Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Hétvégén nem voltam gép közelben, így most látom milyen vita alakult itt ki. Én Csipkebogyóval értek egyet. Ennek a topiknak az a címe: hogy "gyermek dalok, versek, mesék",nem pedig az, hogy gyermek dalok, vers és mese szövegek. Ha valamit nem korlátozunk le, akkor minden ami bele tartozik jogosan van ott. Ahogy nézegetem a fórumokat, elég sok között van átfedés, és egy-egy anyag több helyen is megjelenik. Érdekes, hogy ez eddig senkit nem zavart. Én nagyon örülök, hogy ha gyerekkel kapcsolatos dolgot kersek, akkor nem kell több fórumot végig néznem, hanem egy helyen megtalálom.
Az én személyes véleményem az, hogy akik ide járnak, azok a gyerekeik (unokáik) érdekét tartják szemelőtt. Nekik szeretnénk örömet okozni (így magunak is). Ne felejtsük ezt el!! Szerintem tartsuk ezt szemelőtt, és folytassuk ez a kis kitérő nélkül. Önző dolog lenne részünkről, ha ilyen belviszályok miatt elhalna a topik.
Amióta felfedeztem ezt a honlapot, azóta is egyszer már majdnem kihalt a fórum (akkor is hasonló szituáció történt többekkel - köztük velem is-, de az priviben).
A lényeg: nem azzal foglalkozzunk, hogy ki hogyan értelmezi a topik nevét, hanem azzal amit tartalmaz, és amit jószándékkal teszünk bele. Ami nem belevaló, azt úgy is moderálják. Nem?
Az én személyes véleményem az, hogy akik ide járnak, azok a gyerekeik (unokáik) érdekét tartják szemelőtt. Nekik szeretnénk örömet okozni (így magunak is). Ne felejtsük ezt el!! Szerintem tartsuk ezt szemelőtt, és folytassuk ez a kis kitérő nélkül. Önző dolog lenne részünkről, ha ilyen belviszályok miatt elhalna a topik.
Amióta felfedeztem ezt a honlapot, azóta is egyszer már majdnem kihalt a fórum (akkor is hasonló szituáció történt többekkel - köztük velem is-, de az priviben).
A lényeg: nem azzal foglalkozzunk, hogy ki hogyan értelmezi a topik nevét, hanem azzal amit tartalmaz, és amit jószándékkal teszünk bele. Ami nem belevaló, azt úgy is moderálják. Nem?
Gryllus Vilmos Csigahéj című albumáról 3 dalocska...
Meg még három...
Szilágyi Domokos:
JANUÁR
TAVASZODIK
1
2
3
KÉT IBOLYA-VERS
1
2
JANUÁR
Csíp a dér, fagy az ér,
csupasz ég feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg január.
csupasz ég feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg január.
TAVASZODIK
1
Zöld fenyves közepében
fújja a szél a havat,
szánkó porzik a hóban,
csillagos égre kacag,
surrog a fák puha lombja,
széncinegék raja száll
nézni a messzi vidéken:
a tavasz jön-e már, jön-e már?
fújja a szél a havat,
szánkó porzik a hóban,
csillagos égre kacag,
surrog a fák puha lombja,
széncinegék raja száll
nézni a messzi vidéken:
a tavasz jön-e már, jön-e már?
Hosszú éjjel, téli éjjel
medve alszik medvénével,
ám ha kívül tavasz locsog,
elősirülnek a bocsok;
szembogaruk közepén
vígan bokázik a fény,
a nap rájuk kancsalít,
villogatja mancsait,
s délután már oly merészek:
meglopják a darázsfészket.
medve alszik medvénével,
ám ha kívül tavasz locsog,
elősirülnek a bocsok;
szembogaruk közepén
vígan bokázik a fény,
a nap rájuk kancsalít,
villogatja mancsait,
s délután már oly merészek:
meglopják a darázsfészket.
Illan a, tűnik a hó,
alvad a, reccsen a jég,
itt is, amott is a friss
fű ki-kidugja fejét,
bomlik a, pattan a rügy,
égre sivít föl a fütty,
fák közt surran a szél,
s a mély-kék ég üvegén
fecskecsapat csivitél.
alvad a, reccsen a jég,
itt is, amott is a friss
fű ki-kidugja fejét,
bomlik a, pattan a rügy,
égre sivít föl a fütty,
fák közt surran a szél,
s a mély-kék ég üvegén
fecskecsapat csivitél.
1
Pislog az égbolt,
susog a bokor,
bokor alatt aluszik az
ibolyacsokor.
susog a bokor,
bokor alatt aluszik az
ibolyacsokor.
Ébred az ibolya,
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.
Vízbe hajló
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme tüze
reátűz.
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme tüze
reátűz.
Ritmusgyakorlatok
Ritmusgyakorlatok
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de a cinke, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.
---
Égi csikón léptet a nyár,
Tarka idő ünnepe jár,
Táncra való, fürdeni jó,
Nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
Hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég mint tele tál,
Tarka idő szőttese száll.
- a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain,
át, tova! az úton a kétfele meredeken árny-hegyű jegenyesor innen
is onnan is árkái mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik
a csillag, e gömbölyű, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog
a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - a falon a ló feje, hó-színen a fekete, tovasuhan - ablakon
és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvsrosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek -
az úton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban
a kisfiú és huga mennyi hintafa ágain ezer üvegizmú, salátabokájú,
kakukfejű tarka lovat lát.
Öregember nem vén ember
Nem nőnek a fák az égig
Köd előtte köd utána
Maga alatt vágja a fát
Láttam én már karón varjút
Illa berek nádak erek
A jó bornak nem kell cégér
Holtomiglan holtodiglan
Aki bírja marja
Minden lében kanál
Csínján bánik vele
Vak vezet világtalant
Ahány ház annyi szokás
Pénz beszél kutya ugat
Adtál uram esőt nincs köszönet benne
Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra
Madárlátta kenyér
Szakasztott az apja
Rossz fát tett a tűzre
Síppal dobbal nádi hegedűvel
Aki Á-t mond, mondjon B-t is
Elmegyünk Abára a bornak javára
Bizonytalan mint az abai vacsora
Ért hozzá mint tyúk az ábécéhez
Az ábécét se tudja mégis papolni akar
Az ablakon kérik az ajtón nem viszik
Örül mint az ablakos mikor hanyatt esik
Vastag abrosz vékony ebéd
Jobb egy adok mint száz kérek
Angyal a szava de ördög a szíve
Forrás:
Montágh Imre, Gyermekszínjátszók beszédművelő könyve. Múzsák kiadó. 1984.
Montágh Imre: Tiszta beszéd. Beszédtecnikai gyakorlatok. Holnap kiadó. 1999.
Ritmusgyakorlatok
- Weöres Sándor: Gyermekversek
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de a cinke, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.
---
Égi csikón léptet a nyár,
Tarka idő ünnepe jár,
Táncra való, fürdeni jó,
Nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
Hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég mint tele tál,
Tarka idő szőttese száll.
- Weöres Sándor: Robogó szekerek
- a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain,
át, tova! az úton a kétfele meredeken árny-hegyű jegenyesor innen
is onnan is árkái mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik
a csillag, e gömbölyű, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog
a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - a falon a ló feje, hó-színen a fekete, tovasuhan - ablakon
és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvsrosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek -
az úton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban
a kisfiú és huga mennyi hintafa ágain ezer üvegizmú, salátabokájú,
kakukfejű tarka lovat lát.
- Ritmikus szólásgyakorlatok:
Öregember nem vén ember
Nem nőnek a fák az égig
Köd előtte köd utána
Maga alatt vágja a fát
Láttam én már karón varjút
Illa berek nádak erek
A jó bornak nem kell cégér
Holtomiglan holtodiglan
Aki bírja marja
Minden lében kanál
Csínján bánik vele
Vak vezet világtalant
Ahány ház annyi szokás
Pénz beszél kutya ugat
Adtál uram esőt nincs köszönet benne
Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra
Madárlátta kenyér
Szakasztott az apja
Rossz fát tett a tűzre
Síppal dobbal nádi hegedűvel
- Vegyes ritmusú szólások:
Aki Á-t mond, mondjon B-t is
Elmegyünk Abára a bornak javára
Bizonytalan mint az abai vacsora
Ért hozzá mint tyúk az ábécéhez
Az ábécét se tudja mégis papolni akar
Az ablakon kérik az ajtón nem viszik
Örül mint az ablakos mikor hanyatt esik
Vastag abrosz vékony ebéd
Jobb egy adok mint száz kérek
Angyal a szava de ördög a szíve
Forrás:
Montágh Imre, Gyermekszínjátszók beszédművelő könyve. Múzsák kiadó. 1984.
Montágh Imre: Tiszta beszéd. Beszédtecnikai gyakorlatok. Holnap kiadó. 1999.
Kedves Ilkó!
Szeretnélek kiigazitani kicsit. Nem azt irtam, hogy a mesék ide átköltöznek, hanem, hogy ide IS kerüljenek a hangos mesék...
Sajnos ezt az I S -t nem vették sokan figyelembe...
csipkebogyó..
Szabó Palócz Attila<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
bölcsőjében ott ring ő,<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
anyukája ringatja<o></o>
szépen énekelve<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
ha megunta a ringást<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
rázendít a sírásra,<o></o>
jelzi, hogy felkelne<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
ha megunta a sírást<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
nagyra tátja a száját,<o></o>
mézet ebédelne<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
ha megette az ebédjét<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
nem keres már semmit sem,<o></o>
megvan a jókedve<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
hasra fekszik az ágyon<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
gügyörészik, gügyörészik,<o></o>
ő is énekelne<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
elénekli, mit szeretne<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
szaladgálni, hólabdázni,<o></o>
kicsit nagyobb lenne<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
nem szereti a gyógyszert<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
a nagyokkal üldögélni,<o></o>
ő csak azt szeretne<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
anyukája vetkőzteti<o></o>
kismackó őkelmét,<o></o>
szép ruhába öltözteti<o></o>
szőrmók csemetéjét<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
a ruháját bepiszkolja<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
apukája fésülgeti,<o></o>
így is tetszik benne<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
vendégségbe készülődik<o></o>
kismackó őkelme,<o></o>
mackófiúk udvarolnak<o></o>
a kegyeit lesve<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
nem érdeklik a fiúk<o></o>
kismackó őkelmét,<o></o>
a szüleit kérdezgeti,<o></o>
mikor kap kistestvért<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
></o>kismackó őkelme<o></o>
></o>></o>bölcsőjében ott ring ő,<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>anyukája ringatja<o
></o>szépen énekelve<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>ha megunta a ringást<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>rázendít a sírásra,<o
></o>jelzi, hogy felkelne<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>ha megunta a sírást<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>nagyra tátja a száját,<o
></o>mézet ebédelne<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>ha megette az ebédjét<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>nem keres már semmit sem,<o
></o>megvan a jókedve<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>hasra fekszik az ágyon<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>gügyörészik, gügyörészik,<o
></o>ő is énekelne<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>elénekli, mit szeretne<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>szaladgálni, hólabdázni,<o
></o>kicsit nagyobb lenne<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>nem szereti a gyógyszert<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>a nagyokkal üldögélni,<o
></o>ő csak azt szeretne<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>anyukája vetkőzteti<o
></o>kismackó őkelmét,<o
></o>szép ruhába öltözteti<o
></o>szőrmók csemetéjét<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>a ruháját bepiszkolja<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>apukája fésülgeti,<o
></o>így is tetszik benne<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>vendégségbe készülődik<o
></o>kismackó őkelme,<o
></o>mackófiúk udvarolnak<o
></o>a kegyeit lesve<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>nem érdeklik a fiúk<o
></o>kismackó őkelmét,<o
></o>a szüleit kérdezgeti,<o
></o>mikor kap kistestvért<o
></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o
></o>
remélem sikerül!
Itt van a gumimaci.
Kedves Sztzs! Ha megbántottalak hozzászólásommal, kérlek bocsáss meg.
Tudod, nekem is az a véleményem, mint amit fcsi írt, csak én nem tudom olyan jól megfogalmazni (és másokkal együtt nekem is az orromra koppantottál, mert erre a topicra mesét merészeltem felrakni).
Kedves Csipkebogyó, bizony, igazad van. Az, hogy itt megjelennek mesék, még nem jelenti azt, hogy ott nem maradnak! Kérem, bocsásson meg mindenki, akit rossz fogalmazásommal megsértettem. Azt hiszem, számomra szerencsésebb, ha az idézeteknél maradok.
Ilkó
Hervay Gizella: Kobak könyve: Piros-mese
Ezt a mesét Kobak mondta el mamának egy este, lefekvés előtt.
-Mama, mondok egy piros mesét. Jó? Hogy volt egyszer egy piros mese, abban volt egy kicsi piros autó. Abba én beleültem, és mentem, mentem, messzire.
Egyszer egy piros erdőbe értem. Ott lakott egy piros farkas. Elmentem a piros mezőbe, fogtam egy piros nyuszit. Míg megfogtam, te, Mama, a piros farkassal beszélgettél. Hoztam a piros nyuszit, megfogtam a piros farkast, és fogtam egy piros madarat.
Akkor beleültünk a kicsi piros autóba, elöl ültem én, mellettem te, hátul a piros farkas, a piros nyuszi és a piros madár.
És mentünk, mentünk a piros utcán, messze, messze, és hazaértünk.
Kinyitottuk a piros ajtót, bementünk a piros szobába, leültünk a piros székbe, felgyújtottuk a piros villanyt, megettük a piros vacsorát, megittuk a piros tejet, megfürödtünk a piros vízben, megtörülköztünk a piros törülközővel, és lefeküdtünk a piros ágyba.
Te, Mama, mesélted, hogy alszik a piros cica,
alszik a piros kutya,
alszik a piros ház,
alszik a piros kémény a háztetőn,
alszik a piros kulcs az ajtóban,
alszik a piros könyv a polcon,
alszik a piros cipő a földön,
a piros kép a falon,
a piros autó,
a piros villamos,
a piros trolibusz,
a piros vonat...
Aztán kinyitottad a piros rádiót, és szólt a piros zene.
Bejött a piros farkas, és táncolt a piros nyuszival, a piros madár énekelt.
Aztán elaludtunk, és vége a piros mesének.
(kis adalék a szerzőről: (Sz. 1934, Makó, megh. 1982, Budapest) költő, író, műfordító. Igen jelentős költészete, amelynek eddigi legteljesebb hozzáférhető tára Az idő körei c. 1999-ben megjelent, összegyűjtött verseket tartalmazó kötet. Gyermekíróként kiemelkedőt alkotott kisfiához, az 1977-es romániai földrengésben tragikusan elhunyt Attilához írt mesefűzére, a Kobak könyve, majd Kobak második könyve, amelyekkel sajátos mesetípust honosított meg a magyar gyermekirodalomban. Első férje a híres erdélyi lírikus, az ugyancsak tragikus utat bejárt Szilágy Domokos, aki 1976-ban önkezével vetett véget életének. Az ő és fiuk, Attila elvesztése pótolhatatlan veszteségeket jelentettek ember és alkotó számára, néhány év múlva követi őket.)
Ezt a mesét Kobak mondta el mamának egy este, lefekvés előtt.
-Mama, mondok egy piros mesét. Jó? Hogy volt egyszer egy piros mese, abban volt egy kicsi piros autó. Abba én beleültem, és mentem, mentem, messzire.
Egyszer egy piros erdőbe értem. Ott lakott egy piros farkas. Elmentem a piros mezőbe, fogtam egy piros nyuszit. Míg megfogtam, te, Mama, a piros farkassal beszélgettél. Hoztam a piros nyuszit, megfogtam a piros farkast, és fogtam egy piros madarat.
Akkor beleültünk a kicsi piros autóba, elöl ültem én, mellettem te, hátul a piros farkas, a piros nyuszi és a piros madár.
És mentünk, mentünk a piros utcán, messze, messze, és hazaértünk.
Kinyitottuk a piros ajtót, bementünk a piros szobába, leültünk a piros székbe, felgyújtottuk a piros villanyt, megettük a piros vacsorát, megittuk a piros tejet, megfürödtünk a piros vízben, megtörülköztünk a piros törülközővel, és lefeküdtünk a piros ágyba.
Te, Mama, mesélted, hogy alszik a piros cica,
alszik a piros kutya,
alszik a piros ház,
alszik a piros kémény a háztetőn,
alszik a piros kulcs az ajtóban,
alszik a piros könyv a polcon,
alszik a piros cipő a földön,
a piros kép a falon,
a piros autó,
a piros villamos,
a piros trolibusz,
a piros vonat...
Aztán kinyitottad a piros rádiót, és szólt a piros zene.
Bejött a piros farkas, és táncolt a piros nyuszival, a piros madár énekelt.
Aztán elaludtunk, és vége a piros mesének.
(kis adalék a szerzőről: (Sz. 1934, Makó, megh. 1982, Budapest) költő, író, műfordító. Igen jelentős költészete, amelynek eddigi legteljesebb hozzáférhető tára Az idő körei c. 1999-ben megjelent, összegyűjtött verseket tartalmazó kötet. Gyermekíróként kiemelkedőt alkotott kisfiához, az 1977-es romániai földrengésben tragikusan elhunyt Attilához írt mesefűzére, a Kobak könyve, majd Kobak második könyve, amelyekkel sajátos mesetípust honosított meg a magyar gyermekirodalomban. Első férje a híres erdélyi lírikus, az ugyancsak tragikus utat bejárt Szilágy Domokos, aki 1976-ban önkezével vetett véget életének. Az ő és fiuk, Attila elvesztése pótolhatatlan veszteségeket jelentettek ember és alkotó számára, néhány év múlva követi őket.)
A Nap és a Szél versengése
<meta http-equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title>Népi Kiskalendárium</title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 2.0 (Linux)"><meta name="AUTHOR" content="Ági"><meta name="CREATED" content="20070206;3290000"><meta name="CHANGEDBY" content="Ági"><meta name="CHANGED" content="20070212;23520000"> <style type="text/css"> <!-- @page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm } H1 { margin-top: 0cm; margin-bottom: 0cm; text-align: center } H1.western { font-family: "Sylfaen", serif; font-size: 14pt; font-style: italic; font-weight: medium } H1.cjk { font-family: "DejaVu Sans"; font-size: 14pt; font-style: italic; font-weight: medium } H1.ctl { font-family: "DejaVu Sans"; font-size: 12pt } P { margin-bottom: 0cm; text-align: justify } --> </style> MESE-MESE-MÁTKA….
A Nap és a Szél versengése
Többet ésszel, mint erővel: ez derül ki a Nap meg a Szél versengéséből is. Réges – régen történt, még amikor nem volt ritkaság, hogy a Nap elbeszélgetett a fákkal, a csillagokkal, az erdő vadjaival.
Egyszer, úgy mondják, a Széllel ereszkedett szóba. Csakhogy a Szél rettentően gőgös volt, amellett nagyon vad is, nem lehetett vele rendesen beszélgetni. Azonnal el kezdett huzakodni, hetvenkedni, kötözködni.
Így történt ez most is. A Nap barátságosan köszöntötte, de a Szél éppen csak mordult egyet feleletül, aztán nyomban hivalkodni kezdett.
- Bizony – mondta -, akármilyen fenn hordod az orrodat ott az ég magasában, kettőnk közül azért mégis én vagyok az erősebb!
A Napnak ugyan semmi kedve nem volt hozzá, hogy vitatkozni kezdjen egy ilyen neveletlen süvölvénnyel, de azért mégiscsak megkérdezte tőle:
- Miből gondolod, hogy erősebb vagy nálam?
- Miből? – zúgott-morgott fölfuvalkodottan a Szél. – Onnét, hogy te csak baktatsz odafönt, és mosolyogsz, de én idelent akárkit derékon kapok, megpörgetem, amellett, ha megharagszom, akármi akad az utamba, egyszerűen elfújom, mintha ott se lett volna.
- Derék dolog – jegyezte meg a Nap -, de azért nem ártana próbát tenni egyszer, mert régi igazság, hogy sok beszédnek sok az alja, és nem annak erősebb a karja, akinek a legharapósabb a hangja.
- No, hát álljunk ki versenyre! – hányta-vetette magát a Szél…
- Nem bánom – mondta a Nap. – De miben versenyezzünk?
- Látod ott azt a parasztembert? – Kérdezte a Szél, és a vándorra mutatott, aki az úton bandukolt. – Látod a vállán a subát? No, hát az nyeri a versenyt, aki le bírja húzni róla a subáját.
- Rendben van – egyezett bele a Nap.
A Szél nem sokat teketóriázott, hatalmasan fölfújta magát, azzal nekiiramodott a parasztembernek, és elkezdte tépdesni, ráncigálni a subáját. De hiába ráncigálta, nem sokra ment vele. A parasztember ugyanis fázott a vad szélben, fölhajtotta körben a suba gallérját, jól befészkelte magát a meleg birkabőrbe, aztán, mert a szél egyre erősebb lett, s majd ledöntötte a lábáról, leült egy szikla tövébe, hátát nekivetette a sziklának, s úgy megbújt a subában, mintha többé ki se akarna bújni belőle.
A Szél dühöngött, morgott, huhogott, de nem ért el semmit.
- Jól van – mondta a Nap -, most én jövök.
Megállt a kuporgó vándor fölött, és elkezdett mosolyogni. Mosolygott egyre szélesebben, csak úgy ontotta meleg mosolyát. A vándor már nem fázott, azután már nemcsak, hogy nem fázott, de kezdett melege lenni, aztán kezdett verejtékezni, s egyszer csak ledobta magáról a subát, s jókedvűen elhevert a napsütésben.
A Szél, mit tehetett mást, morogva elkullogott, a Nap meg csak mosolygott tovább a felsült hetvenkedőn.
<meta http-equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title>Népi Kiskalendárium</title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 2.0 (Linux)"><meta name="AUTHOR" content="Ági"><meta name="CREATED" content="20070206;3290000"><meta name="CHANGEDBY" content="Ági"><meta name="CHANGED" content="20070212;23520000"> <style type="text/css"> <!-- @page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm } H1 { margin-top: 0cm; margin-bottom: 0cm; text-align: center } H1.western { font-family: "Sylfaen", serif; font-size: 14pt; font-style: italic; font-weight: medium } H1.cjk { font-family: "DejaVu Sans"; font-size: 14pt; font-style: italic; font-weight: medium } H1.ctl { font-family: "DejaVu Sans"; font-size: 12pt } P { margin-bottom: 0cm; text-align: justify } --> </style> MESE-MESE-MÁTKA….
A Nap és a Szél versengése
Egyszer, úgy mondják, a Széllel ereszkedett szóba. Csakhogy a Szél rettentően gőgös volt, amellett nagyon vad is, nem lehetett vele rendesen beszélgetni. Azonnal el kezdett huzakodni, hetvenkedni, kötözködni.
Így történt ez most is. A Nap barátságosan köszöntötte, de a Szél éppen csak mordult egyet feleletül, aztán nyomban hivalkodni kezdett.
- Bizony – mondta -, akármilyen fenn hordod az orrodat ott az ég magasában, kettőnk közül azért mégis én vagyok az erősebb!
A Napnak ugyan semmi kedve nem volt hozzá, hogy vitatkozni kezdjen egy ilyen neveletlen süvölvénnyel, de azért mégiscsak megkérdezte tőle:
- Miből gondolod, hogy erősebb vagy nálam?
- Miből? – zúgott-morgott fölfuvalkodottan a Szél. – Onnét, hogy te csak baktatsz odafönt, és mosolyogsz, de én idelent akárkit derékon kapok, megpörgetem, amellett, ha megharagszom, akármi akad az utamba, egyszerűen elfújom, mintha ott se lett volna.
- Derék dolog – jegyezte meg a Nap -, de azért nem ártana próbát tenni egyszer, mert régi igazság, hogy sok beszédnek sok az alja, és nem annak erősebb a karja, akinek a legharapósabb a hangja.
- No, hát álljunk ki versenyre! – hányta-vetette magát a Szél…
- Nem bánom – mondta a Nap. – De miben versenyezzünk?
- Látod ott azt a parasztembert? – Kérdezte a Szél, és a vándorra mutatott, aki az úton bandukolt. – Látod a vállán a subát? No, hát az nyeri a versenyt, aki le bírja húzni róla a subáját.
- Rendben van – egyezett bele a Nap.
A Szél nem sokat teketóriázott, hatalmasan fölfújta magát, azzal nekiiramodott a parasztembernek, és elkezdte tépdesni, ráncigálni a subáját. De hiába ráncigálta, nem sokra ment vele. A parasztember ugyanis fázott a vad szélben, fölhajtotta körben a suba gallérját, jól befészkelte magát a meleg birkabőrbe, aztán, mert a szél egyre erősebb lett, s majd ledöntötte a lábáról, leült egy szikla tövébe, hátát nekivetette a sziklának, s úgy megbújt a subában, mintha többé ki se akarna bújni belőle.
A Szél dühöngött, morgott, huhogott, de nem ért el semmit.
- Jól van – mondta a Nap -, most én jövök.
Megállt a kuporgó vándor fölött, és elkezdett mosolyogni. Mosolygott egyre szélesebben, csak úgy ontotta meleg mosolyát. A vándor már nem fázott, azután már nemcsak, hogy nem fázott, de kezdett melege lenni, aztán kezdett verejtékezni, s egyszer csak ledobta magáról a subát, s jókedvűen elhevert a napsütésben.
A Szél, mit tehetett mást, morogva elkullogott, a Nap meg csak mosolygott tovább a felsült hetvenkedőn.
Fazekas Mihály:
LUDAS MATYI
mesejáték
LUDAS MATYI
mesejáték
Bukovinai Székely Mesemondó Verseny
Bukovinai Székely Mesemondó Verseny
Tracks
1. Az együgyű ember
2. A pletykás asszon
3. A szegén ember s a kutyácska
4. A pletykás asszon
5. A három öregasszon
6. A csuda bunda
7. A részeges ember felesége
8. A három leán
9. Mi a drága az asszonnak
A nyertes mesemondó:
A szegin ember meg a fösvén ember
A cserelapi-dal
Bukovinai Székely Mesemondó Verseny
Tracks
1. Az együgyű ember
2. A pletykás asszon
3. A szegén ember s a kutyácska
4. A pletykás asszon
5. A három öregasszon
6. A csuda bunda
7. A részeges ember felesége
8. A három leán
9. Mi a drága az asszonnak
A nyertes mesemondó:
A szegin ember meg a fösvén ember
A cserelapi-dal
SZILÁGYI DOMOKOS:
TAVASZ
ÁPRILISI MONDÓKA
TAVASZ
Zöldülni tanul a fű,
nő-növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.
nő-növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.
Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - no nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.
szél tanítja rá - no nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.
Hazaszáll a fecskepár,
s szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.
s szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.
Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
ÁPRILISI MONDÓKA
Április elseje
bolond nap,
kedvére tesz minden
bolondnak.
bolond nap,
kedvére tesz minden
bolondnak.
Április elseje
csodás nap -
kerítsük sorját a
csodáknak:
csodás nap -
kerítsük sorját a
csodáknak:
Este kél föl a nap,
nem máskor,
elalszik az eb-ól
kutyástól.
nem máskor,
elalszik az eb-ól
kutyástól.
Kakukk költ fészkében
verebet,
macskára vadásznak
egerek.
verebet,
macskára vadásznak
egerek.
Vakondék vízparton
napoznak,
gímszarvas kopót űz
naphosszat.
napoznak,
gímszarvas kopót űz
naphosszat.
Sündisznó sündörög
le és föl:
megretten minden kis-
egértől.
le és föl:
megretten minden kis-
egértől.
Meggyúl a hó,
ég nagy lánggal,
makkot terem
árvalányhaj.
ég nagy lánggal,
makkot terem
árvalányhaj.
Liliomot
nyít a kőris,
dorombol a
macskakő is.
nyít a kőris,
dorombol a
macskakő is.
Kemence megy
kódorogni,
kutyatejet
legel Bodri.
kódorogni,
kutyatejet
legel Bodri.
Róka búvik
tacskólyukba,
tűzre rossz fát
nem tesz Jutka.
tacskólyukba,
tűzre rossz fát
nem tesz Jutka.
Farkast lenyúz
göndör bárány,
cukrot vesz az
irha árán.
göndör bárány,
cukrot vesz az
irha árán.
Méz vadászik
medvére,
nyalogatja
kedvére.
medvére,
nyalogatja
kedvére.
Csillog-villog
a sötét,
puskát lődöz
a sörét.
a sötét,
puskát lődöz
a sörét.
Szilvát érlel
a kopár
sziklatetőn
a gyopár.
a kopár
sziklatetőn
a gyopár.
Nyúl ebédel
agarat,
pocegér sas-
madarat.
agarat,
pocegér sas-
madarat.
Pulit terel
a birka,
leckét magol
az irka.
a birka,
leckét magol
az irka.
Szakácsnőt főz
az ebéd,
gazda szolgálja
ebét.
az ebéd,
gazda szolgálja
ebét.
Vérest süt a
vérmedve,
alma búvik
féregbe.
vérmedve,
alma búvik
féregbe.
Galamb elejt
vércsét,
pondró, csimasz
jércét.
vércsét,
pondró, csimasz
jércét.
Horgászt fog a
harcsa,
hogy a vízben tartsa.
harcsa,
hogy a vízben tartsa.
...Lám, egymást érik
a csodák!
Szerencse, hogy csak egy
napon át.
a csodák!
Szerencse, hogy csak egy
napon át.
- Státusza
