Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....
- Téma inditó bubamama
- Kezdés dátuma
Idézet....
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%">
"Tedd hát félre gátlásaidat, s tudd, hogy az élet is csak játék, - hogy játszani öröm, s hogy igazi vesztes csak akkor lehetsz, - ha a lelkedben burjánzó ostoba félelemmel kizárod magad belőle.
A világ, amelybe születtünk, inkább ellenséges, mint közömbös, de semmi esetre sem barátságos.
Elemek és tragédiák, a kezdet és a vég súlyos titkai, és saját lényünk törékeny falai közé vagyunk bezárva.
De rabtartónk színes ceruzákat adott a kezünkbe, s rajtunk múlik, hogy a szivárvány melyik színét választjuk - életünk ma még szürke kifestőkönyvéhez...."
Varnus Xavér
</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%">
"Tedd hát félre gátlásaidat, s tudd, hogy az élet is csak játék, - hogy játszani öröm, s hogy igazi vesztes csak akkor lehetsz, - ha a lelkedben burjánzó ostoba félelemmel kizárod magad belőle.
A világ, amelybe születtünk, inkább ellenséges, mint közömbös, de semmi esetre sem barátságos.
Elemek és tragédiák, a kezdet és a vég súlyos titkai, és saját lényünk törékeny falai közé vagyunk bezárva.
De rabtartónk színes ceruzákat adott a kezünkbe, s rajtunk múlik, hogy a szivárvány melyik színét választjuk - életünk ma még szürke kifestőkönyvéhez...."
Varnus Xavér
</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>
Ezt itt olvastam a fórumon....
<TABLE style="MARGIN-BOTTOM: 16px" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=611><TBODY><TR><TD class=forumszoveg style="PADDING-RIGHT: 8px; PADDING-LEFT: 8px; PADDING-BOTTOM: 0px; PADDING-TOP: 8px" bgColor=#ffffff height=50>Mese a sündisznóról,
aki arra vágyott, hogy megsimogassák
(Nem csak gyerekeknek)
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün , jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!! Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.
Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE style="MARGIN-BOTTOM: 16px" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=611><TBODY><TR><TD class=forumszoveg style="PADDING-RIGHT: 8px; PADDING-LEFT: 8px; PADDING-BOTTOM: 0px; PADDING-TOP: 8px" bgColor=#ffffff height=50>Mese a sündisznóról,
aki arra vágyott, hogy megsimogassák
(Nem csak gyerekeknek)
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün , jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!! Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.
Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Ivan
Kitiltott (BANned)
Azért disznó, mert szúr. Az a dolga. Ha nem disznó lenne, akkor esetleg mekeghetne, bömbölhetne, de ezek strapás dolgok..
Oroszlánná is inkarnálódhat, meg turullá. De disznónak született, röfög is, majd legközelebb más állat lesz, ha elviszi a gömvillám. Ő lesz a tollaskígyó.
Volt egy újszülött, akinek a bölcsője fölött egy oroszlán, egy kecske és a turul arany domborműve volt kirakva, Cathy biztosan tudod ki volt Ő? Duskállt szegény az állati jelképekben..és a hosszú életében. A mamáját Eperjesnek hívták, a nagyapját pedig Vereckének.
Oroszlánná is inkarnálódhat, meg turullá. De disznónak született, röfög is, majd legközelebb más állat lesz, ha elviszi a gömvillám. Ő lesz a tollaskígyó.
Volt egy újszülött, akinek a bölcsője fölött egy oroszlán, egy kecske és a turul arany domborműve volt kirakva, Cathy biztosan tudod ki volt Ő? Duskállt szegény az állati jelképekben..és a hosszú életében. A mamáját Eperjesnek hívták, a nagyapját pedig Vereckének.
Szia!
Tudtommal a házi sertés nem szúr... Őt viszont szokták szúrni, leszúrni.
A sündisznót viszont meg lehet simogatni, és akkor sem szúr.
A vaddisznó sem szúr, maximum öklel.
Alaphelyzetben egyik sem szúr, csak ha megijed és védi magát. Lehet, ha én bármiféle disznó lennék, akkor csak úgy szimplán ok nélkül is letámadnék bizonyos embereket.
Ha méginkább belemegyünk, a sünnek a tüskéi szőrök, csak másképp alakultak, más a funkciójuk, mint pl a vaddisznó szőrének.
A csüngőhasú disznó sem azért disznó hogy szúrjon...
Asszem ennyi elég a disznóságokból.
Süni...
"...És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit...."
Drága Apolika !
Igen, ...ilyen a süni, -..... ha biztonságban érzi magát, - és nem kell többé védekeznie.....-
Köszönöm az aranyos történetet !....nem is mertem,... - nagyon tetszik,-
kinyomtatom, hogy este a gyerekek is elolvashassák.
Szeretettel ölel: Márta
"...És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit...."
Drága Apolika !
Igen, ...ilyen a süni, -..... ha biztonságban érzi magát, - és nem kell többé védekeznie.....-
Köszönöm az aranyos történetet !....nem is mertem,... - nagyon tetszik,-
kinyomtatom, hogy este a gyerekek is elolvashassák.
Szeretettel ölel: Márta
SZINezd újra, ....
"SZINezd újra, SZINezd újra,
Az életed, ha megfakulna,
S ha az égbolt beborulna
Ne menekülj, csak szinezd újra..."....
Drága Cathy !
Köszönöm a csodaszép gondolatot, .... - engem nagyon megfogott!...
Elmentettem magamnak...-
Szeretettel ölel: Márta
"SZINezd újra, SZINezd újra,
Az életed, ha megfakulna,
S ha az égbolt beborulna
Ne menekülj, csak szinezd újra..."....
Drága Cathy !
Köszönöm a csodaszép gondolatot, .... - engem nagyon megfogott!...
Elmentettem magamnak...-
Szeretettel ölel: Márta
Ivan
Kitiltott (BANned)
Kikell próbűlnod, hogy a disznó tüskéi -bármiből alakultak ki- szúrnak-e vagy simogatnak. Ha mégis szúrnak, akkor átkell programozni a disznót genetikalag, hogy ne sün legyen, hanem mangalica vagy turul.
Az emberek letámadása sündisznóállásból hatékony, azaz lesből, ezért tiszteljük a disznókat, mert nem is disznók talán, alamuszi lények inkább. Legyen a neve ennek a pedig kisdisznónak sünsertés...tartsuk háziállatként és vigyük oltani is néha, így nem leszünk rasszisták..
Az emberek letámadása sündisznóállásból hatékony, azaz lesből, ezért tiszteljük a disznókat, mert nem is disznók talán, alamuszi lények inkább. Legyen a neve ennek a pedig kisdisznónak sünsertés...tartsuk háziállatként és vigyük oltani is néha, így nem leszünk rasszisták..
Márta, drága!
Ha ráklikkelsz a versre, meg is hallgathatod a megnyíló oldalon!
Ölellek: Kati
Te tenyleg a dacbol elsz, kedves Ivan?
Mindig felveszed a kesztyut? S ha nincs kesztyu, eszreveszed az embert? Nehogy megteremtsd a kapcsolatot a sundiszno allas, lenyunk leglenyege es eme ruhadarabb celszerusege kozott, mert, mert,mert...,nem is tudom hogyan fogalmazzam meg,...teljesen csekelyertelmunek kell aztan ereznem magam. (Bar most hogy vegiggondoltam
...) Van humorod, de azert megis...
Senki nem tamadott sundisznoallasbol (bar jol hangzik a sundisznoallas). Eleg nyiltan folyt itt a szo....Volt, aki csoppet sem akart bantani, de te csak azt vetted eszre , aki vissza akart bantani, illetve hat talan nem is annyira bantani,mert engem is meglepett a kovetkezetlen koltoi ugras, a sundisznobol miert lett diszno? Gondolod, hogy ellened szolt a tortenet?Indirekt valasz volt valamire?Tamadas? Egeszen mas kerdesre vartam valaszt toled ezen az oldalon...
De teged csak az eldobott feldobott, felismerni velt kesztyu erdekelt. Az egyszeri szekelyember tortenetere emlekeztet a keplet: "... -Hat, az ugy tortent, hogy a komam visszautott!" De nem ertem, hol, mikor csattant el az a bizonyos elso pofon, mi bantott teged, Ivan. (Vegigolvastam az elozmenyeket.) Csillagvirag
Sajnálom....
Kedves Iván !
Szándékosan nem válaszoltam eddig, - a tegnapi bejegyzésedre.
Ami a sünömet, - és az átprogramozást illeti, - a sünöm, úgy szép, - és úgy "jó", - a szó nemes értelmében, - ahogy az Isten megteremtette.
Több benne az "emberi", kedvesség, - mint némelyik emberben.
Nem harap bele pl. a kezembe, -.... ha odanyújtom neki.
Ami Téged illet Iván, - magadat kellene "átprogramozni", - hogy az legyél, aki valaha voltál,..... :- Berci.
Én ugyan erre, - kevés reményt látok, - ....és, kár ezért a felelősséget, - másra hárítani.
Magad vagy a hibás benne.
Te, - nem tüskéket növesztettél, - rossz volt a korábbi hasonlatom, -... Te, vasvillával hadakozol, akár kell, - akár nem. -
Bárki ellen,.... bármikor beveted, - akár kell, - akár nem.
Nem kívánok foglalkozni, a leveled többi részével, - az olyan ostoba, - és olyan primitív, - hogy nem illik sem Bercihez, - sem Hozzád Iván.
Egyszer már megírtam Neked, - hogy ezen a topicon, - a "jó szó" uralkodik, - ha képtelen vagy megtalálni a szókészletedben, - akkor, én nem marasztallak.
Kedveltem Bercit, - nagyon is, - Téged azonban nem,...már nem, - és ez, később sem lesz másként.
Sajnálom.
Kedves Iván !
Szándékosan nem válaszoltam eddig, - a tegnapi bejegyzésedre.
Ami a sünömet, - és az átprogramozást illeti, - a sünöm, úgy szép, - és úgy "jó", - a szó nemes értelmében, - ahogy az Isten megteremtette.
Több benne az "emberi", kedvesség, - mint némelyik emberben.
Nem harap bele pl. a kezembe, -.... ha odanyújtom neki.
Ami Téged illet Iván, - magadat kellene "átprogramozni", - hogy az legyél, aki valaha voltál,..... :- Berci.
Én ugyan erre, - kevés reményt látok, - ....és, kár ezért a felelősséget, - másra hárítani.
Magad vagy a hibás benne.
Te, - nem tüskéket növesztettél, - rossz volt a korábbi hasonlatom, -... Te, vasvillával hadakozol, akár kell, - akár nem. -
Bárki ellen,.... bármikor beveted, - akár kell, - akár nem.
Nem kívánok foglalkozni, a leveled többi részével, - az olyan ostoba, - és olyan primitív, - hogy nem illik sem Bercihez, - sem Hozzád Iván.
Egyszer már megírtam Neked, - hogy ezen a topicon, - a "jó szó" uralkodik, - ha képtelen vagy megtalálni a szókészletedben, - akkor, én nem marasztallak.
Kedveltem Bercit, - nagyon is, - Téged azonban nem,...már nem, - és ez, később sem lesz másként.
Sajnálom.
Köszönet...
Drága Kati!
Nem ismertem.
Nagyon köszönöm, -.....sokszor meghallgattam.
Nagy élmény volt !
Ölellek: Márta
Drága Kati!
Nem ismertem.
Nagyon köszönöm, -.....sokszor meghallgattam.
Nagy élmény volt !
Ölellek: Márta
Ne haragudjatok! Sajnalom, hogy ez lett a vege! Vedeni szerettem volna Bubamamat, bar valoszinuleg nem neki szolt a tamadas, vagy (on)ironia a sorok felett..., de sejtettem, hogy Ivan sorai sertik az erzeseit (azt hiszem nem neki valszolt Ivan). Most vedenem Ivant...Bar nem tudom, csak sejtem, hogy ot talan az zavarhatta, hogy elemeztuk..., aztan a tortenet (mese), amit lehet magara vett, aztan a mar szimbolumma nott hasonlat (aminek mar nincs koze ahhoz az allatkahoz, akirol Bubamama irt)..., es Ivan kemenyen ir...Sajnalom, hogy nem tette vilagossa, mit is gondol valojaban. Es most nekem kell talalgatnom.
Kedves jo Bubamama, hogyan irjam meg, amit gondolok? Figyelemmel es arado kedvesseggel fordultal Ivan fele...En ertelek, es azt hiszem ha valaki annyi szornyuseget megelt, es epen kerult ki egy haborubol, valoszinuleg hatvanyozottan aterzi a dolgok erteket.
De ez a fajta arado erzes nem minden ember szamara elviselheto..., az en Zsofka lanyom pl. elbujik a dicseretek elol, es csak nagyon ritkan fogadja el oket, amikor erzi, hogy valoban-valoban raszolgalt. Szinte tapintatlansag lenne szembedicserni ot, erted?, meg akkor is ha komolyan, oszinten gondolja az ember...(Persze kap dicseretet, de legtobbszor az egyutt felfedezett dolgok oromevel helyettesitjuk.)
Es egy szemelyes meglatas (az elso Ivannak-Bercinek irt valsszal kacsolatban):
En oszinten sajnaltam Andit, mikor az Ivannak irt sorokat olvastam...Mert en nem szeretnem, ha az edesanyam masfele gyermeket akarna maganak, mint amilyen en vagyok...Nem szeretnem, ha inkabb egy zsenialis Ivan-embert szeretne maganak, erted? (Pedig Ivannal az esetenkent igazsagtalannak erzett ironiajan kivul, nincs gondom, ertekelem). En inkabb gyermekkent ereztem at a sorokat.Persze lehet, hogy csak oszinten leirtad egy valamikori almodat, ami nem valosult meg...De egy gyermek szamara helyettesithetetlen energia es szeretetforras az edesanyja, meg akkor is ha felnottkent erre mar ra sem lat (Felnottkent is az!).
Lehet, hogy ez tulzas volt?
Ivan oszinte ember, bar nem mindig igazsagosan kemeny-gondolom en.Kivancsi volnek O mit gondolt olvasvan a sorokat.Nem valaszolt rajuk igazan erthetoen, valaki masnak valaszolt a tovabbgyuruzu hasonlat kapcsan....Igy semmi sem tisztazodott...Sajnalom!!! Szeretnem, ha nyiltan valaszolna.Csillagvirag
Kedves jo Bubamama, hogyan irjam meg, amit gondolok? Figyelemmel es arado kedvesseggel fordultal Ivan fele...En ertelek, es azt hiszem ha valaki annyi szornyuseget megelt, es epen kerult ki egy haborubol, valoszinuleg hatvanyozottan aterzi a dolgok erteket.
De ez a fajta arado erzes nem minden ember szamara elviselheto..., az en Zsofka lanyom pl. elbujik a dicseretek elol, es csak nagyon ritkan fogadja el oket, amikor erzi, hogy valoban-valoban raszolgalt. Szinte tapintatlansag lenne szembedicserni ot, erted?, meg akkor is ha komolyan, oszinten gondolja az ember...(Persze kap dicseretet, de legtobbszor az egyutt felfedezett dolgok oromevel helyettesitjuk.)
Es egy szemelyes meglatas (az elso Ivannak-Bercinek irt valsszal kacsolatban):
En oszinten sajnaltam Andit, mikor az Ivannak irt sorokat olvastam...Mert en nem szeretnem, ha az edesanyam masfele gyermeket akarna maganak, mint amilyen en vagyok...Nem szeretnem, ha inkabb egy zsenialis Ivan-embert szeretne maganak, erted? (Pedig Ivannal az esetenkent igazsagtalannak erzett ironiajan kivul, nincs gondom, ertekelem). En inkabb gyermekkent ereztem at a sorokat.Persze lehet, hogy csak oszinten leirtad egy valamikori almodat, ami nem valosult meg...De egy gyermek szamara helyettesithetetlen energia es szeretetforras az edesanyja, meg akkor is ha felnottkent erre mar ra sem lat (Felnottkent is az!).
Lehet, hogy ez tulzas volt?
Ivan oszinte ember, bar nem mindig igazsagosan kemeny-gondolom en.Kivancsi volnek O mit gondolt olvasvan a sorokat.Nem valaszolt rajuk igazan erthetoen, valaki masnak valaszolt a tovabbgyuruzu hasonlat kapcsan....Igy semmi sem tisztazodott...Sajnalom!!! Szeretnem, ha nyiltan valaszolna.Csillagvirag
Ivan
Kitiltott (BANned)
Ugyan már hölgyeim! sajátos humorom van állítólag. Senki ellen nem irányult itt semmi. Miért kell komolyan venni egy ilyen kis buta írást? Ha ez a szegény állat a disznók alrendjébe tartozik, akkor disznó...nem én neveztem el, mint Tyetráttyot, az egykori orosz tanáromat.
Buta neve van, a sünröfinek, mert sem kolbász, sem hurka nem készíthető belőle, tessék átnevezni.
Buta neve van, a sünröfinek, mert sem kolbász, sem hurka nem készíthető belőle, tessék átnevezni.
Hasonló témák
