ma is ropják, ha nem únják,
tán még most is áll a bál.

smuku · 2008 Szeptember 13

Mese kvíz

Kedves Csipkebogyó!
Nagyon jó ez a kvíz, megadnád a pontos címet ahol találtad. Jó lenne egy megoldókulcs hozzá, mert van olyan mese aminek tudjuk a címét de nem fogadja el, pl a 80 nap alatt a föld körül.. Egyszer volt az élet, Csigabiga és Batkamanó, stb. Mert nagyon jó egyébként!!

vazulneni8 · 2008 Szeptember 13

csipkebogyo írta:
Sziasztok!

Szeretném figyelmetekbe ajánlani a GYEREKEKNEK -ANGOLTANODA új topicot.
Akinek "angolos" dolgokra van szüksége, nem kell végigböngészni a sok száz-ezer oldalt, egyhelyen megtalálja a számára keresett dolgokat. Kérlek látogassatok el oda is, és bővitsétek feltöltéseitekkel

Kedves Csipkebogyó!
Köszi az ötletet,de én nem találom sehol ezt a topicot,pedig szétnéztem.A kereső se dobja ki.Kérlek tedd a piros betűs címet a beírásodba kattinthatóvá,hogy mások is megleljék....és én is egyszer.
Köszönöm!
kiss

csipkebogyo · 2008 Szeptember 14

smuku írta:
Kedves Csipkebogyó!
Nagyon jó ez a kvíz, megadnád a pontos címet ahol találtad. Jó lenne egy megoldókulcs hozzá, mert van olyan mese aminek tudjuk a címét de nem fogadja el, pl a 80 nap alatt a föld körül.. Egyszer volt az élet, Csigabiga és Batkamanó, stb. Mert nagyon jó egyébként!!

Sajnos nem tudok segiteni, ahonnan én is letöltöttem, ott sem volt meg a megoldás. Viszont én próbálkoztam úgy, hogy többféleképpen irtam be a mese cimét. Kisbetű, nagybetű, és volt, amikor elfogadta a változást, amit előtte nem

Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák