Sci-fi világa

xanadu69

Állandó Tag
Állandó Tag
1988. május 8-án hunyt el Robert Heinlein (Robert Anson Heinlein) amerikai sci-fi-író, a hard science fiction egyik legnépszerűbb, legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb írója volt. Széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat – ami keveseknek sikerült –, és segített a műfaj irodalmi színvonalának emelésében. Ő volt az első író, akinek – az 1940-es években – sikerült betörnie leplezetlenül sci-fi témájú művekkel olyan népszerű magazinokba, mint a Saturday Evening Post. Az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írnia. Mindezekre utal az is, hogy Heinleint, Isaac Asimovot és Arthur C. Clarke-ot a science fiction „nagy hármasaként” tartják számon.
Első novellája, az Életvonal 1939-ben jelent meg, az Astounding magazin hasábjain. Rövid időn belül a „társadalmi” sci-fi irányvonalát követő új mozgalom egyik vezéralakjává vált. A második világháború alatt repülési mérnökként dolgozott a haditengerészetnél, ő toborozta Isaac Asimovot és L. Sprague de Campet is, hogy a philadephiai hadihajógyárban dolgozzanak.
az 1959-es Csillagközi inváziót azonban a Scribner kiadó szerkesztőbizottsága visszadobta a regény ellentmondásosságára hivatkozva. Ezek után Heinlein úgy érezte, felszabadult a gyermekírói skatulyából, s elkezdte írni a „saját dolgom, a saját módomon”, publikálva egy sor könyvet – beleértve leghíresebb műveit, az Angyali üdvözletet („Stranger in a Strange Land”, 1961) és a A Hold börtönébent („The Moon Is a Harsh Mistress”, 1966) is –, melyekkel újrafestette a sci-fi határait.
Csatolás megtekintése 2061874
(számomra elég felejthetőek a művei, túl írtaknak érzem)
Robert Heinlein 1959-s könyve alapján lett a 1997-es Starship Troopers játékfilm. A könyv és a film drámaian eltér egymástól, mind tartalmában, mind hangnemében.

A könyv és a film filozófiailag szinte 180 fokkal ellentétes üzenetet hordoz. Heinlein regénye sokkal őszintébb pro-katonai üzenettel bír, míg a film viccnek szánt szatíra a fasiszta authoritarianizmusról (talán jól írtam le). Paul Verhoeven rendező olvasott ugyan pár oldalt, de unalmasnak találta a könyvet, feladta, és csak a felszínes elemeket (neveket, intézményeket, helyszíneket) vette át.
Verhoeven azt mondta: "Csinálok egy tökéletes fasiszta világot: mindenki gyönyörű, minden fényes, nagy fegyverek és fancy hajók vannak, de csak rovarok ölésére jó!"

Ami a grafikus ábrázolást illeti: a könyvben a harci akciók csak kis szerepet játszanak - több mint fele a történetnek Rico kiképzéséről szól, részletesen bemutatva útját az újoncból veterán katonává. A könyv sokkal inkább filozófiai fejtegetésekről, erkölcsi kérdésekről és politikai elméletről szól, mint véres csatákról.
A filmben viszont fordított az arány: kevesebb mint 20 percet töltenek kiképzéssel, és több mint egy órát háborúval az Arachnidák ellen, ráadásul rendkívül grafikus, véres jelenetekkel - ami távol áll Heinlein 1959-es regényének tónusától.
Érdekes adalék, hogy Heinlein özvegye annyira felháborodott a végterméken, hogy Robert nevét kivétette a stáblistából.
 

Csatolások

  • starship 2.png
    starship 2.png
    254.8 KB · Olvasás: 0
Oldal tetejére