Ezt a levelet ma kaptam egy fórumtársunktól. Ti mit gondoltok erröl a témáról?:
"A hüség.... Nem is tudom. Van, aztán.. nincsen tovább.
Mégis, én hüséges vagyok és voltam, mert nyomasztana, ha egyszer engednék a csábitásnak. Elöfordul, és jólesik, ha valaki észrevesz. A megcsalásig sohasem jutottam el. Hol a határ?? Hmmmm.....
Ez az egész egy nagyon érdekes beszélgetés lehetne a Fórumon is. Feltennéd? Szerintem mindenkit érint valamilyen formában...
az életünk része."
Szerintem a kultúra amiben élünk, a neveltetés, és persze az egyén szubjektív nézöpontja, személyisége, és vérmérséklete dönti el, hogy mit jelent neki a hüség, és mi a megcsalás. (Lásd Clinton/Lewinsky)
Talán saját magunknak többet megengedünk mint a partnerünknek...
Sokan azon az az alapon, hogy "otthon úgysem derül ki"- élik az életüket házon kívül is. (Többnyire csak a saját partner nem tud a dologról).
De mi is a hüség? Egy titkos egyezmény saját lelkiismeretünkkel? Vágyak elfojtása? Egyáltalán léteznek ezek a vágyak más emberek iránt? Felkelthetök, de újból elfojtandók a hüség nevében? Egy pillantás, egy gondolat, egy érintés...hol a határ?
Európában meghatározta az erkölcsi nézetet a keresztény vallás, bevezette a házasság intézményét 104 körül és ettől fogva a többnejűség bibliai alapjait ültette át egyházi jogi tényezővé, amit a polgári törvények is beépítettek szabályrendszerűkbe!
A hűség sok esetben kényszerhelyzetet teremt..., a papok, avagy az anyakönyvvezető előtti "eskütétel, a holtomigalnságról valami idealisztikussággal pecsételi meg a hosszútávú együttlétet...., ám valójában önbecsapást eredményez!
Vannak nyitottabb házasságok..., ahol időnként szabad más partnerral kapcsolatba kerülni, akár szexuálisan is..., ettől még szeretheti társát..., gyermekeit és ragaszkodhat hozzá!
Hűség eszményisége nem más, mint hűség a hűség elvéhez?