ALFÖLDI GÉZA:
HA NÁLUNK SZÜLETETT VOLNA...
Népszámlálás volt Betlehemben, -
így szól a Karácsony története,
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, - Mária Gyermeke.
Nem volt, ki szállást adjon nekik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, -
Meséli a monda, - mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon,- ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
-... Rozál, épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, - fáradtan, - alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
- „Mi szél sodorta erre kendteket? „-
- „Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert - ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej, pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába - nincs pénz, mert szegény vagyok.
Az istálló is elég lenne, -
Csak tető legyen már fejünk felett... „-
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
- „Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!... Eszem a lelkét!...”-
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
- „Ne ugass már, Bodri!... Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én...
Támaszkodjék rám!... Óvatost lépjen!...
Úgy-úgy, lelkem!... Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!...”-
János is menten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
- „Utasok,... Nincsen szállásuk,... S beteg az asszony...
Behívtam őket...- Mért ne tettem volna?..”-
- „Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál...
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!...”-
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott.
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded.
A szomszédságból akadt bölcső...
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban.
-„Jaj de szép,... és fiú!... Nézd csak, apjuk!...”-
Ujjongott Rozál, míg óva mosta.
És imígyen született meg az Isten Gyermek, -
Imígyen, - már... - hogyha nálunk születhetett volna!...
1948. december 24.