Csukás István: Dal a hóemberről - DONÁSZY MAGDA: Hóember
Csukás István:
Dal a hóemberről
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!
DONÁSZY MAGDA:
Hóember
Mérgesen néz
a hóember!
Hozzányulni<
senki sem mer.
megbírkózni
ki mer vele?
Mozdulatlan
áll a helyén,
szalmakalap
Van a fején.
Se nem eszik,
se nem iszik,
mégis egész
télen hízik.
Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
-elolvadok!-
Tavaszra csak
helye marad…
meg a seprű,
mag a kalap.
Csukás István:
Dal a hóemberről
Hideg szél fúj, hogy az ember
Majd megdermed.Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!
DONÁSZY MAGDA:
Hóember
a hóember!
Hozzányulni<
senki sem mer.
Kezében a
seprű nyele,
megbírkózni
ki mer vele?
Mozdulatlan
áll a helyén,
szalmakalap
Van a fején.
Se nem eszik,
se nem iszik,
mégis egész
télen hízik.
Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
-elolvadok!-
Tavaszra csak
helye marad…
meg a seprű,
mag a kalap.